135/2010. (VII. 8.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

135/2010. (VII. 8.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Fővárosi Önkormányzatnak a hajléktalanok pénzbeli szociális ellátásáról és a szociális ellátás egyes kérdéseiről szóló 24/1997. (V. 22.) Főv. Kgy. rendelete 2. § (1) bekezdésének a 2005. augusztus 31-ig hatályos második mondata alkotmányellenes volt, ezért az a Fővárosi Bíróság által 22. K.33.615/2004/7. számú ítélettel jogerősen lezárt perben nem alkalmazható. Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. 1. Az indítványozó alkotmányjogi panaszként előterjesztett indítványában a Budapest Főváros Önkormányzatának a hajléktalanok pénzbeli szociális ellátásáról és a szociális ellátás egyes kérdéseiről szóló 24/1997. (V. 22.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Ör.) 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességét megállapítását és megsemmisítését, valamint ezen jogszabályi rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság 22.K.33.615/2004/7. számú jogerős ítéletével lezárt perben való alkalmazása kizárását kérte. A támadott jogszabályi rendelkezés második mondata szerint „[a] szociálisan rászoruló személyeknek – a rendeletben foglalt feltételek fennállása esetén – egy alkalommal csak egy jogcímen állapítható meg segély.” Az indítványozó azt kifogásolta, hogy az Ör. támadott szakasza értelmében csak egy jogcímen kaphat pénzbeli ellátást, így például a rendszeres szociális segély mellett nem kaphat átmeneti segélyt, holott arra a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Sztv.) értelmében jogosult lenne, hiszen az Sztv. átmeneti segélyt szabályozó 45. §-a „nem rendelkezik arról, hogy átmeneti segélyt csak azok számára lehetne megállapítani, akik egyéb ellátásban nem részesülnek”. Következésképpen az Ör. támadott jogszabályi rendelkezése ellentétes az Sztv. 45. §-ával, ami az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelmét jelenti. 2. Vizsgálata során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó valójában nem az Ör. 2. § (1) bekezdésének egészét kérte megsemmisíteni, hanem csak annak a második mondatát tartotta alkotmányellenesnek, és az ügyet jogerősen lezáró ítéletében a bíróság is ezen bekezdés második mondatára hivatkozott az indokolásában. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatát az Ör. 2. § (1) bekezdésének második mondatára tekintettel folytatta le. 3. Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította azt is, hogy az indítványozó által sérelmezett Ör.-t a jogerős bírósági ítélet 2005. május 10-én történt meghozatalát követően a fővárosi önkormányzat többször módosította, így 2005. szeptember 1-jei hatállyal a 2. § (1) bekezdését harmadik mondattal egészítette ki, amely a támadott második mondat – bár szövegszerűen az nem módosult – alkalmazhatóságára is kihatással volt. Megállapította az Alkotmánybíróság továbbá, hogy a fővárosi önkormányzat a hajléktalanok pénzbeli szociális ellátásának egyes kérdéseiről szóló 40/2009. (VII. 9.) Főv. Kgy. rendelete (a továbbiakban: Ör1.) 15. § (3) bekezdése az Ör.-t 2009. július 9-ével hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát kizárólag akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésében foglalt bírói kezdeményezés és 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség – az Alkotmánybíróság a már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.]. A jelen ügyben az indítvány az Abtv. 48. § alapján benyújtott alkotmányjogi panasz, ezért az Alkotmánybíróság az Ör. támadott rendelkezésének alkotmányosságát érdemben megvizsgálta. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányossági vizsgálatát kizárólag az alkotmányjogi panasszal támadott – hatályon kívül helyezett – jogi rendelkezés tekintetében végezte el, és nem vonta a vizsgálata alá a jelenleg hatályos Ör1. 2. § (1) bekezdésének második mondatát, amely szövegszerűen megegyezik a támadott jogi rendelkezéssel. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „44/A. (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” 2. Az Sztv. indítványban hivatkozott jogszabályi rendelkezése: „45. § (1) A települési önkormányzat képviselő-testülete a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározott átmeneti segélyt nyújt. Átmeneti segély pénzintézeti tevékenységnek nem minősülő kamatmentes kölcsön formájában is nyújtható. (2) Az átmeneti segély esetén az ellátás megállapításánál figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedül élő esetén annak 150%-ánál alacsonyabb nem lehet. (3) Az átmeneti segély adható alkalmanként és havi rendszerességgel. Az alkalmankénti segély gyógyszertámogatásként, illetve az egészségbiztosítás által nem vagy csak részben támogatott egészségügyi szolgáltatás díjaként is megítélhető. A havi rendszerességgel adott átmeneti segély jövedelemkiegészítő támogatásként, rendszeres nevelési támogatásként, továbbá az önkormányzat rendeletében meghatározott más ellátási formaként is nyújtható. (4) Elsősorban azokat a személyeket indokolt átmeneti segélyben részesíteni, akik önmaguk, illetve családjuk létfenntartásáról más módon nem tudnak gondoskodni, vagy alkalmanként jelentkező többletkiadások, különösen betegség, elemi kár miatt anyagi segítségre szorulnak. (5) A fővárosban – ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg – a hajléktalanok átmeneti segélyezése a fővárosi önkormányzat feladata.” 3. Az Ör. támadott és alkotmányossági vizsgálat alá vett – a jogerős ítélet meghozatalakor hatályos – jogszabályi rendelkezése: „2. § (1) (...) A szociálisan rászoruló személynek – a rendeletben foglalt feltételek fennállása esetén – egy alkalommal csak egy jogcímen állapítható meg segély.” III. Az alkotmányjogi panasz megalapozott. Az indítványozó az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelmére alapította a panaszát. Az átmeneti segélyre – jelen esetre vonatkozó – jogszabályok összevetéséből az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg. Az Sztv. 45. § (2) bekezdése értelmében az átmeneti segély esetén az ellátás megállapításánál figyelembe vehető egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegénél, egyedül élő esetén annak 150%-ánál alacsonyabb nem lehet. Az Ör. – az alkotmányjogi panasszal érintett jogerős bírósági ítélet meghozatalakor hatályos – 7/A. §-a átvette majdnem szó szerint ugyanezt a rendelkezést, vagyis eszerint átmeneti szociális segélyt – a hajléktalanok lakhatásokhoz jutását támogató átmeneti segély kivételével – az a hajléktalan személy kaphatott, akinek a megélhetése más módon nem volt biztosított, mert nem volt jövedelme, vagy az egy főre számított havi jövedelme nem haladta meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, egyedül élő esetében annak 150%-át. Ennek a szabálynak, valamint a támadott szabálynak az összevetése alapján megállapítható, hogy az a hajléktalan kaphatott átmeneti segélyt, akinek bármilyen más forrásból származó olyan rendszeres jövedelme volt, ami nem haladta meg a nyugdíjminimumot, illetőleg annak 150%-át. Az a hajléktalan viszont, akinek nem volt más jövedelme, csak rendszeres szociális segélyben részesült, akkor sem kaphatott átmeneti segélyt, ha a szociális segélyből származó bevétele mélyen alatta maradt ennek a jövedelemhatárnak. Ezt állította az indítványozó is. Az Alkotmánybíróság az indítványt annak tartalma szerint bírálja el. Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapítása szerint az Ör. támadott jogi rendelkezése az Sztv. 45. § (2) bekezdésébe ütközően tesz különbséget az átmeneti segélyre jogosult hajléktalanok homogén csoportján belül, mivel ésszerű ok nélkül korlátozta az átmeneti segély igénybevételének lehetőségét. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. 2. § (1) bekezdésének második mondatát, amely alkalmazása – összevetve az Ör. 7/A. §-ával – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértő alkotmányellenes megkülönböztetést eredményezett, az Sztv. 45. § (2) bekezdésébe, ezáltal pedig az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközőnek, azaz alkotmányellenesnek nyilvánította. Mivel az Ör. egészét (beleértve a jelen határozatban vizsgált rendelkezését is) az Ör1. 2009. július 9-ével hatályon kívül helyezte, a rendelkezés megsemmisítésére nem kerülhet sor. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján azonban – amely az Abtv. 48. § (3) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz esetére is irányadó – az Alkotmánybíróságnak lehetősége van arra, hogy kizárja az alkotmányellenesnek ítélt jogszabályi rendelkezés konkrét ügyben való alkalmazását, ha azt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján megtiltotta az alkotmányellenes rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság által 22.K.33.615/2004/7. számú ítélettel jogerősen lezárt perben való alkalmazását. Az Alkotmánybíróság a határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét a támadott jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására figyelemmel rendelte el. Budapest, 2010. július 5. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró