20/
- (XI. 4.) NVB határozata. A Nemzeti Választási Bizottság H. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő határozatot: A Nemzeti Választási Bizottság az „Akarja-e Ön, hogy a fogyasztóval kötött összes deviza alapú hitelszerződés esetén a pénzügyi intézmény, a törlesztő részletek forint összegének meghatározásakor azt az árfolyamot alkalmazza, melyen a hitelt folyósították?” kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3., levélcím: 1397 Budapest, Pf. 547; fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke 15 000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg. Indokolás I. Beadványozó
- október 14-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.)
- §-a szerinti hitelesítés céljából. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés nem felel meg az Nsztv.
- §
(1)bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének. Az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája, melyet a választópolgár és a jogalkotó aspektusából is vizsgálni szükséges. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen legyen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A kérdés egyértelműségének megállapításakor azt is vizsgálni kell, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles. A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdés az alábbi okok miatt nem felel meg az egyértelműség követelményének. A Bizottság megállapítja továbbá, hogy a kérdésben szereplő „deviza alapú hitelszerződés” olyan pénzügyi fogalom, melynek pontos és precíz ismerete általánosan nem elvárható a választópolgároktól, emiatt a kérdés szintén nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének. A köznyelv a deviza alapú hitel tekintetében ugyanis gyakran a devizahitel fogalmat használja, miközben a két hitel között lényeges különbség van, mely a folyósítás és a törlesztések devizanemében jelenik meg. Devizahitelnél a folyósítás és a törlesztés is ténylegesen devizában történik. Deviza alapú hitelnél a folyósítás és a törlesztés forintban történik, de devizában van meghatározva a hitel és a törlesztő részlet összege. Bár az Nsztv. 13. §
(1)bekezdésében foglalt egyértelműség követelménye nem írja elő, hogy a népszavazás kezdeményezője a kérdés megfogalmazásakor az egyes jogágak kifejezéskészletét, a jogszabályokban meglévő fogalmakat, illetve az egyes tudományágak, szakterületek terminus technicusait vegye alapul, mégis szükséges, hogy a kérdésben olyan kifejezések és fogalmak szerepeljenek, melyek pontos ismerete általánosan elvárható valamennyi választópolgártól. Tekintettel arra, hogy a kezdeményezés által használt pénzügyi fogalom tekintetében mindez nem elvárható, a választópolgárok a kérdésben tartott népszavazás esetén nem tudnák egyértelműen megítélni, hogy pontosan miről döntenek. A Nemzeti Választási Bizottság az egyértelműség fentiekben ismertetett követelményén túl hivatkozva az Alkotmánybíróság 26/2007. (IV. 25.) AB határozatában kifejtett érvrendszerre, annak szerves részének tekinti azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan. A Bizottság álláspontja szerint az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés alapján nem lenne egyértelmű, hogy a kérdésben tartott eredményes népszavazás milyen változásokat okozna a hazai pénzpiac rendszerében, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és egyéb hatásaival kellene számolni. A Bizottság megítélése szerint tehát a kérdés oly módon van megfogalmazva, hogy egy arról tartott népszavazás esetén a választópolgároknak az eredményes népszavazás következményei ismeretének hiányában kellene döntenie a kérdés támogatásáról vagy elvetéséről. A népszavazásra feltenni kívánt kérdésből továbbá nem derül ki, hogy a kezdeményezés az Országgyűlést olyan tartalmú jogszabály megalkotására kívánja kötelezni, mely szerint a pénzügyi intézmény a kezdeményezésben szereplő árfolyamot a futamidő végéig alkalmazza vagy olyan tartalmú szabályozás megalkotására irányul, hogy a pénzügyi intézmény a futamidőnek csak egy részéig alkalmazza a hitel folyósításakor alkalmazott árfolyamot. A Bizottság álláspontja szerint, tekintettel arra, hogy a kérdés valójában az elvárt szabályozásnak csak hozzávetőlegesen adja meg a tárgyát, annak tartalmára azonban érdemi utalást nem tesz, nem felel meg a jogalkotói egyértelműség követelményének. Nem egyértelmű továbbá az sem, hogy a kezdeményezésben foglaltak alapján az Országgyűlésnek olyan tartalmú szabályozást kellene megalkotnia, mely egyértelműen csak arra ad lehetőséget, hogy a pénzügyi intézmény kizárólag egyoldalúan módosítsa a hitelszerződést, vagy a kezdeményező olyan tartalmú szabályozás megalkotását várja el, mely lehetőséget ad arra is, hogy a szerződő felek a hitelszerződésben állapodjanak meg a pénzpiaci változások esetén, annak feltételeit is meghatározva az árfolyam alkalmazásának feltételeiről. A Nemzeti Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) B) cikk
(1)és
(3)–
(4)bekezdései szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A közhatalom forrása a nép, mely hatalmát választott képviselői útján valamint kivételesen közvetlenül gyakorolja. A közvetlen hatalomgyakorlás módja a népszavazás, melyet az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdésben lehet tartani. A népszavazás, mint a népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja megvalósulása esetén a képviseleti hatalomgyakorlás fölé kerül, mely által az Országgyűlés végrehajtó szerepbe kerül. Az érvényes és eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre a népszavazás megtartásától számított három évig kötelező és az Országgyűlés köteles a népszavazás döntésének haladéktalanul eleget tenni. A népszavazásnak a fentiekben ismertetett kivételes szerepével a Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint nem összeegyeztethető, hogy a beadványozó egy időben, ugyanabban a tárgykörben, egymáshoz képest minimális eltérésekkel 12 darab népszavazási kezdeményezést nyújtson be. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. §
(1)bekezdés
- c)pontja az országos népszavazási kezdeményezések tekintetében a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) rendelkezéseit rendeli alkalmazni. A Bizottság álláspontja szerint a beadványozó magatartása a régi Ve. 3. §
- d)pontjában szabályozott jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elvébe ütközik. A jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás elve irányadó az országos népszavazási kezdeményezés benyújtójára is. A Bizottság álláspontja szerint – egyetértve az Alkotmánybíróság több határozatában is kifejtett álláspontjával – a régi Ve. egészének rendszerében – a régi Ve. 3. §-ában foglalt általános alapelvekre is figyelemmel – ítélendő meg a hitelesítésre szánt aláírásgyűjtő ív. Erre tekintettel az aláírásgyűjtő ívek hitelesítése során az Nsztv. 10. §
- e)pontja alapján vizsgálandó az is, hogy a kezdeményezés megfelel-e a régi Ve. 3. §-ában szabályozott eljárási alapelveknek, ezek között a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Jelen esetben a beadványozó megsértette a választási eljárás hivatkozott alapelvét. Az eljárás kezdeményezője ugyanis 12 darab népszavazási kezdeményezésre irányuló kérdésből álló csomagot nyújtott be a Nemzeti Választási Bizottsághoz. A Bizottság álláspontja szerint közjogi értelemben nem tekinthető sem jóhiszemű, sem rendeltetésszerű joggyakorlásnak az olyan kezdeményezői magatartás, amely egy időben és ugyanabban a tárgykörben több népszavazásra bocsátandó kérdés hitelesítésére irányul. A Nemzeti Választási Bizottság tekintettel arra, hogy az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a régi Ve.-ben foglalt követelményeknek és a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek az Nsztv. 10. §
- c)és
- e)pontja alapján az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta. II. A határozat az Alaptörvény B) cikkén, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 349. §
(1)bekezdés c) pontján és
(2)bekezdésén, az Nsztv.
- §-án, a
- § c) és e) pontján, a
- §
(1)bekezdésén, a régi Ve. 3. § d) pontján és a 124/A. §
(3)bekezdés b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. §
(1)bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. §
(1)bekezdésén, 39. §
(3)bekezdés d) pontján, 42. §
(1)bekezdés g) pontján, valamint a 62. §
(1)bekezdés s) pontján alapul. Budapest,
- október
- Dr. Patyi András s. k., a Nemzeti Választási Bizottság elnöke