137/2011. (XII. 2.) AB határozata

137/2011. (XII. 2.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 149/2011. (IX. 9.) OVB határozatát helybenhagyja.

Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

Indokolás I. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése alapján két kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 149/2011. (IX. 9.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen.

Az OVB vitatott határozatában az országos népszavazás kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányát hitelesítette. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepel: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az álláskeresési járadék folyósításának leghosszabb időtartama 260 nap legyen?”

Az OVBh. indokolása szerint az aláírásgyűjtő ív, illetve a népszavazásra feltenni kívánt kérdés a törvényben meghatározott formai és tartalmi követelményeknek egyaránt eleget tesz, így a hitelesítésnek nem volt akadálya.

Az egyik kifogás előterjesztői szerint az OVBh. jogszabálysértő, egyrészt mivel a kérdést hatályos jogszabály rendezi, ami a kérdésből nem derül ki, ezért az megtévesztő; másrészt mivel az „álláskeresési járadék” szövegrészből nem állapítható meg, hogy azt a munkavállaló vagy a munkáltató fizeti-e, ezért a kérdés nem egyértelmű. A kifogástevők hivatkoztak arra is, hogy az OVB üléséről jegyzőkönyv nem készült, s így a határozatképessége „nem állapítható meg aggálymentesen”.

A másik kifogás előterjesztője szerint a kérdés nem felel meg a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében szabályozott egyértelműség követelményének, mivel a választópolgár döntése meghozatalakor nem lenne tisztában azzal, hogy a kérdésre igennel vagy nemmel szavazás esetén döntésének milyen pénzügyi vagy egyéb következményei lennének”, nem tudnák, hogy a népszavazás eredménye „milyen változást okozna az álláskeresési járadék rendszerében”. Nem egyértelmű a kérdés azért sem, mert a kérdés alapján nem válaszolható meg egyértelműen, hogy az álláskeresési járadék folyósítási tartamának 260 napra történő emelése mely jogviszonyokra vonatkozna, illetve szűkítené-e a jogosultak körét.

Így a kérdés sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének nem felel meg.

Az OVBh. a Magyar Közlöny 2011. évi 104. számában, 2011. szeptember 9-én jelent meg, az egyik kifogást 2011. szeptember 16-án, míg a másikat 2011. szeptember 21-én, határidőben terjesztették elő.

II. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a következő jogszabályokat vette alapul:

III. A kifogások az alábbiak szerint nem megalapozottak.

A választópolgári egyértelműség azt követeli meg, hogy a kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie.

Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni.

Az eredményes népszavazással hozott döntés azonban az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy az Nsztv. 13. § (1) bekezdése nem támaszt olyan követelményt a népszavazás kezdeményezőivel szemben, hogy a kérdés megfogalmazásakor pontosan használják a hatályos jogszabályok terminológiáját [52/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 399, 402–403.; 68/2008. (IV. 30.) AB határozat, ABH 2008, 615, 619.], de a kérdésből mind a választópolgárok, mind az Országgyűlés számára ki kell derülnie, hogy milyen lehetséges következményekkel járhat a népszavazás [99/2007. (XII. 6.) AB határozat, ABH 2007, 815, 818.].

A jelen ügyben a népszavazásra bocsátani kívánt kérdés egy adott jogszabályi rendelkezés módosítására irányul, amely rendelkezés – a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (a továbbiakban: Femtv.) 27. §-a által szabályozott – álláskeresési járadék folyósítási tartamát szabályozza, pontosabban a 2011. szeptember 1-jétől hatályos folyósítási időtartam maximumának megemelését (közelítve a 2011. szeptember 1. előtti legfeljebb 270 napos folyósítási tartamhoz) célozza. A kérdés tehát világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető, a kérdésre igennel vagy nemmel lehet felelni, a választópolgároknak arra kell választ adniuk a kérdés alapján, hogy kívánják-e, hogy az álláskeresési járadék tartama maximum 260 nap legyen.

A népszavazás eredménye alapján pedig az Országgyűlés el tudja dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen tartalmú jogalkotásra köteles: eredményes népszavazás esetén ugyanis a fent hivatkozott Femtv.-t érintő jogalkotási kötelezettsége keletkezik az Országgyűlésnek.

Mindezek alapján az egyértelműség követelményének sérelmét állító kifogásokat – egyetértve az OVB határozatában foglalt indokolással – az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak.

Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el.

Budapest, 2011. november 29. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke