1163/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1163/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 81. § (1) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Egy indítványozó első beadványában kezdeményezte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 81. § (1) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott esélyegyenlőség követelményével. Az indítványozó indokolásként arra hivatkozott, hogy a bírói gyakorlatban alkotmánysértő módon érvényesül a Pp.-nek a perköltség viseléséről szóló rendelkezése. Kifejtette, hogy egy konkrét perben felperesként kétharmad részben pernyertesnek minősült, ugyanakkor a perköltség nagyobb részét neki kellett viselnie, mivel az alperes ügyvédi képviseletet vett igénybe, és így az ügyvédi költség egyharmadának megfizetése is őt terhelte. (Az indítványozó mellékelte az ügyben született bírósági határozatokat.) Az indítványozó álláspontja szerint a bírói gyakorlat alapján csak az a pernyertes fél nem fizet perköltséget, akinek van pénze ügyvédet fogadni. Az előkészítő eljárás során az Alkotmánybíróság főtitkára hiánypótlásra hívta fel az indítványozót, mert az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) (a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (2) bekezdése alapján a kérelem nem kellőképpen határozott, ugyanis az indítványozó nem indokolta meg, miért és mennyiben sérti az Alkotmány hivatkozott rendelkezését a Pp. támadott normája. Az indítványozó második beadványában megismételte és kiegészítette utólagos normakontrollra irányuló kérelmét. Kifejtette, hogy a Pp. 81. § (1) bekezdés első mondata ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében elismert jogállamiság követelményével, mert a norma alkalmazása nem kiszámítható és előrelátható; ellentétes az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével, mert nem biztosít egyenlő jogvédelmet azoknak a pernyertes feleknek, akiknek nem volt arányosan megfizetett jogi képviselőjük; továbbá ellentétes az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésével, mert az említett esetekben a pernyertes félnek nincs esélye arra, hogy valóban (anyagi értelemben is) pernyertes legyen. II. Az Alkotmány indítványban hivatkozott rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokrati kus jogállam.” „57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt min denki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.” „70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” A Pp. 81. § (1) bekezdése így rendelkezik: „Részleges pernyertesség esetében a bíróság a perkölt ség felől a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz. Ha a pernyertesség és pervesztesség aránya, valamint az előlegezett költségek összege között nincsen számottevő különbség, a bíróság akként rendelkezik, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét.” III. Az indítvány megalapozatlan. Az indítványozó az ügyvéd által képviselt ügyfél és a személyesen eljáró ügyfél perköltség-viselésének eltérő szabályozását, illetve a szabályozás jogalkalmazási gyakorlatát kifogásolta az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére, 57. § (1) bekezdésére, valamint a 70/A. § (3) bekezdésére hivatkozva. Beadványában a Pp. 81. § (1) bekezdés első mondatának utólagos alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. A Pp. kifogásolt szabálya arról rendelkezik, hogy részleges pernyertesség esetén a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével kell határoznia a bírónak a perköltségről. A perköltség fogalmát a Pp. 75. §-a határozza meg, a perköltség előlegezését a 76. § szabályozza, a perköltség viseléséről pedig a 77–83. §-ok rendelkeznek. 1. Az Alkotmánybíróság több határozatban foglalkozott a Pp.-nek a perköltség viselését szabályozó rendelkezéseivel. A határozatok az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését érintették. Az eljárások során nem merült fel alkotmányjogilag értékelhető összefüggés a vizsgált alkotmányossági problémák és a 70/A. §-nak az esélyegyenlőségről szóló (3) bekezdése között. Az Alkotmánybíróság az ügyvéd és a jogtanácsos által képviselt fél perköltség-viselésére vonatkozó szabályozásnak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével összefüggő alkotmányossági vizsgálatakor a következőket állapította meg: „Diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon. A Pp 75. § (2) és (4) bekezdése a peres felek között [n]em tesz tilos megkülönböztetést. (…) A perköltség viseléséről – sorsának rendezéséről – a bíróság a Pp. 77. §-ában és az azt követőkben foglaltak szerint dönt. A döntés tárgya – a perköltség – az a költség, amely a 75. § (1) bekezdés rendelkezése szerint a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban merült fel, hozzászámítva a képviselő ügyvéd készkiadását és munkadíját (75. § (2) bek.). Az egyes esetekben felmerülő költségfajták perköltségként való elfogadásához, a perköltség összegszerű megállapításához a Pp 75. §-a a bíróság számára mérlegelési jogot biztosít. A jogtanácsosi képviselet esetére is lehetővé teszi a képviseleti tevékenység perköltségként való elfogadását; ennek összegszerű megállapításához ad számítási módszert azzal, hogy az adott ügyben feltételezett ügyvédi képviselet esetében felszámítható díj összegéből kell kiindulni, ezt – esetileg mérlegelhetően – csökkentetten számítva. Ez a törvényi szabályozás nem tartalmaz semmiféle hátrányos megkülönböztetést sem az ügyfelek, sem a jogi képviselők említett fajtái között.” (1518/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 570, 571.) 2. A Alkotmánybíróság egy későbbi határozatában az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével összefüggésben azt vizsgálta meg, hogy a Pp. szabályozása alapján ügyvédi képviselet esetében megítélhető munkadíj, de a fél vagy egyéb képviselő részére nem. A határozat indokolása szerint: „Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. A Pp. 75. § (3) bekezdése alkotmányossági szempontból nincs kapcsolatban – ezáltal ellentétben sem – a bírói út, valamint a bíróság előtti egyenlőség alapvető jogával. A kifogásolt rendelkezés az alapvető jogok körén kívül eső jogot szabályoz. Az Alkotmánybíróság 1518/B/1991. AB határozatában (ABH 1993, 570, 571.) rámutatott, hogy a perköltség fogalmának és feltételeinek meghatározásánál a jogalkotót széleskörű mérlegelési jog illeti meg. Ennek keretében szabályozta azt, hogy a saját jogait a bíróság előtt képviselő személy, illetőleg a képviseletét nem hivatásszerűen ellátó milyen költségeket számíthat fel perköltségként. A perköltség szabályozása csak akkor hozható az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével kapcsolatba, ha valamely személyi kör számára a bírói út igénybevétele a költségviselési szabályok miatt lehetetlenné válik.” (181/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 588–589.) 3. Az Alkotmánybíróság az 1203/B/2006. AB határozatban az Alkotmány 57. § (1) bekezdésével és a 70/A. § (1) bekezdésével összefüggésben is megerősítette a perköltség-viselés alkotmányos elveire vonatkozó korábbi megállapításait. (ABK 2010. február, 143–146.) Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a jelen ügyben a következőket állapította meg. 3.1. Önmagában véve az ügyvéd által képviselt fél és a személyesen eljáró fél perköltség-viselésének eltérő szabályozása nem alapozza meg az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a sérelmét, mert nem lehetetleníti el a bírói út igénybevételét, és nem zárja ki a bírói mérlegelést. 3.2. Az indítvány alapján nem mutatható ki alkotmányjogilag értékelhető összefüggés a Pp. támadott rendelkezése és az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság követelménye, valamint az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében megfogalmazott, a jogegyenlőségek megvalósulását elősegítő és az esélyegyenlőségek kiküszöbölését célzó intézkedések között. 3.3. A perköltség viselésének általános szabályát a Pp. 78. § (1) bekezdése állapítja meg. A jelen ügyben kifogásolt 81. § (1) bekezdés első mondata a részletszabályok közé tartozik. A támadott rendelkezés szövegéből és az Alkotmánybíróság gyakorlatából is következik, hogy a bírónak „figyelembe kell vennie” a pernyertesség arányát és az előlegezett költségeket, és a döntés meghozatalakor – a Pp.-ben meghatározott keretek között széleskörű mérlegelési joga van. Az indítványozó saját konkrét ügyére hivatkozva sérelmezte a bírói mérlegelés eredményét, amelynek vizsgálatára az absztrakt utólagos normakontrollra irányuló eljárás keretei között nincs hatásköre az Alkotmánybíróságnak. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Pp. 81. § (1) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította. Budapest, 2010. szeptember 14. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke