395/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

395/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a zártcélú távközlő hálózatokról szóló 50/1998. (III. 27.) Korm. rendelet 13. § (2)–(3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a zártcélú távközlő hálózatokról szóló 50/1998. (III. 27.) Korm. rendelet 13. § (2)–(3) bekezdései – az Alkotmány 8. § (1)–(2) bekezdéseire alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. I. Az indítványozó a zártcélú távközlő hálózatokról szóló 50/1998. (III. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 13. § (2)–(3) bekezdései alkotmányosságának a vizsgálatát és visszamenőleg, 2004. január 1-jei hatállyal való megsemmisítését kérte. A Kr. 13. § (1) bekezdése szerint zártcélú távközlő hálózat távközlési építményeinek létesítéséhez, üzemeltetéséhez építési, valamint használatbavételi engedély szükséges. A Kr. támadott rendelkezései értelmében nincs szükség az említett engedélyekre, ha a zártcélú távközlő hálózat építményei közterületet vagy idegen ingatlant nem érintenek, és a hálózat közcélú vagy különcélú távközlő hálózathoz nem kapcsolódik, ezek átviteli útjait nem veszi igénybe. Az indítványozónak az eredeti indítványban kifejtett véleménye szerint ezek a rendelkezések ellentétesek „az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló 2003. évi XII. törvény 52. § (2) és (7) bekezdéseivel”, továbbá az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 83. § (1) bekezdésével, ugyanakkor sértik az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdését, a 35. § (2) bekezdését, valamint a 70/D. § (1) és (2) bekezdését. Hiánypótlásra indokolásként azt hozta fel, hogy a kifogásolt rendelkezések azért sértik az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdését, mert nem teszik lehetővé a hatóság előtti egyenlő bánásmódot, kizárják az építési ügyben érintett ügyfelek jogait, indokolatlanul tesznek különbséget az azonos távközlési építmények között az engedélyeztetési eljárás tekintetében. Azzal pedig, hogy „úgy ad az építési és a hírközlési törvényben meghatározott engedélyeztetési eljárás alóli felmentést, hogy (…) nem veszi figyelembe az építménybe [mobiltornyokba] telepített berendezések ma még kutatás alatt álló nem tisztázott, élettani hatását”, a Kr. az egészséghez való jogot [Alkotmány 70/D. § (1) és (2) bekezdése] is sérti. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sért hetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. 35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni. 70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabbszintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.” 2. A Kr. indítvánnyal támadott, és más érintett rendelkezései: „Távközlési építmények engedélyezése 13. § (1) Zártcélú távközlő hálózat távközlési építmé nyeinek létesítéséhez, üzemeltetéséhez elvi építési engedély, építési engedély, valamint használatbavételi engedély szükséges. (2) Nincs szükség az (1) bekezdésben meghatározott engedélyekre, ha a zártcélú távközlő hálózat építményei közterületet vagy idegen ingatlant nem érintenek, és a hálózat közcélú vagy különcélú távközlő hálózathoz nem kapcsolódik, ezek átviteli útjait nem veszi igénybe. A létesítés tényét és a főbb adatokat a hatóságnak be kell jelenteni, kiemelten kezelve a rádiótávközlő berendezések telepítése miatt a közterületen szükségessé váló építési korlátozás bejegyzését. (3) A (2) bekezdésben említett esetek kivételével, illetve a hálózatok utólagos csatlakoztatása esetén az engedélyeket be kell szerezni.” III. Az indítvány részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra alkalmatlan. 1. Az Alkotmánybíróság először az indítványozó azon állítását vizsgálta meg, mely szerint a Kr. támadott rendelkezései ellentétesek az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 52. § (2) bekezdésével [megállapította: az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló 2003. évi XII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 1. § (1) bekezdése], és 52. § (7) bekezdésével [beiktatta a Módtv. 1. § (3) bekezdése]. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Étv. hivatkozott rendelkezéseit a kormányzat szervezetátalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény 101. § (1) bekezdésének b) pontja 2007. január 1-jei hatállyal – azaz, már az indítvány benyújtását megelőzően – hatályon kívül helyezte. Egyébként az Étv. 1. § (2) bekezdése – tekintettel a 2. § 18. pontjára – értelmében az Étv. egészét hírközlési ügyekben szubszidiárius jellegűnek kell tekinteni, vagyis az Étv. rendelkezései ezekben az ügyekben csak másodlagos jelleggel, eltérő szabályozás hiányában alkalmazandók. Következésképpen az indítvány erre vonatkozó részét az Alkotmánybíróság elutasította. Az indítványozó állítása szerint a Kr. támadott rendelkezései az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény (a továbbiakban: Hktv.) 83. § (1) bekezdésével is ellentétesek. Ez utóbbi rendelkezés szerint az elektronikus hírközlési építmények létesítéséhez – ha jogszabály másként nem rendelkezik – hatósági engedély szükséges. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hivatkozott jogszabály tehát maga ad lehetőséget arra, hogy más jogszabály felmentést adjon a kötelező hatósági engedély meg szerzése alól. A Hktv.-nak saját anyagi hatályát megállapító 1. §-ának (2) bekezdése külön kimondja a zártcélú hálózatokra vonatkozó jogszabályok elsőbbségét a Hktv.-vel szemben [„1. § 2) E törvényt a kizárólag kormányzati, nemzetbiztonsági, igazságszolgáltatási, rendvédelmi, illetőleg védelmi igények kielégítését szolgáló – rendeltetésük szerint elkülönült – hírközlő hálózatok (zártcélú hálózatok) tekintetében a rájuk vonatkozó külön törvényekben és más jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.”] Mivel a Hktv. maga is lehetőséget ad a tőle eltérő szabályozásra, ezért a Kr., mint támadott jogszabály eleve nem sértheti az Alkotmány 35. § (2) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította. 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően az egészséghez való jog sérelmét állító hivatkozásokat tekintette át. Az indítványozó szerint a hatósági engedély nélkül létesíthető építményekbe olyan berendezéseket telepítenek be, amelyeknek káros hatásai lehetnek a környezetben élőkre. Erre tekintettel az indítványozó az építményekbe telepítendő berendezések egészségre veszélyessége miatt – az engedélyeztetési kötelezettség alóli kivétel miatt – az Alkotmány 70/D. § (1)–(2) bekezdésének a sérelmét panaszolta. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Kr. támadott rendelkezései a távközlési építmény létesítése tekintetében eleve kivonnak az engedély beszerzésének kötelezettsége alól bizonyos létesítményeket az érintett ingatlan tulajdoni viszonyaira tekintettel. Az Alkotmány 70/D. § (1)–(2) bekezdései és a Kr. 13. § (2)–(3) bekezdései között érdemi összefüggés azonban nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította. 3. Az indítványozó több jog sérelmére hivatkozással, részletes indokolás nélkül, az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdésébe való ütközés miatt is kérte a támadott rendelkezések megsemmisítését. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §-a értelmében az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el, a 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie a jogszabályt és annak azt a rendelkezését, amelyet az Alkotmány valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart, továbbá meg kell indokolni, hogy az Alkotmány felhívott rendelkezését a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.; 346/D/1998, ABH 2003, 1054, 1058.; 6/D/2000. AB végzés, ABH 2005, 1583, 1584.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 1125/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1775, 1786.). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelményeknek az indítvány nem tesz eleget, emiatt érdemben nem bírálható el, ezért – gyakorlatának megfelelően (652/B/1998. AB végzés, ABH 2000, 1062–1064.; 472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 298/B/2001. AB végzés, ABH 2004, 2079, 2080.; 477/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1596.) – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január 3.) 29. § d) pontja alapján az indítványt ebben a részében az Alkotmánybíróság visszautasította. Budapest, 2010. július 5. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró