9/2011. (III. 1.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzés

(1)bekezdésében meghatározott tizenötnapos határidőn belül – terjesztették elő. A kifogástevő álláspontja szerint a kérdés nem felel meg az Nsztv.

1. §-ában meghatározott egyértelműségi követelménynek, különösen a jogalkotó szempontjából. Érvelésében kifejti, hogy a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
2. évi LXXXI. törvényben (a továbbiakban: Tny.) az öregségi nyugdíjjogosultság feltételeinek, valamint összegének megállapítása igen bonyolult és összetett rendszerben történik, továbbá a nyugdíjkorhatárhoz számos egyéb rendelkezés is kapcsolódik, ezért egy esetleges módosítás a Tny. egészének átalakítását igényelné. A kifogástevő szerint nem egyértelmű a kérdés a tekintetben, hogy mely szabályozási kérdéseket, továbbá a jelenleg differenciált nyugdíjkorhatár kapcsán mely személyi kört érinti. Nézete szerint a kezdeményezés az egész öregségi nyugdíjrendszer teljes átalakítását kívánja, azonban a feltett kérdés egyszerű és általános megfogalmazásával nem alkalmas arra, hogy eligazítást adjon a jogalkotó számára. II. Az Alkotmánybíróság határozatának meghozatala során a következő jogszabályokat vette alapul:
3. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „
4. §

(2)A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.” 2. A Ve. érintett rendelkezései: „130. §

(1)Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...)

(3)Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.”

1. Az Nsztv. érintett rendelkezései: „
2. § Az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha (...) c) a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek”. „
3. §

(1)A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.” III.

1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló
2. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
3. § h) pontja alapján a Ve.
4. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el [63/
5. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342.].
6. Az Alkotmánybíróság a kérdés egyértelműségét vitató kifogással kapcsolatban az alábbiakat állapította meg. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos határozatban értelmezte az Nsztv.
7. §

(1)bekezdésében foglalt, a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyrészt a választópolgár, másrészt a jogalkotó számára egyértelműnek kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Mindez feltételezi a feltett kérdés tényleges egyértelműségét, érthetőségét. A fent leírtakból következik, hogy a túl bonyolult, érthetetlen vagy félreérthető kérdés sem tekinthető egyértelműnek. Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlés Alkotmány 19. §

(3)bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének – Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor vizsgálni kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, és ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség) [51/

1. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/
2. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/
3. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360–361.; 84/
4. (VI. 13.) AB határozat, ABH 2008, 695, 703.]. Az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés egyértelműségének megítélésénél egyébként sem az aláírás gyűjtését kezdeményezők szándéka, sem pedig a népszavazás általuk remélt eredménye nem bír jelentőséggel [76/
5. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2006, 886, 890.].
6. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének. Az Alkotmánybíróság a 26/
7. (IV. 25.) AB határozatában megállapította: a választópolgári egyértelműség követelményének része, hogy a választópolgárok a kérdés megválaszolásának lehetséges következményeit világosan lássák. Következésképpen az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a választópolgárokat félrevezető, félreérthető kérdések nem felelnek meg az egyértelműség követelményének (ABH 2007, 332, 337, – Ingyen sör). Az Alkotmánybíróság ezen határozatában hangsúlyozta továbbá, hogy „[a]z egyértelműség követelményének lényege, hogy a népszavazási kérdésnek döntésre alkalmasnak kell lennie, aminek a jogalkotói és a választópolgári egyértelműség feltétlenül szükséges, de nem egyetlen feltétele. Az egyértelműség részének tekinti az Alkotmánybíróság azt is, hogy a népszavazási kérdésben foglalt döntési kötelezettség ne legyen kivitelezhetetlen, végrehajthatatlan, következményeiben kiszámíthatatlan. Ezért az Alkotmánybíróság a jövőben az egyes népszavazási kérdések alkotmányos megengedhetőségéről szóló döntéseiben e szempontot is figyelembe fogja venni.” (ABH 2007, 332, 337.) A kifogással élő érvelésében helyesen hivatkozik a Tny.
8. §

(1)bekezdésének a)–g) pontjaira, amely az öregségi nyugdíjra való jogosultság megállapításakor a biztosítottak születési évéhez mérten különböző életév betöltéséhez köti az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt. Az érvelés szintén helyesen hivatkozik a hatályos nyugdíjrendszer feltételrendszerének komplexitására. A népszavazásra feltenni kívánt kérdés ezen komplex feltételrendszer egyik elemét kívánja rögzíteni az öregségi nyugdíjra jogosító nyugdíjkorhatár meghatározott életévhez való kötésével; anélkül azonban, hogy a választópolgár számára világossá tenné, hogy ez jár-e, és ha igen, milyen hatással, változással az öregségi nyugdíj megszerzésének további feltételeire nézve. Így a választópolgár döntése meghozatalakor nem lehetne tisztában azzal, hogy a kérdésre igen-nel vagy nem-mel szavazás esetén döntésének milyen pénzügyi, vagy egyéb következményei lennének, például a szolgálati idő és a nyugdíj mértékére nézve. A népszavazásra bocsátandó kérdésről tehát úgy kellene döntésüket meghozniuk, hogy nem volna egyértelmű számukra, a népszavazás sikere milyen változásokkal jár a nyugdíjrendszerben, és ennek milyen társadalmi, pénzügyi és más hatásaival kellene számolniuk. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a népszavazásra szánt kérdés nem felel meg az Nsztv. 13. §

(1)bekezdésében foglaltaknak, ezért az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 15/

1. (I. 14.) OVB határozatát megsemmisítette, és a Ve.
2. §

(3)bekezdése alapján az Országos Választási Bizottságot új eljárásra utasította. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2011. február 28. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke