340/B/2001. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

340/B/2001. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő v é g z é s t :

Az Alkotmánybíróság az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény 3. § (1) bekezdése, 16. § (2) bekezdése, 19. § (2) bekezdése, 21. § (1) és (2) bekezdései,

43. §(2) bekezdése e) pontja, 46. § (3) bekezdése, 52. § b)

és c) pontjai, 57. § (2) bekezdése, 86. § (2) bekezdése, 87. §

94. §(1) bekezdése a) pontja alkotmányellenességének

megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti. I n d o k o l á s 1. Három indítványozó kérdőjelezte meg az új szövetkezetekről szóló 2000. évi CXLI. törvény (a továbbiakban: új Sztv.) számos rendelkezésének alkotmányosságát.

1.1. Az első indítványozó szerint az új Sztv. 19. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezés az Alkotmány tulajdonhoz való jogot garantáló 13. § (1) bekezdését sérti. A támadott rendelkezés alapján a szövetkezet átalakulása vagy jogutód nélküli megszűnése esetén – a hitelezőkkel való elszámolást követően – a szövetkezet fel nem osztható vagyonát az alapszabályban meghatározott szövetkezeti célra, más szövetkezet vagy szövetkezeti szövetség számára kell felajánlani. Az indítványozó szerint ezáltal a szövetkezeti tagok vagyoni hozzájárulásához olyan szövetkezeti tagok vagy a szövetkezeten kívülálló tagok juthatnak hozzá, akik erre nem jogosultak, továbbá azok sem kaphatják meg a vagyoni hozzájárulásukat, akik a polgári jogi öröklési szabályok alapján erre jogosultak lennének.

Az új Sztv. 21. § (1) bekezdése a szövetkezet gazdasági tevékenységének korlátairól szól. Az indítványozó nézete szerint azáltal, hogy a törvényhozó nem emelte ki e rendelkezés hatálya alól a szövetkezeti hitelintézeteket, az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését sértette meg.

Ugyancsak ezen alkotmányi rendelkezés sérelmét állítja az indítványozó a támadott törvény 46. § (3) bekezdésében, de indítványában nem indokolja e kérelmét.

Az első indítványozó azt is kifogásolta, hogy az új Sztv.

Az indítványozó szerint az új Sztv. 57. § (2) bekezdésének indítvány benyújtásakor hatályos szövege végeredményében non-profit szervezetekké minősítette a szövetkezeti hitelintézeteket, mivel azok – a hitelszövetkezeteket kivéve – a tagjaikkal folytatott gazdasági együttműködés során nyereségre nem törekedhettek, ami sérti az Alkotmány

9. §(2) bekezdését és az egyes jogharmonizációs kötelezettségeket

Az új Sztv. 94. § (1) bekezdésének a) pontja, – állítja az indítványozó – amely hatályon kívül helyezte a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 113. §-át (a továbbiakban: régi Sztv.) ellentétes az Alkotmánybíróság 30/2000. (X. 11.) AB határozatában kifejtettekkel, mivel megszűnt a szövetkezeti érdek-képviseleti szervek egyetértési és véleményezési jogköre az Országgyűlés vagy a Kormány hatáskörébe tartozó, a szövetkezeteket vagy azok tagságát érintő javaslatok tekintetében.

Az indítványozó végül megjegyzi azt, hogy valamennyi, általa kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány

12. §(1) bekezdését, mert „nem veszi figyelembe a jogos

szövetkezeti (takarékszövetkezeti, szövetkezeti hitelintézeti) sajátos érdekeket”.

1.2. A második és harmadik indítványozó szerint az új Sztv. 3. § (1) bekezdésébe foglalt szövetkezet-fogalma indokolatlanul szűkíti a szövetkezés lehetőségeit, ezért sérül az Alkotmány 9. § (2) bekezdésébe foglalt vállalkozás való jog, továbbá a gazdasági verseny szabadsága, valamint a szövetkezetek támogatását előró és önállóságát garantáló 12. § (1) bekezdése. Az új Sztv. támadott rendelkezése a fenti okok alapján ellentétes a munkához, valamint a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot alkotmányi rendelkezéssel is [70/B. § (1) bekezdés].

Emellett az indítványozók szerint az új Sztv. 16. §

Az új Sztv. 21. § (1) bekezdése és 57. § (2) bekezdése az Alkotmány 12. §-án és 70/B. § (1) bekezdésén kívül sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését is, mert korlátozza a szövetkezetek üzletszerű gazdasági tevékenységének végzését.

Az új Sztv. 43. § (2) bekezdésének e) pontjába foglalt rendelkezés, amely a felügyelő bizottság számára megadja a lehetőséget arra, hogy az igazgatóság jogszabályba ütköző vagy a szövetkezet érdekeit súlyosan sértő működése esetén legfeljebb hatvan napra felfüggessze az igazgatóság működését, az indítványozók szerint sérti az Alkotmány

12. §(1) bekezdését, mert alkalmas eszköz arra, hogy a

szövetkezet működését ellehetetlenítse, továbbá eltúlzott biztosítéknak minősül a gazdasági társaságok szabályozásához képest.

Az indítványozók nézete szerint az új Sztv. 86. § (2) bekezdése, amely kiterjeszti a szövetkezeti szövetségekre a közhasznú szervezetekről szóló törvény hatályát, az államtól teszi függővé e szövetségek működését, ezáltal sérül a társadalmi szervezeti autonómia Alkotmány 4. §-ában,

12. §(1) bekezdésében, valamint 70/C. § (1) bekezdésében

biztosított joga.

A harmadik indítványozó ugyancsak az autonómia Alkotmány 4. §-ában és 12. §-ában biztosított jogának sérelmét látta a támadott törvény 87. § (2) bekezdésében előírt szövetkezeti szövetség által létrehozandó szolidaritási alapképzési kötelezettségben.

A második indítványozó szerint az új Sztv. 88. §-a, amely szerint csak a szövetkezeti szövetségek által alapított országos szövetség jogosult képviselni a hazai szövetkezeteket nemzetközi szervezetekben, sérti az Alkotmány

12. §(1) bekezdését és ellentétes az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében foglaltakkal. Ennek okát egyrészt abban látja

az indítványozó, hogy a törvényhozó csak egyetlen országos szövetség létrehozására ad lehetőséget, másrészt ab- ban, hogy a területi-ágazati szövetségek közvetlenül nem vehetnek részt nemzetközi szervezetek munkájában.

Az új Sztv. 89. § (2)–(4) bekezdései a második indítványozó nézete szerint arra kényszerítik a szövetkezeteket, hogy vásárolják meg a kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrészét. Amennyiben erre nem kerül sor, vagy a szövetkezet nem alakul át gazdasági társasággá, akkor jogutód nélkül megszűnik. A jogalkotó által írt bármely lehetőség az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 12. §

A kívülálló üzletrész-tulajdonosok helyzetének rendezése, mint legitim cél ugyanis más eszközökkel is biztosítható.

Ezen túlmenően a fenti rendelkezések diszkriminatív módon különböztetik meg a külső üzletrész-tulajdonosokat a szövetkezeti tagoktól, mivel kizárólag az előbbiek szempontjaira volt figyelemmel a kifogásolt szabályozás megalkotásakor, így – az indítványozó szerint – sérül az Alkotmány 9. § (1) bekezdése, amely garantálja a diszkrimináció-mentességet tulajdon minden formája tekintetében. Az indítványozó előadta azt is, hogy a jogalkotó teljesíthetetlen feladatot ró a szövetségekre, mivel a külső üzletrész-tulajdonosokat nem kötelezte üzletrészük eladására, így egyetlen külső üzletrész-tulajdonos is meg tudja akadályozni a szövetkezet további működését, ezáltal sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiság elve.

Az indítványozó szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértő indokolatlan megkülönböztetést valósít meg a támadott szabályozás azért, mert – szemben a korlátolt felelősségű társaságokkal vagy részvénytársaságokkal – a szövetkezet gazdasági társasággá való átalakulásáról döntő közgyűlés határozatképtelensége esetén összehívott megismételt közgyűlésen is csak az összes tag legalább kétharmada dönthet az átalakulásról.

Végül mindkét indítványozó előadta, hogy az új Sztv. kodifikációja során nem egyeztettek az érintettekkel, ezáltal az új Sztv. 94. § (1) bekezdésének a) pontja, amely hatályon kívül helyezte a régi Sztv. 113. §-át, sérti az Alkotmány 4. §-ába foglalt rendelkezést.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat – tárgyi azonosságukra tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009, január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend)

28. §(1) bekezdésének megfelelően egyesítette, és egy eljárásban bírálta el

Az Alkotmánybíróság a jogszabályváltozásra tekintettel felhívta az indítványozókat, hogy nyilatkozzanak, fenntartják-e indítványaikat, illetve kívánják-e módosítani azokat. Az indítványozók válaszukban indítványaikat visszavonták.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 20. §-a alapján az arra jogosult indítványa alapján jár el. Tekintettel az indítványok visszavonására az Alkotmánybíróság az eljárást – az Ügyrend 31. § d) pontja alapján – megszüntette.

Budapest, 2009. január 19. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke