← Magyarország

1374/H/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

Röviden

Ez a végzés arról szól, hogy az Alkotmánybíróság visszautasított egy indítványt, amely egy önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A visszautasítás oka az volt, hogy az indítványozó nem rendelkezett jogosultsággal az adott kérdésben az Alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére.

Amit szabályoz

Akire vonatkozik

Kulcspontok

Jogszabály szövege

1374/H/

  1. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest, IV. Kerület Újpest-Káposztásmegyer BKV végállomás és környezete (Óceánárok út–kerülethatár–Szilas-patak– Sporttelep utca által határolt terület) kerületi szabályozási terve jóváhagyásáról szóló 14/
  2. (V. 30.) rendelete
  3. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. I. A Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője (a továbbiakban: hivatalvezető), – mivel a törvényességi ellenőrzés keretében kiadott felhívásával Budapest Főváros IV. Kerület Újpest Önkormányzatának Képviselő-testülete (a továbbiakban: helyi képviselő-testület) nem értett egyet –, a helyi önkormányzatokról szóló
  4. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.)
  5. §

(2)bekezdés a) pontjában foglalt felhatalmazás alapján az Alkotmánybírósághoz fordult. Indítványában kizárólag Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzata Képviselő-testületének a Budapest, IV. ker. Újpest – Káposztásmegyer BKV végállomás és környezete (Óceánárok út – kerülethatár – Szilas-patak – Sporttelep utca által határolt terület) kerületi szabályozási terve jóváhagyásáról szóló 14/
  1. (V. 30.) rendelet (a továbbiakban: Ör.)
  2. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A hivatalvezető az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését megelőző törvényességi ellenőrzés során azt állapította meg, hogy az Ör. megalkotásakor nem tartották be az épített környezet alakításáról és védelméről szóló
  3. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.)
  4. §
(6)bekezdésében foglaltakat, mivel az Ör. elfogadása előtt nem küldték meg az állami főépítész számára a szakmai vélemény elkészítéséhez szükséges dokumentációt. A hivatalvezető szerint az állami főépítész
  1. május 14-én kelt levelében jelezte a dokumentáció hiányát a helyi önkormányzat főépítészének, vagyis azt, hogy nem érkezett meg „az államigazgatási szervek véleményeinek a másolata, a jóváhagyásra kerülő dokumentáció, valamint az alátámasztó munkarész”. Az állami főépítész állítása szerint enélkül az Étv.
  2. §
(6)bekezdése szerinti szakmai véleményét nem állt módjában kialakítani. A helyi képviselő-testület figyelmen kívül hagyva az állami főépítész jelzését,
  1. május 24-én elfogadta az Ör.-t. Ezért a hivatalvezető a helyi önkormányzathoz
  2. július 13-i keltezéssel eljuttatott törvényességi észrevételében azt kifogásolta, hogy a helyi képviselő-testület „megszegte az Étv.
  3. §
(7)bekezdésében foglaltakat és a szabályozási tervet az Állami Főépítész véleménye nélkül fogadta el”. Emellett a hivatalvezető a törvényességi észrevételében utalt arra is, hogy az állami főépítész a „közhasználatra átadott területekkel kapcsolatban érdemi észrevételt is tett, amit a testület nem vett figyelembe”. A törvényességi észrevétel szerint ugyanakkor ez az „anyagi jogi hiba (…) másodlagos” a rendeletalkotás eljárási szabályainak megsértéséhez képest, így a hivatalvezető az ún. „anyagi jogi hibával” kapcsolatban törvényességi észrevételt nem fogalmazott meg. A képviselő-testület
  1. szeptember 20-án tartott ülésén a hivatalvezető törvényességi észrevételét megtárgyalta, de azzal nem értett egyet. A képviselő-testület megállapította, hogy „a hiányolt vélemény utóbb megérkezett, így érdemi intézkedést nem tart szükségesnek”. Ezt követően a hivatalvezető az Alkotmánybírósághoz fordult. A hivatalvezető az Alkotmánybíróság előtt kizárólag az Ör.
  2. §-ának megsemmisítését indítványozta. Az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában hivatkozott ugyan a törvényességi észrevételében foglaltakra, vagyis az Étv.
  3. §
(6)bekezdése szerinti rendeletalkotási eljárási szabályok megsértésére, de nem emiatt kezdeményezte az Ör.
  1. §-a alkotmányellenességének megállapítását. A hivatalvezető az Alkotmánybíróság elé terjesztett indítványában azt állította, hogy a kerületi önkormányzatnak nem volt hatásköre az Ör.
  2. §
(2)bekezdésének megalkotására, mivel a P+R parkolók használatának szabályozása a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjáról és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló 19/
  1. (IV. 22.) Főv. Kgy. rendelet
  2. §-ának részét alkotja. A parkolás szabályozását az Ötv. 63/A. § h) pontja Budapesten a fővárosi önkormányzat hatáskörébe utalja, így a kerületi önkormányzat parkolási kérdésekről kizárólag a fővárosi rendelet keretei között alkothat szabályokat. Az Ör. a P+R parkolókról felhatalmazás nélkül rendelkezik, ezért az Ör. érintett rendelkezése sérti az Ötv. 65/A. §
(2)bekezdését, amely szerint a kerületi önkormányzat rendelete nem terjeszkedhet túl a főváros rendeletében foglalt felhatalmazáson. A hivatalvezető kifogásolta továbbá az Ör.
  1. §-ával kapcsolatban azt is, hogy a helyi képviselő-testület közhasználatra való területátadást írt elő. A hivatalvezető szerint ez csak polgári jogi szerződéssel lenne lehetséges, a tulajdonost erre jogsza- bályban, vagyis helyi önkormányzati rendeletben kötelezni nem lehet. Mindezek alapján a hivatalvezető az Alkotmány
  2. §-ának, valamint az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdésének sérelmét kérte megállapítani. II. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a hivatalvezető az Ör.-t érintően kizárólag a rendeletalkotás Étv. szerinti eljárási szabályainak megsértéséből adódó törvénysértés miatt tett a helyi önkormányzatnál törvényességi észrevételt. Ezt az észrevételt tárgyalta meg a helyi képviselő-testület, s hozott azzal egyet nem értő döntést. Ehhez képest a hivatalvezető az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában nem a rendeletalkotás eljárási szabályainak megsértéséből eredő törvényellenesség megállapítása miatt kezdeményezte az alkotmányossági felülvizsgálatot. Indítványában a hivatalvezető kifejezetten csak az Ör. 6. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint ugyanis a kerületi önkormányzatnak nem volt felhatalmazása arra, hogy a fővárosi rendeleti szabályoktól az Ör. 6. §-ával eltérjen, ezért az Ör. e rendelkezése sérti az Ötv. 65/A. §
(2)bekezdését, valamint az Alkotmány 44/A. §
(2)bekezdését. A hivatalvezető kifogásolta továbbá az Ör.
  1. §-ával kapcsolatban, hogy a helyi képviselő-testület közhasználatra való területátadást írt elő, mely szerinte ellentétes az Alkotmány
  2. §-ával. A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróságnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a hivatalvezető indítványában támadott, de a törvényességi észrevétellel kifejezetten nem érintett kérdésben lefolytatható-e az alkotmánybírósági eljárás. Ennek eldöntésekor az Alkotmánybíróság a következőkből indult ki. Az Alkotmánybíróságról szóló
  3. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
  4. §
(2)bekezdése értelmében jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást bárki indítványozhat. A 30/1999. (X. 13.) AB határozatában az Alkotmánybíróság megkülönböztette egymástól az Abtv. 1. §
  1. b)pontja szerinti jogszabály, valamint állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenes ségének vizsgálatára irányuló, illetve az Abtv. 1. §-ának
  2. h)pontja szerinti, külön törvény által megállapított egyéb hatáskörben kezdeményezett eljárást, illetve az ezekhez kapcsolódó indítványozási jogosultságot. Az Abtv. és az Ötv. vonatkozó rendelkezéseinek összevetése alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvényi szabályozás külön kezeli az alkotmányellenesség [Abtv. 1. §
  3. b)pont] és az önkormányzati rendelet törvényellenességének [Ötv. 99. §
(2)bekezdés
  1. a)pontja] vizsgálatát. (ABH 1999, 411, 414.) Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben az Abtv. 1. §
  2. h)pontja szerinti eljárásban kell döntenie. „Ez az eljárás az Ötv.-ben szabályozott törvényességi ellenőrzési tevékenység része, az eljárás tárgya az az önkormányzati rendelet, amelyre a közigazgatási hivatal törvényességi észrevételt tett, de azzal a képviselő-testület nem értett egyet, vagy intézkedést nem tett. A közigazgatási hivatal vezetőjének az Abtv. 1. §
  3. h)pontja és az Ötv. 99. §
(2)bekezdés a) pontja szerinti eljárásban az indítványozási joga csak azután nyílik meg, ha az önkormányzat a törvényességi észrevételt nem fogadta el.” [120/
  1. (X. 3.) AB határozat, ABH 2008, 1468, 1472.] Olyan törvénysértéssel összefüggésben, amelyre a hivatalvezető nem tett törvényességi észrevételt és amelyre a helyi önkormányzat így nem is reagálhatott, az indítványozási jogosultsága nem nyílik meg. A hivatalvezető indítványát kifejezetten az Ötv.
  2. §
(2)bekezdés
  1. a)pontja szerinti jogkörében terjesztette elő, nem hivatkozott sem az Abtv. 1. §
  2. b)pontjára, sem 21. §
(2)bekezdésére. Mindennek következtében az Alkotmánybíróság az Ör.
  1. §-ával kapcsolatban benyújtott indítványt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/
  2. (I. 12.) Tü. határozat (ABK
  3. január, 3.)
  4. § c) pontja alapján (az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága) visszautasította. Budapest,
  5. március
  6. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.