54/2014. (XII. 10.) MNB rendelete а pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges el

54/2014. (XII. 10.) MNB rendelete а pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges elszámolás módszertanának különös szabályairól. A Kúriának a  pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény 46.  § a) és b)  pontjában kapott felhatalmazás alapján, a  Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény 4.  § (7)  bekezdésében, valamint a  (9)  bekezdés a) és d)  pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el: 1. § Е rendeletet azon fogyasztói kölcsönszerződésre kell alkalmazni, amely az  elszámolási fordulónapon megfelel a következő feltételek bármelyikének: a) a  fogyasztónak van vagy a  fogyasztói kölcsönszerződés fennállása alatt bármikor volt a  fogyasztói kölcsönszerződésből származó fizetési késedelme, b) a  fogyasztó fizetéskönnyítő program vagy kedvezmény hatálya alatt áll vagy a  fogyasztói kölcsönszerződés fennállása alatt bármikor fizetéskönnyítő program vagy kedvezmény hatálya alatt állt. 2. § E  rendeletet nem kell alkalmazni abban az  esetben, ha a  rendelet hatálybalépésének napját megelőzően a fogyasztói kölcsönszerződés tárgyában a bíróság jogerős ítéletet hozott és abban a bíróság a szerződés egészének érvénytelenségét állapította meg, és azt nem nyilvánította érvényessé, vagy a  határozathozatalig terjedő időre hatályossá. 3. § E rendelet alkalmazásában: 1. előtörlesztés: a fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény 3. §-a szerinti fogalom; 2. fizetéskönnyítő program: a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseinek érvénytelen szerződéses kikötéseire tekintettel szükséges elszámolás módszertanának általános szabályairól szóló 42/2014. (XI. 7.) MNB rendelet [a továbbiakban: 42/2014. (XI. 7.) MNB rendelet] 3. § szerinti fogalom; 3. fogyasztó: a  hitelintézetekről és a  pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 6. § (1) bekezdése szerinti fogalom; 4. fogyasztói kölcsönszerződés: a 42/2014. (XI. 7.) MNB rendelet 3. § szerinti fogalom; 5. gyűjtőszámlahitel: a  devizakölcsönök törlesztési árfolyamának rögzítéséről és a  lakóingatlanok kényszerértékesítésének rendjéről szóló 2011. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: 2011. évi LXXV. törvény) 1. § (1) bekezdése szerinti fogalom; 6. kedvezmény: a 42/2014. (XI. 7.) MNB rendelet 3. § szerinti fogalom; 7. pénzügyi intézmény: a 42/2014. (XI. 7.) MNB rendelet 3. § szerinti fogalom; 8. tisztességes szerződéses kikötés: a 42/2014. (XI. 7.) MNB rendelet 3. § szerinti fogalom. 4. § (1) A pénzügyi intézmény а Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvényben (a továbbiakban: 2014. évi XL. törvény) meghatározott elszámolást (a továbbiakban: elszámolás) a rendelet hatálya alá eső fogyasztói kölcsönszerződésekre tekintettel az 1. mellékletben foglalt módszertan alapján végzi el. (2) A túlfizetés fogyasztói követelésként való elszámolása során a) a  fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott, a  kölcsön folyósításával vagy a  hitelbírálattal összefüggésben a fogyasztó által megfizetett egyszeri díjat vagy költséget, b) a fogyasztói kölcsönszerződésben meghatározott, a törlesztési periódusokban a fogyasztó által rendszeresen megfizetett díjat vagy költséget, c) előtörlesztés esetén a fogyasztó által megfizetett előtörlesztési díjat kell figyelembe venni. 5. § (1) A  Kúriának a  pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény (a  továbbiakban: 2014. évi XXXVIII.  törvény) 1.  § (1)  bekezdésében meghatározott deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés esetében az  elszámolás során a  pénzügyi intézmény első lépésként újraszámolja a  fogyasztó kezdeti, a  hitelnyújtás devizanemében kifejezett tartozását – figyelembe véve a 4. § (2) bekezdés a) pontja szerinti díjat vagy költséget is – és az ebből adódó első havi, a hitelnyújtás devizanemében kifejezett törlesztőrészletét. (2) Az (1) bekezdésben foglaltakat követően a pénzügyi intézmény kiszámolja a megvalósult első törlesztési periódus során forintban felmerülő túlfizetés mértékét, amelyet a  pénzügyi intézmény által használt árfolyam jegyzési értéknapján érvényes, a  Magyar Nemzeti Bank (a  továbbiakban: MNВ) által közzétett hivatalos devizaárfolyamon a hitelnyújtás devizanemére átvált, majd ezzel a  túlfizetés időpontjában – az esedékességnél későbbi időpontban történt túlfizetés esetén a  következő esedékesség időpontjában – csökkenti a  túlfizetés időpontjában fennálló, a hitelnyújtás devizanemében kifejezett tartozást. (3) A pénzügyi intézmény a számításnál a  rendszeres kamat-, kamatfelár- (a  továbbiakban együtt: kamat), költség- és díjtételek, valamint az  árfolyamrés használatán kívül minden egyéb szerződéses kikötést az  eredeti fogyasztói kölcsönszerződés szerint vesz figyelembe. (4) A  pénzügyi intézmény az  (1)–(3)  bekezdés szerinti lépéseket ismételve határozza meg a  következő törlesztési periódusok törlesztőrészleteit, a  túlfizetések mértékét és a  mindenkor fennálló tartozás nagyságát, egészen az elszámolási fordulónapig, ha a fogyasztói kölcsönszerződés az elszámolási fordulónapot megelőzően megszűnt, a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnésének napjáig, illetve követeléskezelőre engedményezett követelés esetén az  engedményezés időpontjáig. Az  elszámolási fordulónapon, a  fogyasztói kölcsönszerződés megszűnésekor, illetve az  engedményezés időpontjában fennálló tartozás és az  átszámításból adódó tartozás közötti különbség az árfolyamrésből, valamint az egyoldalú szerződésmódosításból származó, a teljes futamidőre vonatkozó túlfizetés. 6. § (1) A  pénzügyi intézmény az  elszámolás során a  késedelemmel érintett követelésrészt (a  továbbiakban: hátralék) az 1. mellékletben foglaltak szerint veszi figyelembe. (2) Azon elszámolási időszakban, amelyben az  eredeti fogyasztói kölcsönszerződés alapján a  fogyasztó késedelembe esett, az átszámított fogyasztói kölcsönt is késedelmesnek kell tekinteni, függetlenül az esetleges túlfizetéstől. 7. § (1) A  pénzügyi intézmény az  elszámolás során a  kedvezményt az  1.  melléklet szerint veszi figyelembe. Amennyiben a  fizetéskönnyítő program egyúttal kedvezmény nyújtásával is járt, a  pénzügyi intézmény az  érintett időszakra a kedvezményt figyelembe veszi. (2) Azon kedvezmény, amely a  fogyasztói kölcsönszerződés alapján az  adott törlesztési periódusban esedékessé vált törlesztőrészletet érinti, az  elszámolás során minden törlesztési periódusban az  átszámított fogyasztói kölcsönszerződés tőketartozását növeli. (3) Azon kedvezmény, amely a  fogyasztói kölcsönszerződés alapján az  adott törlesztési periódusban még nem esedékes, valamint azon kedvezmény, amely egy korábbi törlesztési periódusban vált esedékessé, de az  adott törlesztési periódusig nem került megfizetésre, az  elszámolás során is az  eredeti fogyasztói kölcsönszerződés kedvezménnyel érintett tőke-, kamat-, költség-, illetve díjtételéből kerül levonásra. (4) A  pénzügyi intézmény kedvezményként veszi figyelembe az  elszámolás során a  fogyasztó részére az  abból eredő vagyoni előnyt, hogy a  pénzügyi intézmény az  MNВ által közzétett hivatalos devizaárfolyamnál kedvezőbb árfolyamot alkalmazott a  fogyasztói kölcsönszerződés valamely követelésrészének forintra váltása során, kivéve, ha a pénzügyi intézmény a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerinti esetben az általa megállapított és közzétett, saját deviza-középárfolyamát alkalmazta. (5) A  pénzügyi intézmény a  deviza alapú (devizában nyilvántartott vagy devizában nyújtott és forintban törlesztett) és a deviza alapúnak nem minősülő deviza fogyasztói kölcsönszerződés esetében az elszámolás során a  forintban nyújtott kedvezményt a  törlesztőrészlet esedékességének értéknapján érvényes, az  MNВ által közzétett hivatalos devizaárfolyamon, illetve a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerinti esetben a pénzügyi intézmény által alkalmazott középárfolyamon váltja át a  fogyasztói kölcsönszerződés devizanemére, és azt a  devizában kifejezett értéken veszi számításba. 8. § A  pénzügyi intézmény az  1.  mellékletben foglalt módszertan alkalmazása során az  árfolyamrésre vonatkozó számítást az alábbi esetben nem végzi el: a) az azonos devizanemben nyilvántartott vagy nyújtott és törlesztett fogyasztói kölcsönszerződés esetében, b) ha a fogyasztói kölcsönszerződésben foglalt lehetőségével élve a fogyasztó a törlesztőrészletet a hitelnyújtás devizanemében fizette meg, az így megfizetett törlesztőrészletek vonatkozásában, c) a forint fogyasztói kölcsönszerződés esetében, d) a 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (3) bekezdése szerinti esetben. 9. § Ez a rendelet a kihirdetését követő napon lép hatályba. Dr. Matolcsy György s. k., a Magyar Nemzeti Bank elnöke