5/2013. (II. 22.) OVB határozata. Az Országos Választási Bizottság – 2013. február 19-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997.

5/2013. (II. 22.) OVB határozata. Az Országos Választási Bizottság – 2013. február 19-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője Sneider Tamás (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Arany J. u. 25.; levélcím: 1357 Budapest, Pf. 2; fax: 06-1-7950-143). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke 15 000 Ft. Faxon benyújtott beadványon az illeték nem róható le. Indokolás I. Beadványozó 2013. február 8-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be az Országos Választási Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az a szülő, akivel együtt élő 18 év alatti gyermeke, az együttélés ideje alatt személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el, és büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős ítéletében megállapította, vagy gyermekkora miatt nem volt büntethető, a bűncselekmény elkövetése miatt vele szemben indult büntetőeljárás jogerős befejezésétől számított három éven belül ne részesülhessen foglalkoztatást helyettesítő támogatásban, rendszeres szociális segélyben, vagy átmeneti segélyben?” Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) B) cikk (1) bekezdése szerint Magyarország független, demokratikus jogállam. A demokratikus jogállam egyik fő ismérve, hogy az állami büntető hatalom gyakorlása meg kell feleljen az alkotmányos alapelveknek, ebből következően a bűncselekmény miatt csak az elkövetőt lehet felelősségre vonni és csak a büntetőtörvényben meghatározott joghátrány érheti. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdés a jogállamiság alkotmányos alapelvét sérti, tekintettel arra, hogy egyes szociális juttatások megállapítását olyan feltételhez kívánja kötni, melynek eredményeként a bűncselekmény elkövetője mellett más személyek – szülők vagy testvérek – szenvednének el joghátrányt. Előzőekkel egyezően rendelkezik az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 7. cikke is, mely a büntetés kiszabásának tilalmát határozza meg törvényi rendelkezés nélkül. A Bizottság megállapítja, hogy amennyiben bűncselekmény elkövetése miatt más személyt ér akár büntetőjogi vagy egyéb joghátrány, az a büntetőjog alkotmányos alapelvébe ütközik. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdés alkotmányosan nem igazolható hátrányos megkülönböztetést tartalmaz, mely az Alaptörvény XV. cikke alapján tilos. A kezdeményezés azonos szociális helyzetben lévő állampolgárok között tesz különbséget annak alapján, hogy a felügyeletük alá tartozó kiskorú személy elkövetett-e normasértést. A Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezés arra irányul, hogy egy alapjogi jogosultsághoz való hozzáférést az alapjog alanyának személyétől független körülménytől tegyen függővé. Az Alaptörvény XVI. cikk (1) bekezdésében rögzíti, hogy minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéshez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. A Bizottság álláspontja, hogy a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való alkotmányos jogát sértené a kezdeményezés, ha annak következményeként a szülők a korábban meglévő ellátási szintet nem tudnák gyermekeik számára biztosítani. Az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdése szerint Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. A Bizottság álláspontja, hogy – egy eredményes népszavazás esetén – az Alaptörvényben meghatározott szociális biztonsághoz való jog sérülne, ugyanis a jogosult személy – a szociális szempontrendszertől független körülmény miatt – eshet el támogatástól. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kérdésben megtartásra kerülő országos népszavazás eredményének az Országgyűlés csak úgy tudna eleget tenni, ha az Alaptörvényben meghatározott alkotmányos jogokat korlátozná. Mindezek alapján a Bizottság álláspontja, hogy a kérdés az Alaptörvény módosítását is szükségessé tenné, ami viszont az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja alapján tiltott tárgykör, így a kérdésben nem tartható népszavazás. Az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontjában foglalt rendelkezés alapján nem lehet országos népszavazást tartani nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségről. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdés ellentétes a Magyarország által vállalt, nemzetközi szerződésben foglalt kötelezettségekkel. A Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1991. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Egyezmény) 26. cikk 1. pontja szerint az Egyezményben részes államok elismerik minden gyermeknek a szociális biztonsághoz, így a társadalombiztosítás juttatásaihoz való jogát, és megteszik a szükséges intézkedéseket arra, hogy hazai jogszabályaiknak megfelelően biztosítsák e jog teljes megvalósulását. A Bizottság álláspontja szerint egy eredményes népszavazással Magyarország az Egyezményben rögzített, nemzetközi szerződésben vállalt kötelezettségét szegné meg – akár családonként több gyermek esetében is –, a gyermekek szociális biztonsághoz való jogát sértené. Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben foglalt kérdés az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműségi követelménynek sem felel meg. Az egyértelműség követelménye azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre igennel vagy nemmel lehessen felelni. A Bizottság megállapítja, hogy a kezdeményezésben szereplő szülő-fogalom nem egyértelmű. A vér szerinti szülők mellett gyámok is lehetnek a kiskorúak gondviselői, akiket a szülőkkel azonos gondozási-nevelési kötelezettségek terhelnek, illetve a kérdést tovább bonyolítja az örökbefogadó és nevelő szülők megítélése vagy az, hogy az állami gondozásba vett gyermekek törvényes képviselői a gyermekotthonok vezetői. A Bizottság álláspontja szerint az „együtt élő” fogalma sem egyértelmű a választópolgárok és a jogalkotó számára, kérdéses ugyanis a családjától távol élő, kollégiumban lakó személy megítélése. Az Országos Választási Bizottság megállapítja továbbá, hogy a kezdeményezésben szereplő kérdés megfogalmazása „…az a szülő, akivel együtt elő 18 év alatti gyermeke, az együttélés alatt személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el…” értelmileg megtévesztő, mivel a kérdésben meghatározott két alanyi kör – a büntetőeljárás alanya és szociális ellátásokra jogosult személy – nem különíthető el egyértelműen. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) XII. fejezete tartalmazza a személy elleni bűncselekményeket. A Btk. IX. fejezet 137. § 17. pontja az erőszakos többszörös visszaesők minősítésének megállapítása során határozza meg a személy elleni erőszakos bűncselekmények körét, ami azonban a XII. fejezetben található bűncselekményi tényállásokon felül számos más tényállást tartalmaz. Mindezek alapján az Országos Választási Bizottság álláspontja, hogy az átlag választópolgártól nem várható el, hogy ilyen részletességig és pontosan tisztában legyen a Btk. fogalomrendszerével és szóhasználatával, ezért nem lenne egyértelmű, hogy a választópolgár aláírásával milyen bűncselekményekre vonatkozó kezdeményezést támogat. Fentiek alapján az Országos Választási Bizottság – az Nsztv. 10. § b) és c) pontja alapján, mivel a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani és a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek – az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja. II. A határozat az Nsztv. 2. §-án, a 10. § b) és c) pontjain és a 13. § (1) bekezdésén, az Alaptörvény B cikk (1) bekezdésén, XV. cikkén, XVI. cikk (1) bekezdésén, XIX. cikk (1) bekezdésén, Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) és d) pontjain, Btk. XII. fejezetén, a Btk. IX. fejezet 137. § 17. pontján, a 1993. évi XXXI. törvény 7. cikkén, az 1991. évi LXIV. törvény 26. cikk 1. pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén, az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. § (1) bekezdés g) pontján alapul. Dr. Bordás Vilmos s. k., az Országos Választási Bizottság elnöke