198/D/2010. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

198/D/2010. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság a Zala Megyei Bíróság 8.Kpk. 21.297/2009/5. számú végzésében alkalmazott, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 2009. szeptember 31. napjáig hatályos 71. § (1) bekezdése, a 98. § (3) bekezdése, a 104. § (2) bekezdése, valamint a 109. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I. Az indítványozó a Zala Megyei Bíróság 8.Kpk. 21.297/2009/5. számú végzésében alkalmazott, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2009. szeptember 31. napjáig hatályos 71. § (1) bekezdése, a 98. § (3) bekezdése, a 104. § (2) bekezdése, valamint a 109. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól alkotmányjogi panasz keretében. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogot sértik. Ennek indokát abban látta, hogy a Ket. fenti rendelkezései elzárják az indítványozót attól, hogy a másodfokon eljáró közigazgatási hatóságnak a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzése ellen bírósági felülvizsgálattal élhessen. A másodfokú közigazgatási szerv az indítványozó fellebbezését azzal utasította el, hogy a fellebbezés nem a jogosulttól származik, ugyanis a felszámolás alatt álló Bt. nevében kizárólag a felszámoló tehet jognyilatkozatokat, az indítványozó – mint a Bt. beltagja – azonban erre nem jogosult. Ezt követően a bíróság a panasz tárgyául szolgáló végzésben a bírósági felülvizsgálati kérelmet érdemi vizsgálat nélkül abból az indokból utasította el, hogy olyan végzések ellen, mellyel szemben önálló fellebbezésnek nincs helye, bírósági felülvizsgálat sem kérhető. Az indítványozó arra hivatkozott, hogy a Ket. 98. § (3) bekezdése, a 104. § (2) bekezdése és a 109. § (2) bekezdése együttesen – a fellebbezést hivatalból elutasító végzés elleni önálló fellebbezést expressis verbis meg nem engedve – kizárta, hogy az indítványozó bírósághoz fordulhasson a vissza nem térítendő agrártámogatás visszafizetésére kötelező határozattal szemben, mely véleménye szerint a jogorvoslathoz való jog sérelmét eredményezte. II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése: „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” 2. A Ket.-nek az indítvánnyal támadott, a bírósági végzésben alkalmazott, 2009. szeptember 31-ig hatályos rendelkezései: „71. § (1) A hatóság – a (4) és (5) bekezdésben meghatározott kivétellel – az ügy érdemében határozatot hoz, az eljárás során eldöntendő egyéb kérdésekben pedig végzést bocsát ki (a továbbiakban együtt: döntés).” „98. § (3) Az eljárást felfüggesztő, az eljárást megszüntető, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító, az eljárási bírságot kiszabó, valamint a költség összegének megállapítása és a költségviselés tárgyában hozott elsőfokú végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye.” „104. § (2) A határidőn túl benyújtott fellebbezést – ha az ügyfél igazolási kérelmet nem terjesztett elő –, továbbá a fellebbezésre nem jogosulttól származó fellebbezést az elbírálásra jogosult szerv érdemi vizsgálat nélkül végzéssel elutasítja.” „109. § (2) Ha törvény alapján a végzés ellen önálló fellebbezésnek van helye, az ügyfél, továbbá a kifejezetten rá vonatkozó végzés esetében az eljárás egyéb résztvevője jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a jogerős végzés bírósági felülvizsgálatát. Az elsőfokú végzés közvetlenül a bíróság előtt támadható meg, ha a végzést olyan hatóság hozta, amelynek – a kormányt ide nem értve – nincs felügyeleti szerve, továbbá akkor, ha törvény az ügyben az elsőfokú határozattal szemben is kizárja a fellebbezést, és a határozat bírósági felülvizsgálatát teszi lehetővé. A bíróság a végzést nemperes eljárásban vizsgálja felül.” III. Az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan. 1. A Ket. valamennyi támadott rendelkezését a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításáról szóló 2008. évi CXI. törvény 2009. október 1. napjával módosította. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy a módosított vagy hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét főszabály szerint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetében [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.] vizsgálja. Mivel jelen ügyben az indítvány alkotmányjogi panasz, ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az indítvány alapját képező bírósági végzésben alkalmazott normaszöveg tekintetében végezte el. 2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. 2.1. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó a Zala Megyei Bíróság jogerős végzését 2009. november hó 16. napján vette kézhez, és indítványát 2010. január hó 14. napján, azaz 60 napon belül adta postára, ezért az határidőben érkezettnek tekintendő. 2.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy az indítványozó jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály(ok) alkalmazása folytán következett-e be. Ezzel összefüggésben az alábbiakra mutat rá: Az indítványozó valójában nem az alkalmazott jogszabályok alkotmányellenességét állította, hanem azt sérelmezte, hogy ügyében a bíróság a jogerős végzésében a bírósági felülvizsgálat lehetőségét érdemi vizsgálat nélkül utasította el, mivel a bírósági felülvizsgálatot olyan végzéssel összefüggésben terjesztette elő, mely ellen önálló fellebbezésnek nincs helye, így a bírósági felülvizsgálat lehetőségét sem biztosítja a Ket. Azaz az indítvány tartalmilag annak megállapítására irányul, hogy a Ket. 98. § (3) bekezdését [jelenlegi b) pontját] – önálló fellebbezésnek van helye a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzéssel szemben – lehet-e kiterjesztően alkalmazni a fellebbezést érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzéssel összefüggésben is. Ennek a jogértelmezési kérdésnek az eldöntése azonban a jogalkalmazó, nem pedig az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Ket. Szakértői Bizottságának szakmai véleményét tartalmazó 25. számú módszertani állásfoglalás az eljáró hatóságok számára világos iránymutatást adott ebben a kérdésben: Eszerint: „a Ket. 104 § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a határidőn túl benyújtott fellebbezést – ha az ügyfél igazolási kérelmet nem terjesztett elő —, továbbá a nem a jogosulttól származó fellebbezést, az egyébként elbírálásra jogosult szerv érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Az eljárás rendjére vonatkozóan a Ket. 104. § (2) bekezdése ad iránymutatást. E szerint a benyújtott fellebbezést a másodfokú hatóságnak érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. Ez a döntés a másodfokú hatóság által hozott első fokú végzés lesz. Első fokú a végzés azért, mert ebben a kérdésben korábban még egyetlen hatóság sem döntött. A Ket. 98. § (2) és (3) bekezdéseiben foglaltakra figyelemmel az így hozott végzés önálló fellebbezéssel támadható. Az ilyen fellebbezéseket az a közigazgatási hatóság bírálja el, mely a végzést hozó hatóság felügyeleti szerve. A részletezett szabályoknak megfelelően hozott elutasító végzés ellen további jogorvoslati lehetőség a bírósági felülvizsgálat.” 3. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Abtv. 1. § a)–h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felsorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogalkalmazói jogértelmezés alkotmányossági szempontú felülvizsgálatát. Így az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre arra sem, hogy konkrét ügyekben megvizsgálja, hogy azok eldöntése során az adott jogszabályt megfelelően értelmezték és alkalmazták-e az arra hatáskörrel rendelkező szervek. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § b) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2010. szeptember 7. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke