1161/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1161/B/2008. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság az egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvény 3. § (1)–(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 14. §-ára és 57. § (4) bekezdésére alapított – indítványt elutasítja. 2. Az Alkotmánybíróság az egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvény 3. § (1)–(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 8. § (1)–(2) bekezdésére, a 15. §-ára, az 54. § (1) bekezdésére, a 60. § (1) bekezdésére és a 70/A. § (1)–(2) bekezdésére alapított – indítványt visszautasítja. I. Az indítványozó az egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvény (a továbbiakban: Tv.) 3. § (1)–(4) bekezdései megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól, mivel álláspontja szerint e rendelkezések az Alkotmány 8. § (1)–(2) bekezdésébe ütköző módon sértik a „származási, identitásbéli hovatartozás külső megjelenítésének jogát”. A nemesi jogok örökletesek – érvel tovább az indítványozó –, így az Alkotmány 14. §-ába ütközik, hogy a törvény „ezen öröklés nyilvános megjelenését is korlátozza”. Az indítványozó szerint a sérelmezett törvényi szakaszok „kollektíven büntetnek egy társadalmi csoportot”, ami ellentétes az Alkotmány 57. § (4) bekezdésével; korlátozzák a „gondolati, identitásbéli szabadságot”, ez az Alkotmány 60. § (1) bekezdésbe ütközik; végezetül pedig sértik az „identitás szabad és nyilvános megjelenítését, annak szabad gyakorlását”, ami összeegyeztethetetlen az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével. Kiegészítő indítványában a kérelmező – indokai kifejtése nélkül – az Alkotmány 15. §-a, 54. § (1) bekezdése és 70/A. § (2) bekezdése sérelmére is hivatkozott. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sért hetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége. (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.” „14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát.” „15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a csa lád intézményét.” „54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” „57. § (4) Senkit nem lehet bűnösnek nyilvánítani és büntetéssel sújtani olyan cselekmény miatt, amely az elkövetés idején a magyar jog szerint nem volt bűncselekmény.” „60. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságára.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.” 2. A Tv. támadott rendelkezései: „3. § (1) A jelen törvény 1. §-ában említett rangjelző cí mek, valamint a vitéz cím használata tilos. (2) Nemesi előnévnek, nemesi címernek és jelvénynek, vagy a nemesi nemzetségi származásra utaló kifejezésnek (de genere...) használata tilos. (3) Tilos olyan címzést használni, amely a jelen törvénnyel megszüntetett rangra vagy rangjelző címre (méltóságra) utal (főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.). (4) Tilos olyan címzést használni, amely a közszolgálat körében rendszeresített álláshoz fűződik, vagy társadalmi megkülönböztetésre utal (főméltóságú, nagyméltóságú, kegyelmes, méltóságos, nagyságos, tekintetes, nemzetes stb.).” III. Az indítvány részben érdemi elbírálásra alkalmatlan, részben nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt rámutat: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia. Egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság visszautasítja az indítványt, ha az indítványozó nem támasztja alá összefüg gően, érdemi vizsgálatra alkalmas érvekkel a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány megjelölt rendelkezései között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket, nem jelöli meg, hogy az alkotmányellenesség milyen indokok alapján áll fenn (lsd. pl. 477/B/2001. AB végzés, ABH 2005, 1596.). E feltételeknek az indítvány részben nem felel meg, mivel az indítványozó egyes alkotmányi rendelkezéseket [Alkotmány 8. § (1)–(2) bekezdései, 15. §-a, 54. § (1) bekezdése, 60. § (1) bekezdése és a 70/A. § (1)–(2) bekezdései] pusztán megjelölt, azonban érvekkel nem támasztotta alá, hogy a vélt alkotmányellenesség szerinte miben áll. Önmagában az az állítás, hogy a támadott rendelkezések sértik az „identitás szabadságát”, illetve a „származási identitás szabad gyakorlását”, indokolásként nem értékelhető. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a részében – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § d) pontja alapján visszautasította. 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta a Tv. támadott – egyes rangok és rangjelző címek használatának (valójában hivatalos használatának) tilalmáról rendelkező – szakaszainak és a további felhívott alkotmányi rendelkezéseknek az indítványozó által állított összefüggéseit. Az örökléshez való jog indítványozó által állított sérelmével kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat: „Az Alkotmány 14. § az öröklés jogának biztosításával arra ad lehetőséget, hogy jogszabályban meghatározott feltételek esetén az örökhagyó vagyonát halála esetén más személy megszerezhesse” (672/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 508, 510.). Az öröklési jog „[o]bjektív értelemben a jogrendszer azon szabályainak összességét jelenti, amelyek a magánszemélyek halála esetén vagyonának sorsát rendezik; azaz törvényes illetve végrendeleti öröklés útján lehetővé teszik az örökhagyó számára, hogy vagyonával halála esetére rendelkezzék, illetve az örökös számára, hogy azt megszerezhesse. (…) Szubjektív értelemben – alanyi jogként – az örökléshez való jog egyaránt magába foglalja az aktív és passzív öröklési jogot. Az aktív öröklési jog magában rejti a tulajdonjog egyik részjogosítványát, a rendelkezési jogot: vagyis az örökhagyó jogát, hogy vagyonával feltételesen, halála esetére rendelkezhessen. (…) A passzív öröklési jog az öröklés jogcímén történő tulajdonszerzést foglalja magába, vagyis azt, hogy valakinek az örökhagyó halálával alanyi joga keletkezzék a tulajdonszerzésre.” (819/B/2006. AB határozat, ABH 2007, 2038, 2040–2041.) Az öröklés joga mindezek alapján a nemesi címek [amelyek az 1947 előtti magánjogban a név kiegészítő részeként személyiségi jogi oltalom alá tartoztak (Szladits Károly: A magyar magánjog, Általános rész – Személyi jog, Budapest 1941, 674. old.)] viselésének tilalmával összefüggésben nem áll. Az Alkotmány 57. § (4) bekezdésében írt „nullum crimen, nulla poena sine lege elve az Alkotmány legfontosabb büntetőjogi alapelve. Értelmezése és érvényesülése a büntetőjog körében lehetséges, mert fogalmának tárgyi határait a bűncselekménnyé nyilvánítás és a büntetéssel fenyegetés jelenti” [9/2007. (III. 7.) AB határozat, 2007, 177, 195.]. A Tv. 3. § (1)–(4) bekezdése és az Alkotmány 57. § (4) bekezdése között ezért szintén nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.]. Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján az indítványt elutasította, szükségesnek tartja ugyanakkor azt is megjegyezni, hogy a Tv. az emberek származás szerinti megkülönböztetésének megszüntetését szolgálja, amely – ahogyan a törvényjavaslathoz fűzött miniszteri indokolás is fogalmaz – „az egyenlőség alapján álló demokratikus állami és társadalmi berendezkedéssel össze nem férhet”. A Tv. mögött tehát olyan határozott értékrend áll, amely a hatályos Alkotmányban megfogalmazott, a megkülönböztetés tilalmáról rendelkező 70/A. § (1) bekezdéséből levezetett értékekkel is összhangban áll, sőt azoknak szerves részét képezi. Budapest, 2009. szeptember 21. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke