← Magyarország

940/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulaszt

Röviden

Ez a határozat arról szól, hogy az Alkotmánybíróság elutasított egy indítványt, amely a büntetőeljárásról szóló törvény terhelti vallomásra vonatkozó szabályainak alkotmányellenességét és megsemmisítését kérte.

Amit szabályoz

Akire vonatkozik

Kulcspontok

Jogszabály szövege

940/B/

  1. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
  2. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló
  3. évi XIX. törvény 117–
  4. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
  5. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló
  6. évi XIX. törvény 117–
  7. §-aival összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló
  8. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 117–
  9. §-ai alkot mányellenességének megállapítása és megsemmisítése, valamint e rendelkezésekkel összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt fordult az Alkotmánybírósághoz. A támadott rendelkezések a törvény VII. Fejezetében „A bizonyítás” címszó alatt a büntetőeljárás alatt álló személy, a terhelt vallomására, kihallgatására vonatkozó általános, az eljárás minden szakaszában érvényesülő szabályokat tartalmazzák. Az indítványozó álláspontja szerint e szabályok sértik az Alkotmány
  10. §

(1)bekezdésének a bíróság előtti egyenlőségre vonatkozó szabályát, valamint az Alkotmány 57. §
(2)bekezdését, ami szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg. Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenes helyzetet okoz az, hogy míg a Be. 79–
  1. §-aiban szabályozott tanúvallomás keretében a jogalkotó rendelkezik a tanú megjelenésével felmerült költségek megállapításáról és megtérítéséről [Be.
  2. §
(3)bekezdés], addig ilyen rendelkezést a Be. 117–
  1. §-a nem tartalmaz. Az indítványozó gyakorlati problémája, hogy a jövedelemmel nem rendelkező terheltek aránytalanul nehezen – vagy egyáltalán nem – tudnak eleget tenni a hatóságok részéről történő idézésnek. II. Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
  2. Az Alkotmány rendelkezései: „
  3. §
(1)A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(2)A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.” 2. A Be. rendelkezései: „79. §
(1)Tanúként az hallgatható ki, akinek bizonyí tandó tényről tudomása lehet. (…)
(3)A tanú kérelmére a megjelenésével felmerült költsé get a külön jogszabályban meghatározott mértékben az eljáró bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság megállapítja, és megtéríti. Erre a tanút az idézésben, valamint a kihallgatásának befejezésekor figyelmeztetni kell.” „117. §
(1)A terhelt kihallgatása előtt meg kell állapítani a személyazonosságát, ennek érdekében meg kell kérdezni a terhelt nevét, születési nevét, korábbi nevét, születési idejét és helyét, anyja nevét, lakóhelyének és tartózkodási helyének lakcímét, a személyazonosító okmánya számát és az állampolgárságát. Ezekre a kérdésekre a terhelt akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadja.
(2)A terheltet a kihallgatásának megkezdésekor figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomás tételét, illetőleg az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta. Figyelmeztetni kell arra is, hogy amit mond, illetőleg rendelkezésre bocsát, bizonyítékként felhasználható. A figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. A figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz szó szerinti jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe.
(3)A terhelt kihallgatása a foglalkozására, munkahelyére, iskolai végzettségére, családi, kereseti és vagyoni körülményeire, továbbá a korábbi büntetésére és az eljárás tárgyától függően a katonai rendfokozatára és a kitüntetéseire vonatkozó kérdésekkel kezdődik. Ezt követi a terhelt részletes kihallgatása.
(4)Ha a terhelt a vallomás tételét megtagadja, figyelmeztetni kell arra, hogy ez az eljárás folytatását nem akadályozza. Ha a terhelt vallomást tesz, figyelmeztetni kell, hogy a vallomásában mást bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat. Arra a bűncselekményre nézve, amelyre a terhelt a vallomás tételét megtagadta, a terhelthez további kérdések nem intézhetők, és a terhelt a többi terhelttel, illetőleg a tanúkkal nem szembesíthető, kivéve, ha előtte úgy dönt, hogy vallomást tesz. A vallomás tételének megtagadása nem érinti a terhelt kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát.
(5)Ha a terhelt vallomást kíván tenni, a vallomástétel lehetőségét biztosítani kell. 118. §
(1)A terheltnek módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa, ezt követően kérdések intézhetők hozzá. Ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell.
(2)A terhelt beismerése esetén – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – meg kell szerezni az egyéb bizonyítékokat is.
(3)A terhelteket egyenként kell kihallgatni. A terhelt a vallomását saját kezűleg vagy más módon leírhatja, ezt az iratokhoz kell csatolni.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 57. §
(1)bekezdésében elismert bíróság előtti egyenlőség a személyek általános jogegyenlőségének a bírósági eljárásra való vonatkoztatása (18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570, 572.). Az Alkotmány 57. §
(1)bekezdése az egyenlőséget jogérvényesítési szempontból deklarálja, tehát valójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainak érvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik [191/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 629, 631.]. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 57. §
(1)bekezdése nincs alkotmányosan értékelhető összefüggésben a terhelt vallomástételére vonatkozó általános szabályokkal, még akkor sem, ha a vizsgálatba bevonja a Be. 79. §
(3)bekezdését is. A terhelt megjelenésével kapcsolatos költségek elszámolása a bűnügyi költség viselésére vonatkozó szabályok szerint történik, amelyeket a Be.
  1. §-a, valamint 338–
  2. §-a tartalmaz. Ugyancsak nincs alkotmányosan értékelhető összefüggés a Be. 117–
  3. §-ai és az Alkotmány
  4. §-ának
(2)bekezdésében megfogalmazott ártatlanság vélelme között. Az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelmét a jogállam egyik alapelvének, az alkotmányos büntetőjog olyan alapintézményének tekinti, amelyet nem lehet más alkotmányos jog miatt korlátozni, de fogalmilag sem lehetséges nem teljesen érvényesíteni [11/
  1. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 83.]. Az Alkotmánybíróság több határozata értelmezte az ártatlanság vélelmének alapjogát az állam büntető hatalmával összefüggésben [pl.: 26/
  2. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271.; 41/
  3. (VII. 2.) AB határozat, ABH 2003, 430, 436.], valamint a büntetőeljárás folyamatához kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében [pl.: 3/
  4. (II. 11.) AB határozat, ABH, 1998, 61, 67.; 26/B/
  5. AB határozat, ABH 1999, 647, 649–650.; 719/B/
  6. AB határozat, ABH 2000, 769, 772–774.; 1037/B/
  7. AB határozat, ABH 2003, 1675, 1681–1682.; 428/B/
  8. AB határozat, ABH 2004, 1236, 1238–1240.; 685/B/
  9. AB határozat, ABH 2004, 1363, 1375–1376.]. Az ártatlanság vélelméből a bűnösként kezelés tilalma következik, mindaddig, amíg a bíróság jogerősen bűnösséget megállapító ítéletet nem hoz [26/
  10. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271.]. A terhelt kihallgatására vonatkozó szabályok sem önmagukban, sem pedig a terhelt idézésével felmerülő költségek előlegezésének hiányával összefüggésben nem értelmezhetők az Alkotmány
  11. §
(2)bekezdése alapján. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be. 117–
  1. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
  2. Az Alkotmánybíróság a Be. 117–
  3. §-ával összefüggésben alkotmányellenes mulasztást sem állapított meg. Az indítványban támadott rendelkezések a terhelt eljárási helyzetének, jogainak és kötelezettségeinek csupán egy mozzanatát szabályozzák. Az Alkotmány
  4. §
(1)bekezdéséből és
(2)bekezdéséből sem következik olyan jogalkotói kötelezettség, hogy e szabályok között a terhelt megjelenésével összefüggő költségek előlegezéséről vagy megtérítéséről rendelkezzék. Ezért az Alkotmánybíróság a Be. 117–
  1. §-ával összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is elutasította. Budapest,
  2. szeptember
  3. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.