940/B/2004. AB határozat

940/B/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 117–118. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I. Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 117–118. §-ai alkot mányellenességének megállapítása és megsemmisítése, valamint e rendelkezésekkel összefüggő mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása iránt fordult az Alkotmánybírósághoz.

A támadott rendelkezések a törvény VII. Fejezetében „A bizonyítás” címszó alatt a büntetőeljárás alatt álló személy, a terhelt vallomására, kihallgatására vonatkozó általános, az eljárás minden szakaszában érvényesülő szabályokat tartalmazzák. Az indítványozó álláspontja szerint e szabályok sértik az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének a bíróság előtti egyenlőségre vonatkozó szabályát, valamint az Alkotmány 57. § (2) bekezdését, ami szerint senki nem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.

Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenes helyzetet okoz az, hogy míg a Be. 79–94. §-aiban szabályozott tanúvallomás keretében a jogalkotó rendelkezik a tanú megjelenésével felmerült költségek megállapításáról és megtérítéséről [Be. 79. § (3) bekezdés], addig ilyen rendelkezést a Be. 117–118. §-a nem tartalmaz. Az indítványozó gyakorlati problémája, hogy a jövedelemmel nem rendelkező terheltek aránytalanul nehezen – vagy egyáltalán nem – tudnak eleget tenni a hatóságok részéről történő idézésnek.

II. Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések: 1. Az Alkotmány rendelkezései: „57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

118. §(1) A terheltnek módot kell adni arra, hogy a vallomását összefüggően előadhassa, ezt követően kérdések

intézhetők hozzá. Ha a terhelt vallomása a korábbi vallomásától eltér, ennek okát tisztázni kell.

III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében elismert bíróság előtti egyenlőség a személyek általános jogegyenlőségének a bírósági eljárásra való vonatkoztatása (18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570, 572.). Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése az egyenlőséget jogérvényesítési szempontból deklarálja, tehát valójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainak érvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előtt mindenki egyenlő eséllyel rendelkezik [191/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 629, 631.].

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány

57. §(1) bekezdése nincs alkotmányosan értékelhető

összefüggésben a terhelt vallomástételére vonatkozó általános szabályokkal, még akkor sem, ha a vizsgálatba bevonja a Be. 79. § (3) bekezdését is. A terhelt megjelenésével kapcsolatos költségek elszámolása a bűnügyi költség viselésére vonatkozó szabályok szerint történik, amelyeket a Be. 74. §-a, valamint 338–339. §-a tartalmaz.

Ugyancsak nincs alkotmányosan értékelhető összefüggés a Be. 117–118. §-ai és az Alkotmány 57. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott ártatlanság vélelme között.

Az Alkotmánybíróság az ártatlanság vélelmét a jogállam egyik alapelvének, az alkotmányos büntetőjog olyan alapintézményének tekinti, amelyet nem lehet más alkotmányos jog miatt korlátozni, de fogalmilag sem lehetséges nem teljesen érvényesíteni [11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 83.]. Az Alkotmánybíróság több határozata értelmezte az ártatlanság vélelmének alapjogát az állam büntető hatalmával összefüggésben [pl.: 26/1999. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271.; 41/2003. (VII. 2.) AB határozat, ABH 2003, 430, 436.], valamint a büntetőeljárás folyamatához kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében [pl.: 3/1998. (II. 11.) AB határozat, ABH, 1998, 61, 67.; 26/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 647, 649–650.; 719/B/1998. AB határozat, ABH 2000, 769, 772–774.; 1037/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1675, 1681–1682.; 428/B/1998. AB határozat, ABH 2004, 1236, 1238–1240.; 685/B/1999. AB határozat, ABH 2004, 1363, 1375–1376.]. Az ártatlanság vélelméből a bűnösként kezelés tilalma következik, mindaddig, amíg a bíróság jogerősen bűnösséget megállapító ítéletet nem hoz [26/1999. (IX. 8.) AB határozat, ABH 1999, 265, 271.].

A terhelt kihallgatására vonatkozó szabályok sem önmagukban, sem pedig a terhelt idézésével felmerülő költségek előlegezésének hiányával összefüggésben nem értelmezhetők az Alkotmány 57. § (2) bekezdése alapján.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Be.

117–118. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Ezért az Alkotmánybíróság a Be. 117–118. §-ával összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt is elutasította.

Budapest, 2010. szeptember 27. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke