153/D/2005. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz iránti kérelem tárgyában meghozta a következő

153/D/2005. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz iránti kérelem tárgyában meghozta a következő v é g z é s t : 1. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 34. § (2) bekezdésének a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény egészével összefüggésben előterjesztett mulasztás megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 1. Az indítványozó panasszal fordult a Fővárosi Választási Bizottsághoz, amelyben annak kivizsgálását kérte, hogy a 2004. november 23-án a postaládájába bedobott, „A felelős döntés MSZP- Nélkülözhetetlen gondolatok a december 5-i népszavazáshoz” című választási kiadvány sérti-e a Ve. 3. § a), c) és d) pontjait, valamint az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) számú határozatát. A Fővárosi Választási Bizottság 52/2004. (XI. 26.) határozatában a panaszra nézve megállapította hatáskörét, továbbá megállapította, hogy a választási kiadvány első és második cikke sérti a Ve. 3. § d) pontjában előírt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlást. A Fővárosi Választási Bizottság indokolásában kifejtette, hogy az OVB 5/2002. (II. 7.) számú állásfoglalására tekintettel állapította meg hatáskörét. A Fővárosi Választási Bizottság a konkrét panasz elbírálásánál az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozatában foglaltakat a Ve. 3. § d) pontjában foglalt jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve tartalmi kifejtésének tekintette, mely alapján álláspontja szerint az állami szervek kötelesek tartózkodni a népszavazási eljárási folyamatba történő beavatkozástól. A határozat ellen mind a Magyar Köztársaság Kormánya, mind az MSZP kifogást nyújtott be, melyben sérelmezték a Fővárosi Választási Bizottságnak a Ve. 3. § d) pontjával, valamint az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozatával kapcsolatos jogértelmezést, továbbá – hivatkozva az OVB 5/2002. (II. 7.) számú állásfoglalására – vitatták a Fővárosi Választási Bizottság ügyre vonatkozó hatáskörét. Az Országos Választási Bizottság a 147/2004. (XII. 1.) számú határozatával – a kifogásoknak helyt adva – a Fővárosi Választási Bizottság 52/2004. (XI. 26.) számú határozatát megváltoztatta és elutasította az indítványozó panaszát, amelyben arra hivatkozott, hogy a Kormány és tagjai tevékenysége sérti a Ve. 3. § a), c) és d) pontjaiba foglalt alapelveket, valamint az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozatában foglaltakat. A határozat indoklásában megállapította, hogy a Ve. 77. § (1) bekezdése alapján a választási eljárás alapelvének sérelmére való hivatkozás nem elegendő a panasz megalapozottságához, továbbá, hogy a Kormány nem résztvevője a Ve. hatálya alá tartozó választási eljárásnak. Az indítványozó mint kérelmező az Országos Választási Bizottság 147/2004. (II. 1.) számú határozata ellen kifogással élt, amelyet a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság KvK.IV.37.311/2004/2. számú végzésével elutasított. A határozat kifejtette, hogy a Ve. szervi hatálya alá nem tartozó szervek – közöttük a Kormány – a Ve. 1. és 3. §-ai alapján nem résztvevői a Ve. tárgyi hatálya alá tartozó választási eljárásnak, ezért a Ve. szervi hatálya alá nem tartozó állami szervek tevékenysége nem tartozik a Ve. által szabályozott választási eljárás körébe, ezért az nem sorolható a Ve. 149. § o) pontjában meghatározott és 40–45. §-ban szabályozott választási kampány körébe és kampánycselekménynek sem minősíthető. Megállapította továbbá, hogy a Ve. 34. § (2) bekezdés e) pontja a választási eljárásban résztvevő, a Ve. szervi hatálya alá tartozó szervek felé történő kezdeményezés jogát biztosítja az Országos Választási Bizottság részére, de nem alapít hatáskört az állami szervek tevékenysége feletti törvényességi felügyeletre. Kifejtette továbbá, hogy az Alkotmánybíróság 52/1997. (X. 14.) AB határozat nem állapítja meg az Országos Választási Bizottság hatáskörét a Kormány nép szavazás kapcsán kifejtett tevékenységének ellenőrzésére és intézkedések meghozatalára, az OVB határozata ellen benyújtott kifogás elbírálása során – választási eljárási jogorvoslat keretében – ezért erre a bíróságnak sincs hatásköre. 2. Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság KvK.IV.37.311/2004/2. számú végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz keretében kéri egyrészt a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 34. § (2) bekezdésének a) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom megállapítását. Az indítványozó nézete szerint a Ve. 34. § (2) bekezdésének a) pontja azzal, hogy az Országos Választási Bizottság állásfoglalást ad ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezése és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében, mely ellen jogorvoslatnak helye nincs, sérti az Alkotmány 2. § (1) és (2) bekezdését, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogot. Érvelése szerint a Ve. 34. § (2) bekezdés a) pontja alapján meghozott OVB állásfoglalás nem bírhat kötelező erővel, mivel a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. §-a nem sorolja fel jogalkotó szervként az OVB-t, továbbá az az állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadására sem kapott felhatalmazást. Az OVB állásfoglalás ellen ugyanakkor a Ve. kifogásolt előírása folytán nem biztosított a jogorvoslat, amelynek következtében a konkrét ügyben a panasz sem az OVB, sem a Legfelsőbb Bíróság által nem kerülhetett érdemben elbírálásra. Az indítványozó továbbá mulasztás megállapítását kéri arra nézve, hogy a jogalkotó nem alkotta meg a választási szervek, így az OVB hatáskörét, a népszavazás során folytatható kampánytevékenység meghatározását és kampánysértés esetén a megfelelő szankcionálását, a választás és a népszavazás minden egyes (rész)-eljárási tevékenysége elleni jogorvoslatot és annak érvényesíthetőségét. 3. A határidőben benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat egyéb feltételek megléte esetén Alkotmánybírósághoz, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Ve. 34. § (2) bekezdés a) pontjának rendelkezését – amelynek alkotmányellenességét a panasz állítja – a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság KvK.IV.37.311/2004/2. számú végzésében nem alkalmazta. A Legfelsőbb Bíróság jogerős döntését nem a Ve. 34. § (2) bekezdésének a) pontjára, hanem – többek között – a Ve. 34. § (2) bekezdés e) pontjára alapozta. Az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságának az Abtv. 48. § (1) bekezdé se értelmében feltétele, hogy a panasszal támadott jogerős határozatban az alkotmányellenesnek tartott jogszabályt alkalmazzák. Ennek a követelménynek azonban – a fentiek szerint – az indítvány nem felel meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Ve. 34. § (2) bekezdés a) pontjának alkotmányellenességére alapított alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján visszautasította. 4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Ve. egészével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1375., ugyanerre irányuló indítvány tárgyában: 671/D/2005. AB végzés, ABH 2008, 3525, 3527.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította. Budapest, 2010. február 23. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke