127/D/2005. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz iránti kérelem tárgyában meghozta a következő

127/D/2005. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz iránti kérelem tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 34. § (2) bekezdésének a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény egészével összefüggésben előterjesztett mulasztás megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 1. Az indítványozó 2004. november 25-én panasszal fordult az Országos Választási Bizottsághoz, mivel álláspontja szerint a Kormány 2004. november 17-én, illetve 2004. november 24-én az országos és megyei napilapokban fizetett hirdetésként megjelentetett „Felelősen a Nemzetért” című közlemény, valamint az MSZP által kiadott „A felelős döntés” című 2004. november 23-án Budapesten nagy számban terjesztett kampányfüzet kiadása sértette az Alkotmány 6. § (2) bekezdésében foglaltakat, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 3. § a) és d) pontjaiban foglalt alapelveket, továbbá ellentétes az 52/1997. (X. 14.) AB határozatban foglaltakkal. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 143/2004. (XI. 26.) számú határozatával az indítványozó panaszát elutasította. Az OVB határozata indokolásában megállapította, hogy a Ve. 77. § (1) bekezdése alapján a választási eljárás alapelve sérelmére való hivatkozás nem elegendő a panasz megalapozottságához, továbbá az 5/2002. (II. 7.) OVB állásfoglalásban foglaltak alapján a Kormány nem résztvevője a Ve. hatálya alá tartozó választási eljárásnak. Ennek megfelelően hatáskörének és feladatkörének gyakorlása, működése nem sorolható a Ve. 149. § o) pontjában meghatározott és a 40–45. §-aiban szabályozott választási kampány körébe, kampánycselekménynek sem minősíthető. Az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság előtt az OVB határozata ellen kifogással élt, melyben kérte a Legfelsőbb Bíróságot, hogy a Ve. 79. § (1) bekezdésének a) pontja alapján változtassa meg az OVB határozatát és állapítsa meg, hogy a Kormány, illetve a megjelölt kormánytagok a Ve. 3. § a) pontjában, valamint a 3. § d) pontjába foglalt alapelveket megsértették. Részletesen kifejtett álláspontja szerint a panaszban írt cselekményeivel a Kormány nem kormányfeladatot látott el, hanem kampánytevékenységet fejtett ki, ezért abban az esetben a Ve. rendelkezései alkalmazhatók. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Kvk.III.37.305/2004/2. számú végzésével a kifogást elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy az OVB helyesen állapította meg határozatában, hogy a Ve. szervi hatálya alá nem tartozó szervek – közöttük a Kormány – a Ve. 1. és 3. §-ai alapján nem résztvevői a Ve. tárgyi hatálya alá tartozó választási eljárásnak. A Ve. szervi hatálya alá nem tartozó állami szervek feladat- és hatáskör gyakorlása, tevékenysége nem tartozik a Ve. által szabályozott választási eljárás körébe. Ezért az állami szervek hatáskörének és feladatkörének gyakorlása, működése nem sorolható a Ve. 149. § o) pontjában meghatározott és 40–45. §-aiban szabályozott választási kampány körébe és kampánycselekménynek sem minősíthető. Megállapította továbbá, hogy a Ve. 34. § (2) bekezdésének l) pontja a választási eljárásban résztvevő, a Ve. szervi hatálya alá tartozó szervek, a választási szervek felé történő kezdeményezés jogát biztosítja az OVB részére, de nem jelent felhatalmazást, illetőleg nem alapít hatáskört az állami szervek tevékenysége feletti törvényességi felügyeletre. A kérelmező által hivatkozott 52/1997. (X. 14.) AB határozattal összefüggésben kifejtette, hogy az nem állapítja meg az Országos Választási Bizottság hatáskörét a Kormány népszavazás kapcsán kifejtett tevékenységének ellenőrzésére és intézkedések meghozatalára, az OVB határozata ellen benyújtott kifogás elbírálása során – választási eljárási jogorvoslat keretében –, ezért erre a bíróságnak sincs hatásköre. Miután a Ve. szervi hatálya a Kormányra nem terjed ki, a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálhatta a kifogásolt tevékenység kapcsán a választási szabályok sérelmét. 2. Ezt követően az indítványozó a Legfelsőbb Bíróság KvK.IV.37.305/2004/2. számú végzése ellen előterjesztett alkotmányjogi panasz keretében kéri az Alkotmánybíróságtól egyrészt a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 34. § (2) bekezdésének a) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom megállapítását. Az indítványozó nézete szerint a Ve. 34. § (2) bekezdésének a) pontja azzal, hogy az OVB állásfoglalást ad ki a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezése és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében, mely ellen jogorvoslatnak helye nincs, sérti az Alkotmány 2. § (2) bekezdését, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe foglalt jogorvoslathoz való jogot. Érvelése szerint a Ve. 34. § (2) bekezdés a) pontja alapján meghozott OVB állásfoglalás nem bírhat kötelező erővel, mivel a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 1. §-a nem sorolja fel jogalkotó szervként az OVB-t, továbbá az az állami irányítás egyéb jogi eszköze kiadására sem kapott felhatalmazást. Az OVB állásfoglalás ellen ugyanakkor a Ve. kifogásolt előírása folytán nem biztosított a jogorvoslat, amelynek következtében a konkrét ügyben a panasz sem az OVB, sem a Legfelsőbb Bíróság által nem kerülhetett érdemben elbírálásra. Az indítványozó továbbá mulasztás megállapítását kéri arra nézve, hogy a jogalkotó nem alkotta meg a választási szervek, így az OVB hatáskörét, a népszavazás során folytatható kampánytevékenység meghatározását és kampánysértés esetén annak megfelelő szankcionálását, a választás és a népszavazás minden egyes (rész)-eljárási tevékenysége elleni jogorvoslatot és annak érvényesíthetőségét. 3. A határidőben benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat egyéb feltételek megléte esetén az Alkotmánybírósághoz, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Ve. 34. § (2) bekezdés a) pontjának rendelkezését – amelynek alkotmányellenességét a panasz állította – a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróság KvK.III.37.305/2004/2. számú végzésében nem alkalmazta. A Legfelsőbb Bíróság jogerős döntését nem a Ve. 34. § (2) bekezdésének a) pontjára, hanem – többek között – a Ve. 34. § (2) bekezdés e) pontjára alapozta. Az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságának az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében feltétele, hogy a panasszal támadott jogerős határozatban az alkotmányellenesnek tartott jogszabályt alkalmazzák. Ennek a követelménynek azonban – a fentiek szerint – jelen indítvány nem felel meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Ve. 34. § (2) bekezdés a) pontjának alkotmányellenességére alapított alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján visszautasította. 4. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Ve. egészével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal az fordulhat az Alkotmánybírósághoz, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jogsérelem az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1375., ugyanerre irányuló indítvány tárgyában: 671/D/2005. AB végzés, ABH 2008, 3525, 3527.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvá- nuló alkotmányellenességre alapított alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül – visszautasította. Budapest, 2010. február 23. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke