792/E/2004. AB határozat

792/E/2004. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t : Az Alkotmánybíróság elutasítja azt az indítványt, amely szerint a Kormány az egészségügyről szóló 1997. CLIV. törvény 247. § (1) bekezdés f) pontjával kapcsolatban a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta.

I. Az indítványozó szerint a Kormány jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, mert nem alkotta meg az egészségügyről 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 247. § (1) bekezdés

Az indítványozó szerint a végrehajtási szabályok Kormány általi megalkotásának elmulasztása alkotmányjogilag két szempontból is aggályos: egyrészt sérti a hiányosság a vállakozás jogát [Alkotmány 9. § (2) bekezdés], másrészt sérti a helyzet a jogállamiság [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] és a jogbiztonság követelményét.

Az Eütv. felelősségbiztosítási szerződés kötéséhez köti a vállalkozás jogának gyakorlását, korlátozza ennek az alapjognak a gyakorlását; a mulasztásnak az az alkotmányellenes következménye, hogy az egészségügyi szolgáltató működési engedélyét az engedélyező szerv visszavonja, ha nem tud felelősségbiztosítási szerződést kötni, vagy pedig a megkötöttet a biztosító felmondja, újat pedig nem sikerül kötnie.

A szerződéskötési kötelezettség egyoldalú, csak az egészségügyi szolgáltató kötelezettségét tartalmazza, a biztosítóét nem, ez bizonytalanná teszi a szerződés megkötését. A jogbiztonság sérelme abban áll, hogy a köetlezettséggel terheltet a jogalkotó nem hozza abba a jogilag is garantált helyzetbe, hogy kötelezettségét teljesíteni tudja.

II. 1. Az Alkotmány érintett rendelkezései szerint: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokra tikus jogállam. (…) 9. § (…)

247. §(1) Felhatalmazást kap a Kormány, hogy (…)

Az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozás joga azt jelenti, hogy az állam nem akadályozhatja meg, nem teheti lehetetlenné a vállalkozóvá válást. A vállalkozás jogától különböző kérdés az, hogy a vállalkozó milyen közgazdasági feltételrendszerbe lép be. A feltételrendszernek azonban meg kell felelnie a piacgazdaság követelményének, és nem lehet diszkriminatív [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 342.].

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204–205.], hanem akkor is ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.] „A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul.” [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.] Az Alkotmánybíróság már több határozatában érintette a felhatalmazás tárgykörét: kitért magának a felhatalmazásnak az alkotmányellenességére, a felhatalmazásból eredő jogalkotási kötelezettségre, a felhatalmazás hiányából eredő jogkövetkezményekre, de értelmezte a felhatalmazás kereteit, a megadott keretek túllépését is. A felhatalmazás esetében a jogalkotás nem a felhatalmazott szerv saját belátásán alapul, hanem általában kötelezettség [pl. 1/1991. (I. 29.) AB határozat, ABH 1991, 371, 373–374.]. A jogi szabályozás hiánya, joghézag esetleges fennállása viszont önmagában nem ad alapot alkotmányellenes mulasztás megállapítására (1397/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 587-588.; 1621/E/1992. AB határozat, ABH 1993, 765–766.). A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához az szükséges, hogy az állam a hiányos jogi szabályozással az állampolgárokat megfossza alkotmányos jogaik érvényesítésének lehetőségeitől, azaz a mulasztás mellett alkotmányellenes helyzet álljon elő (624/E/1999. AB határozat, ABH 2002, 1023.).

Az Alkotmánybíróság az Abtv. 49. §-ával összefüggésben kimondta, hogy e törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek – a mulasztásnak és ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek – együttesen kell fennállnia. (1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.) Az Eütv. 247. § (1) bekezdése f) pontjában foglalt jogalkotási felhatalmazással kapcsolatban tény, hogy az egészségügyi szolgáltatók felelősségbiztosítására vonatkozó részletes szabályokat megállapító kormányrendelet megalkotására, kihirdetésére eddig nem került sor. A jogalkotói kötelezettség nemteljesítése nyilvánvalóan mulasztás, de amint ezt az Alkotmánybíróság már kifejtette, ilyen esetekben azt vizsgálja, hogy a mulasztás alkotmányellenes helyzetet eredményezett-e (479/E/1997. AB határozat, ABH 1998, 967, 969.; 1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1045, 1046.; 624/E/1999. AB határozat, ABH 2002, 1023, 1039–1040.).

A jelen esetben nem állapítható meg, hogy az egészségügyi szolgáltatók felelősségbiztosítására vonatkozó részletes szabályokról szóló, az Eütv. 247. § (1) bekezdése 2003. január 1-jétől hatályos f) pontjában említett rendelet hiánya önmagában eredményezne alkotmányellenes helyzetet, valamely jog érvényesítésének lehetőségétől való megfosztás révén.

Az egészségügyi vállalkozók, magánorvosok számára már 1989 óta, míg a többi egészségügyi szolgáltató számára 1998. július 1-je óta kötelező a szakmai felelősségbiztosítás.

Jóllehet jogszabály nem határozza meg, hogy a biztosításnak milyen feltételeket kell kielégítenie, e jogszabályi rendelkezés hiányában is a gyakorlat és a biztosítótársaságok kialakították a szakmai felelősségbiztosítás tartalmát, az általános szerződési feltételeket. Nincs ok annak feltételezésére, hogy a biztosító szerződéskötési kötelezettsége jogszabályban való rögzítésének elmaradása következtében az egészségügyi szolgáltatókat a vállalkozáshoz való jog vagy a jogbiztonság sérelmét eredményező hátrány érhetné.

Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény (a továbbiakban: Bit.) részletes szabályokat tartalmaz a biztosítási rendszer alapintézményeit, a biztosítási rendszer résztvevőit, a biztosítás felügyeletét illetően; a törvény szól egyes biztosítástípusok különös szabályairól, ezek között a biztosítási szerződéskötési kötelezettségről is. Figyelembe kell venni azt is, hogy a korábbi szabályozás értelmében, ha valamennyi magyarországi biztosító visszautasította a biztosítási szerződés megkötésére tett ajánlatot, s ezáltal igazolható módon nem volt lehetőség a biztosítási kötelezettség teljesítésére, a felelősségbiztosítási fedezet megteremtésére, akkor a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény 5. §-ának (6) bekezdése értelmében a belföldi személy biztosítási szerződést köthetett külföldi biztosítóval.

A Bit. ilyen rendelkezést már nem tartalmaz. 2004. május 1-jétől a magyar biztosítási piac ama egységes belső bizto sítási piac része lett, amelyen megnyílt a határon átnyúló biztosítási szolgáltatások kínálásának és igénybevételének a lehetősége (azzal, hogy a biztosításkötési kötelezettség teljesítésére szolgáló biztosítási szerződések kapcsán a biztosítási irányelvek tartalmaznak néhány külön rendelkezést).

Megjegyzést érdemel, hogy a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa 173/2005. VJ szám alatt eljárás alá vont négy biztosítót, az egészségügyi szolgáltatók felelősségbiztosításával kapcsolatban, versenykorlátozó megállapodás és összehangolt magatartás, illetve gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt; a Versenytanács az eljárást megszüntette.

Minderre figyelemmel nem állapítható meg sem a vállalkozáshoz való, sem a jogbiztonság sérelme, az Alkotmánybíróság ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 2010. április 13. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró