1193/D/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

1193/D/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 143. § (1) bekezdésének „a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott határozat kivételével” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 2. Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 11.Kpk. 45.438/2007/5. számú végzésének a hatályon kívül helyezésére irányuló indítványt visszautasítja. 1. Az indítványozó – jogi képviselője útján – a Fővárosi Bíróság 11.Kpk. 45.438/2007/5. számú jogerős végzésével szemben indítványt terjesztett elő, melyben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 143. § (1) bekezdésének „a fizetési könnyítés engedélyezése tárgyában hozott határozat kivételével” szövegrésze visszamenőleges hatállyal történő hatályon kívül helyezését, és a Fővárosi Bíróság 11.Kpk. 45.438/2007/5. számú végzése hatályon kívül helyezését kérte az Alkotmánybíróságtól. Hiánypótlásra történt felhívást követően a kérelmező alkotmányjogi panasz keretében kérte az indítványa elbírálását. A panaszos – törvényi határidőn belül előterjesztett panaszában – kifejtette, hogy az Art. támadott rendelkezése ellentétben áll az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való alkotmányos alapjoggal. Az alkotmánysértés véleménye szerint abban áll, hogy az Art. 143. § (1) bekezdésének vitatott szövegrésze kizárja a közigazgatási döntés elleni jogorvoslatot. Az indítványozó ezzel összefüggésben arra is hivatkozott, hogy a jogorvoslathoz való alkotmányos alapjog korlátozására „feltehetően” nem a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazatával került sor, ami véleménye szerint alkotmányellenes állapotot idézett elő. Az indítványozó álláspontja szerint a támadott törvényi szabályozás sérti az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvény 6. (tisztességes tárgyaláshoz való jog) és 13. (hatékony jogorvoslathoz való jog) Cikkeit, és ezen keresztül az Alkotmány 7. § (1) bekezdését. Az indítványozó utalt továbbá arra is, hogy az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 10. § (3) bekezdése értelmében (adó)fizetési kötelezettséget csak törvényben vagy törvény felhatalmazás alapján önkormányzati rendeletben lehet előírni, a jogalanyok államháztartás irányába teljesített adófizetési kötelezettsége alapvető jogokat és kötelezettségeket érint. Véleménye szerint, noha a fizetési kedvezmény e kötelezettségek teljesítését általánosságban nem érinti, ugyanakkor alapvető joghoz tartozó kérdésben a bírói út kizárása „alkotmányjogi kérdést” vet fel. A panaszos álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság alkotmányi rendelkezéséből következik, hogy az adózó „megkülönböztetés nélkül fordulhasson a végrehajtó hatalmat megtestesítő szerv döntése ellen a bírósághoz”. Véleménye szerint ebből eredően „semmi sem indokolja (…) bizonyos közigazgatási határozatok bíróság általi felülvizsgálatának kizárását” különös tekintettel arra, hogy az adóügyekben a közigazgatási határozat bíróság általi felülvizsgálata a közigazgatási határozat végrehajtását nem akadályozza. Az indítványozó az Alkotmány 70/I. §-ában foglalt arányos közteherviselést előíró alkotmányi rendelkezés sérelmét abban látja, hogy a támadott szabályozás nézete szerint olyan, „törvényi szintű jogkorlátozás”, amely „fontos alapjogi kérdésben” az arányos közteherviselésnek, a vagyoni és pénzügyi viszonyoknak való megfelelőséget megállapító vagy annak megállapítását mellőző közigazgatási határozattal szemben kizárja a bírói út igénybevételét. Álláspontja szerint ez arra vezet, hogy a fizetési könnyítés jogintézményének az értelmezése és alkalmazása felülvizsgálhatatlanná és önkényessé válik, az e téren kialakult jogalkalmazói joggyakorlat pedig ellenőrizhetetlen lesz. A panaszos érvelése szerint az adókötelezettség meghatározása „alapvető jog körébe tartozik”, így „az adójogviszonyból adódó valamennyi állami döntés ellen a bírósági út kizárása az Alkotmány 70/K. § által biztosított jogérvényesítési lehetőség megvonását is jelenti”, ami véleménye szerint alkotmánysértő. Az indítványozó a Fővárosi Bíróság 11.Kpk. 45.438/2007/5. számú jogerős végzésének a hatályon kívül helyezésére irányuló kérelmét azzal indokolta, hogy a konkrét adóügyében előterjesztett jogorvoslati kérelmei érdemi vizsgálat nélkül, hivatalból elutasításra kerültek, a Fővárosi Bíróság pedig úgy hozta meg a panasszal támadott jogerős végzését, hogy azzal szemben további jogorvoslat nem vehető igénybe. A panaszos ezzel összefüggésben „jogos érdeksérelmét” abban jelölte meg, hogy az „államhatalmi szervek” jogszolgáltatási kötelezettségüket nem teljesítették, és a „jelentős összegű hibáktól hemzsegő” végrehajtási cselekmények ellehetetlenítették a panaszost. 2. Az Alkotmánybíróság a vizsgált ügyben megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényben (a továbbiakban: Abtv.) az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott törvényi követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében, „[a]z Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.” Az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján „[a]z alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.” Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételek konjunktív törvényi feltételek, azoknak együttesen kell fennállniuk [23/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 361, 362.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 118.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.; 46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488, 510.]. A vizsgált esetben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a panaszos nem olyan egyéni ügyéhez kapcsolódó, és az Art. 143. (1) bekezdése kifogásolt szövegrészének az eljáró bíróság általi alkalmazásából eredő jogsérelemre alapította az alkotmányjogi panaszát, amely megfelel az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt törvényi feltételeknek. Az indítványozó kizárólag a Fővárosi Bíróság 11.Kpk. 45.438/2007/5. számú jogerős végzésének a hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérelmében hivatkozott „jogos érdeksérelemre”, amelyet az adóügyében eljárt adóhatóságok és a Fővárosi Bíróság jogalkalmazási tevékenységének az általa állított „hibáira” alapított. Az alkotmányjogi panasz elbírálására irányuló kérelmében nem fejtette ki, hogy mi az a konkrét jogsérelem, amely az Art. kifogásolt rendelkezésének az eljáró bíróság általi alkalmazásából őt érte, s amely az indítványában megjelölt alkotmányi rendelkezések sérelmére vezetett. Az Alkotmánybíróság továbbá azt is megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős végzése meghozatala során nem alkalmazta az Art. kifogásolt rendelkezését. A jogerős bírósági végzés azért utasította el a panaszos (kérelmező) adóügyben hozott közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálatára irányuló kérelmét, mivel a kérelmező kérelmében nem jelölte meg azt a tényállást, amellyel összefüggésben – álláspontja szerint – a kérelmezett közigazgatási szerv jogszabálysértést követett el. Ebből következően az Art. 143. § (1) bekezdésének az indítvánnyal támadott szövegrészét – a jogvitás ügy érdemi elbírálására kihatóan – a Fővárosi Bíróság a jogerős végzése meghozatala során nem alkalmazta. Mindezekre figyelemmel a vizsgált ügyben az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend; ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. 3. Az Alkotmánybíróság sem az Abtv., sem más törvény alapján nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy egyedi adóügyben meghozott bírósági végzés hatályon kívül helyezéséről rendelkezzen. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 11.Kpk. 45.438/2007/5. számú jogerős végzésének a hatályon kívül helyezése iránt előterjesztett kérelmet az Ügyrend 29. § b) pontja alapján – hatáskörének hiányában – visszautasította. Budapest, 2010. február 16. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke