69/2009. (VI. 25.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló indí

69/2009. (VI. 25.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Átány Község Önkormányzata Képviselő-testületének a szociális ellátásokról szóló 8/2005. (VIII. 8.) rendelete 11. § (13) bekezdés b), c) és d) pontja alkotmányellenes, ezért azokat e határozat közzétételének napjával megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. INDOKOLÁS I. Az Észak-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal vezetője – miután Átány Község Önkormányzata Képviselő-testülete a törvényességi észrevételével nem értett egyet – a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 99. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt hatáskörében eljárva indítványozta Átány Község Önkormányzata Képviselő-testülete által alkotott, a szociális ellátásokról szóló 8/2005. (VIII. 8.) rendelet (a továbbiakban: Ör.) 11. § (13) bekezdés b), c) és d) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Kifejtette, hogy a szociális igazgatásról és ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 43/B. § (1) bekezdése lehetőséget ad a települési önkormányzat képviselő-testületének az Szt.-ben meghatározott eseteken kívül is ápolási díj megállapítására, azonban a felhatalmazás nem korlátlan. A feltételeknek összhangban kell állniuk azzal, az Szt.-ben megfogalmazott céllal, hogy a tartósan beteg, gondozásra szoruló személyek otthoni ápolása biztosított legyen. Az Ör. 11. § (2) bekezdése a súlyosan fogyatékos, vagy tartósan beteg 18 év alatti személy hozzátartozójának – az Szt. alapján kötelezően megállapítandó – ápolási díjra való jogosultságát, míg a 11. § (4) bekezdése a 18 év feletti, súlyosan fogyatékos, vagy tartósan beteg, önmaga ellátására képtelen, állandó és tartós felügyeletre szoruló személy ápolását végző nagykorú hozzátartozó számára megállapítható ápolási díjat szabályozza, a (13) bekezdésben írt kivételekkel. Az indítványozó véleménye szerint a (13) bekezdés b) és d) pontja azáltal, hogy a díjazásra jogosultságot e személyek tekintetében munkaviszony hiányához, vagy vállalkozás folytatásához köti, nem felel meg az Szt.-ben foglaltaknak, amely szerint „az ápolási díj folyósításának mindenféle esetre vonatkozó törvényi alapfeltétele éppen az, hogy az ápoló keresőtevékenységet nem folytathat (napi 4 órán túl).” Ezáltal az Ör. az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértően indokolatlan megkülönböztetést eredményez az ápolást ellátó személyek között aszerint, hogy munkaviszonyban állnak-e, vagy sem. A 11. § (13) bekezdés c) pontja pedig – amely szerint az ápolási díj nem állapítható meg, ha van másik, ápolásra alkalmas hozzátartozó – az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközik. A rendelkezés az eredeti igénylőt egy másik „alkalmas” hozzátartozóra tekintettel kizárja az ápolási díjra jogosultak közül, holott lehetséges, hogy utóbbi személy esetében nem állnak fenn a díjra jogosultság egyéb feltételei, vagy nem kívánja a beteget ápolni, és így a beteg ellátatlan marad. II. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: 1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései: „44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. Az Ör. támadott rendelkezése: „11. § (13) Nem állapítható meg ápolási díj a 11. § (3) bekezdés alapján igényelt esetben, ha (…) b) a család jövedelmére tekintet nélkül, ha az igénylő munkaképeskorú, de munkaviszonya, kereső foglalkozása nincs, kivéve ha munkaviszonya, kereső foglalkozása az ápolandó személy ápolása miatt szűnt meg, c) van másik olyan hozzátartozója is, aki az ápolandó személy ápolására alkalmas és azt el tudja látni, d) az igénylőnek munkaviszonya nincs ugyan, de vállalkozói igazolvány alapján vállalkozói tevékenységet folytat, (…)” III. Az indítvány megalapozott. Az Alkotmánybíróság az indítványt úgy értelmezte, hogy az indítványozó az Ör. 11. § (13) bekezdése valamennyi kifogásolt alpontját ellentétesnek tartotta az Szt.-vel, ezért az alkotmányossági vizsgálatot először e tekintetben folytatta le. A települési önkormányzat (a továbbiakban: önkormányzat) az Ötv. 8. § (4) bekezdése szerint köteles gondoskodni a szociális alapellátásról. Az Szt. 3. § (5) bekezdése rögzíti, hogy a pénzbeli, a természetben nyújtott és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások egyes formáit, a jogosultság feltételeit, annak megállapítását, a szociális ellátás finanszírozásának elveit és intézményrendszerét e törvény határozza meg. Az ellátások formái az Szt. 25. § (1) bekezdése értelmében pénzbeli, illetőleg az Szt. 47. §-a szerint természetben nyújtott ellátások. Előbbi körbe tartozik az ápolási díj, amelyre az a hozzátartozó jogosult, aki súlyosan fogyatékos, vagy tartósan beteg 18 év alatti személy gondozását, ápolását végzi (a továbbiakban: alanyi jogú ápolási díj, Szt. 41. §). Emellett az Szt. 43/B. § (1) bekezdése felhatalmazást ad az önkormányzat képviselő-testületének arra, hogy az önkormányzat rendeletében – meghatározott feltételek fennállása esetén – a 18. életévét betöltött tartósan beteg személy ápolását, gondozását végző hozzátartozó részére is ápolási díjat (a továbbiakban: méltányossági ápolási díj) állapítson meg azzal, hogy a díj megállapítása során megfelelően alkalmazni kell az Szt. – állandó és tartós gondozásra szoruló, illetőleg fokozott ápolást igénylő, súlyosan fogyatékos személy hozzátartozója ápolási díjának megállapítására vonatkozó – 41–43. §-okban foglaltakat. Az Szt. 42. § (1) bekezdése tartalmazza az ápolási díjra jogosultságot kizáró okokat, közöttük a d) pontban azt az esetet, ha a hozzátartozó napi 4 órát meghaladó munkaidőben kereső tevékenységet folytat. Az Szt. 43/B. §-ában szabályozott méltányossági ápolási díj megállapítására az alanyi jogú ápolási díjra vonatkozó szabályok alkalmazandók. Mivel az Szt. ezen szabályai nem diszpozitívek, az önkormányzatnak nincs lehetősége a feltételek további szűkítésére. Az Ör. 11. § (13) bekezdése b) és d) pontja azonban minden további feltétel nélkül kizárta a nem kereső, illetőleg vállalkozási tevékenységet folytató hozzátartozót az ápolási díjra jogosultak köréből, amely ellentétes az Szt. 43/B. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 42. § (1) bekezdés d) pontjával, így sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Az Ör. 11. § (13) bekezdés c) pontja pedig ugyanebből az okból alkotmányellenes, mert a rendelkezés egy, az Szt. – de egyébként az Ör. – feltételeinek mindenben megfelelő hozzátartozó számára egy további hozzátartozó ápolásra – pontosan meg nem határozott kritériumok szerinti – alkalmassága esetén ugyancsak nem tette lehetővé, hogy ápolási díjat kapjon. A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezéseket megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az indítvánnyal támadott jogszabályt vagy annak egy részét az Alkotmány valamely rendelkezésébe ütközőnek minősíti és ezért azt megsemmisíti, akkor a további alkotmányi rendelkezések esetleges sérelmét a már megsemmisített jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben érdemben nem vizsgálja. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 205.; 4/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 37, 44.; 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 15/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 420, 423.; 38/2003. (VI. 26.) AB határozat, ABH 2003, 829, 835.] Mivel az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányellenességét megállapította és megsemmisítette, ezért nem vizsgálta annak az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe való ütközését. A megsemmisített rendelkezések az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 42. § (1) bekezdése alapján e határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételének napján vesztik hatályukat. A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul. Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró