📄 Jogszabály szövege
168/2010. (IX. 21.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló
aláírásgyűjtő ív mintapéldánya és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott
kifogások alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 420/2009. (X. 29.) OVB határozatát – a jelen határozatban foglalt
indokolással – helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás I. 1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 420/2009. (X. 29.) számú határozatában a magánszemélyek
által országos népszavazási kezdeményezés tárgyában benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését
megtagadta az alábbi kérdésben: „[e]gyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt arról, hogy
az Alkotmánybíróság határozatában, végzésében – az indítványozó kérelmére – fel kell tüntetni az indítványozó
nevét?” 2. Az OVB a határozat indokolásában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő ív a törvényben meghatározott formai
követelményeknek megfelel ugyan, de a népszavazásra feltett kérdés összeegyeztethetetlen a népszavazás
alkotmányos szerepével és szabályaival, mert az indítványozók nevének feltüntetése nem érint alkotmányos jogot,
valamint kívül esik az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek körén.
3. Három kifogást tevő kérte az OVB határozat megsemmisítését és az OVB új eljárásra való utasítását.
3.1. Két kifogást tevő túlnyomórészt az OVB eljárását és jogalkalmazását sérelmezte. Álláspontjuk szerint téves az országos
népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) preambulumának olyan
értelmet tulajdonítani, mely szerint csak az ország sorsát érintő legfontosabb ügyekben lehet népszavazást tartani,
hiszen az Alkotmány 2. § (2) bekezdése és 28/B. §-a ilyen szűkítő feltételt nem tartalmaz. Az Nsztv. preambuluma nem
minősül normatív tartalmú rendelkezésnek. Az országos népszavazás tárgya valamennyi az Országgyűlés határkörébe
tartozó kérdés lehet. 3.2. Egy másik kifogást tevő ugyancsak az OVB 420/2009. (IX. 29.) OVB határozata ellen élt kifogással, melyben az OVB
megtagadta annak az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ív mintapéldányának a hitelesítését,
amelyen a fent idézett kérdés szerepelt. A kifogást tevő hangsúlyozta, hogy népszavazást tartani valóban csak az ország sorsát érintő legfontosabb ügyekben
lehet, de véleménye szerint az aláírásgyűjtő ív mintapéldány-hitelesítő szakaszában még nem lehet eldönteni, hogy
az adott kérdés a választópolgárok számára „legfontosabb ügy” vagy nem. A kifogást tevő kéri az OVB határozat
megsemmisítését és a testület új eljárásra utasítását. II. 1. Az Alkotmány felhívott rendelkezése:
„2. § (2) A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján,
valamint közvetlenül gyakorolja.” 2. Az Nsztv. vonatkozó rendelkezései:
„Alkotmányos alapelv, hogy a hatalom birtokosa a nép. Hatalmát az Alkotmány keretei között, elsősorban választott
képviselői útján gyakorolja. A demokratikus hatalomgyakorlás része, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb ügyek
eldöntésében, illetőleg a képviseleti döntések befolyásolásában vagy megváltoztatásában a nép közvetlenül, szavazás
útján is részt vehessen.” (...) „13. § (1) A népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen
válaszolni.” 3. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) alkalmazott szabályai:
„77. § (2) A kifogásnak tartalmaznia kell a) a jogszabálysértés megjelölését,
b) a jogszabálysértés bizonyítékait, [...] (5) Ha a kifogás elkésett, vagy nem tartalmazza a (2) bekezdés a)–c) pontjában foglaltakat, a kifogást érdemi vizsgálat
nélkül el kell utasítani. Ha a kifogás áttételére kerül sor, a kifogás határidőben történt benyújtásának vizsgálatakor azt
az időpontot kell figyelembe venni, amikor az első választási bizottsághoz beérkezett.”
„130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos
döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve –
az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság,
illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot,
illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.” III. A kifogás nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontja
alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű.
Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy a beérkezett
kifogás megfelel-e a Ve.-ben és az Nsztv.-ben foglalt feltételeknek, és az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában
az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342,
344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörben eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével
összhangban látja el [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.].
2. Az Alkotmánybíróság előzetesen megvizsgálta, hogy a jelen ügyben előterjesztett kifogások megfelelnek-e a törvényi
feltételeknek. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásokat, miután a támadott OVB határozat a Magyar
Közlöny 2009. évi 152. számában 2009. október 29-én jelent meg, a törvényes határidőn belül [Ve. 130. § (1) bekezdés],
és a kifogásra előírt tartalmi követelményeknek [Ve. 77. § (2) bekezdés] megfelelően, 2009. november 10-én nyújtották
be, míg a másik kifogást pedig 2009. november 9-én – szintén határidőben – terjesztette elő az OVB-nél a kifogást tevő.
Ebből következően a kifogások érdemi elbírálásra alkalmasak. 3. Az Alkotmánybíróság a kifogásokat – tárgyi azonosságukra tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről
és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK
2009, január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdésének megfelelően egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
4. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során számos határozatban értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt,
a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban
az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének
garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt
kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lennie. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett
kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen
értelmezhető legyen, a kérdésre igen-nel vagy nem-mel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség).
Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlés Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt
jogkörének – Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból
következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor vizsgálni kell azt is, hogy
a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen
milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség) [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004.
(VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360–361.; 84/2008. (VI. 13.) AB
határozat, ABH 2008, 695, 703.]. A fentiekben kifejtett indokok alapján a hitelesíteni kért kérdés nem egyértelmű, ezért az Alkotmánybíróság
a kifogásolt OVB határozatot helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság e határozatának közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére
tekintettel rendelte el. Budapest, 2010. szeptember 14. Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.