786/D/2005. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

786/D/2005. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39–42., 46–48., 56–62. és 74. §-a, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 149. § (1)–(2) bekezdése és 156. § (1) bekezdése, valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 10. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló, a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Pf.IV.24.769/2005/2. számú végzésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I. Az indítványozók alkotmányjogi panaszt nyújtottak be az Alkotmánybírósághoz a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság Pf.IV.24.769/2005/2. számú végzésével helybenhagyott határozatok – így a Fővárosi Bíróság 8.P.25.647/2004/6. számú végzése, illetve a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pkf.26.068/2004/4. számú végzése – ellen, melyben kérték az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39–42., 46–48., 56–62., illetve 74. §-a, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 149. § (1)–(2) bekezdése és 156. § (1) bekezdése, valamint az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 10. § (2) bekezdése megsemmisítését. 1. Az indítványozók kérték az Itv. több rendelkezésének megsemmisítését, mivel azokat ellentétesnek tartják a jogállamiság elvével, valamint az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdésével. Álláspontjuk szerint a fenti alkotmányi rendelkezések magukban foglalják az eljárás során – akár egyesítés, elkülönítés tárgyában – hozott határozatok elleni jogorvoslati jogot is, „minden további közteher megfizetése nélkül”. Szerintük a jogállamiság elvét sérti, hogy az Itv. nem határozza meg, hogy a keresethez kapcsolódó részkérdésekben a bírósági határozat elleni jogorvoslat milyen illetékfizetési kötelezettség alá esik, és az ilyen tartalmú alkotmányos szabályozás hiánya miatt az indítványozóknak a társadalmi szervezet határozata felfüggesztését elutasító végzés elleni fellebbezésnél ugyanannyi illetéket kellene (kellett volna) leróniuk, mint az ügy érdemében hozott határozat elleninél. Megítélésük szerint az illetékfizetési kötelezettségnél alkotmányos követelmény, hogy a fél tudhassa, milyen összegű illetéket kell fizetnie, és e követelménynek a hatályos szabályok nem felelnek meg: szerintük nincsen szabályozva, hogy a felmerülő illetéket a bíróságnak fellebbezhető határozatban összegszerűen kell meghatározni. Ugyanakkor „indokolatlan és szükségtelen megkülönböztetést” is jelent, hogy a bírósági határozat típusától (határozat vagy végzés), illetve attól függően, hogy a bíróság a kereseti kérelmet egy vagy több határozatban bírálja el, másképpen alakul a kirótt illeték mértéke. Az indítványozók szerint a jogállamiságot sérti az is, hogy a bíróság hivatalból hozott végzései elleni fellebbezésnél is fennáll az illetékfizetési kötelezettség akkor is, ha a bíróság a kérelmet érdemben nem bírálja el, hanem formai okból elutasítja. Tartalmát tekintve tehát alkotmányjogi panaszukban az indítványozók szabályozási hiányt jelölnek meg jogsérelmük okaként. 2. Az indítványozók szerint sérti a kérelemhez kötöttség elvét, a tisztességes eljáráshoz való jogot az, hogy a Pp. 149. § (1)–(2) bekezdése hivatalból – a felek kérelme nélkül, illetve annak ellenére – lehetővé teszi az ügyek egyesítését vagy elkülönítését, továbbá sérülni látják az Alkotmány 57. § (5) bekezdését is, mivel az ilyen határozatok ellen a Pp. külön fellebbezést nem tesz lehetővé. 3. Az indítványozók szerint az Etv. 10. § (2) bekezdés nem határozza meg, hogy a társadalmi szervezet határozatának felfüggesztéséről a bíróságnak „milyen eljárás keretei között és eljárási szabályok mellett kell határozatot hozni”, illetve, hogy a társadalmi szervezetnek milyen kötelezettségei vannak a kérelem elbírálása előtt, valamint a Pp. nem tartalmaz külön eljárási szabályokat a társadalmi szervezet határozata felfüggesztésének elbírálására. Szerintük nem állapítható meg az sem, hogy a Pp. 156. § szerinti ideiglenes intézkedés elbírálása peres vagy nemperes eljárást igényel, illetve a Pp. 156. § „konkurál” az Etv. 10. § (2) bekezdésével. Sérülni látják az indítványozók a „tárgyaláshoz való alkotmányos alapjogot” is azáltal, hogy az ideiglenes intézkedés elbírálásakor – szerintük – nem kell a feleket meghallgatni, illetve a bíróság tárgyalás tartása nélkül is határozhat. Az indítványozók szerint a jogállamiság elvét sérti az is, hogy az Etv. 10. § (2) bekezdésben az „indokolt eset” fogalma nincsen meghatározva, valamint nincsen szabályozva a társadalmi szervezet határozata felfüggesztésével kapcsolatos bírósági eljárás sem. Álláspontjuk szerint e szabályozási hiány a jogállamiság sérelmén túl sérti az Alkotmány 63. § (1) bekezdésében megfogalmazott egyesüléshez való jogot is. Tartalmát tekintve tehát az Etv. 10. § (2) bekezdésével és a Pp. 156. § (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozók szabályozási hiányt jelölnek meg jogsérelmük okaként. II. Az indítvány érdemi elbírálásra alkalmatlan. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panasz elbírálhatóságát vizsgálta meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz előterjesztésének alapvető feltétele, hogy a kérdéses jogszabályt a panasz alapjául szolgáló döntés meghozatala során alkalmazták. A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet az Alkotmánybírósághoz benyújtani. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során, együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 311.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306.; 663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223.] 2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a kifogásolt végzésében a Legfelsőbb Bíróság a Pp.-nek az indítványozók által megjelölt 149. § (1)–(2) bekezdését nem alkalmazta. Az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapvető feltétele, hogy a panaszban támadott bírósági határozatban az alkotmányellenesnek vélt jogszabályt alkalmazzák, ennek a követelménynek az indítvány nem felel meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján visszautasította. 3. Az Itv. támadott rendelkezéseivel, az Etv. 10. § (2) bekezdésével és a Pp. 156. § (1) bekezdésével összefüggésben az indítványozók az alkotmányellenesség megállapítását a fentebb már ismertetett szabályozási hiányosságokra tekintettel kérték, ezért az Alkotmánybíróság azt – tartalma alapján – mulasztásban megnyilvánuló kérelemként vizsgálta meg. Az Abtv. fent már idézett szabálya szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme „az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán” következzék be. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott, hogy az Abtv. alapján a szabályozás hiányossága miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le, alkotmányellenes mulasztásra nem lehet sikerrel panaszt alapozni (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 685/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.). Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a benyújtott alkotmányjogi panasz ebben a részében sem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, ezért azt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján visszautasította. Budapest, 2008. december 2. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke