1156/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t

1156/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 47.Pf.637.720/2008/10. számú ítéletében alkalmazott, a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. LXXVIII. törvény végrehajtásáról szóló 41/2000. (XII. 12.) BM rendelet 51. § (3) bekezdésének e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja. I. Az indítványozó a Pesti Központi Kerületi Bíróság 1.P.52.206/2008/4. számú, valamint a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 47.Pf.637.720/2008/10. számú ítéletében alkalmazott, a lakások és helyiségek bérletére, valamint elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény végrehajtásáról szóló 41/2000. (XII. 12.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) 51. § (3) bekezdésének e) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól alkotmányjogi panasz keretében. Az indítványozó álláspontja szerint azon rendelkezés, miszerint a szolgálati viszony megszűnése akkor tekinthető a bérlő részére felróhatónak, ha arra feladatai ellátására való alkalmatlan ság miatti felmentés miatt kerül sor, az Alkotmány 54. § (1) bekezdésével, az 57. § (1) és (5) bekezdésével, a 70/A. § (3) bekezdésével, valamint a 70/E. §-al ellentétes. Az emberi méltósághoz való jog sérelmét az indítványozó abban látja, hogy „szakmailag és életvezetésével kivívott megbecsülése” is súlyosan sérült azáltal, hogy kilakoltatták. A tisztességes eljáráshoz való jog álláspontja szerint azért sérül, mert a jogszabály a felróhatóság fogalmát „az általánostól eltérő értelemben használja”. Utalt arra, hogy „semmilyen jogalkalmazói szándék nem törekedhet arra, hogy valakinek felróható legyen egy olyan helyzet, melynek kialakulásához sem szándékosan, sem gondatlanul nem járult hozzá”. A bírósághoz fordulás jogának vélt sérelmét azzal indokolta, hogy a bírósági ítéletek következtében elveszítette a „szolgálati lakáshoz fűződő jogcímét”, és ezzel összefüggésben „semmilyen méltányosság érvényesítésére nem volt lehetősége”. Az Alkotmány 70/A. §-át a támadott rendelkezés sérelmét az indítványozó az egészségi állapota miatti megkülönböztetésben látta, a 70/E. §-al összefüggésben pedig azt sérelmezte, hogy az egészségi állapotának megváltozása önhibáján kívül következett be. Mindezekre tekintettel a támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását, és a konkrét esetben történő alkalmazhatóság kizárását kérte. II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései: „54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.” „57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…) (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatáro zottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. (2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.” „70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.” 2. Az R.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése: „51. § (3) A szolgálati viszony megszűnése akkor te kinthető a bérlő részére felróhatónak, ha arra (…) e) feladatai ellátására való alkalmatlanság miatti fel mentés, (…) miatt kerül sor.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. 1.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó jogi képviselője a Fővárosi Bíróság 47.Pf.637.720/2008/10. jogerős ítéletét 2009. szeptember hó 7. napján vette kézhez, és indítványát 2009. október hó 30. napján, azaz hatvan napon belül adta postára, ezért az határidőben érkezettnek tekintendő. 1.2. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett. Ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Fővárosi Bíróság jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezés – azaz az R. 51. § (3) bekezdésének e) pontja – lehet. 2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta meg, hogy az indítványozó által megjelölt jogszabályi rendelkezés sérti-e az Alkotmány megjelölt szabályait. Az indítványozó azt állította, hogy a szolgálati feladatok ellátására való alkalmatlanságot felróható magatartásként értékelni, emiatt a bérleti jogviszonyt megszüntetni alkotmányellenes. 2.1. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az élethez és az emberi méltósághoz való jogot [legelőször 8/1990 (IV. 23.) AB határozat], azonban ezen értelmezések egyikének sem felelnek meg az indítványozó által előadottak. A szolgálati viszonyhoz kötött lakásbérlet megszűnése és az indítványozó szakmailag kivívott megbecsülésének esetleges sérülése, nem hozható kapcsolatba az emberi méltósághoz való joggal. Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította. 2.2. Az indítványozó emellett megjelölte az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdését, valamint az Alkotmány 70/A. §-át és 70/E. §-át, mint sérülni vélt rendelkezést. Ezekkel összefüggésben azonban nem terjesztett elő olyan érdemi indokolást, mely az alkotmányos rendelkezések és a támadott szabály közötti kapcsolatot megalapozná. Az indítványozó szerint a bíróság által alkalmazott jogszabály alapján, önhibáján kívüli egészségromlása miatt méltánytalan helyzetbe került. Ez a vélt magánjogi sérelem azonban önmagában nem hozható kapcsolatba sem a tisztességes eljáráshoz való joggal, sem a jogorvoslathoz való joggal, sem a hátrányos megkülönbözetés tilalmával, sem pedig a szociális biztonsághoz való joggal. Tekintettel arra, hogy az R. 51. § (3) bekezdésének e) pontja és az Alkotmány felhívott rendelkezései között alkotmányos összefüggés az indítványozó által megjelölt indokok alapján nem állapítható meg, azért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a vonatkozásban is elutasította. Budapest, 2010. július 5. Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k., előadó alkotmánybíró alkotmánybíró