📄 Jogszabály szövege
32/2013. (XI. 20.) NVB határozata. A Nemzeti Választási Bizottság H. G. magánszemély (a továbbiakban: beadványozó) által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában meghozta a következő
határozatot: A Nemzeti Választási Bizottság az
„Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés semmilyen nemzetközi szerződést se mondhasson fel 2015. január 1. után?”
kérdést tartalmazó aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – a Kúriához címzett kifogást
lehet benyújtani a Nemzeti Választási Bizottságnál (1054 Budapest, Alkotmány u. 3.; levélcím: 1397 Budapest, Pf. 547;
fax: 06-1-795-0304). A bírósági eljárásban az ügyvédi képviselet kötelező. A jogi szakvizsgával rendelkező személy
saját ügyében ügyvédi képviselet nélkül is eljárhat. A bírósági eljárás nem tárgyi illetékmentes. Az illeték mértéke
15 000 Ft. A kifogás benyújtóját tárgyi illetékfeljegyzési jog illeti meg.
Indokolás I. A beadványozó 2013. október 14-én aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be a Nemzeti Választási Bizottsághoz
az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-a
szerinti hitelesítés céljából.
A népszuverenitás gyakorlásának kivételes módja az országos népszavazás, amelyet az Országgyűlés
hatáskörébe tartozó kérdésekben lehet tartani. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény)
8. cikkének (3) bekezdése tartalmazza azon tárgykörök teljes körű felsorolását, amelyek nem bocsáthatók
országos népszavazásra. A hivatkozott jogszabályhely a) pontja alapján nem lehet országos népszavazást tartani
az Alaptörvény módosítására irányuló kérdésről.
Az Alaptörvény Q) cikkének (2)–(3) bekezdései szerint:
„(2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar
jog összhangját.
(3) Magyarország elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait. A nemzetközi jog más forrásai
jogszabályban történő kihirdetésükkel válnak a magyar jogrendszer részévé.”
Az Alaptörvény T) cikkének (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:
„Jogszabály a törvény, a kormányrendelet, a miniszterelnöki rendelet, a miniszteri rendelet, a Magyar Nemzeti Bank
elnökének rendelete, az önálló szabályozó szerv vezetőjének rendelete és az önkormányzati rendelet. Jogszabály
továbbá a Honvédelmi Tanács rendkívüli állapot idején és a köztársasági elnök szükségállapot idején kiadott
rendelete.”
Az Alaptörvény 1. cikk (2) bekezdésének d) pontja az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi
szerződések kötelező hatályának elismerésére adott felhatalmazásra vonatkozó szabályt tartalmazza.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint az Alaptörvény hivatkozott rendelkezéseit egymásra tekintettel
kell értelmezni.
A Bizottság megállapítja, hogy a beadványozó által benyújtott népszavazási kezdemény egyértelműen
az Alaptörvény előzőekben idézett és hivatkozott rendelkezéseinek kiegészítésére és módosítására irányul, mely
az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés a) pontja szerint tiltott tárgykörnek minősül, ezáltal az népszavazás tárgyává
nem tehető.
A Nemzeti Választási Bizottság rögzíti továbbá, hogy az Alaptörvény 8. cikk (3) bekezdés d) pontja alapján
népszavazás sem magáról a nemzetközi szerződésről, sem az abban vállalt kötelezettségekről nem tartható
alkotmányosan, teljesen függetlenül attól, hogy a kezdeményezés egy már hatályos szerződésre vonatkozik-e,
illetve, hogy a népszavazás eredménye ellentmond, vagy éppen megerősíti az abban foglalt kötelezettségeket.
A Nemzeti Választási Bizottság – egyetértve az Alkotmánybíróság 18/2008. (III. 12.) AB határozatában kifejtettekkel –
megállapítja továbbá, hogy az országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ívek hitelesítése
során az Nsztv. 10. § e) pontja alapján vizsgálandó az is, hogy a népszavazási eljárás kezdeményezése megfelel-e
a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: régi Ve.) 3. §-ában szabályozott eljárási
alapelveknek, ezek között a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. A választási eljárási
alapelvekben megfogalmazott követelmények, így a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének érvényesítése
a népszavazási eljárás kezdeményezése során következik magából az Alaptörvényből is. Ez az alapelv szoros
összefüggésben van a választópolgárok által kezdeményezett népszavazásnak az alkotmányos rendszerben
betöltött kiemelkedő szerepével, alkotmányos rendeltetésével és a hitelesítési eljárásnak a népszavazási eljárásban
betöltött szerepével. A választópolgárok által kezdeményezett ügydöntő országos népszavazás a közvetlen
hatalomgyakorlás intézménye, azzal az alkotmányos céllal, hogy az ország sorsát érintő legfontosabb, és egyben
az Országgyűlés hatáskörébe tartozó ügyekben a nép, mint a hatalom birtokosa közvetlenül hozzon döntést.
A hitelesítési eljárás során kiemelten fontos ezért annak vizsgálata, hogy a benyújtott kezdeményezés a népszavazás
alkotmányos rendeltetésével összhangban van-e.
Az Alkotmánybíróság hivatkozott döntésében megállapította továbbá, hogy a rendeltetésszerű joggyakorlás
követelményét a jogtudomány és a jogalkalmazói gyakorlat alapvetően a polgári jogban a joggal való visszaélés
tilalmának alapelvével összefüggésben munkálta ki. A rendeltetésszerű joggyakorlásnak, mint általános alapelvnek
az a lényege, hogy a jogosultságok gyakorlása nem irányulhat a jog rendeltetésével össze nem egyeztethető célra,
az alanyi jogok gyakorlása akkor számíthat törvényi védelemre és elismerésre, ha az a jogosultság rendeltetésének,
céljának megfelelően történik. A joggal való visszaélés tilalma az egész jogrendszerben érvényre jut, mely
az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdéséből vezethető le. Így tehát érvényesül a közjogban is, és irányadó a jogalkotó,
a jogalkalmazó szervek és az ügyfelek magatartására is.
A Nemzeti Választási Bizottság álláspontja szerint továbbá a népszavazási kezdeményezés benyújtására vonatkozó
jogszabályok formális előírásainak megfelelő kezdeményezés is jogellenessé válik akkor, ha a Bizottság a konkrét
tényállások vizsgálata során, így különösen a benyújtott kezdeményezés(ek) száma, elemzése, a kezdeményező
eljárása, illetve a kérdés megfogalmazása alapján olyan körülményeket tár fel, amelyek azt bizonyítják, hogy
a hitelesítési eljárás kezdeményezője nem a népszavazás alkotmányos rendeltetésének megfelelően élt jogával.
Fentiek alapján a Nemzeti Választási Bizottság megállapítja, hogy nem tekinthető jóhiszemű és rendeltetésszerű
joggyakorlásnak és nem egyeztethető össze a népszavazás Alaptörvényben foglalt rendeltetésével az olyan
kezdeményezői magatartás, amelynek során egy időben, ugyanabban a tárgykörben úgynevezett népszavazási
kérdéssorozat kerül benyújtásra, amelyek megszövegezésében minimális, több esetben is mindössze egy szó
a különbség.
A Nemzeti Választási Bizottság tekintettel az Nsztv. 10. § b) és e) pontjaiban foglaltakra – mivel a kérdésben nem
lehet országos népszavazást tartani és az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a régi Ve.-ben foglalt követelményeknek –
az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.
II. A határozat az Alaptörvény Q) cikk (2)–(3) bekezdésein, a B) cikk (1) bekezdésén, a T) cikk (2) bekezdésén, az 1. cikk
(2) bekezdés d) pontján, a 8. cikk (3) bekezdés a) és d) pontján, a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény
349. § (1) bekezdés c) pontján és (2) bekezdésén, az Nsztv. 2. §-án és a 10. § b) és e) pontjain, a régi Ve. 3. §
d) pontján és a 124/A. § (3) bekezdés b) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás a régi Ve. 130. § (1) bekezdésén,
az illetékekről szóló tájékoztatás az 1990. évi XCIII. törvény 37. § (1) bekezdésén, 39. § (3) bekezdés d) pontján, 42. §
(1) bekezdés g) pontján, valamint a 62. § (1) bekezdés s) pontján alapul.
Budapest, 2013. november 12. Dr. Patyi András s. k.,
a Nemzeti Választási Bizottság elnöke
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.