23/2011. (III. 30.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló

23/2011. (III. 30.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Adács Község Önkormányzatának az állattartásról szóló 4/2005. (IX. 28.) rendelete 10. § (3) bekezdésének az „azzal, hogy ők legfeljebb 8 darab nagyállatot tarthatnak” szövegrésze, valamint az 1. számú mellékletnek a „csak 2007. 01. 01-jén meglévő állattartás esetén legfeljebb 8 darab” szövegrésze alkotmányellenes, ezért azokat 2011. május 1. napjával megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. Az indítványozók Adács Község Önkormányzatának az állattartásról szóló 4/2005. (IX. 28.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) – 2007. április 15. napjától hatályos – 10. § (3) bekezdésének, ténylegesen annak „azzal, hogy ők legfeljebb 8 darab nagyállatot tarthatnak” szövegrésze, valamint az 1. számú mellékletnek a „csak 2007. 01. 01-jén meglévő állattartás esetén legfeljebb 8 darab” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Az Ör. szerint az ott meghatározott védőtávolságok betartásával belterületen 4 darab nagyállat (ló, szamár, öszvér, szarvasmarha) tartható. Az Ör. 10. § (3) bekezdése, valamint az Ör. 1. számú melléklete átmeneti rendelkezést is tartalmaz. Eszerint azok az állattartók, akik 2007. január 1-jén a község belterületén már tartottak valamilyen fajta állatot, kötelesek állattartásukat a rendelet előírásaihoz igazítani, nagyállatok tartása esetén 2007. október 15-ig, kisállatok esetén 2008. január 1-jéig azzal, hogy ők legfeljebb 8 darab nagyállatot tarthatnak. Az indítványozók azt sérelmezték, hogy a régi állattartók részére az Ör. a mindenkire kötelező 4 darabtól eltérően 8 darab nagyállat tartását teszi lehetővé az átmeneti időszakot követően is. Az indítványozó szerint belterületen a sok állat tartása közegészségügyi problémákat vet fel, erre tekintettel is ez a megkülönböztetés, vagyis a több nagyállat tartásának megengedése nem indokolt, alkotmányellenes, ezért kérték annak megsemmisítését. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. Az Ör. kifogásolt rendelkezései: „10. § (3) Azok az állattartók, akik 2007. január 1-jén a község belterületén már tartottak valamilyen fajta állatot kötelesek állattartásukat – különös tekintettel az ingatlanonként tartható állatok számára és fajtájára, valamint a védőtávolságokra – ezen rendelet előírásaihoz igazítani nagyállatok esetén 2007. október 15-ig, kisállatok tartása esetén 2008. január 1-jéig azzal, hogy ők legfeljebb 8 darab nagyállatot tarthatnak.” „1. számú melléklet Az ingatlanonként tartható állatok száma, fajtája és az állattartó épületek elhelyezésekor betartandó védőtávolságok a 3/2007. (IV. 4.) Kt. rendelet hatálybalépésétől Állatfaj Állatok Száma Saját Lakóépülettől Hátsó Kerítéstől Szomszéd Épülettől Ásott Kúttól Nem Tartható (darab) Nagyállat (Ló, Szamár, Öszvér, Szarvasmarha és Egyéb) Legfeljebb 4 darab 5 m 6 m 15 m 10 m 4 felett belterületi ingatlanon nem tartható, csak 2007. 01. 01-jén meglévő állattartás esetén legfeljebb 8 darab (...)” III. Az indítvány megalapozott. 1. Az indítványozók az Ör. kifogásolt rendelkezéseit az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek vélték. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint e rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte, és kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom kiterjed az egész jogrendszerre. Ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. Hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha a szabályozás lényegi eleme tekintetében nem azonos az alanyok elbírálása, jogaik és kötelezettségeik meghatározása. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint, ha az adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamely csoportra, ez a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, kivéve, ha az eltérésnek kellő súlyú alkotmányos indoka van. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.] Az Alkotmánybíróság számos határozatában rámutatott arra, hogy „a diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egycsoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya.” [1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 480.] 2. Az Ör. a bevezetőben meghatározottak szerint a közegészségügyi, állategészségügyi, építésügyi rendelkezések figyelembevételével állapította meg a belterületi állattartás szabályait, többek között az állattartó épületek elhelyezésekor betartandó védőtávolságokat, valamint a tartható állatok számát. Az Ör. 2. § (3) bekezdése alapján a község belterületén – a rendelkezés 2007. április 15-i hatálybalépésétől – ingatlanonként az 1. számú mellékletben meghatározott állatfajtákat, az ott meghatározott számban lehet tartani, amely a nagyállatok esetében 4 darabot jelent. A korábbi állattartókat kötelezte a rendelet arra, hogy állattartásukat – különös tekintettel az ingatlanonként tartható állatok számára és fajtájára, valamint a védőtávolságokra – a rendelet előírásaihoz igazítsák. Erre nagyállatok tartása esetén hat hónap határidőt adott, de ennek lejártát követően a tartható állatok számát esetükben 8 darabban határozta meg. Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítvánnyal támadott rendelkezés vonatkozásában a szabályozás lényegi eleme tekintetében egy csoportba tartozónak a belterületi ingatlanon „nagyállatot” tartók tekinthetők. A képviselő-testület a belterületi ingatlanokon „nagyállatot” tartók homogén csoportján belül a rendelet megalkotását megelőzően már állatot tartók számára – az új előírásokhoz igazításra adott hathónapos határidőt követően – a jövőre nézve nagyobb számú (8 darab) nagyállat tartását tette lehetővé. E rendelkezéssel a képviselő-testület különbséget tett az állattartók között, eltérő szempontokat érvényesített, velük szemben nem azonos módon szabályozott. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ennek az eltérő szabályozásnak, megkülönböztetésnek a régi állattartók részére biztosított átmeneti idő leteltét követően – különös tekintettel a közegészségügyi szempontokra figyelemmel alkotott rendelkezésekre – kellő súlyú, alkotmányossan elfogadható, ésszerű indoka nincs, ezért az diszkriminatív. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 10. § (3) bekezdésének „azzal, hogy ők legfeljebb 8 darab nagyállatot tarthatnak” szövegrésze, valamint az 1. számú mellékletnek a „csak 2007. 01. 01-jén meglévő állattartás esetén legfeljebb 8 darab” szövegrésze az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése rendelkezésbe ütközik, ezért azokat 2011. május 1. napjával megsemmisítette. A megsemmisítés időpontjának meghatározásával az Alkotmánybíróság lehetővé kívánta tenni, hogy a képviselő-testület megfelelő új átmeneti rendelkezéseket állapítson meg az érintett állattartók számára. A határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul. Budapest, 2011. március 28. Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k., alkotmánybíró alkotmánybíró