899/B/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

899/B/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: 1. Az Alkotmánybíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 16. (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. 2. Az Alkotmánybíróság az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény 156. § megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja. I. Az indítványozó az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvénynek (a továbbiakban: Itv.) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló 2004. évi CI. törvény (a továbbiakban: Itvm.) 156. §-ával megállapított 16. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítását, az Itvm. 156. §-ának megsemmisítését, valamint az alkotmányellenes rendelkezés konkrét esetben történő alkalmazásának kizárását kéri az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó előadja, hogy a támadott jogszabályhely rendelkezése szerint a korlátolt felelősségű társaságok (a továbbiakban: Kft.) törzsbetétjének [helyesen: üzletrészeinek] öröklése mentes az öröklési illeték alól, viszont a zártkörűen működő részvénytársaság (a továbbiakban: Zrt.) – melynek működési szabályai jelentősen hasonlítanak a Kft. szabályaira – részvényeinek öröklése illetékköteles, és utánuk annak ellenére jelentős illeték fizetendő, hogy a részvények az illetékkiszabás alapjául szolgáló értéken nem értékesíthetők. Hivatkozik arra, hogy a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) általános rendelkezései több lényeges ponton a korlátolt felelősségű társaságra és a zártkörűen működő részvénytársaságra közösen, azokat együttesen kezelve vonatkoznak, szemben a nyilvánosan működő részvénytársaságokkal. A Gt. szabályozásának egészéből megállapítható, hogy a magánszemély tulajdonosok szempontjából a szabályozásbeli különbségek inkább a nyilvánosan működő részvénytársaság valamint a Kft. és a Zrt. között húzódnak, mely utóbbiak szabályozása inkább hasonlít egymásra. Mivel az alaptőke, illetve a törzsbetétek maximális összege nem meghatározott, – és a gyakorlatban is működnek milliárdos tőkével Kft.-k és néhány tízmilliós alaptőkével Zrt.-k – így abból a szempontból sem lehet indokolt közöttük különbséget tenni, hogy az egyik mérete folytán kevésbé teszi indokolttá a jogalkotó kedvezőbb szabályozását az öröklésnél. Az indítványozó álláspontja szerint nincs alkotmányos indoka a Kft. törzsbetéteire, üzletrészeire és a Zrt. részvényeire vonatkozó ellentétes tartalmú szabályozásnak. A támadott rendelkezés alkotmányellenességét illetően az indítványozó az Alkotmány 9. (2) bekezdésének („A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”), valamint 70/A. § (1) bekezdésének („A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”) sérelmére hivatkozik. Az indítványozó álláspontja szerint mivel az indítvány által támadott – és véleménye szerint alkotmányellenes – rendelkezést az Itvm. állapította meg (amely az értékpapír fogalmát kiemelte az illetékmentes körből), így az Itvm. 156. §-ának megsemmisítése esetén az Itv. 16. § (1) bekezdésének b) pontja a korábbi – nem alkotmányellenes – szöveggel maradna hatályban, és emiatt kéri az Itvm. 156. § alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. II. 1. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően az Itv. támadott rendelkezését a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény 2010. január 1-jei hatállyal módosította. A törvény 192. §-a szerint hatályát veszti az Itv. 16. §-a (1) bekezdésének b) pontjában az „a gazdasági társaság tagját megillető vagyoni betét (üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetői részjegy, átalakított befektetői részjegy)” szövegrész, miáltal a rendelkezésben biztosított öröklési illeték alóli mentesség csak a takarékbetétekre vonatkozik. Ebből következően a mentesség éppen úgy nem vonatkozik a Kft. üzletrészeinek öröklésére sem, mint ahogy – az indítványozó által sérelmezetten – nem érvényesül a Zrt.-k részvényeinek öröklése esetében sem. A hivatkozott módosítás eredményeként az indítványban felvetett tényállás és kérdéskör okafogyottá vált, azért az indítvány tárgyában az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § e) pontja alapján az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette. 2. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pontja alapján az Alkotmánybíróság hatásköre – főszabályként – hatályos jogszabály alkotmányosságának elbírálására terjed ki. Hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességének vizsgálatára – az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint – csak kivételesen, az Abtv. 38. § szerinti bírói kezdeményezés és az Abtv. 48. §-ában szabályozott alkotmányjogi panasz alapján kerülhet sor, akkor, amikor a már nem hatályos jogszabály – annak továbbélése folytán – még az indítvánnyal érintett konkrét eljárásokban alkalmazható. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 13. §-a szerint a jogszabály akkor veszti hatályát, ha más jogszabály hatályon kívül helyezi, vagy ha a jogszabályban meghatározott határidő lejárt. A Jat. nem határozza meg egyértelműen, hogy a jogszabályban meghatározott határidőnek kifejezetten a jogszabály hatályának megszűnésére, vagy a jogszabály alkalmazhatóságára kell-e vonatkoznia. Az Alkotmánybíróság több határozatában a Jat.-nak ezt a szabályát a jogszabály alkalmazhatóságára vonatkozó rendelkezésként értelmezi. E határozataiban megállapította, hogy a szabály alkalmazására jogszabályban előírt határidő leteltével, azzal, hogy a kifejezetten hatályon kívül nem helyezett jogszabályi rendelkezések teljesedésbe mentek, már nincs mód arra, hogy a jogalanyok a jogszabályi rendelkezés alapján jogot szerezzenek, a jogszabály lényegében hatályát vesztette. [1239/B/1990. AB végzés, ABH 1991, 906.; 298/B/1994. AB határozat ABH 1994, 700.; 880/B/1992. AB végzés ABH 1996, 804–806.] Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Itvm.-nek az indítvány által megsemmisíteni kért szabálya egy módosító rendelkezést tartalmaz, amely módosító rendelkezés annak hatályba lépésével, 2005. január 1. napján a módosított jogszabályhely részévé vált, azaz teljesedésbe ment. Ezáltal a módosító rendelkezés – az Alkotmánybíróság fent ismertetett gyakorlata alapján – hatályát vesztette. Az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasítja, ha megállapítható, hogy a megsemmisíteni kért jogszabály az indítvány benyújtását megelőzően már hatályát vesztette, ezért a 2007. július 30-án érkezett indítványt az Itvm. 156. § megsemmisítésére irányuló része tekintetében az Ügyrend 209. § f) pontja alapján a rendelkező rész szerint visszautasította. Utal azonban az Alkotmánybíróság arra, hogy egy hatályon kívül helyező norma alkotmányellenességének esetleges megállapítása önmagában nem vezet a hatályon kívül helyezéssel érintett rendelkezések hatályának automa tikus „feléledéséhez”, az Alkotmánybíróságnak viszont valamely jogszabály „újbóli hatályba helyezésére” hatásköre nincs, mert ez a jogalkotó kompetenciájába tartozik. (1437/B/1995. AB határozat, ABH 1998, 616, 618–619.) Az eljárás megszüntetése, illetve az indítvány visszautasítása folytán az alkalmazási tilalom kimondására irányuló indítványozói kérelemmel az Alkotmánybíróság érdemben nem foglalkozott. Budapest, 2010. szeptember 28. Dr. Holló András s. k., az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,