1169/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvá

1169/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő h a t á r o z a t o t: Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. III. törvény 33. § (4) bekezdése „számított tizenkettő hónapon belül” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szt.) 33. § (4) bekezdése „számított tizenkettő hónapon belül” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Kifejtette, hogy az Szt. 33. § (1) bekezdésében meghatározott aktív korúak ellátása a hátrányos munkaerő-piaci helyzetű aktív korú személyeket és családjukat megillető juttatás, a támadott rendelkezés következtében azonban azok a személyek, akik az álláskeresési támogatás lejárta után hosszabb időn keresztül sikertelenül kíséreltek meg munkahelyet találni, a határidő elmulasztása miatt elesnek ezen ellátástól. Ezért az igény benyújtásának határidőhöz kötése ellentétes az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésével és 17. §-ával. II. Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe: 1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései: „17. § A Magyar Köztársaság a rászorulókról kiterjedt szociális intézkedésekkel gondoskodik.” „70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak." 2. Az Szt. érintett rendelkezése: „33. § (4) Az aktív korúak ellátására való jogosultság a) az (1) bekezdés d) pontjában foglalt esetben az Flt. alapján folyósított álláskeresési támogatás időtartamának kimerítésétől, b) az (1) bekezdés e) pontjában foglalt esetben a keresőtevékenység megszűnésétől, c) az (1) bekezdés g) pontja szerinti rendszeres pénzellátás folyósításának megszűnésétől számított tizenkettő hónapon belül benyújtott kérelem alapján állapítható meg.” III. Az indítvány nem megalapozott. Az Szt. 33. § (1) bekezdése az aktív korú munkanélküliek szociális rászorultságtól függő ellátását tartalmazza, amely az Szt. korábbi 37/A. §-ában szabályozott rendszeres szociális segélyt váltotta fel szélesebb támogatási formákkal. Az aktív korúak ellátása keretében pénzbeli ellátásként rendelkezésre állási támogatás [37. § (1) bekezdése], rendszeres szociális segély [37/B. § (1) bekezdése] állapítható meg, az igénylő közfoglalkoztatásban, képzésben vehet részt (35. §, 37/D. §), valamint egyéb szociális szolgáltatások illetik meg [35. § (9) bekezdése]. Az ellátásra jogosultság mindegyik eseténél konjunktív feltétel, hogy a kérelmező és családja megélhetése más módon nem biztosított, és keresőtevékenységet nem folytat. A kifogásolt rendelkezés a kérelem benyújtásához az alábbi esetekben ír elő határidőt: „33. § (1) (…) d) akinek esetében a munkanélküli-járadék, álláskeresé si járadék, álláskeresési segély, vállalkozói járadék (a továbbiakban együtt: álláskeresési támogatás) folyósítási időtartama lejárt, vagy e) akinek esetében az álláskeresési támogatás folyósítását keresőtevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően szüntették meg, és a keresőtevékenységet követően az Flt. alapján álláskeresési támogatásra nem szerez jogosultságot, vagy (…) g) akinek esetében az ápolási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, a rendszeres szociális járadék, a bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka, az átmeneti járadék, a rehabilitációs járadék, a rokkantsági nyugdíj, a baleseti rokkantsági nyugdíj, az ideiglenes özvegyi nyugdíj folyósítása megszűnt, illetve az özvegyi nyugdíj folyósítása a Tny. 52. §-ának (3) bekezdése szerinti okból szűnt meg, és közvetlenül a kérelem benyúj tását megelőzően az állami foglalkoztatási szervvel legalább három hónapig együttműködött.” Az Alkotmány 17. §-a általánosságban rögzíti az állam számára a rászorulókról való gondoskodás feladatát. Az Alkotmánybíróság már több ízben kifejtette álláspontját, miszerint az Alkotmány általános rendelkezéseinek vizsgálata az alapvető jogok és kötelezettségek körében fellelhető alkotmányos rendelkezések tükrében – éppen azokkal mutatott szoros összefüggése miatt – végzendő el. Így a 17. §-ban foglalt szociális intézkedések a 70/E. § előírásaival egyetemben vizsgálandók. (3/D/1998. AB határozat, ABH 1999, 642, 644.; 65/B/2002. AB határozat, ABH 2004, 1589, 1593.) Az Alkotmánybíróság értelmezésében a szociális biztonsághoz való jog tartalma az állami kötelezettségvállalásban megnyilvánuló jogot jelent. [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 162, 163.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 199.] Az Szt. rendszeres szociális segélyre vonatkozó, korábban hatályos szabályának az Alkotmány 70/E. §-ával összefüggő alkotmányossági vizsgálata kapcsán az 59/2006. (X. 20.) AB határozat az alábbiakat tartalmazza: „Az Alkotmánybíróság a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával kapcsolatban már megállapította, hogy az Alkotmány 70/E. §-a alapján nem áll fenn a támogatásra való jog pusztán a munkanélküliség ténye következtében. A jogszabály a jövedelempótló támogatás feltételeit – az Alkotmány keretei között – szabadon meghatározhatja; ez a támogatási mód nem kizárólagos eszköz, hanem csak egyike az ellátáshoz való jog megvalósítását szolgáló intézményeknek (1449/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 561, 563.). (…) A vizsgálat szempontjából a munkanélküliek jövedelempótló támogatásával azonos természetű a rendszeres szociális segélyezés. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatainak megállapításai vonatkoznak tehát a szociális segélyezésre (…). Itt sem az ellátáshoz való jog megvalósításának kizárólagos eszközéről van szó és a támogatás törvényben meghatározott feltételei sem ellentétesek az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdésével.” (ABH 2006, 661, 670.) Az 577/B/1997. AB határozat ugyancsak a rendszeres szociális segélyre vonatkozó rendelkezés kapcsán, a 28/1994. (V. 20.) AB határozatra [ABH 1994, 134, 140.] utalva mondta ki, hogy alkotmányossági probléma abban a határesetben keletkezhet, ha az állam beavatkozása, vagy – gyakrabban – az állam mulasztása az Alkotmányban előírt feladat teljesítését, vagy valamely védett intézmény, illetőleg jog megvalósulását nyilvánvalóan lehetetlenné teszi; e minimális követelmény felett azonban – más alapjog sérelmét kivéve – nincs alkotmányi ismérv az államcélt vagy szociális jogot szolgáló jogszabályok alkotmányosságának minősítésére. Így nem sérti az Alkotmány 70/E. §-át, ha tartósan nem foglalkoztatottak esetében az ellátás igénybevételét feltételhez köti. (ABH 2006, 1031, 1042, 1043.) A rendszeres szociális segélyhez hasonlóan az aktív korúak ellátása sem jár alanyi jogon. A támadott rendelkezés – annak utaló szabályaira figyelemmel – a munkanélküliek olyan körére vonatkozik, akik egy éven túl – nem a Tny. 33. § (1) bekezdés a)–c) pontjában meghatározott egészségi okból, illetőleg az állami foglalkoztatási szervvel történő együttműködés hiányában – nem folytattak keresőtevékenységet, és különböző segélyezési formák által biztosították megélhetésüket. Ezért a rendelkezés célja az – amelyet az egyes szociális és foglalkoztatási tárgyú törvények módosításáról szóló 2008. évi CVII. törvény indokolása is tartalmaz –, hogy a tartósan munkanélküli személyek lehetőség szerint rövid időn belül visszatérjenek a munkaerőpiacra azáltal, hogy közreműködnek az álláskeresésben, képzésben, közmunkában. Az egyéves határidő ennek elérését szolgálja, korlátozva, hogy aktív, munkaképes személyek hosszú időn keresztül a segélyezetti körben marad janak, így a feltétel állítása nem sérti az Alkotmány 70/E. §-át. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Budapest, 2010. szeptember 27. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke