85/2009. (IX. 10.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzé

85/2009. (IX. 10.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak az országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ív mintapéldánya hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 69/2009. (II. 27.) OVB határozatát helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. Az indítványozó országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB). Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e ön azzal, hogy jelen népszavazást követő év január 1-jétől az országgyűlés teremtsen forrást a távhőszolgáltatással fűtött, 1994 előtt épült lakások egyedi hőfogyasztás-mérése kialakításának teljes körű finanszírozására?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését a 69/2009. (II. 27.) OVB határozatával megtagadta. Az OVB döntését azzal indokolta, hogy a kérdésben az Alkotmány 28/C. § (5) bekezdésének a) pontja alapján nem lehet országos népszavazást tartani, „mivel a kezdeményezésben megtartott eredményes népszavazás a költségvetésben új kiadási tétel meghatározására irányul”. A kezdeményező a törvényes határidőn belül kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz az OVB határozatával szemben. Álláspontja szerint a határozat indokolásában a hitelesítés megtagadásának érvei „nem helytállók”. Indítványozó indokolásában előadja, hogy a kérdés megfogalmazásánál szándékosan alkalmazta a ,,népszavazást követő év január 1-jétől” formulát, ami arra utal, hogy a kérdés nem érinti a már elfogadott éves költségvetést. Ugyanakkor indítványozó kiemeli, hogy a ,,teremtsen forrást” fordulat önmagában „sem a leendő költségvetés bevételi, sem pedig kiadási oldalának egyértelmű érintettségét nem hordozza magában”. A forrásteremtésnek ugyanis szerinte számtalan, „a központi költségvetési kör érintettségén kívül álló módozata is lehet a parlament hatáskörében álló jogi szabályozás eszközén keresztül”. Mindezek alapján indítványozó kérte az Alkotmánybíróságtól az OVB határozatának megsemmisítését, és a testület új eljárás lefolytatására kötelezését. II. Az Alkotmánybíróság a kifogást az Alkotmány, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.), az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) alábbi rendelkezései alapján vizsgálta meg. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései: „28/B. § (1) Országos népszavazás és népi kezdeményezés tárgya az Országgyűlés hatáskörébe tartozó kérdés lehet.” „28/C. § (…) (5) Nem lehet országos népszavazást tartani: a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról, (…)” A Ve. vizsgálatba bevont rendelkezései: „130. § (1) Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani. (...) (3) Az Alkotmánybíróság a kifogást soron kívül bírálja el. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.” III. A kifogás nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve. 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás, melynek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a Ve. 77. § (2) bekezdése a)–c) pontjaiban, valamint a 130. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelő kifogás alapján azt vizsgálja, hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az alkalmazandó törvényeknek megfelelően járt-e el. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogás – tartalmát tekintve – megfelel a törvényi feltételeknek, ezért azt a Ve. 130. § (3) bekezdése alapján érdemben bírálta el. 2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a népszavazásra bocsátandó kérdés megfelel-e az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében szabályozott egyértelműség kritériumának, mivel a kifogás benyújtója szerint „az OVB értékelése azért (…) téves”, mert a ,,teremtsen forrást” fordulatot többféleképpen lehet értelmezni, nem pusztán költségvetési kiadási tételként, mint azt az OVB tette. Indítványozó kifogásában rögzíti, hogy „a teremtsen forrást formula önmagában (…) sem a leendő költségvetés bevételi, sem pedig kiadási oldalának egyértelmű érintettségét nem hordozza magában”. A forrásteremtésnek ugyanis szerinte számtalan eszköze lehet. Ezen indítványozói állítás vizsgálata során az Alkotmánybíróság az indítványban felhozott érvelés alapján arra a következtetésre jutott, hogy a hitelesítésre benyújtott aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés az indítványozó szerint sem – hiszen kifogásában a kérdés többféle értelmezési lehetőségét hangsúlyozza – felel meg az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség kritériumának. Ez önmagában elegendő az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadására. Az Alkotmánybíróság ez idáig már több határozatában foglalkozott az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt a népszavazásra feltenni kívánt kérdésekkel szemben támasztott egyértelműség követelményével [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH, 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 362.] Az Alkotmánybíróság által kialakított gyakorlat az egyértelműség követelményét a népszavazáshoz való jog érvényesülésének alkotmányos garanciájaként értelmezi. A népszavazásra bocsátott kérdésnek egyrészt a választópolgár, másrészt a jogalkotó számára egyértelműnek kell lennie. A választópolgári egyértelműség követelménye szerint a népszavazásra feltett kérdésnek egyértelműen eldönthetőnek kell lennie, arra a választópolgárnak „igen”-nel vagy „nem”-mel kell tudnia válaszolni. Mindez feltételezi a feltett kérdés tényleges egyértelműségét, érthetőségét. A fent leírtakból következik, hogy a túl bonyolult, érthetetlen vagy félreérthető kérdés nem tekinthető egyértelműnek. A jogalkotói egyértelműség megkívánja, hogy a népszavazásra bocsátott kérdésben született eredmény alapján az Országgyűlés el tudja dönteni, milyen tartalmú jogalkotási kötelezettség terheli a népszavazás eredményeként, mivel az Nsztv. 8. § (1) bekezdése értelmében „[a]z eredményes ügydöntő népszavazással hozott döntés az Országgyűlésre kötelező”. Az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés egyértelműségének megítélésénél egyébként sem az aláírás gyűjtését kezdeményezők szándéka, sem pedig a népszavazás általuk remélt eredménye nem bír jelentőséggel [76/2006. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2006, 886, 891.]. Az Alkotmánybíróság szerint a jelen kérdés a jogalkotói egyértelműség követelményének azért nem felel meg, mivel nem határozza meg, hogy eredményes népszavazás esetén az Országgyűlést milyen jogalkotási kötelezettség terhelné, ugyanis nem jelöli meg, hogy milyen forrásból kellene biztosítani a távhőszolgáltatással fűtött, 1994 előtt épült lakások egyedi hőfogyasztás-mérésének kialakítását. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az OVB 69/2009. (II. 27.) OVB határozatát helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság határozatának közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke