← Magyarország

1200/B/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

Röviden

Ez a végzés az Alkotmánybíróság eljárását szünteti meg két törvény, a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény és a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény egyes szakaszainak alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában. Az eljárás megszüntetésére részben az indítvány visszavonása, részben korábbi alkotmánybírósági döntések miatt került sor.

Amit szabályoz

Akire vonatkozik

Főbb pontok

📄 Jogszabály szövege
1200/B/2004. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 132. §-a, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 45. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. I. Az indítványozó szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt jogegyenlőség elvét sérti, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 132. §-a alapján a helyi népszavazásra a Ve. 122. § (1) bekezdésében foglalt, a népszavazás kitűzésére vonatkozó 35 napos határidőt rendeli alkalmazni, ugyanakkor nem ad lehetőséget az ennél enyhébb, a Ve. 122. § (2) bekezdésében foglalt határidő alkalmazására. Az indít ványozó ezt a különbségtételt az országos népszavazás szabályaihoz képest logikátlannak és egyenlőtlennek tartja. Az indítványozó kifogásolja azt is, hogy a Ve. 132. §-a nem rendeli alkalmazni a helyi népszavazásra a Ve. X. fejezetében foglalt jogorvoslati szabályokat, ami miatt az országos népszavazásnál szűkebb körben biztosított a jogorvoslat. Ez szintén a jogegyenlőséget sérti. Végül az indítványozó kérte a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 45. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítását is, mivel az is az országos népszavazástól eltérően állapítja meg a népszavazás érvényességének szabályait a részvétel tekintetében. II. 1. Az Alkotmánybíróság eljárása során mindenek előtt észlelte, hogy a Ve. indítvánnyal csupán közvetetten érintett 122. §-át a Ve. módosításáról szóló 2005. évi LXXXI. törvény 48. §-a módosította. E módosítás következtében azonban a Ve. támadott 132. §-a egy olyan rendelkezésre utal, amely a köztársasági elnöknek az országos népszavazás kitűzésére vonatkozó eljárási határidejét szabályozza. A népszavazás napjának meghatározására vonatkozó szabályokat – amelyet korábban a Ve. 122. § (1) bekezdése rendezett – a Ve. 122. § (2) bekezdése tartalmazza, és eszerint a népszavazást legkésőbb 43 nappal a szavazás napja előtt kell kitűzni. (Vagyis módosult az indítványozó által hivatkozott 35 napos határidő is.) Ezen felül az indítványozó által hiányolt „kivételes szabályt” a hatályos Ve. 122. § (3) bekezdése tartalmazza. Az indítványozó e jogszabályi változásokra tekintettel az indítványát a Ve. támadott rendelkezése tekintetében visszavonta, így az Alkotmánybíróság az eljárását az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § d) pontja alapján megszüntette. 2. Az Alkotmánybíróság az indítványozó által fenntartott indítványi kérelem tekintetében a következőket állapította meg. 2.1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sértő megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha a jogalkotó összehasonlítható helyzetben lévő személyek között tesz olyan különbségtételt, amely alapjogsérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. [Először: 9/1990. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1990, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 77–78.] Az indítvány alapján megállapítható, hogy az nem személyek, hanem az országos és a helyi népszavazás egyes eljárási szabályai közötti különbségtételre hivatkozott, s e két alapjog gyakorlásához kapcsolódó eljárási szabályok közötti eltérés alkotmányellenességének megállapítását kérte. Erre – miután nem személyek közötti különbségtételről van szó – az Alkotmány 70/A. §-a nem vonatkoztatható. 2.2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a 482/B/1998. AB határozatában az Ötv. 45. § (2) bekezdésének alkotmányosságát az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése alapján vizsgálta. Az Alkotmánybíróság alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés hiánya miatt elutasította az indítványt. Határozatában kifejtette: „az alkotmányozó és a törvényhozó mérlegelési jogkörébe tartozik, hogy az alkotmányos alapjogok érvényesülésének biztosítása mellett milyen érvényességi és eredményességi szabályokat fogalmaz meg az egyes népszavazási formák tekintetében. Az országos és a helyi népszavazás eltérő sajátosságai indokolttá tehetik, hogy az érvényesség és eredményesség szabályai egymástól akár lényegesen is eltérőek legyenek: s ez abban is kifejeződhet, hogy az országos népszavazásra az Alkotmány, a helyi népszavazásra nézve pedig törvény (itt az Ötv.) tartalmaz előírásokat. A helyi népszavazás érvényességére és eredményességére vonatkozó „szigorúbb” szabályozás egyébként visszavezethető arra is, hogy a helyi népszavazásban való részvétel a helyi ügyek saját jogon való, közvetlen eldöntését jelenti, ez pedig az ügy közelsége, a választópolgárok közvetlen érintettsége, az ügy település, megye életét alapjaiban meghatározó jellege folytán indokolhat az országostól eltérő feltételek megállapítását.” (ABH 2004, 1248, 1249.) Utal továbbá az Alkotmánybíróság az 52/1997. (X. 14.) AB határozatában kifejtettekre, ami az országos és a helyi népszavazás intézményét illetően azt állapította meg, hogy míg az országos népszavazáshoz való jog a népfelség elvéből következő alkotmányos alapjog, addig a helyi népszavazás alapjoga a helyi önkormányzás megvalósításának egyik alakzata. Vagyis az országos népszavazáshoz való jog az Alkotmány 2. § (2) bekezdésére és 70. § (1) bekezdésére vezethető vissza, ugyanakkor a helyi népszavazás alapjoga az Alkotmány 44. § (1) bekezdéséből és 70. § (2)–(3) bekezdéséből eredeztethető. (ABH 1997, 331.) A jogalkotónak arra kell figyelemmel lennie a szabályozás során, hogy a népszavazás alapjogának gyakorlását biztosítsa mind az országos, mind a helyi népszavazás tekintetében. Az Alkotmányból azonban nem vezethető le, hogy a jogalkotónak ezt a kötelezettséget az országos és a helyi népszavazás egyes eljárási szabályainak (mint például a népszavazás kiírására vonatkozó határidők és az alóli kivételek) azonos kialakításával kellene teljesítenie. Végül a 76/2007. (X. 19.) AB határozat (ABH 2007, 736.) az Ötv. 45. § (2) bekezdésének alkotmányosságát az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján támadó indítvány tekintetében is fenntartotta a 482/B/1998. AB határozatában kifejtett, az érdemi alkotmányossági összefüggés hiányára vonatkozó álláspontját. Ez a határozat a vonatkozó indítványi kérelem tárgyában érdemi vizsgálat nélkül megszüntette az eljárást. 2.3. Az Ügyrend 31. § c) pontja határozza meg a res iudicata fogalmát az alkotmánybírósági eljárásban. E sze rint az eljárás megszüntetésének van helye, ha „az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (’ítélt dolog’)”. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy jelen indítványnak az Ötv. 45. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására irányuló kérelme tárgyában korábban már határozatot hozott, ezért az Alkotmánybíróság az eljárását az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette. Budapest, 2009. szeptember 22. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.