576/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

576/B/2005. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 14. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 14. § (1) bekezdése megsemmisítését kérte. E rendelkezés szerint a szervezeti-működési szabályzatot az összes tulajdoni hányad szerinti egyszerű szavazattöbbséggel állapítja meg a közgyűlés. Az indítványozó szerint a Thtv. ismertetett szabálya alkotmányellenes diszkriminációt valósít meg, mivel lehetővé teszi, hogy nagyobb lakásokban lakó tulajdonostársak, tehát „egy közösség kisebb hányada a nagyobbik hányadra (…) rákényszerítse az akaratát”. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.” 2. A Thtv. támadott rendelkezése: „14. § (1) A szervezeti-működési szabályzatot a közös ség az alakuló közgyűlésen – de legkésőbb az azt követő hatvan napon belül megtartott közgyűlésen – az összes tulajdoni hányad szerinti legalább egyszerű szavazattöbbségű határozatával állapítja meg.” III. Az indítvány nem megalapozott. Az indítványozó kérelme azon a meggyőződésén alapszik, hogy a Thtv. 14. § (1) bekezdésében szabályozott egyszerű szavazattöbbségi előírás előnyben részesíti a nagyobb alapterületű lakások tulajdonosait. Így annak elle nére, hogy e tulajdonosok a társasházi közgyűlésben adott esetben szám szerint kisebbségben vannak, mégis előfordulhat, hogy ők a többi tulajdonos által el nem fogadható, rájuk nézve hátrányos döntéseket hoznak. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében rögzített hátrányos megkülönböztetés tilalma az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogrendszer egészét átható alkotmányos alapelvként kap értelmezést. A tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok terén tett megkülönböztetésekre terjed ki. Személyek közötti, alkotmánysértő hátrányos megkülönböztetés akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 162.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.]. A megkülönböztetés pedig akkor alkotmányellenes, ha a jogszabály a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó (egymással összehasonlítható) jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne (191/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 592, 593.). Rámutatott az Alkotmánybíróság arra is, hogy az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával, és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]. A társasház-tulajdon a közös tulajdon különleges formája, melynek lényege az ún. osztott tulajdonjog: az épület bizonyos részei – a lakások és/vagy más épületrészek – a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak, a fennmaradó részek pedig (pl. az épülethez tartozó földrészlet, továbbá a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész) meghatározott eszmei hányadrészek szerint közös tulajdonban állnak [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 149. § (1) bekezdés]. A Thtv. a társasház alapításának és működésének szabályait tartalmazza, összhangban a Ptk. 149. § (4) bekezdésével, mely szerint a társasház-tulajdonra a közös tulajdon szabályait a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A közös név alatt működő társasházközösség nem jogi személy, de a társasháznak (a Ptk. 139. §-a szerinti közös tulajdontól eltérően) célhoz, rendeltetéshez kötött jogképessége, önálló jogalanyisága van [Thtv. 3. § (1) bekezdés]. A tulajdoni hányadok arányában történő szótöbbségi döntéshozatal – bizonyos alapvető kérdések egyhangúsághoz kötése mellett – a közös tulajdon működtetésének általános módja (a Ptk. alapján – hasonlóan a Thtv.-hez – szintén lehetőség van erre). Megvizsgálva a Thtv. 14. § (1) bekezdését az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. A támadott rendelkezés általános jelleggel, megkülönböztetés nélkül szabályozza az érintett kérdéskört (a szervezeti-működési szabályzat elfogadásának módját, az el fogadáshoz szükséges szavazati arányt). „Ténykérdés, hogy egyes társasházakban a kisebb lakásokban lakók tulajdoni hányaduk alapján kisebbségben vannak a közgyűlésben, ugyanakkor más esetekben éppen fordított a helyzet” (225/B/2009. AB határozat, ABK 2010. június, 791, 793.), hiszen az is előfordulhat, hogy az érintett társasházban éppen a kisebb alapterületű lakások tulajdonosai vannak – összes tulajdoni hányaduk alapján – szavazati többségben. Emellett pedig az sem biztos, hogy az azonos méretű lakásban lakók az SZMSZ elfogadása során minden esetben azonosan szavaznak. E körben utal az Alkotmánybíróság arra, hogy korábbi döntése szerint az Alkotmány diszkriminációt tiltó 70/A. § (1) bekezdéséből nem lehet levezetni, „hogy a közös tulajdon körében bizonyos döntésekhez (...) valamennyi tulajdonostárs hozzájárulását meg kell-e kívánni, de azt sem, hogy ha a Tv. [Thtv.] többségi döntéshozatalt tesz lehetővé, akkor a többségi döntéshozatalhoz legalább milyen mértékű szavazatarányt kell előírni” [3/2006. (II. 8.) AB határozat, ABH 2006, 65, 84.]. Amint arra a 225/B/2009. AB határozat is rámutatott: „A közgyűlési döntéshozatal tehát alapvetően polgári jogi jellegű, a tulajdonostársak alanyi jogainak és törvényes érdekeinek egyeztetését és kiegyensúlyozását szolgálja. A közgyűlési határozatokat a döntéshozatal során kisebbségben maradt tulajdonostársak a Thtv. 42. § (1) bekezdése alapján, jogos érdekeik lényeges sérelme esetén, bíróság előtt megtámadhatják.” (ABK 2010. június, 791, 793.) Az Alkotmánybíróság megítélése szerint tehát közös tulajdon esetében a tulajdoni hányadok szerinti szavazattöbbség előírása alapvetően nem kifogásolható. Nem értékelhető úgy, hogy a jogalkotó hátrányosabb elbánásban részesíti a kisebb lakások tulajdonosait a többi (nagyobb lakással rendelkező) tulajdonostárssal szemben, mivel e döntéshozatali mód a tulajdon tárgyának és a tulajdoni viszonyoknak a sajátos jellemzőin alapszik. Mindezek alapján – mivel hátrányos megkülönböztetést nem állapított meg – az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította. Budapest, 2010. november 9. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke