65/B/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

65/B/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 14. § i) pontja „és az e törvényben meghatározott értékhatár feletti kifizetés e törvényben megha tározott módon való teljesítése” szövegrészének valamint a 172. § (20) bekezdésnek az alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.

Az indítványozó az Art. támadott rendelkezéseit az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével (jogállamiság „alapelve”) azért tekintette ellentétesnek, mert szerinte „azok kiszámíthatatlanná teszik a jogalkotói akaratot, és ezzel súlyosan sértik a jogbiztonság követelményét”. Álláspontja szerint a kifogásolt törvényi rendelkezések sértik továbbá az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében foglalt gazdasági verseny szabadságát is, mivel a kis- és középvállalkozásokat aránytalanul hátrányos helyzetbe hozzák.

Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az Art. 14. §

Art. 4§ (1) bekezdésében foglalt – a törvény tárgyi hatályát

rögzítő – rendelkezésekkel. Érvelése szerint az Art. 4. §

Az indítványozó kifejtette, hogy a jogállamiság elvét sérti az a „jogkoherencia zavar” is, amely abból következik, hogy az Art. nem határozza meg pontosan, hogy az adózónak „mit kell értenie” a támadott törvényi rendelkezés kifogásolt szövegrészében szereplő rendelkezés alatt.

Az Art. 172. § (20) bekezdését az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével több okból is ellentétesnek találta az indítványozó.

Egyrészt azt kifogásolta, hogy a támadott rendelkezés nem határozza meg sem az ügylet, sem a folyamatos ügylet fogalmát. Másrészt hiányolta, hogy a kifogásolt törvényi rendelkezés utolsó mondatában a törvényalkotó nem rögzítette, hogy maximum milyen időszakra lehet összeszámítani a folyamatosnak minősülő kifizetéseket, így nincs meghatározva az adóhatóság által kiszabható mulasztási bírság felső határa.

Végül sérelmezte, hogy a törvényalkotó nem határozta meg azt, hogy kinek történik a bankjegy (érme) átadása, továbbá nem szabályozta azt az esetet sem, ha az adózók az egymással szemben fennálló követeléseiket beszámítják.

Az Art. 172. § (20) bekezdésében foglalt törvényi szabályozás az indítványozó szerint sérti az Alkotmány 9. §

Véleménye szerint a készpénzfizetés korlátozását célzó vitatott szabályozás jelentős versenyhátrányt eredményez a kis- és középvállalkozásoknak, a törvényalkotó adminisztratív intézkedése és az ezt kikényszerítő mulasztási bírság pedig a gazdasági verseny „kirívó” mértékű torzítását eredményezheti.

A Módtv. említett rendelkezései – a fenti időponttal – inkorporálódtak az Art.-be, az indítványozó az indítvány benyújtását követően inkorporálódott törvényi rendelkezések utólagos absztrakt normakontroll keretében történő elbírálását kérte.

Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. §

Hatályát vesztett jogszabályi rendelkezés csak a konkrét normakontroll eseteiben, akkor képezheti alkotmánybírósági eljárás tárgyát, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés, vagyis az eljárás az Abtv. 38. §-ában szabályozott bírói kezdeményezés, vagy a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján folyik. (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.; 570/B/2005. AB határozat, ABH 2007, 2737.) Az Alkotmánybíróság – irányadó gyakorlata szerint – nem a módosító rendelkezéseket hatályba léptető, hanem a módosított rendelkezéseket magába foglaló (inkorporáló) jogszabály rendelkezéseit vizsgálja. [174/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 870, 871.; 8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.] Az Alkotmánybíróság – a fent hivatkozott gyakorlatának megfelelően – a jelen ügyben is az indítvány elbírálásának időpontjában hatályban lévő, az Art. rendelkezései közé inkorporálódott törvényi rendelkezéseket bírálta el.

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Art. 172. § (20) bekezdését az indítvány benyújtását követően – 2009. március 13-i hatállyal – hatályon kívül helyezte az egyes, a vállalkozásokat korlátozó törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről szóló 2009. évi V. törvény 1. §-a.

Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította továbbá, hogy az Art. 14. § (1) bekezdés i) pontjának indítvánnyal támadott szövegrészét, az indítvány benyújtását követően – 2009. július 9-i hatállyal – hatályon kívül helyezte a közteherviselés rendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokról szóló 2009. évi LXXVII. törvény

193. §(2) bekezdés a) pontja

Tekintettel arra, hogy az Art. 172. § (20) bekezdését és az Art. 14. § (1) bekezdése i) pontjának kifogásolt szövegrészét támadó indítvány nem bírói kezdeményezés és nem alkotmányjogi panasz, az Alkotmánybíróság az említett törvényi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (a továbbiakban:

Ügyrend; ABK 2009. január, 3.) 31. § a) pontja alapján – megszüntette.

Budapest, 2009. szeptember 29. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke