167/D/2006. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

167/D/2006. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 326. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

I. Az indítványozó ügyvédek egy ügyvédi iroda tagjai (a továbbiakban: indítványozó), akik a Fővárosi Ítélőtábla 16.G.40.165/2005/4. sz. jogerős – az irodát marasztaló – ítéletével szemben nyújtottak alkotmányjogi panaszt.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 326. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és ezen két jogi ren- delkezés konkrét ügyükben való alkalmazhatóság kizárását kérték. Állításuk szerint a támadott jogi rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 8. § (2) bekezdését és

13. §(1) bekezdését sértik. Az alkotmányellenességet az

indítványozó a konkrét ügye ismertetésével kívánta alátámasztani, amelyben a felperes 100 millió forintot meghaladó megbízási díj visszafizetését követelte az alperes/indítványozótól, ez utóbbi álláspontja szerint az elévülés szabályainak alkotmányellenes tartalma miatt is. Az adott ügyben az 1994-es megbízási szerződés vitatott kifizetéseire 1997. októberében került sor, a megbízási szerződés tárgyának részbeni visszafizetésére megbízót a Legfelsőbb Bíróság 2002. március 25-én kötelezte, a maga részéről pedig a megbízó/felperes 2002. november 7-én, röviddel a Ptk. 324. § (1) bekezdése szerinti ötéves elévülési határidő letelte után szólította fel az alperes/indítványozót

Érvelése során az indítványozó bevezetésképpen utalt az elévülés más jogágakban szereplő szabályaira, valamint kifejtette, hogy az elévülési idő rövidülése jelenleg trendszerű. Álláspontja szerint az elévülés a tulajdonhoz való joggal is kapcsolatban van, mivel az elévülést követően a tulajdonba került dolog már nem követelhető. Továbbá a jogállami jogbiztonság is szoros kapcsolatot mutat az intézménnyel, hiszen lezárja az egyedi jogviszonyokat. Az indítványozó szerint mind a tulajdonhoz való jog, mind a jogbiztonság korlátozható az Alkotmány 8. § (2) bekezdése alapján. Az elévülési szabályoknál azonban a jogbiztonságot sérti, hogy a Ptk. 326. § (2) bekezdése a szubjektív elévülési határidőhöz nem rendel objektív időbeli korlátot [mint pl. a perújításnál van, ld. a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 261. § (3) bekezdése], a Ptk.

326. §(1) bekezdése pedig csak a követelés esedékességét

jelöli meg az elévülés kezdő időpontjaként. Utalt továbbá arra is az indítványozó, hogy a jóhiszemű személyek igényeinél speciális szabályoknak kellene érvényesülniük, amire szintén nincsenek tekintettel a támadott jogi rendel kezések. Mindezek alapján kérte azok alkotmányellenességének megállapítását és alkalmazhatóságuk kizárását.

II. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.)

48. §(1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

326. §(2) bekezdésére alapította, és helytállónak találta az

elsőfokú bíróság álláspontját az alperes/indítványozó elévülési kifogását illetően, amelyet az elsőfokú bíróság többek között a Ptk. 326. § (1) bekezdésére alapított. Ez utóbbi jogi rendelkezés alkotmányellenességét az indítványozó abban látta, hogy az egyrészt nem zárja ki az elévülési idő nyugvását, másrészt az elévülés kezdő időpontjaként csak a követelés esedékessé válását jelöli meg, és nem ad módot az adott jogügylet keletkezési időpontjának a figyelembe vételére is. A Ptk. 326. § (2) bekezdését pedig az indítványozó azért támadta, mert az csak a szubjektív elévülési időt tartalmazza. Szerinte ez a jogszabály akkor felelne meg a tulajdonvédelem és a jogállami jogbiztonság követelményének, ha objektív (abszolút) elévülési határidő megállapítását is tartalmazná. Vizsgálata során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogerős bírósági ítélettel szembeni alkotmányjogi panasz – tartalmát tekintve – a Ptk. 326. § (1) és (2) bekezdésével kapcsolatos mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányul. Az Alkotmánybíróság számos esetben kimondta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltétele, hogy az indítványozóval szemben alkalmazzák az alkotmányellenes jogszabályt, ezért alkotmányellenes mulasztásra nem lehet sikerrel panaszt alapozni [többek között: 1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160.;

54/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 514.]. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján visszautasította.

Budapest, 2010. november 30. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke