147/2011. (XII. 2.) AB végzése. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjt

147/2011. (XII. 2.) AB végzése. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott fellebbezés alapján meghozta a következő végzést: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 52/2011. (V. 6.) OVB határozata ellen benyújtott fellebbezést visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás 1. Az Alkotmánybírósághoz „fellebbezés” megjelöléssel beadvány érkezett az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 52/2011. (V. 6.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A beadványozó 2011. április 18-án országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: „Megerősíti-e Ön a Magyar Országgyűlés által 2011. április 18-án elfogadott Magyarország Alaptörvényét?” Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Döntését a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 2. § (2) bekezdésére és 26. § (6) bekezdésére, valamint az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. §-ára és 10. § b) pontjára alapította. Az OVB érvelése szerint „törvény – így az Alaptörvény – kihirdetését követően, annak utólagos, választópolgári kezdeményezés alapján tartott népszavazás útján történő megerősítésére nincsen elvi lehetőség. Az Alkotmánybíróság több határozatában – így például a 64/2009. (VI. 18.) AB határozatában – leszögezte, hogy mind [... az Alkotmány], mind az Nsztv. rendelkezéseiből az következik, hogy a választópolgárok közösségének nincs joga arra, hogy a törvényt megerősítő népszavazás elrendelésére kötelezze az Országgyűlést. A törvény kihirdetését követően a megerősítő népszavazás okafogyottá válik.” Az OVB ezen túlmenően megállapította: „[a]z Alkotmány 2. § (2) bekezdése és a 26. § (6) bekezdése biztosítja a közvetlen demokrácia igénybevételét akkor, amikor az Országgyűlés (mint a közvetett demokrácia intézménye) törvényhozó munkáját már befejezte. Ezért a törvényt megerősítő népszavazás az utólagos legitimáció eszköze, melynek igénybevétele minden esetben az Országgyűlés mérlegelésén múlik.” Az OVB – tekintettel arra, hogy a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani – az aláírásgyűjtő ív hitelesítését az Nsztv. 10. § b) pontja értelmében megtagadta. Az OVBh. a Magyar Közlöny 2011. évi 48. számában, 2011. május 6-án került közzétételre. A kezdeményező 2011. május 16-án – a törvényes határidőn belül – „fellebbezést” nyújtott be melyben kérte, hogy az Alkotmánybíróság változtassa meg az OVB kifogással támadott határozatát, adjon helyt a népszavazási kezdeményezésnek és hitelesítse az aláírásgyűjtő ívet. A kifogást tevő kifejtette: »[k]ezdeményezésünk nem irányul sem nyílt, sem burkolt Alaptörvény-módosításra, hanem csupán az Országgyűlés által elfogadott Alaptörvény társadalmi támogatottságát, legitimitását szeretnénk lemérni. A megfogalmazott kérdés álláspontunk szerint egyértelmű és „Igen”-nel vagy „Nem”-mel megválaszolható. Ha a feltett kérdésre az „Igen”-ek kerülnek többségbe, úgy a társadalom közvetlenül is elfogadja (megerősíti) az Alaptörvényt; amennyiben eredményes népszavazás során a „Nem”-ek lesznek túlsúlyban, úgy a népszavazás eredménye nem kötelezi az Országgyűlést az Alaptörvény módosítására vagy új Alaptörvény elfogadására, mivel a megerősítésre adott nemleges válasz nem jelent egyértelmű elutasítást. Mivel a jelenleg hatályos Alkotmány szerint az Országgyűlésnek joga van az új Alaptörvény hatálybalépéséig azt módosítani vagy helyette másikat elfogadni, ezért az új Alaptörvényt megerősítő országos népszavazás releváns lehet.” 2. A beadvány érdemi elbírálásra alkalmatlan. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. §-a határozza meg. A Ve. 130. § (1) bekezdése szerint: „Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.” A Ve. 130. § (3) bekezdése alapján: „(...) Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság, illetőleg az Országgyűlés határozatát helybenhagyja, vagy azt megsemmisíti, és az Országos Választási Bizottságot, illetőleg az Országgyűlést új eljárásra utasítja.” A Ve. 77–78. §-a rendelkezik a kifogásra vonatkozó általános szabályokról. Eszerint: „77. § (1) Kifogást a választásra irányadó jogszabály, illetőleg a választás és a választási eljárás alapelveinek (3. §) megsértésére (a továbbiakban együtt: jogszabálysértés) hivatkozással bárki benyújthat. (...)” A Ve. 77. § (2) bekezdése alapján a kifogásnak tartalmaznia kell: „a) a jogszabálysértés megjelölését, b) a jogszabálysértés bizonyítékait, c) a kifogás benyújtójának nevét, lakcímét (székhelyét) és – ha a lakcímétől (székhelyétől) eltér – postai értesítési címét, (...)”. A 77. § (5) bekezdése szerint „[h]a a kifogás elkésett, vagy nem tartalmazza a (2) bekezdés a)–c) pontjában foglaltakat, a kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.” Tekintettel arra, hogy a jelen beadvány egyrészt formai megnevezését tekintve nem kifogás, hanem fellebbezés, másrészt nem utal arra, hogy az OVB eljárása során jogszabályt sértett volna és nem mutatja be annak bizonyítékait, hanem csak az Alaptörvényt megerősítő népszavazás mellett érvel, harmadrészt pedig az Alkotmánybíróságtól nem a Ve. 130. § (3) bekezdése szerinti jogkövetkezmények alkalmazását, hanem az OVB döntés megváltoztatását és az aláírásgyűjtő ív hitelesítést kérte, ezért a beadvány nem felel meg a Ve.-ben szabályozott „kifogás” formai és tartalmi feltételeinek, így érdemi elbírálásra alkalmatlan. Az Alkotmánybíróság a fentiekből következően a beadványt az Abtv. 22. § (2) bekezdésében, valamint a Ve. 116. §-ában, 77. § (5) bekezdésében foglaltak alapján, illetőleg az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § b) pontja alapján érdemi vizsgálat nélkül visszautasította. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2011. november 29. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke