275/D/2006. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

275/D/2006. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: 1. Az Alkotmánybíróság az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény 165. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszünteti. 2. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 18. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában az eljárást megszünteti. I. A beadványozó a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon hozott, 9. Pf. 21.062/2005/5. sz. jogerős ítéletével szembeni alkotmányjogi panasz keretében kérte megsemmisíteni az Országos Ítélőtábla székhelyének és illetékességi területének megállapításáról, valamint az igazságszolgáltatás működését érintő egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi CX. törvény (a továbbiakban: Itv.) 165. § (1) bekezdését, amely szerint az Itv.-nek a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) módosításáról szóló rendelkezéseit – bizonyos kivételekkel – csak az adott rendelkezés hatálybalépése után indult ügyekben lehet alkalmazni. A beadványozó szerint, minthogy a jogalkotó késedelmesen alkotta meg „az alapvető jogok védelmére szolgáló jogszabályokat”, aminek következtében ő nem tudta érvényesíteni a Pp. 2. § (3) bekezdése szerinti kártérítési igényét, a támadott jogszabály sérti az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése szerinti alapvető jogokat. Értesítette az Alkotmánybíróságot, hogy az ügyben „felülvizsgálati és elfogultságra alapított, kizárási kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz”. Ezt követően a beadványozó a Legfelsőbb Bíróság által – felülvizsgálati eljárás során – hozott Pk.III.24.621/2006/2. számú elutasító végzése kapcsán „kiegészítette” alkotmányjogi panaszát és a Pp. 18. §-ának alkotmányossági vizsgálatát kérte, arra hivatkozással, hogy ez „a jogszabály, az ügy érdemi döntésére kihatással levő kérdésben, kizárásra vonatkozó kérelem elutasítása esetére nem biztosít jogorvoslati jogot”. Hiánypótlásra felhívást követően az indítványozó elismerte, hogy a Pp. 18. § (4) bekezdése nem zárja ki a fellebbezés lehetőségét, de ezen jogi szabályozással kapcsolatban „újabb alkotmányjogi panaszt nyújt[…] be”, mert „az ügy érdemében hozott határozat elleni fellebbezésben biztosított jogorvoslati lehetőség nem hatékony”. II. 1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Mind az eredeti, mind az „újabb” alkotmányjogi panasz kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy 60 napon, azaz határidőn belül érkezett meg az Alkotmánybíróságra. 2.1. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az eredeti alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletében alkalmazott jogszabályi rendelkezések lehetnek. Az eljáró bíróság akkor alkalmazta az Itv. támadott jogi rendelkezését, amikor vizsgálta a felperes (jelen ügyben indítványozó) által a munkaügyi perben okozott kárra hivatkozással előterjesztett keresetének alaposságát, és megállapította, hogy arra alapítva (minthogy a munkaügyi per 2000. november 7-én indult) a Pp. – 2003. július 1-jétől hatályos – 2. § (3) bekezdése szerinti kártérítés iránti per eredményesen nem kezdeményezhető. 2.2. Az indítványozó érvelése szerint a támadott jogszabály azért sérti az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdését, mert a »hatályba lépés[…] késleltetésével (…) a bíróságok részére (…) megteremtette a „kibúvás” lehetőségét a felelősség alól«. Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az Itv. támadott jogi rendelkezésének alkotmányellenességét az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmére hivatkozó indítvány alapján a 994/D/2005. AB határozatában (ABK 2010, 1077.), az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének sérelmére hivatkozó indítvány alapján pedig a 379/E/1998. AB határozatában (ABH 2004, 1219.) már vizsgálta. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) vizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére hivatkozva kéri az alkotmányossági vizsgálat lefolytatását. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy az Itv. támadott jogszabálya vonatkozásában – az Alkotmány 57. § (1) és (5) bekezdése tekintetében res iudicata esete áll fenn, így az indítvány alapján indult eljárást megszüntette. 3. Az „újabb”-nak minősített alkotmányjogi panasszal támadott jogszabállyal kapcsolatban – hasonlóan az Indokolás II/2.2. pontjában kifejtettekhez – az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a 699/B/1995. AB határozatban (ABH 1995, 795.) a Pp. 18. § (4) bekezdése alkotmányellenességét a pártatlan bírósághoz való joggal [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] és a jogorvoslathoz való alapvető joggal [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] összefüggésben már vizsgálta, és az indítványt elutasította. A most vizsgált esetben az indítvány nem tartalmaz olyan alkotmányjogilag értékelhető új szempontot, amelyre figyelemmel a ki fogásolt rendelkezés alkotmányellenességét ismét érdemben vizsgálni kellene. Ezért az Ügyrend 31. § c) pontja alapján „ítélt dolog” címén az Alkotmánybíróság az eljárást ezen indítvány tárgyában is megszüntette. Budapest, 2010. november 30. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke