454/D/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő

454/D/2007. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.465/2006/4. számú ítéletével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panaszokat visszautasítja. 1. Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.21.465/2006/4. számú jogerős másodfokú ítéletével kapcsolatban három, különböző dokumentumba foglalt, de szorosan összefüggő alkotmányjogi panaszt terjesztett az Alkotmánybíróság elé a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 42. § (1) bekezdését érintően. Az indítványozó első kérelmében azt kifogásolja, hogy nem minősített többséggel fogadta el az Országgyűlés az értelmezése szerint a jogorvoslati jogot [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] korlátozó Thtv.-beli szabályt. A második kérelem a Thtv. 42. § (1) bekezdésének a 3/2006. (II. 8.) AB határozattal (ABH 2006, 65.) korábban már megsemmisített „A határidő elmulasztása jogvesztéssel jár.” mondatára vonatkozik. Az indítványozó azt kéri, hogy az Alkotmánybíróság – felülvizsgálva az alkotmányjogi panaszok elbírálhatóságával kapcsolatban a 442/D/2000. AB végzésben (ABH 2003, 1843.) kialakított álláspontját – az ő ügyében is zárja ki a szóban forgó, az Alkotmány 57. § (1) bekezdésébe ütköző szövegrész alkalmazhatóságát. A harmadik kérelem végezetül a Thtv. 42. § (1) bekezdése „jogszabály vagy” fordulatának megsemmisítésére irányul. E szövegrész az indítványozó véleménye szerint ellentétes mindenekelőtt az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, mert „a jogszabálysértést, így egyben akár az alkotmánysértést is 60 nap után törvényessé teszi”. Nem biztosítja emellett megfelelően a tulajdonjog és a személyiségi jogok védelmét sem, ezért nem egyeztethető össze az Alkotmány 8. § (1) bekezdésével sem. Az Alkotmány 8. § (2) bekezdését az sérti – érvel az indítványozó –, hogy a 60 napos határidő nem áll arányban a jogalkotó által elérni kívánt céllal, nevezetesen azzal, hogy a tulajdonostársak eltérő érdekei között egyensúlyt teremtsen. A törvénysértés egyik tulajdonostársnak sem lehet érdeke, s a célként kitűzött jogbiztonság elérésére a 60 napos korlátozás alkalmatlan. A kifogásolt rendelkezés nem védi megfelelően a tulajdonhoz való jogot sem [Alkotmány 13. § (1) bekezdés], mert indokolatlanul visszaélésszerű joggyakorlásra ad lehetőséget. Végezetül az indítványozó az Alkotmány 77. § (1)–(2) bekezdésének a sérelmét is állítja, mivel a támadott előírás nyomán „törvényessé válhat a jogszabálysértés, törvényesen ellentétben állhat magasabb szintű jog szabállyal, sőt az Alkotmánnyal is”, ami „nem állhat jogos érdekében senkinek”. 2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságát vizsgálta meg, s az alábbiakat állapította meg. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az alkotmányjogi panasz tehát – mint azt már az 57/1991. (XI. 8.) AB határozat (ABH 1991, 272, 282.) is kifejtette – egyedi, jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. A 3.Pf.21.465/2006/4. számú jogerős másodfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla 2006. december 20. napján hozta meg, s annak kézbesítésére a benyújtott tértivevény-másolat szerint 2007. február 14-én került sor. Az indítványozó pedig ezt követően 2007. április 13-án személyesen nyújtotta be panaszát az Alkotmánybírósághoz. Mindezek alapján a hatvan napos határidő megtartottnak tekintendő. Az Abtv. alapján az alkotmányjogi panasznak, mint konkrét normakontrollnak törvényi feltétele az is, hogy a jogerős döntésben szereplő, az indítványozó által vizsgálni kért jogszabályi rendelkezések alkalmazása során következzék be a jogsérelem. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását kizáró tényezőnek tekinti azt, ha az indítványozó a panaszában olyan jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét állítja, amelyet ügyében a jogerős határozatot meghozó bíróság nem alkalmazott [1050/D/1999. AB végzés, ABH 2005, 1581, 1582.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1638.; 177/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1557, 1566.; 725/D/2004. AB határozat, ABH 2006, 1617, 1626.]. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a Thtv. 42. § (1) bekezdését támadta, amely azt mondja ki, hogy ha a társasházi közgyűlés határozata jogszabály vagy az alapító okirat, illetőleg a szervezeti-működési szabályzat rendelkezését sérti, vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, bármely tulajdonostárs keresettel kérheti a bíróságtól a határozat érvénytelenségének megállapítását a határozat meghozatalától számított hatvan napon belül. A becsatolt iratok tanúsága szerint az indítványozó ügyében eljáró első és másodfokú bíróság azt vizsgálta, hogy az indítványozó alperes eleget tett-e a – 2004-ben és 2005-ben hozott – társasházi közgyűlési határozatokban foglalt fizetési kötelezettségének. A perben előterjesztett követelések alapjául szolgáló közgyűlési határozatok érvényessége mindazonáltal a szóban forgó bírósági eljárás- nak nem volt tárgya. Már a Pest Megyei Bíróság elsőfokú ítélete is utal arra, hogy az indítványozó a perben viszontkereset formájában megtámadta ugyan az általa sérelmesnek tartott közgyűlési döntéseket, azonban e tekintetben a pert megszüntették. A megszüntető döntés a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Pf.20.093/2006/2. sorszámú végzésével jogerőre emelkedett. E végzéssel kapcsolatban az indítványozó nem terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. Mivel egyértelműen megállapítható, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az indítványozó által támadott 3.Pf.21.465/2006/4. ítéletet nem a Thtv. 42. § (1) bekezdésére alapította, az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § e) pontja alapján [a panasz nem felel meg az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében írt feltételeknek] mindhárom alkotmányjogi panaszt visszautasította. Budapest, 2010. április 27. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke