105/2011. (XII. 2.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezde

(1)bekezdése alapján kifogás érkezett az Alkotmánybírósághoz az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 33/

1. (IV. 12.) OVB határozata (a továbbiakban: OVBh.) ellen. A kifogást tevők
2. március 7-én országos népszavazás kezdeményezésére irányulóan aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be, amelyen az alábbi kérdés szerepelt: »Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt arra, hogy a „KÉRDÉSEK AZ ÚJ ALKOTMÁNYRÓL” kérdőíven visszaküldött válaszokat a Magyar Országos Közjegyzői Kamara Elnöksége, mint közjegyzőkből álló testület összesítse és az így kapott eredményről állítson ki tanúsítványt, majd e tanúsítványt küldje meg az új Alkotmány elfogadása előtt valamennyi országgyűlési képviselőnek.« Az OVB az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta. Megállapította, hogy a kezdeményezés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.)
4. §

(1)bekezdésében foglaltaknak, mely szerint „[a] népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.” Az OVB érvelése szerint »[n]em tekinthető egyértelműnek az a kezdeményezés, amely több kérdést tartalmaz, amelyekről a választópolgárnak nincs módja külön-külön véleményt nyilvánítani. Jelen esetben az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés több alkérdésből tevődik össze, így a kérdésre (kérdésekre) nem lehet egy „igen”-nel vagy „nem”-mel felelni.« Az OVB ezen túlmenően megállapította, „a népszavazási eljárás jogszabályokban meghatározott időtartamára és folyamatára tekintettel a népszavazásra feltenni kívánt kérdés lehetetlen célra irányul, ezáltal a kérdés a Testület álláspontja szerint értelmezhetetlen, nem egyértelmű. A kérdés hitelesítése esetén az aláírásgyűjtésre rendelkezésre álló határidő a népszavazásra feltenni kívánt kérdés tárgyán több hónappal túlmutatna, a választópolgároknak pedig egy, már idejétmúlt kérdés támogatásáról kellene dönteniük.” Az OVB megállapította, hogy mindezekre tekintettel „a kérdés nem felel meg sem a választópolgári, sem a jogalkotói egyértelműség követelményének, (…) nem tartozik az Országgyűlés hatáskörébe és megfogalmazása sem felel meg a törvényben foglalt követelményeknek”, ezért az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését az Nsztv. 10. §-ának a) és c) pontjára, valamint 13. §

(1)bekezdésére tekintettel megtagadta. Az OVBh. a Magyar Közlöny

1. évi
2. számában,
3. április 12-én került közzétételre. A kezdeményezők
4. április 20-án – a törvényes határidőn belül – kifogást nyújtottak be melyben kérték, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg az OVB kifogással támadott határozatát, és utasítsa új eljárásra az OVB-t. A kifogást tevők szerint az OVBh. indokolása jogszabálysértő. Álláspontjuk szerint a kezdeményezésben szereplő kérdés megfelel mind a választópolgári, mind a jogalkotói egyértelműség követelményének, mivel arra egyetlen „igen” vagy „nem” szavazattal lehet válaszolni. Hozzátették: »az OVB tagjai nyelvész, illetve magyar nyelv és irodalom szakterületen bölcsész diplomával nem rendelkeznek, ezért a kérdés nyelvi „érthetősége” olyan szakkérdés, amelyben – szakértő bevonása nélkül – nem dönthettek volna, egyszerű többségi szavazás útján.« A kifogást tevők vitatták azt is, hogy a kérdés lehetetlen célra irányulna. »Indítványozók álláspontja szerint a kérdés mindaddig, amíg ezeknek az adatoknak a számbavétele és hitelesítése nem történik meg, nem tekinthető okafogyottnak. A kérdés ugyanis nem tartalmazza, hogy mely új Alkotmányról van szó. Az Országgyűlés által
5. április 18-án elfogadott dokumentum, ugyanis nem Alkotmány, hanem Alaptörvényként került elfogadásra. A népszavazási kérdést megfogalmazó választópolgárok célja az volt, hogy „az emberek” által a kérdőívekre adott válaszokat (mintegy az emberek nyilatkozatait összesítő eredményként) a jövőbeni új Alkotmány elfogadása előtt ismerjék meg az országgyűlési képviselők. Az Országgyűlés által elfogadott „Alaptörvény” ugyanis nem tekinthető a népszavazási kérdésben foglalt „új Alkotmány” szövegrésszel azonosnak.« Az indítványozók kifejtették továbbá: „a kérdés megfogalmazása kizárólag a választópolgárokra tartozik. Nincs olyan jogszabály, amely tiltaná a bővített mondatból álló kérdés megfogalmazását, vagy a kérdés megfogalmazására meghatározott betűhelyszámot írna elő.” A kifogást tevők mindezeken túlmenően az OVB eljárását jogsértőnek találták egyrészt a miatt, hogy nem előbb hozott határozatot, másrészt a miatt, hogy az OVB
6. április 4-ei üléséről készült jegyzőkönyvet nem tették közzé. II. A kifogás nem megalapozott. Az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben irányadó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló
7. évi XXXII. törvény
8. § h) pontjában foglaltaknak megfelelően a Ve.
9. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróságnak a kifogás alapján lefolytatott eljárása jogorvoslati eljárás. Ennek során az Alkotmánybíróság – alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban – a beérkezett kifogás keretei között azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a népszavazásra szánt kérdés megfelel-e a jogszabályi feltételeknek, és hogy az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítési eljárásában az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el. Az OVB a kifogással támadott határozatában megállapította, hogy a kérdés nem felel meg a választópolgári egyértelműség követelményének [Nsztv.
10. §

(1)bekezdés]. Az Alkotmánybíróság – az OVB határozatában foglalt indokolással egyetértve – a kifogást nem találta megalapozottnak. Ezért a 33/

1. (IV. 12.) OVB határozatot az abban foglalt indokok helyességére tekintettel, azonos indokok alapján helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság a határozat közzétételét az OVB határozatának a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest,
2. november
3. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke