📄 Jogszabály szövege
26/2010. (I. 29.) OVB határozata. Az Országos Választási Bizottság – 2010. január 25-én megtartott ülésén – a választási eljárásról szóló 1997. C. törvény (a továb biak ban: Ve.) 124/A. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt hatáskörében eljárva a dr. F. J. és dr. G. K. magánszemélyek által benyújtott országos népszavazási kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot: Az Országos Választási Bizottság az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadja.
A határozat ellen – a Magyar Közlönyben való közzétételét követő 15 napon belül – az Alkotmánybírósághoz címzett
kifogást lehet benyújtani az Országos Választási Bizottságnál (1051 Budapest, Nádor u. 2.; levélcím: 1903 Budapest,
Pf. 314; fax: 06-1-441-1729).
Indokolás I. A beadványozók 2009. december 30-án aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtották be az Országos Választási
Bizottsághoz az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továb biak ban: Nsztv.)
2. §-a szerinti hitelesítés céljából. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt:
„Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvény ben mondja ki: a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejű
betöltetlensége, ille tő leg tartós akadályoztatásuk esetén a képviselő-testület (közgyűlés) ülését a jegyző hívja össze és vezeti?”
Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény
(a továb biak ban: Alkotmány) 42. §-a a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak
kollektív alapjogaként szabályozza a helyi önkormányzáshoz való jogot. Az Alkotmány rendelkezéseiből következően
a helyi önkormányzatok nagyfokú önállósággal bírnak, mely autonómia az alaptörvény IX. fejezetében foglalt
szabályozás alapján alkotmányos védelemben részesül. Éppen ezen alkotmányos védelem miatt igen korlátozott és
szűk körben lehetséges beavatkozni az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésében szabályozott önkormányzati alapjogok,
köztük az a) pontjában meghatározott az önkormányzatot az önkormányzati ügyekben megillető igazgatási és
szabályozási autonómia gyakorlásába. Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint azonban jelen
kezdeményezés a fent említett önálló igazgatási és szabályozási alapjogot kívánja korlátozni. A Bizottság álláspontja
szerint fent leírt alkotmányi rendelkezéssel súlyosan ellentétes szabály megalkotását eredményezné a kérdésben
tartott népszavazás tekintettel arra, hogy egy választott képviselőkből álló testület összehívását és vezetését adott
esetben egy, nem a testület tagját képező köztisztviselő hatáskörébe utalná.
Az Országos Választási Bizottság álláspontja szerint a kezdeményezésben tartott eredményes népszavazás tehát olyan
jogalkotási kötelezettséget róna az Országgyűlésre, amely jelentősen korlátozná a fent említett önkormányzati
alapjogokat, így az az Alkotmány módosítását is eredményezné. Az Alkotmánybíróság több határozatában is [2/1993.
(I. 22.) AB, 25/1999. (XI. 22.) AB, 28/1999. (VII. 7.) AB, 40/1999. (XII. 21.) AB, 50/2001. (XI. 22.) AB, 48/2003. (X. 27.) AB
határozatok] kifejtett következetes gyakorlatára tekintettel az Alkotmány nem módosítható választópolgári
kezdeményezésre induló népszavazással, alkotmánymódosítás csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben
[Alkotmány 24. § (3) bekezdés] történhet.
Az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés nem felel meg
az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt egyértelműség követelményének sem. A testület álláspontja szerint
a választópolgár számára a kérdés megfogalmazásából nem állapítható meg egyértelműen, hogy annak
eredményeképp milyen jogállapotot kíván módosítani, tekintettel arra, hogy nem várható el a választópolgártól
a hatályos szabályozási állapot ismerete.
Az Országos Választási Bizottság a hitelesítés megtagadása során – figyelemmel az Alkotmánybíróság következetes
gyakorlatára [pl. 18/2008. (III. 12.) AB határozat] – azt is vizsgálta, hogy a kezdeményezés megfelel-e a Ve. 3. §-ában
meghatározott alapelveknek, ezek között a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás követelményének. Ezen
alapelvek a választás valamennyi részvevőjét érintik, kötelezik. Ennek értelmében népszavazáshoz való jog gyakorlása
során csak olyan népszavazási kérdés tekinthető alkotmányosan megengedhetőnek, amely nem áll ellentétben
a népszavazásnak az alkotmányos berendezkedésben betöltött szerepével, intézményének rendeltetésével. Ennek
következtében a kezdeményezőnek a népszavazás alkotmányos rendeltetésére, a közvetlen hatalomgyakorlás
kivételességére, az állam életében betöltött szerepére és súlyára tekintettel kell eljárnia. Mindezek ismeretében a jog
formális elő írásainak megfelelő kezdeményezés jogellenessé válik akkor, ha az Országos Választási Bizottság a konkrét
tényállások vizsgálata során olyan körülményeket tár fel, amelyek azt bizonyítják, hogy a hitelesítési eljárás
kezdeményezője nem a népszavazás alkotmányos rendeltetésének meg fele lően élt jogával.
Az Országos Választási Bizottság rögzíti, hogy a kezdeményezők – a népszavazásra feltenni kívánt kérdés súlyát,
jelentőségét, hatását tekintve – nem a népszavazás alkotmányos rendeltetésére, a közvetlen hatalomgyakorlás
kivételességére, az állam életében betöltött szerepére és súlyára tekintettel jártak el, így nem a népszavazás
alkotmányos rendeltetésének meg fele lően éltek népszavazáshoz való jogukkal.
A testület megállapítja továbbá, hogy eredményes népszavazás esetén a népszavazási kötelezés voltaképpen egy
önkormányzati ügyrendi kérdésben vonná el a törvényalkotó jogát, ami az Alkotmány 2. § (2) bekezdésével
ellentétesen korlátozná az országgyűlés törvényhozó hatalmát.
Az Nsztv. 10. § b) és c) pontja szerint, az Országos Választási Bizottság megtagadja az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha
a kérdésben nem lehet országos népszavazást tartani és ha a kérdés megfogalmazása nem felel meg a törvény ben
előírt követelményeknek.
Tekintettel a fent leírtakra, a Bizottság a rendelkező részben foglaltak szerint határozott.
II. A határozat az Alkotmány 2. § (2) bekezdésén, 24. § (3) bekezdésén, 42. §-án, a 44/A. § (1) bekezdés a) pontján, az Nsztv.
2. §-án, 10. §-ának b) és c) pontjain, 13. § (1) bekezdésén, a Ve. 3. § d) pontján, a jogorvoslatról szóló tájékoztatás
a Ve. 130. §-ának (1) bekezdésén alapul.
Dr. Szigeti Péter s. k.,
az Országos Választási Bizottság elnöke
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.