1411/B/2010. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisí

1411/B/2010. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 67. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. I. Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 67. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a támadott rendelkezés „differenciálatlansága, elnagyoltsága miatt” ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság elvével. A Vht. 67. § (4) bekezdése értelmében ugyanis az árvaellátásból – legfeljebb annak 50 %-áig – a jogalap nélkül felvett árvaellátást lehet levonni, így más követelés ebből nem érvényesíthető. Az indítványozó szerint az árvaellátás az árva 16. életévének betöltéséig jár, azonban amennyiben tanulmányokat folytat, akár 40 éves koráig is részesülhet árvaellátásban. Ez szerinte azt eredményezi, hogy – mivel tőle semmit nem lehet levonni a jogosulatlanul felvett árvaellátáson kívül, azt is csak az ellátás 50%-a erejéig – az árvaellátásban részesülő személy az okozott károkért nem felel, nem kell helytállnia, a vele szemben támasztott követelések behajthatatlanok lesznek, annak ellenére, hogy cselekvőképes, illetve egyébként felelősségre vonható. Előadja, hogy „bűnöző elemek” olyan személyek bevonásával hajtják végre bűncselekményeiket, akitől az árvaellátásban való részesülése miatt nem hajtható be a követelés (pl. a bűncselekménnyel okozott kár). Kérelme alátámasztásául a 46/1991. (II. 10.) AB határozatra is hivatkozik. II. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta. 1. Az indítványozó által hivatkozott alkotmányi rendelkezés: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” 2. A Vht. kifogásolt rendelkezése: „67. § (4) Az árvaellátásból – legfeljebb 50% erejéig – a jogalap nélkül felvett árvaellátást lehet levonni.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette az árvaellátásra vonatkozó hatályos rendelkezéseket. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) értelmében az árvaellátás olyan hozzátartozói nyugellátás, amely az elhunyt nyugdíjas, illetve nyugdíjban nem részesülő, de nyugdíjjogosultságot szerzett elhunyt személy gyermekének, örökbe fogadott gyermekének, meghatározott feltételek esetén nevelt gyermekének, testvérének, unokájának jár [Tny. 4. § (1) bekezdés f) pont]. A jogosultság konkrét feltételeit a Tny. 54. §-a tartalmazza, ennek értelmében főszabály szerint árvaellátásra az a gyermek jogosult – ideértve a házasságban vagy az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt gyermeket is –, akinek szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg [(1) bekezdés]. A Tny. 55. § (1) bekezdése kimondja, hogy az árvaellátás – a jogosultsági feltételek megléte esetén – legkorábban az 54. §-ban említett személy halála napjától kezdődően a gyermek 16. életévének betöltése napjáig jár. Ha a gyermek oktatási intézmény nappali tagozatán tanul, az árvaellátás a tanulmányok tartamára, de legfeljebb a huszonötödik életév betöltéséig jár; azaz az, hogy valaki akár 40 évesen árvaellátásban részesüljön, a törvény e rendelkezésénél fogva kizárt. 2. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban a végrehajtási eljárással kapcsolatban megfogalmazott már alkotmányossági követelményeket. A 46/1991. (IX. 10.) AB határozatban – amelyre az indítványozó is hivatkozik – rámutatott arra, hogy a bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése, akár jogszerű kényszerítés árán is a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. A gyenge és könnyen kijátszható végrehajtási rendszer óhatatlanul a bírósági határozatok lebecsüléséhez, jogbizonytalansághoz, a jogállamiság sérelméhez vezet (ABH 1991, 211, 212–213.). A 16/1992. (III. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság azt emelte ki, hogy a jogállamiság megköveteli azt is, hogy az állampolgárnak a törvényekbe és a bíróságok által meghozott ítéletek végrehajthatóságába vetett bizalma megszilárduljon, a végrehajthatatlan ítéletek pedig ezzel ellentétesen hatnak (ABH 1992, 101, 102.). A határozat azt is megállapította, hogy a Vht. által szabályozott végrehajtási eljárásban a jogbiztonság elvéből fakadó követelmény a hatékony, eredményes, a megfelelő ésszerű időn belüli végrehajtás. 3. A Vht. 67. § (4) bekezdése az árvaellátás tekintetében az általánostól eltérő levonási szabályokat állapít meg. E rendelkezés bizonyos jövedelmet, és ezen keresztül az ilyen jövedelemben részesülő adósokat védelemben részesíti. A követelések kielégítéséhez fűződő érdeket jelen esetben megelőzi az árvaellátásban részesülő személy megélhetésének biztosítása. A bírósági ítéletek végrehajtásához fűződő alkotmányos érdekkel szembeállítható adott esetben a végrehajtást elszenvedő adós megélhetésének biztosításához fűződő alkotmányos érdek. Erre tekintettel a végrehajtási jog hagyományosan tartalmaz kivételeket (lásd: Vht. 68–69. §, 72. §, 74. §, 89–96/B. § – végrehajtás alól mentes vagyontárgyak stb.), amelyek alkotmányosságát az Alkotmánybíróság több határozatában elismerte [például: 18/B/1994. AB határozat, ABH 1998, 570. – végrehajtás munkanélküli járadékra és gyermekgondozási díjra; 1361/B/2008. AB határozat, ABK 2010. május, 633. – végrehajtás alól mentes ingóságok]. Az Alkotmánybíróság szerint a támadott rendelkezés nem ellentétes a jogállamiság elvével, mert az árvaellátás kedvezményezése nem feltétlenül jelenti azt, hogy a végrehajtást kérő nem juthat hozzá a követeléséhez. Az adott szabály kizárólag az árvaellátásra vezetett végrehajtást érinti, és nem vonatkozik az árvaellátásban részesülő személy esetleges más jövedelmére, továbbá az ingóságaira vagy ingatlanvagyonára vezetett végrehajtásra sem. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította. Budapest, 2011. március 7. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke