573/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítván

573/B/2006. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 14. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja. I. Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 14. § (4) bekezdésével kapcsolatban. Az indítványozó a jogállamiság és a jogbiztonság követelményének [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] sérelmét látja abban, hogy a Tht. említett rendelkezése kötelezővé teszi a társasházi közgyűlés összehívását, ha a szervezeti-működési szabályzatról (a továbbiakban: SZMSZ) való írásbeli szavazás során a tulajdoni hányad 1/10-vel rendelkező tulajdonostársak bármilyen módosító javaslatot tesznek. Ily módon tehát – érvel az indítványozó – a tulajdonosi kisebbség a szabályosan elfogadott SZMSZ-t „érvénytelenítheti” (ami a Tht. 42. §-a szerint a bíróság hatáskörébe tartozik), illetve – mivel az összehívandó közgyűlés határozatképessége előre nem garantálható – az SZMSZ elfogadását akár határozatlan időre fel is függesztheti. Az indítványozó úgy véli továbbá, hogy a Tht. nem szabályozza egyértelműen, hogy a „módosító javaslatként előterjesztett új SZMSZ-ről a közgyűlési határozat írásban is meghozható-e (…) egy olyan társasházban, melynek már korábban is volt SZMSZ-e”, s ezzel szintén alkotmánysértést valósít meg. A Tht. 14. § (4) bekezdését visszaható hatállyal kéri megsemmisíteni az indítványozó, mivel véleménye szerint ezt több millió társasházi tulajdonos érdeke indokolja. II. 1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokra tikus jogállam.” 2. A Tht. támadott rendelkezése: „14. § (4) Ha a (2) bekezdésben említett írásbeli szava zás eredménytelen, vagy a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkező tulajdonostársak módosító javaslatot tesznek, a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke az (1) bekezdésben előírt határidőn belül a közgyűlést köteles összehívni.” III. Az indítvány nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság áttekintette az indítványozó által támadott szabályozást, és a következőket állapította meg. A Tht. 14. § (1) bekezdése főszabályként a közgyűlés hatáskörébe utalja az SZMSZ-ről való döntést. Ugyanezen paragrafus (2) bekezdése azonban azt is kimondja, hogy az említett határozat – a közös képviselő vagy az intézőbizottság elnöke felhívására lebonyolított – írásbeli szavazással is meghozható. Mindkét esetben az összes tulajdoni hányad szerinti legalább egyszerű szavazattöbbségű határozatra van szükség. Az indítványozó által megsemmisíteni kért rendelkezés mindezt azzal egészíti ki, hogy amennyiben az írásbeli eljárás érvénytelen, vagy a határozati javaslathoz a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkező tulajdonostársak támogatását élvező módosító javaslat érkezik, a döntést a közgyűlésnek kell meghoznia. Mindez tehát azt jelenti, hogy az SZMSZ-ről kétfajta eljárás keretében lehet határozni: alapvetően közgyűlés keretében, bizonyos feltételek fennállása esetén pedig írásbeli szavazás útján is. Mindkét említett esetben többségi döntésre van azonban szükség. Az indítványozó úgy értelmezi a jogszabályt, hogy az írásbeli eljárás során benyújtott módosító javaslat egy, már meghozott többségi döntést érvénytelenít, s ebben látja a jogállamiság sérelmét. Megvizsgálva azonban a vonatkozó szabályokat, egyértelműen megállapítható, hogy a konkrét esetben nem beszélhetünk többségi döntésről, elfogadott SZMSZ-ről, illetve annak „érvénytelenítéséről” sem. Csupán arról van szó, hogy amennyiben az írásbeli eljárás során bármikor (tehát akár az első írásbeli szavazat beérkezése előtt) megfelelő támogatottságú módosító javaslat érkezik (a javaslatot minimum a tulajdoni hányad 1/10-ével rendelkező tulajdonostársaknak támogatnia kell, nincs azonban kizárva az sem, hogy azt a többség nyújtsa be), újra érvénybe lép a főszabály, és az SZMSZ-ről írásbeli eljárás során már nem, csak közgyűlésen lehet határozni. A módosító javaslat benyújtása tehát a döntéshozatal módjának a törvény erejénél fogva bekövetkező automatikus megváltozását eredményezi: a módosító javaslatot nyilvánvalóan túl bonyolult lenne írásban megvitatni, azt a kötelezően összehívott közgyűlésnek kell az SZMSZ tervezetével együtt megtárgyalnia. Mindez azonban nem érinti azt a szabályt, hogy a döntés a közgyűlésen is többségi szavazás útján történik. A jogállamiság elvéből a társasházi döntéshozatal módjára (közgyűlésen vagy írásban történő szavazás) vonatozó követelmény nem származik. Érvényes határozat meghozatalához továbbá a Tht. által szabályozott mindkét esetben az összes tulajdoni hányad szerinti legalább egyszerű szavazattöbbség szükséges, amely megfelel „a jogállamiság elvéből következő demokratikusan meghozott döntés kívánalmainak, hogy a szavazások eredményeként többségi akarat jöjjön létre” (942/B/2001. AB határozat, ABH 2004, 1561, 1575). Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Tht. 14. § (4) bekezdésével kapcsolatban előterjesztett, a jogállamiság, illetve a jogbiztonság alkotmányos követelményének a sérelmére alapított indítványt elutasította. 2. Az indítványozó a Tht. támadott rendelkezését azért is alkotmányellenesnek, a jogbiztonság követelményébe ütközőnek tartja, mert nem szabályozza „világosan és egyértelműen”, hogy írásbeli eljárással is elfogadható-e SZMSZ-módosításként előterjesztett új SZMSZ. Az Alkotmánybíróság ezzel kapcsolatban rámutat: a Tht. az SZMSZ módosítására vonatkozóan utaló szabályt tartalmaz, a 15. § ugyanis úgy szól, hogy a „közösség – a 14. §-ban meghatározottak szerint – a szervezeti-működési szabályzatot bármikor módosíthatja”. Mivel „[ö]nmagában nem sérti a jogbiztonságot az, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul” [31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 352, 365.], és az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezéssel összefüggésben nem állapított meg olyan hiányosságot, amely a jogalkalmazás során ne lenne feloldható, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét nem látta megállapíthatónak, és az indítványt ebben a tekintetben is elutasította. Budapest, 2010. február 1. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke