54/D/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

54/D/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 7.Kpk.45927/2008/4. számú és a 7.Kpk.45929/2008/4. számú végzései ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Bíróság 7.Kpk.45927/2008/4. számú és a 7.Kpk.45929/2008/4. számú végzéseiben alkalmazott jogszabályi rendelkezésekkel összefüggésben kialakult bírói gyakorlattal szemben. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 79. §-ának és a 109. § (1) bekezdésének gyakorlatát, valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 82. § (1) bekezdésével kapcsolatban kialakult értelmezést tartotta az indítványozó alkotmányellenesnek. Álláspontja szerint a Tpvt. 82. § (1) bekezdésének (a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács végzése ellen külön jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha azt e törvény megengedi) azon értelmezése, miszerint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti eljárásban hozott végzés ellen nincs jogorvoslat, az Alkotmány 50. § (2) bekezdésével (közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata), valamint a jogorvoslathoz való joggal [57. § (5) bekezdés] is ellentétes. A jogállamisággal [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] ellentétesnek vélte továbbá azt az értelmezést, hogy a Ket. 109. § (1) bekezdéséből az következik: kizárólag a fellebbezhető végzések ellen megengedett a bírósági felülvizsgálat. A Ket. kézbesítési vélelemről rendelkező 79. §-át a jogállamiság elvével, a bírósághoz fordulás jogával, a jogorvoslathoz való joggal és az Alkotmány jogképességet kimondó 56. §-ával találta ellentétesnek, mivel a kézbesítés időpontjául a jogszabály nem a tényleges, hanem egy vélelmezett időpontot vesz alapul. A jogállamisággal ellentétesnek vélte azt is, hogy a Ket. 79. § (5) bekezdése az ügyfelet kötelezi arra, hogy a kézbesítés szabálytalanságát igazolja, valamint, hogy a jogszabály nem pontosítja, mi tekinthető az önhiba hiányának. Emellett e rendelkezést – mivel különbséget tesz természetes és jogi személy között – „indokolatlan megkülönböztetésnek” tekinti, „megsértve az Alkotmány 2. § (1) bekezdését”. II. Az Alkotmánybíróság az indítványt mindenekelőtt abból a szempontból vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.). 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. 1. Az alkotmányjogi panasz első felében az indítványozó az ügyében alkalmazott törvényi rendelkezéseket nem tartja alkotmányellenesnek, alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Bíróság végzéseiben alkalmazott jogszabályok értelmezése alkotmányellenességének megállapítását, a rendelkezések alkotmányos értelmezését kéri. Az alkotmányjogi panasz tehát ebben a részében a Ket. 79. §-ával és a 109. § (1) bekezdésével, valamint a Tpvt. 82. § (1) bekezdésével összefüggésben nem a norma vizsgálatára, hanem a norma eseti jogalkalmazói értelmezésének alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára, ezzel összefüggésben az alkalmazott jogszabály alkotmányos értelmezésére irányul. Mivel az Alkotmánybíróságnak sem az Alkotmány 32/A. §-ának (1) bekezdésében, sem az Abtv. 1. §-ában foglalt hatásköri szabályok, de más törvény rendelkezései alapján sincs hatásköre a kért vizsgálat, illetve eljárás lefolytatására, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében – az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 29. § b) pontja alapján – visszautasította. 2. Az indítványozó alkotmányjogi panasza második felében a Ket. 79. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz – fő szabályként – a jogerős ügydöntő határozatokkal szemben terjeszthető elő [lásd: 1492/B/2007. AB határozat, ABK 2008. június, 24.]. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében esetről esetre, az alapjául fekvő jogerős határozat tartalma alapján ítéli meg azt, hogy a vizsgált ügyben a panasszal támadott határozat olyan érdemi határozatnak tekinthető-e, amellyel szemben helye van az alkotmányos jogorvoslatnak. Ugyanez a határozat – utalva az 57/1991. (XI. 8.) AB határozatra melyben először mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslat – megerősítette az Alkotmánybíróság 22/1995. (III. 31.) AB határozatában (ABH 1995, 108, 109.) foglaltakat: „az alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása által meghatározott (ABH 1992, 515, 516.; ABH 1993, 48, 74–75.)”. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja: a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem tárgyában való döntés nem minősül az ügy eldöntése szempontjából érdemi kérdésnek. Sem a kézbesítési vélelem megdöntésének tárgyában hozott helyt adó, sem pedig az azt elutasító határozat nincs hatással az ügy érdemében hozott határozat tartalmára, azaz az érdemi döntésre. Ennek megfelelően e határozat ellen alkotmányjogi panasz előterjesztésének nincs helye. Ezen indokokra tekintettel az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 7.Kpk.45927/2008/4. számú és a 7.Kpk.45929/2008/4. számú végzései ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján ebben a részében is visszautasította. Budapest, 2010. április 13. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke