54/D/
- AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 7.Kpk.45927/2008/
- számú és a 7.Kpk.45929/2008/
- számú végzései ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja. I. Az indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Fővárosi Bíróság 7.Kpk.45927/2008/
- számú és a 7.Kpk.45929/2008/
- számú végzéseiben alkalmazott jogszabályi rendelkezésekkel összefüggésben kialakult bírói gyakorlattal szemben. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
- §-ának és a
- §
(1)bekezdésének gyakorlatát, valamint a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 82. §
(1)bekezdésével kapcsolatban kialakult értelmezést tartotta az indítványozó alkotmányellenesnek. Álláspontja szerint a Tpvt. 82. §
(1)bekezdésének (a vizsgáló, illetve az eljáró versenytanács végzése ellen külön jogorvoslatnak csak akkor van helye, ha azt e törvény megengedi) azon értelmezése, miszerint a kézbesítési vélelem megdöntése iránti eljárásban hozott végzés ellen nincs jogorvoslat, az Alkotmány 50. §
(2)bekezdésével (közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata), valamint a jogorvoslathoz való joggal [57. §
(5)bekezdés] is ellentétes. A jogállamisággal [Alkotmány 2. §
(1)bekezdés] ellentétesnek vélte továbbá azt az értelmezést, hogy a Ket. 109. §
(1)bekezdéséből az következik: kizárólag a fellebbezhető végzések ellen megengedett a bírósági felülvizsgálat. A Ket. kézbesítési vélelemről rendelkező
- §-át a jogállamiság elvével, a bírósághoz fordulás jogával, a jogorvoslathoz való joggal és az Alkotmány jogképességet kimondó
- §-ával találta ellentétesnek, mivel a kézbesítés időpontjául a jogszabály nem a tényleges, hanem egy vélelmezett időpontot vesz alapul. A jogállamisággal ellentétesnek vélte azt is, hogy a Ket.
- §
(5)bekezdése az ügyfelet kötelezi arra, hogy a kézbesítés szabálytalanságát igazolja, valamint, hogy a jogszabály nem pontosítja, mi tekinthető az önhiba hiányának. Emellett e rendelkezést – mivel különbséget tesz természetes és jogi személy között – „indokolatlan megkülönböztetésnek” tekinti, „megsértve az Alkotmány 2. §
(1)bekezdését”. II. Az Alkotmánybíróság az indítványt mindenekelőtt abból a szempontból vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.). 48. §
(1)bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
- Az alkotmányjogi panasz első felében az indítványozó az ügyében alkalmazott törvényi rendelkezéseket nem tartja alkotmányellenesnek, alkotmányjogi panaszában a Fővárosi Bíróság végzéseiben alkalmazott jogszabályok értelmezése alkotmányellenességének megállapítását, a rendelkezések alkotmányos értelmezését kéri. Az alkotmányjogi panasz tehát ebben a részében a Ket.
- §-ával és a
- §
(1)bekezdésével, valamint a Tpvt. 82. §
(1)bekezdésével összefüggésben nem a norma vizsgálatára, hanem a norma eseti jogalkalmazói értelmezésének alkotmányossági szempontú felülvizsgálatára, ezzel összefüggésben az alkalmazott jogszabály alkotmányos értelmezésére irányul. Mivel az Alkotmánybíróságnak sem az Alkotmány 32/A. §-ának
(1)bekezdésében, sem az Abtv.
- §-ában foglalt hatásköri szabályok, de más törvény rendelkezései alapján sincs hatásköre a kért vizsgálat, illetve eljárás lefolytatására, az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében – az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/
- (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend)
- § b) pontja alapján – visszautasította.
- Az indítványozó alkotmányjogi panasza második felében a Ket.
- §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az Abtv.
- §
(1)bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz – fő szabályként – a jogerős ügydöntő határozatokkal szemben terjeszthető elő [lásd: 1492/B/
- AB határozat, ABK
- június, 24.]. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében esetről esetre, az alapjául fekvő jogerős határozat tartalma alapján ítéli meg azt, hogy a vizsgált ügyben a panasszal támadott határozat olyan érdemi határozatnak tekinthető-e, amellyel szemben helye van az alkotmányos jogorvoslatnak. Ugyanez a határozat – utalva az 57/
- (XI. 8.) AB határozatra melyben először mondta ki az Alkotmánybíróság, hogy az alkotmányjogi panasz jogorvoslat – megerősítette az Alkotmánybíróság 22/
- (III. 31.) AB határozatában (ABH 1995, 108, 109.) foglaltakat: „az alkotmánybírósági eljárásban a jogorvoslathoz való alapvető jog szempontjából valamely döntés érdemi, ügydöntő volta a tételes jogok által ilyennek tartott döntésekhez képest viszonylagos: a vizsgált döntés tárgya és személyekre gyakorolt hatása által meghatározott (ABH 1992, 515, 516.; ABH 1993, 48, 74–75.)”. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja: a kézbesítési vélelem megdöntése iránti kérelem tárgyában való döntés nem minősül az ügy eldöntése szempontjából érdemi kérdésnek. Sem a kézbesítési vélelem megdöntésének tárgyában hozott helyt adó, sem pedig az azt elutasító határozat nincs hatással az ügy érdemében hozott határozat tartalmára, azaz az érdemi döntésre. Ennek megfelelően e határozat ellen alkotmányjogi panasz előterjesztésének nincs helye. Ezen indokokra tekintettel az Alkotmánybíróság a Fővárosi Bíróság 7.Kpk.45927/2008/
- számú és a 7.Kpk.45929/2008/
- számú végzései ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt az Ügyrend
- § e) pontja alapján ebben a részében is visszautasította. Budapest,
- április
- Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke