140/D/2008. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

140/D/2008. AB végzés. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2. § (5) bekezdése, valamint az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (1) bekezdésének a) pontja – 2000. adóévben hatályban volt – rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja. 1. Az indítványozó a Fővárosi Bíróság 11.K.30.402/2007/3. számú jogerős ítéletével szemben – a törvényes határidőn belül – alkotmányjogi panaszt terjesztett elő. Indítványában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 2. § (5) bekezdése, valamint az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eht.) 3. § (5) bekezdése – 2000. adóévben hatályban volt – rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy az indítványozó tévesen jelölte meg indítványában a jogerős ítélet megho zatala során a bíróság által alkalmazott Eht.-beli rendelkezést, mivel az Eht. 2000. adóévben hatályban volt 3. §-a nem tartalmazott (5) bekezdést, továbbá a bíróság az Eht. 3. § (1) bekezdés a) pontját alkalmazta. Ebből következően az Alkotmánybíróság az indítvány tartalma alapján az Eht. 3. § (1) bekezdésének a) pontját tekintette az indítványozó által ténylegesen kifogásolt törvényi rendelkezésnek, és erre nézve bírálta el az alkotmányjogi panaszt. A panaszos alkotmányjogi panaszát arra alapította, hogy a Fővárosi Bíróság az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős ítélete meghozatala során kizárólag a „belső jog” szabályai alapján járt el, figyelmen kívül hagyva a kettős adóztatást kizáró nemzetközi egyezményeket, ami nézete szerint sérti az Alkotmány 7. § (1) bekezdését. Az indítványozó indítványa alátámasztásaként arra is hivatkozott, hogy az ügyében eljárt másodfokú adóhatóság kizárólag az ő esetében tett az adóellenőrzés során olyan megállapítást, amely a külföldön megszerzett jövedelem után egészségügyi hozzájárulás fizetését tette kötelezővé, ami véleménye szerint sérti az Alkotmány 70/A. §-át. Az indítványozó szerint a külföldön végzett sporttevékenységből eredő, külföldön megszerzett jövedelem (versenydíj) után a sportolónak Magyarországon nem kell egészségügyi hozzájárulást fizetni. A panaszos utalt arra, hogy az indítványában felhívott kettős adóztatás elkerüléséről rendelkező nemzetközi egyezmények értelmében, az említett jövedelem kizárólag a sporttevékenység helyszínén (a forrás országban) adóztatható, s mivel véleménye szerint az egészségügyi hozzájárulás „jövedelemadónak minősül”, ezért az az említett nemzetközi egyezmények hatálya alá tartozik, így a külföldön megszerzett versenydíj után ilyen fizetési kötelezettséget nem lehet megállapítani. Az indítványozó utalt továbbá arra is, hogy az alkotmányjogi panasszal támadott jogszabályok a 2000. adóévet követően úgy módosultak, hogy azok az indítvány előterjesztésének időpontjában már összhangban állnak a nemzetközi egyezményekkel, mely tény véleménye szerint azt támasztja alá, hogy az egyedi ügye elbírálásának időpontjában, hatályban volt támadott jogszabályi rendelkezések alkotmányellenesek voltak. 2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítvány nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvényben (a továbbiakban: Abtv.) foglalt az alkotmányjogi panaszra irányadó törvényi feltételeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében, „[a]z Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.” Az Abtv. 48. § (2) bekezdése alapján „[a]z alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.” Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja, hogy az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltételek konjunktív törvényi feltételek, azoknak együttesen kell fennállni. [23/1991. (V. 18.) AB határozat, ABH 1991, 361, 362.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 118.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.; 46/2003. (X. 16.) AB határozat, ABH 2003, 488, 510.] A vizsgált esetben a panaszos az alkotmányjogi panasszal támadott jogerős ítéletet meghozó Fővárosi Bíróság, illetve az ügyében másodfokon eljárt adóhatóság eljárását kifogásolta, ezt tekintette alkotmányellenesnek. Az indítvány tartalmából megállapíthatóan az indítványban felhívott törvényi rendelkezések egyedi ügyében történt alkotmányellenes alkalmazását állította, erre alapította az indítványában megjelölt alkotmányi rendelkezések sérelmét. Ebből következően az indítványozó nem indokolta, hogy az Szja tv. és az Etv. kifogásolt rendelkezéseit miért és mennyiben tekinti ellentétben állónak az Alkotmány 7. § (1) bekezdésében, illetve 70/A. §-ában foglalt rendelkezésekkel, továbbá nem kérte a támadott jogszabályi rendelkezések tekintetében az alkalmazási tilalom elrendelését sem. Az Alkotmánybíróság sem az Abtv., sem más törvény alapján nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy egyedi adóügyben eljáró jogalkalmazó szervek eljárásának és az abban meghozott határozatoknak az alkotmányosságát vizsgálja. Erre irányuló hatáskör hiányában abban sem foglalhat állást, hogy az alkotmányjogi panasz alapjául fekvő jogerős ítéletben szereplő bírósági jogértelmezés megalapozott-e vagy sem. A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította. Budapest, 2010. február 16. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke