55/2011. (VI. 30.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak országos népszavazás kitűzésér

55/2011. (VI. 30.) AB határozata. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottságnak országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ív mintapéldányának, illetve az azon szereplő kérdés hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kifogás tárgyában meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 445/2009. (XI. 20.) OVB határozatát – a jelen határozatban foglalt indokolással – helybenhagyja. Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás I. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 445/2009. (XI. 20.) OVB határozatában (a továbbiakban: OVBh.) a magánszemély által országos népszavazási kezdeményezés tárgyában benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését megtagadta az alábbi kérdésben: „[e]gyetért-e Ön azzal, hogy az országgyűlési és önkormányzati képviselők a leadott szavazatukért teljes anyagi felelősséggel tartozzanak?” Az OVB indokolásában megállapította, hogy az aláírásgyűjtő íven szereplő kérdés nem felel meg a népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében foglalt feltételnek, amely szerint a népszavazásra feltett kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. Az OVBh. indokolása szerint: „(…) az aláírásgyűjtő ív mintapéldányán szereplő kérdés tartalma nem értelmezhető, és ezáltal nem felel meg a választópolgári egyértelműség kritériumának, a jogalkotó jogalkotási feladata sem határozható meg.” A hitelesítési eljárás kezdeményezője – törvényes határidőn belül – kifogást nyújtott be az OVBh. ellen, amelyben sérelmezte, hogy az OVB „nem tudja értelmezni a teljes anyagi felelősség fogalmát”. Álláspontja szerint a „teljes anyagi felelősség” azt a polgári jogi felelősséget jelenti, amellyel tartozniuk kellene az országgyűlési és önkormányzati képviselőknek. A kifogást tevő kérte az Alkotmánybíróságot, hogy helyezze hatályon kívül az OVBh.-t, és állapítsa meg, hogy a kérdésfeltevés megfelel az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglaltaknak. Az Alkotmánybíróság a 99/2009. (X. 22.) AB végzésben már foglalkozott a jelen kifogásban szereplő kérdéssel, azonban annak érdemi vizsgálatát mellőzte, mert a kifogást határidőn túl nyújtották be. (ABH 2009, 1329–1330.) II. A kifogás nem megalapozott. 1. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § h) pontja alapján a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. §-a határozza meg. Az Alkotmánybíróság eljárása ebben a hatáskörben jogorvoslati természetű. Az Alkotmánybíróság az OVB határozatában, valamint a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálja, hogy az aláírásgyűjtő ív és a rajta szereplő kérdés hitelesítéséről való döntés során az OVB az Alkotmánynak és az irányadó törvényeknek megfelelően járt-e el [63/2002. (XII. 3.) AB határozat, ABH 2002, 342, 344.]. Az Alkotmánybíróság feladatát e hatáskörében eljárva is alkotmányos jogállásával és rendeltetésével összhangban látja el [25/1999. (VII. 7.) AB határozat, ABH 1999, 251, 256.]. 2. Az Alkotmánybíróság a kifogásban foglaltak alapján azt vizsgálta, hogy a népszavazásra feltenni kívánt kérdés megfelel-e az egyértelműség követelményének. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során több határozatban értelmezte az Nsztv. 13. § (1) bekezdésében foglalt, a népszavazásra bocsátandó kérdéssel szemben támasztott egyértelműség követelményét. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az egyértelműség követelménye a népszavazáshoz való jog érvényesülésének garanciája. Az egyértelműség követelménye ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy a népszavazásra szánt kérdésnek egyértelműen megválaszolhatónak kell lenni. Ahhoz, hogy a választópolgár a népszavazásra feltett kérdésre egyértelműen tudjon válaszolni, az szükséges, hogy a kérdés világos és kizárólag egyféleképpen értelmezhető legyen, a kérdésre „igen”-nel vagy „nem”-mel lehessen felelni (választópolgári egyértelműség). Az eredményes népszavazással hozott döntés az Országgyűlésnek az Alkotmány 19. § (3) bekezdés b) pontjában foglalt jogkörének – Alkotmányban szabályozott – korlátozása: az Országgyűlés köteles az eredményes népszavazásból következő döntéseket meghozni. Ezért a kérdés egyértelműségének megállapításakor vizsgálni kell azt is, hogy a népszavazás eredménye alapján az Országgyűlés el tudja-e dönteni, hogy terheli-e jogalkotási kötelezettség, ha igen, milyen jogalkotásra köteles (jogalkotói egyértelműség) [51/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 392, 396.; 25/2004. (VII. 7.) AB határozat, ABH 2004, 381, 386.; 24/2006. (VI. 15.) AB határozat, ABH 2006, 358, 360–361.; 84/2008. (VI. 13.) AB határozat, ABH 2008, 695, 703.]. 3. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a feltenni kívánt kérdés az egyértelműség követelményének nem felel meg. Sem a választópolgárok, sem a törvényhozó számára nem világos ugyanis, hogy a jog felelősségi rendszerén belül milyen típusú szankciót fűzne az eredményes népszavazás alapján megalkotandó törvény az országgyűlési és önkormányzati képviselők szavazati jogának gyakorlásához (polgári, munka-, közigazgatási vagy büntetőjogi stb. jogkövetkezményt). A fentiek alapján osztotta az Alkotmánybíróság az OVB határozat indokolásának azon következtetését, amely szerint „[a] kezdeményezésből (…) nem derül ki, hogy az pontosan mire irányul, nem határozható meg, hogy a kezdeményező a kérdésben tartott eredményes népszavazás eredményeképp milyen joghatás kiváltását kívánja elérni”. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság – jelen határozatában kifejtett indokok alapján –az OVBh.-t helybenhagyta. Az Alkotmánybíróság jelen határozatának közzétételét az OVB határozatnak a Magyar Közlönyben való megjelenésére tekintettel rendelte el. Budapest, 2011. június 28. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke