152/2010. (VII. 14.) AB végzése. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgy

152/2010. (VII. 14.) AB végzése. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság országos népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítése tárgyában hozott határozata ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő végzést: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 339/2009. (VII. 22.) OVB határozata ellen benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a végzését a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás 1. Az Országos Választási Bizottság (a továbbiakban: OVB) 339/2009. (VII. 22.) OVB határozatával megtagadta a magánszemély kezdeményező országos népszavazás kezdeményezésére benyújtott aláírásgyűjtő íve mintapéldányának hitelesítését. A népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívén a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlési választásokon a pártok képviselőnek csak független jelöltet ajánlhassanak?” Az OVB határozata indokolásában megállapította, hogy a kezdeményezés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 13. § (1) bekezdésében foglaltaknak, mely szerint „a népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni.” Az OVB indokolása szerint a kérdés értelmezését mind a választópolgárok, mind a jogalkotó számára jelentősen megnehezíti az, hogy a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 46. § (2) bekezdése szerint jelöltet választópolgár ajánlhat, míg a Ve. 51. § (1) bekezdés értelmében a jelölő szervezet jelöltet vagy listát állít. Az OVB álláspontja szerint nem egyértelmű továbbá az sem, hogy mit takar a „független jelölt” kitétel, ha azt a politikai pártok „ajánlják”. Az OVB határozatában megállapította továbbá, hogy a kérdés ellentétes a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 3. § (2) bekezdésével, melynek értelmében „a pártok közreműködnek a népakarat kialakításában és kinyilvánításában.” Az OVB indokolása szerint eredményes népszavazás esetén a pártok elveszítenék képességüket az alkotmányos funkciójuk betöltésére. Az eredményes népszavazás olyan törvény megalkotására kötelezné az Országgyűlést, amely ellentétes az Alkotmány 3. § (2) bekezdésével. Az említett törvényi szintű szabályozás burkolt alkotmánymódosítást eredményezne. Az OVB határozata indokolásában rámutatott arra, hogy az Alkotmány módosítására csak az Alkotmányban előírt eljárási rendben kerülhet sor [Alkotmány 24. § (3) bekezdés] és – amint arra az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata is rámutat – az Alkotmány nem módosítható népszavazás kitűzésére irányuló kezdeményezéssel. A kifogás előterjesztője az OVB határozati indokolását nem tekintette megalapozottnak. Véleménye szerint a népszavazásra feltenni kívánt kérdésre egyértelműen lehet válaszolni. Kifejtette, hogy a Ve. kifogásolt határozatban felhívott rendelkezései nem tiltják azt, hogy a pártok független jelöltet ajánlhassanak, illetve nincs olyan törvényi rendelkezés sem, amely ezt az egyéni választókerületben a jelölő szervezetek számára kizárná. A kifogástevő szerint az Alkotmány 3. § (3) bekezdésében szereplő „párt tagja, tisztségviselője” szövegrész ad eligazítást abban a kérdésben, hogy ki tekinthető független jelöltnek. Ha valaki nem tagja a pártnak, akkor az, véleménye szerint független. A kifogástevő álláspontja szerint azáltal, hogy a pártok független jelöltet ajánlhatnak, még nem vesztik el a képességüket alkotmányos funkciójuk betöltésére, továbbra is közreműködnek a népakarat kialakításában. 2. Az Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. A Ve. 130. § (1) bekezdése értelmében: „[a]z Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.” Az OVB kifogásolt határozatának közzétételére a Magyar Közlöny 2009. évi 100. számában, 2009. július 22-én került sor. A Ve. 4. § (3) bekezdése alapján – a törvényben szabályozott más határidőkhöz hasonlóan – az OVB határozata elleni kifogás benyújtására megállapított határidő is „jogvesztő”, és „a határidő utolsó napján 16 órakor” jár le. A Ve. 4. § (4) bekezdése szerint a „napokban megállapított határidőket a naptári napok szerint kell számítani.” Ezen túlmenően a Ve. 116. §-ának és 78. § (1) bekezdésének együttes alkalmazásával az is megállapítható, hogy a kifogás megérkezése számít a benyújtás időpontjának. Mindezek alapján az OVB határozata elleni kifogás legkésőbb 2009. augusztus 6-án érkezhetett volna meg határidőben az OVB-hez. Az OVB a kifogással támadott határozatában tájékoztatta az indítványozót a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségről, és annak határidejéről. Az indítványozó 2009. július 28-ai keltezésű kifogása azonban csak augusztus 10-én érkezett meg az OVB-hez, és még ugyanezen a napon az Alkotmánybíróságra. A jelen ügyben tehát a 339/2009. (VII. 22.) OVB határozat ellen benyújtott kifogás a törvényben meghatározott határidő lejárta után érkezett meg. A Ve. 77. § (5) bekezdésének első fordulata értelmében a kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha az elkésett. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az elkésett kifogást – a korábbi döntéseivel azonos elvi alapon eljárva – érdemi vizsgálat nélkül visszautasította [28/1998. (VI. 16.) AB határozat, ABH 1998, 523.; 2/1999. (III. 3.) AB határozat, ABH 1999, 441.; 36/2004. (X. 6.) AB végzés, ABH 2004, 1015.]. Az Alkotmánybíróság – figyelemmel az OVB határozatának Magyar Közlönyben való megjelenésére – elrendelte e végzésének a Magyar Közlönyben való közzétételét. Budapest, 2010. július 13. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke