103/2011. (XI. 24.) AB végzése. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló

103/2011. (XI. 24.) AB végzése. Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kezdeményezésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldánya és az azon szereplő kérdés hitelesítése tárgyában hozott határozat ellen benyújtott kifogás alapján meghozta a következő végzést: Az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság 410/2009. (X. 8.) OVB határozata ellen benyújtott kifogást érdemi vizsgálat nélkül visszautasítja. Az Alkotmánybíróság ezt a végzését a Magyar Közlönyben közzéteszi. Indokolás 1. A népszavazást kezdeményező személy (a továbbiakban: indítványozó) 2009. szeptember 15-ei keltezéssel országos népszavazás kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányát nyújtotta be hitelesítés céljából az Országos Választási Bizottsághoz (a továbbiakban: OVB). Az Országos Választási Bizottság 410/2009. (X. 8.) OVB határozatával (a továbbiakban: OVBh.) megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy magyar termőföld csak a Magyar Állam és intézményei-, a magyar önkormányzatok és intézményei-, a magyarországi székhellyel rendelkező egyházak és intézményei-, állandó jelleggel Magyarországon élő magyar állampolgár-, vagy olyan külföldi állampolgár tulajdonában lehessen, aki legalább 15 év óta megszakítás nélkül Magyarországon él, és ugyanezen idő óta megszakítás nélkül agrár tevékenységgel foglalkozik, e tevékenységből legalább 15 éve itt adózik, és az agrár tevékenységhez képesítéssel rendelkezik?” Az OVB határozatában azzal érvelt, hogy a feltenni kívánt kérdés burkolt alkotmánymódosításra irányul, mert eredményes népszavazás esetén mindazokat meg kellene termőföld tulajdonjoguktól fosztani, akik nem felelnek meg a kérdésben foglalt kritériumoknak. Ez pedig az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jog olyan mértékű korlátozása, mely csak az Alkotmányban szabályozható. Az OVB továbbá megállapította, hogy a kérdés nem felel meg az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény 13. § (1) bekezdésében megfogalmazott követelményeknek, amely szerint a népszavazásra feltett konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni. Az indítványozó által feltenni kívánt kérdés azonban nem felelt meg ennek a követelménynek, hiszen nem határozta meg, hogy a termőföld tulajdonjogának megszerzéséhez feltételül szabott agrárképesítés mit jelent. A választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 130. § (1) bekezdése értelmében: „Az Országos Választási Bizottságnak az aláírásgyűjtő ív, illetőleg a konkrét kérdés hitelesítésével kapcsolatos döntése elleni kifogást a határozat közzétételét követő tizenöt napon belül lehet – az Alkotmánybírósághoz címezve – az Országos Választási Bizottsághoz benyújtani.” Az indítványozó ennek megfelelően kifogást nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, s kérte az OVBh. megsemmisítését és az OVB új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a kérdés feltevése nem irányult burkolt alkotmánymódosításra, mert azok esetében, akik a kérdés alapján nem rendelkezhetnének termőfölddel, vagy akik a későbbiek során esetleg örökléssel szereznék meg a termőföldet, a leendő törvényi rendelkezés által meghatározott időn belül kötelesek lennének a termőföldjüket elidegeníteni, illetve annak elmaradása esetén a törvényben meghatározott eljárást követni. Véleménye szerint továbbá a kérdés egyértelmű, mert a képzéssel kapcsolatos oktatási jogszabályok pontosan előírják a képesítés feltételeit. 2. Alkotmánybíróság hatáskörét a jelen ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § h) pontja alapján a Ve. 130. §-a határozza meg. Az OVB kifogásolt határozatának közzétételére a Magyar Közlöny 2009. évi 143. számában, 2009. október 8-án került sor. A Ve. 4. § (3) bekezdése alapján – a törvényben szabályozott más határidőkhöz hasonlóan – az OVB határozata elleni kifogás benyújtására megállapított határidő is „jogvesztő”, és „a határidő utolsó napján 16 órakor” jár le. A Ve. 4. § (4) bekezdése szerint továbbá a „napokban megállapított határidőket a naptári napok szerint kell számítani.” Ebből következően a Ve. 116. §-ának, valamint 130. §-ának együttes alkalmazásával megállapítható, hogy a kifogás megérkezése számít a benyújtás időpontjának. Mindezek alapján az OVBh. elleni kifogás legkésőbb 2009. október 23-án érkezhetett volna meg határidőben az OVB-hez. Az OVB a kifogással támadott határozatában tájékoztatta az indítványozót a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségről, illetve annak határidejéről. Az indítványozók 2009. október 19-ei keltezésű kifogása azonban csak október 26. napján érkezett meg az OVB-hez, illetve október 27. napján az Alkotmánybíróságra. A jelen ügyben tehát az OVBh. ellen benyújtott kifogás a törvényben meghatározott határidő lejárta után érkezett meg. A Ve. 77. § (5) bekezdésének első fordulata értelmében a kifogást érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani, ha az elkésett. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az elkésett kifogást – a korábbi döntéseivel azonos elvi alapon eljárva – érdemi vizsgálat nélkül visszautasította [86/2008. (VI. 13.) AB végzés, ABH 2008, 1555.; 28/1998. (VI. 16.) AB határozat, ABH 1998, 523.; 2/1999. (III. 3.) AB határozat, ABH 1999, 441.; 36/2004. (X. 6.) AB végzés, ABH 2004, 1015.]. Az Alkotmánybíróság – figyelemmel az OVBh. Magyar Közlönyben való megjelenésére – elrendelte e végzésének a Magyar Közlönyben való közzétételét. Budapest, 2011. november 22. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke