1038/B/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

1038/B/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő v é g z é s t: Az Alkotmánybíróság Budajenő Község Önkormányzata Képviselő-testületének Budajenő község helyi építési szabályzatáról szóló 11/2006. (IX. 27.) számú rendelete törvényellenességének a megállapítására irányuló indítványt visszautasítja. 1. Az indítványozó az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 9. §-ában szabályozott rendeletalkotási (véleményeztetési, egyeztetési) szabályok be nem tartására hivatkozik Budajenő Község Önkormányzatának „rendezési tervet elfogadó határozatával” összefüggésben. Azt sérelmezi, hogy az önkormányzat két civil szervezetnek nem küldte meg véleményezésre a terveket, az egyeztető tárgyalásra „az érintett természetes személyeket, társadalmi szervezeteket nem, vagy hiányosan hívta meg”, a meghívottak véleményére nem volt tekintettel, s a „felvett jegyzőkönyv szintén jogszabálysértő”. Mindezek eredményeképpen pedig megépült egy olyan körforgalom, mely miatt a szomszédos telek tulajdonosait kár érte. Hiánypótlási felhívásra válaszul az indítványozó úgy nyilatkozott, hogy Budajenő Község Önkormányzata Képviselő-testületének Budajenő község helyi építési szabályzatáról szóló 11/2006. (IX. 27.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) megsemmisítését kéri, s indítványát konkrétan törvényellenességre alapítja. Az indítványozó tehát tartalmilag az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére hivatkozott. Kifejtette emellett azt is, hogy az önkormányzat által megvalósított törvényellenesség miatt szerinte az érintettek szabad véleménynyilvánításhoz való joga [Alkotmány 61. § (1) bekezdés] is sérült. 2. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése a települési önkormányzatok általános feladatai között kiemeli a településrendezést. A településrendezés szabályait az Étv. határozza meg. A településrendezés célja a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának a megteremtése, az érdekütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése [Étv. 7. § (1) bekezdése]. Az önkormányzat rendeletalkotási eljárását keretjelleggel törvények általában szabályozzák. Az Étv. előírásaiból azonban kitűnik, hogy az önkormányzatok településrendezésre és építésügyre vonatkozó szabályozási autonómiája kizárólag a rendeletalkotás tartalmát és az alkalmazott eljárás lefolytatását meghatározó törvényi keretek között érvényesülhet. Ilyen, az önkormányzati rendeletalkotás során irányadó eljárási rendelkezéseket – garanciális eljárási szabályokat – állapít meg az Étv. 9. §-a, amikor a helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek elfogadásához számos egyeztetési kötelezettséget ír elő, s az érintett állampolgárok, szervezetek, érdekképviseletek, hatóságok számára véleménynyilvánítási, javaslattételi, észrevételezési lehetőséget biztosít [Vö. 7/2003. (III. 13.) AB határozat, ABH 2003, 753, 756–757.]. A helyi építési szabályzat és a településrendezési tervek az Étv. 9. §-ában írt eljárás lefolytatása nélkül nem fogadhatók el. Mindazonáltal korábbi határozatában az Alkotmánybíróság elvi jelleggel azt is megállapította, hogy a törvényi szabályozás külön kezeli az alkotmányellenesség [az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § b) pont] és az önkormányzati rendelet törvényellenességének [Ötv. 99. § (2) bekezdés a) pontja] esetét [30/1999. (X. 13.) AB határozat, ABH 1999, 411, 414. (a továbbiakban: Abh.)]. Az előbbi esetben az Alkotmánybíróság eljárását az Abtv. 21. § (2) bekezdése szerint bárki indítványozhatja, és ehhez hasonlóan, mivel „az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a törvénysértő önkormányzati rendelet egyben alkotmánysértő, az Alkotmánybíróság bárki indítványára lefolytatja az érdemi vizsgálatot akkor is, ha az indítványozó valamely önkormányzati rendelet normatív tartalma tekintetében törvénysértést állít” [Abh., ABH 1999, 411, 414.]. Ugyanakkor az „önkormányzati rendeletalkotás eljárási szabályainak megsértéséből adódó törvényellenesség vizsgálatát csak a közigazgatási hivatal vezetője kezdeményezheti. E tekintetben az alkotmánybírósági eljárás megindítására való jogosultság kizárólag a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 99. § (2) bekezdés a) pontján alapul” [Abh., ABH 1999, 411, 411.]. Mindezek alapján – az indítványozói jogosultság hiánya miatt – az Ör.-rel összefüggésben a rendeletalkotási eljárás törvényellenességének (az Étv.-be ütközésnek) a megállapítására irányuló kérelmet az Alkotmánybíróság jelen ügyben érdemben nem bírálhatja el. Ennek nyomán pedig értelemszerűen szintén nem vizsgálható az az indítványozói kérelem, amely a vélt törvényellenességgel összefüggésben, arra alapozva állította az Alkotmány 61. § (1) bekezdésének a sérelmét. Az Alkotmánybíróság így az indítványt az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § c) pontja alapján (az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága) a rendelkező részben foglaltak szerint visszautasította. Budapest, 2010. december 14. Dr. Bihari Mihály s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k., alkotmánybíró előadó alkotmánybíró