1143/B/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, irányuló indítvány tárgyában meghozta a következ

1143/B/2009. AB végzés. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 11. §–16. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti. 1. Indítványozó a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) építményadót szabályozó rendelkezései alkotmányellenességét állítja. Érvelése szerint a jogalkotó azzal, hogy a településekre bízza az építményadó kivetését alkotmányellenes helyzetet teremtetett, mivel a helyi önkormányzatok egy része ezen jogával visszaél, illetve diszkriminációt valósít meg a szabályozás az ország különböző területein élők között. Mindez sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakat. Megjegyzi az Alkotmánybíróság, hogy indítványozó beadványában ugyan a Hatv. 11. §–22. §-ait jelöli meg, de tartalmilag csak az építményadóra vonatkozó (11. §–16. §) rendelkezéseket tartja alkotmányellenesnek, így az Alkotmánybíróság vizsgálatát ezen rendelkezések tekintetében folytatta le. 2. Az Alkotmánybíróságnak elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az indítvány tárgya az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat [ABK 2009, január 3.; (a továbbiakban: Ügyrend)] 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog”-nak tekinthető-e, és ezen a címen az eljárás megszüntetésének van-e helye, mivel korábban a 67/1991. AB határozatában [ABH 1991, 352, 357.; (a továbbiakban: Abh.)] az Alkotmánybíróság már vizsgálta a Hatv. egészét. Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, „ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani”. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor minősül ítélt dolognak, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezés vonatkozásában, azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az új indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2002, 908, 911.]. Az Abh.-ban az Alkotmánybíróság többek között a Hatv. egészének – csak a jelen ügy elbírálása szempontjából fontos kérdést említve – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében megfogalmazott diszkrimináció tilalma alkotmányos elvével való összeegyeztethetőségét vizsgálta, azon indítványozói állítás alapján, miszerint a Hatv., amely a helyi adókra vonatkozó lényeges szabályok megállapítását a helyi önkormányzatokra bízza, lehetőséget teremt arra, hogy „a teljesen azonos feltételekkel rendelkező állampolgárok területenként különböző adókat viseljenek”. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban többek között megállapította, hogy a helyi adók lényege – így a jelen esetben az építményadóé is – a helyi közszolgáltatások szervezése során felmerülő kiadásokhoz, valamint a helyi közterhekhez való hozzájárulás. A település fejlettségéhez, a lakosság igényeihez és teherviselő képességéhez, a közszolgáltatások színvonalához igazítottan a Hatv. keretein belül maradva bevezetett helyi adók típusa, mértéke önkormányzatonként eltérő lehet, mivel a különböző feladatok ellátása eltérő gazdasági feltételek meglétét teszi szükségessé. Ezzel az adóalanyok között területi alapon valóban különbségek alakulnak ki, amelyek azonban sem az építményadó, sem más, a Hatv. által szabályozott helyi adó esetén nem tekinthetők az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző megkülönböztetésnek. Ebben az esetben nem személyek közötti hátrányos megkülönböztetésről van szó, hanem az ország egyes települései közötti különbségeket tükröző, alkotmányi felhatalmazáson alapuló, helyi szintű jogi szabályozásból eredő területi különbözőségről. Az Alkotmánybíróság e határozatában hangsúlyozta továbbá, hogy „a hazai megoldás (…) megfelel annak az európai standardnak, amelyet a Helyi Önkormányzatok Európai Kartája 9. cikkelyének 3. §-ában úgy rögzít, hogy „a helyi hatóságok pénzügyi forrásainak egy részét az olyan helyi adók és díjak tegyék ki, amelyek mértékének meghatározására – törvényadta keretek között – ezen hatóságoknak lehetőségük van” (ABH 1991, 352, 355.). Időközben ugyan a Hatv. egyes részletszabályait többször módosították, az indítvány azonban nem a Hatv. valamely részletszabályát, hanem a szabályozási koncepció lényegét: a helyi önkormányzatok építményadó-kivetési jogát tartja alkotmányellenesnek. Hangsúlyozandónak tartja az Alkotmánybíróság e helyütt is, hogy a helyi adók – köztük az építményadó – tekintetében a jogalkotási hatáskör nem a Hatv. indítványozó által hivatkozott rendelkezéseiből (11. §–16. §), hanem az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontjából vezethető le. Az indítvány tehát a fent kifejtettek szerint már érdemben elbírált alkotmányossági problémát vet fel, így az indítvány ítélt dolognak minősül. Ezért az Alkotmánybíróság az eljárást az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette. Budapest, 2010. március 2. Dr. Holló András s. k., az Alkotmánybíróság helyettes elnöke