Pfv.21313/2021/4 – Kúria
A határozat elvi tartalma: A károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek megítélésével kapcsolatos bírói gyakorlatban alapvetően az észszerűség, a célszerűség, az indokoltság, az arányosság objektív kritériumai érvényesülnek. Az adott helyzetben elvárható magatartás követelményéből azonban az is következik, hogy nem csak az általában elvárhatóságot, hanem az adott helyzetből fakadó körülményeket is értékelni kell. Ebből a szempontból az a döntő, hogy amikor a károsult a kiadásról határozott, a felmerülő költséget a rendelkezésére álló információk alapján, az eset körülményeire is tekintettel indokoltnak, szükségesnek, arányosnak tarthatta-e. Nem értékelhető a károsult kárenyhítési kötelezettségének megsértéseként az olyan magatartás, amely a károsult számára az elvárható mértéket meghaladó terhet eredményezne.
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.V.21.313/2021/4.
A tanács tagjai:
Dr. Bartal Géza a tanács elnöke Dr. Magosi Szilvia előadó bíró Dr. Puskás Péter bíró A felperes: felperes1 A felperes képviselője:
Dr. Molnár Éva ügyvéd (cím1) Az alperes: alperes1 Az alperes képviselője:
Fodorné dr. Máté Zsuzsa ügyvéd (cím2) Az alperesi beavatkozó: beavatkozó1 Az alperesi beavatkozó képviselője: ügyvédi iroda (cím3.; ügyintéző: dr. Pozderka Gábor ügyvéd) A per tárgya:
Kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek:
Alperesi beavatkozó A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:
Szekszárdi Törvényszék 13.Gf.40.008/2021/7.
Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:
Tamási Járásbíróság 2.P.20.014/2016/163.
Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 137.000 (százharminchétezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kúria V.Pfv.21.313/2021/4 2 Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperesi társasház épülete melletti ingatlanon 2014 decemberében az eltörött NA100 nyomócsőből víz került a talajba, amelynek következtében az épület falain repedések keletkeztek. Az alperes által üzemeltetett víziközmű hibáját feltárták, a meghibásodott csővezetéket kijavították. A felelősségbiztosítási szerződése alapján az alperes bejelentette a káreseményt az alperesi beavatkozónak. [2] Életveszélyes helyzet nem alakult ki, az épület helyreállításának mielőbbi megkezdése azonban indokolttá vált. A felperes által megbízott statikus a feltárást, valamint a későbbi károsodás megelőzése érdekében az alapok szakaszos megerősítését javasolta. Az alapok megerősítését, a sérült falak helyreállítását az alperes kárszakértője szerint is el kellett végezni. A helyreállítás módjának meghatározására a felperes tartószerkezeti tervező mérnökkel műszaki leírást készíttetett és annak alapján vállalkozót bízott meg a feltárásra és a helyreállításra. A vállalkozó 2015. február 20-án megkezdte a szakaszos alapmegerősítést. Az alap feltárása során kitermelt föld nedves volt, a talaj ugyan nem mosódott ki, azonban a víz megnyomta az alap alatt lévő talajt is, és a pince irányában elmozdulás mutatkozott az alapozásnál, amely a falak bemozdulását is eredményezte, a falsíkon jelentkezve. Az alapozás helyreállítása után az alagsori falak javítását, valamint az alapozás miatt felbontott és süllyedés miatt sérült területen az aljzatbeton cseréjét is el kellett végezni. A munkák során keletkezett por és szemét miatt szükséges vált a lépcsőház kifestése. Az elvégzett munkákról a vállalkozó munkanemenként költségvetést készített, amit a felperes benyújtott az alperesi beavatkozóhoz. [3] A vállalkozó számlája és költségvetés alapján az alperesi beavatkozó felülvizsgálta a felperes kártérítési igényének összegét és azt – avulást is figyelembe véve – 5.063.645 forintban fogadta el. Az alperest terhelő 10% önrészt levonva 2015. július 22-én 4.557.288 forintot fizetett ki a felperesnek.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperes keresetében a megtérített összegen felül 6.553.057 forint helyreállítási költség és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy az épület állapota, a lakók életének védelme miatt is szükséges volt a munkák mielőbbi megkezdése. Az alperesi beavatkozó ez ellen nem tiltakozott, nem kérte az alap megerősítésével kapcsolatban további szakértői vélemény beszerzését. [5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy szükségtelen volt az épület alapjának megerősítése, amelyet a szakértői vélemények is alátámasztottak. A szakértői véleményekben meghatározott javítási költséget meghaladta az alperesi beavatkozó által kifizetett térítés, így további kártérítés megfizetésére nem köteles. [6] Az alperesi beavatkozó előadta, hogy a szakvéleményre is figyelemmel 1.487.723 forint volt a felperes által benyújtott költségvetés alapján a káreseménnyel okozati összefüggésben felmerült károk elhárításának költsége. Az okszerűen felmerült kárelhárítási költségnél nagyobb összeget fizetett ki, ezért alaptalan a kereset.
Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 5.477.159 forint és késedelmi kamata megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította. [8] Az ítélet indokolásában kifejtettek szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:519. §-ában, 6:520. §-ában, 6:527. § (1) és (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel vizsgálta, hogy a felperes bizonyította-e, az alperes Kúria V.Pfv.21.313/2021/4 3 jogellenes magatartással okozott neki kárt, a kára és a magatartása közötti okozati összefüggés fennállását, valamint a kár elhárítása, a helyreállítás költségeit. [9] Az elsőfokú bíróság a kirendelt igazságügyi geotechnikai szakértő szakvéleményét elfogadva megállapította, hogy a 2014. december 31-ét követő két héten belül befejeződött süllyedés mellet műszaki szempontból nem volt indokolt a sávalap aláfalazása, ez az esetleges, jövőbeni hasonló káresemény során nem jelent védelmet az épületnek. Ezzel együtt úgy ítélte, hogy a felperes körültekintően járt el a helyreállítás módjának meghatározásakor, amikor statikus véleményét beszerezve a helyreállítást a műszaki leírásban foglaltak szerint teljesítette, amelyet az alperes és az alperesi beavatkozó sem vitatott a kárrendezési folyamat során. A felperes a legkevésbé költséges módon erősítette meg a sávalapot. Az alperesi beavatkozó kárszakértőjének tanúvallomása alapján is megállapítható volt, hogy az épületnél keletkezett károk elhárításához szükséges volt az alap megerősítése. Az alperesi beavatkozó nem kérte a munkák szükségességének igazolásához további szakértői vagy geotechnikai vizsgálatok elvégzését. [10] Az elsőfokú bíróság a helyreállítás és a műszaki ellenőrzés költségéből 10.034.439 forintot tekintett térítendőnek, amelyből az alperesi beavatkozó 4.557.280 forintot egyenlített ki, így a különbözet (5.477.159 forint) megfizetésére kötelezte az alperest. [11] Az alperes és az alperesi beavatkozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével a fellebbezett részében helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. [12] A másodfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásában rámutatott arra, hogy a károkozó teljes kártérítést köteles nyújtani [Ptk. 6:522. § (1) bekezdés], amelynek elemeit a Ptk. 6:522. § (2) bekezdése határozza meg. A kártérítést a Ptk. 6:522. § (3) bekezdése értelmében csökkenteni kell a károsultnak a károkozásból származó vagyoni előnyével, kivéve, ha ez az eset körülményeire tekintettel nem indokolt. A hátrány kiküszöböléséhez szükséges költségekkel kapcsolatban a bírói gyakorlat a célszerűség és észszerűség követelménye
mentén határozza meg, hogy a felmerült költségek közül melyek a károkozó terhére írható költségek. A perben vitás volt, hogy a károsult felperest ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek körébe tartoznak-e a sávalap megerősítését célzó munkák költségei. [13] A kirendelt igazságügyi geotechnikai szakértő szakértői megállapításai alapulvételével a D. Szakértői Iroda a 90. sorszámon előterjesztett és 102., valamint 138. sorszám alatt kiegészített szakértői véleményében azt állapította meg, hogy a vízkárhoz kapcsolódó helyreállítás során már csak akkor végezték el az aláfalazásos alapsík mélyítést, amikor az alapok alatti talajrétegek konszolidációja lejátszódott, tehát a talajba került vízvezetéki víz hatására kialakult további károsodást már nem lehetett megelőzni, a kijavítási költség ezen része indokolatlan. [14] A jogerős ítélet értelmében lényegi kérdésként azt kellett vizsgálni, hogy a káresemény bekövetkezését követő kijavítás során a felperes az adott helyzetben általában elvárható módon járt-e el, figyelembe véve, hogy a káresemény időpontjában felmerült az épület statikai szerkezetét érintő további károk bekövetkezésének reális lehetősége. [15] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a károsodás bekövetkezéséhez vezető és szoros összefüggésben álló okfolyamatot egységesen kell kezelni. Különbséget kell ezért tenni a geotechnikai szakvéleményben utóbb rögzített – csak bonyolult szakértői vizsgálat eredményeként megállapítható –, műszakilag szükséges és indokolt kijavítási költségek, valamint a káresemény időpontjában fennálló, az akkor adott körülmények értékelése mellett, az adott helyzetben elvárható gondosság figyelembe vételével megállapítható célszerűségi és észszerűségi kritériumoknak megfelelő indokolt kijavítási költségek között, amely összefügg a károsultat terhelő, a már bekövetkezett kár elhárítása és enyhítése kötelezettsége kérdésével.
Kúria V.Pfv.21.313/2021/4 4 [16] A Ptk. 6:525. § (1), (3) bekezdésében foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság úgy ítélte, hogy amennyiben a károsult a kár elkerülése, csökkentése érdekében az elvárható lépéseket megteszi, az általános elvárhatósági követelmények szerinti magatartást tanúsítja, magatartása felróhatósága nem állapítható meg. Ellenkező esetben azonban nem kérheti a saját közreműködése következtében keletkező kár megtérítését. [17] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen mérlegelte a felperes kárelhárítási tevékenységét, amikor arra a megállapításra jutott, hogy a kárt követő közvetlen kijavítási intézkedések megtétele során szakértő személyek véleményében és javaslatában bízva, az alperesi beavatkozó képviselőjének a kijavítási eseményeket figyelemmel kísérő és azt elfogadó, indokoltnak minősítő magatartása mellett további, az épületszerkezetet érintő károk kizárásának céljával rendelte meg és végeztette el a javítási munkát. A károkozó mentesüléséhez a károsultnak az a magatartása vezethet, amellyel a kármegelőzési, kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségét neki felróhatóan szegi meg. Ha azonban a károsult indokoltan mérte fel a kárelhárítási és kárenyhítési kötelezettségéhez szükségességes tevékenység körét, úgy az abból eredő költségei teljeskörűen átháríthatók a károkozóra. [18] A másodfokú bíróság nem látott ellentmondást a döntés alapjaként elfogadott igazságügyi szakértői vélemények megállapításai és az elsőfokú bíróság ítéleti döntése között, tekintettel arra is, hogy a jogi okozatosság bírói mérlegelésen alapuló jogkérdés, jogalkalmazói döntés. A D. Szakértői Iroda 90. sorszámú szakértői véleménye 7.5. pontja, valamint a 138. sorszámú kiegészítő szakértői vélemény 5.4. pontja értékelésével kizárható volt a Ptk. 6:522. § (3) bekezdésének alkalmazása. A szakértői vélemények megállapításai szerint ugyanis a felperesnek nem származott a helyreállítást követően vagyoni előnye a károkozásból, és az alperesi beavatkozó által korábban alkalmazott avulási szabályok alkalmazása sem indokolt. Az elsőfokú bíróság a szakértői bizonyítás eredményét a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül, helytállóan mérlegelte.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [19] Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetet teljes egészében elutasító határozat hozatalár kérte. A másodlagos felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítására irányult. [20] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:439. § (1)-(2) bekezdését, 6:470. § (1) bekezdését. Az eljárt bíróságok tévesen értelmezték e jogszabályokat, amikor az ítéletek indokolásában a felperes, az alperes és az alperesi beavatkozó jogviszonyát háromoldalú jogviszonyként kezelték. A kárfelmérés során tett nyilatkozatokat a felperes és az alperesi beavatkozó tekintetében vizsgálták, annak ellenére, hogy közöttük nincs jogviszony. A Ptk.
6:470. § (2) bekezdése alapján a felperes az alperesi beavatkozót nem perelheti közvetlenül. [21] Az alperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemben rámutatott, a Ptk. 6:525. § (1) bekezdése nem csak a további károk elkerüléséhez szükséges magatartást írja elő, hanem azt is, hogy a károsult köteles a kár enyhítése érdekében az adott helyzetben elvárhatóan eljárni.
A választott kijavítási mód azonban jelentősen magasabb költségeket jelentett a felperes számára, mint amit a per során eljáró szakértő indokoltnak tartott. A szakértők szerint nem minden elvégzett munkálat irányult az alperes által okozott kár elhárítására. Az, hogy a felperes mindössze egy építési vállalkozótól kért árajánlatot, azt igazolja, hogy megalapozatlan, elhamarkodott és megfontolatlan döntést hozott. Másodvélemény kérése nélkül indokolatlanul magas áron végeztetett munkát és a kár helyreállításával okozati összefüggésben nem álló javítások megfizetését is követeli. A felperes ezzel megsértette a Ptk. 1:4. §-ában foglalt elvárható magatartás alapelvét. A szakvéleményből megállapítható, Kúria V.Pfv.21.313/2021/4 5 hogy a károkozással okozatiságban lévő károk elhárításának költsége mindösszesen 1.487.723 forint. A másodfokú bíróság a Ptk. 1:4. § (2) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyásával a felperes meggondolatlan, elhamarkodott döntésének következményeit, mint saját felróható magatartását a felperes előnyére értékelte. Az indokolatlanul magas költséggel járó javítási mód választása a Ptk. 6:525. § (3) bekezdése szerint a felperes felróható magatartásának következménye, amit nem lehet az alperes terhére értékelni. [22] Az alperesi beavatkozó álláspontja szerint a jogerős ítélet a Pp. 177. § (1) bekezdésében foglaltakat és a Pp. 206. §-át is sérti, mert a másodfokú bíróság szakkérdés tekintetében foglal állást, valamint nem megfelelően értékelte a szakvéleményt, figyelmen kívül hagyta a geotechnikai szakértő egyértelmű megállapítását. [23] Az alperesi beavatkozó arra is hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. káronszerzés tilalmát szabályozó 6:522. § (3) bekezdését, mert a másodfokú bíróság nem tartotta megalapozottnak az avulás alkalmazását. Az elvégzett javítási munkálatok a perbeli, hozzávetőleg 45 éves ingatlan jelentős értéknövekedéséhez vezettek. Tekintettel arra, hogy az avult állapot értelemszerűen nem állítható helyre, a káresemény elhárítása felújításhoz, értéknövekedéshez is vezet. Indokolt ezért a mindösszesen 30%-os avulás figyelembevétele. [24] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria döntése és jogi indokai [25] A Pp. 270. § (2) bekezdése a felülvizsgálatot jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. A Pp. 275. § (2) bekezdésében foglaltak alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Az érdemi felülvizsgálat kereteit alapvetően a felülvizsgálati kérelem határozza meg, amelynek – a Pp. 272. § (2) bekezdése értelmében – egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [26] Az alperesi beavatkozó a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést abban határozta meg, hogy a másodfokú bíróság jelentőséget tulajdonított a kárszakértő nyilatkozatának, jóllehet a felelősségbiztosító és a károsult között nincs jogviszony; nem állapította meg, hogy a felperes megsértette a kárenyhítési kötelezettségét; nem csökkentette a kártérítést a felperes károkozásból származó vagyoni előnyével; szakkérdésben foglalt állást és nem értékelte megfelelően a beszerzett szakvéleményt. [27] A felülvizsgálati kérelem alaptalan. [28] A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő. [29] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal ellentétben a jogerős ítélet nem sérti a Ptk.nak a biztosítási és a felelősségbiztosítási szerződést szabályozó 6:439. § (1)-(2) bekezdését és 6:470. § (1)-(2) bekezdését, mert az ügyben nem a biztosítási jogviszonynak, hanem az alperest terhelő kártérítési felelősségnek és esetlegesen a felperest terhelő kárenyhítési kötelezettségnek volt jelentősége. A másodfokú bíróság is ebben a tekintetben vette figyelembe a kárszakértő nyilatkozatát. [30] A felperes keresetében kártérítésként az őt ért vagyoni hátrány kiküszöböléséhez szükséges költségek [Ptk. 6:522. § (2) bekezdés c) pont] megtérítésére kérte kötelezni a károkozó alperest. Az alperes ellenkérelmében a megtérítendő kár összegét, valamint a kártérítést csökkentő tényezőkre hivatkozott. Állította, hogy a megtéríteni kért javítási költség részben szükségtelen, aránytalan kiadás volt, ezáltal a felperes megszegte a kárenyhítési kötelezettségét. Másrészt arra hivatkozott, hogy a javítás növelte a társasház épületének Kúria V.Pfv.21.313/2021/4 6 műszaki értékét. Nem tette ugyanakkor felelőssé a felperest az épület károsodásáért, így a kárelhárítási kötelezettséget a perben vizsgálni nem kellett. [31] A perben kirendelt geotechnikai szakértő szakvéleménye alapján azt kellett
megállapítani, hogy szükségtelen volt a vízkár elhárításához az épület alapjának megerősítése (az alapok aláfalazása). Azt azonban az alperes nem tudta alátámasztani sem szakvéleménnyel, sem más bizonyítékkal, hogy a felperes által elvégeztetett javítás költsége aránytalan kiadás lett volna. [32] A Ptk. 6:522. § (1) bekezdése értelmében a károkozó a károsult teljes kárát köteles megtéríteni, és ennek keretében a (2) bekezdés c) pontja alapján köteles mindazon költség megtérítésére, amely a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges. A Ptk.
6:525. § (1) bekezdése alapján a károsultat az őt ért vagyoni hátrányok kiküszöbölésével összefüggésben kárenyhítési kötelezettség terheli, és ennek keretében a kár csökkentése érdekében úgy köteles eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 1:4. §
Az, hogy a költség szükségesnek volt-e tekinthető, a kiadásról hozott döntés időpontjára vetítve vizsgálandó. Azok a tények és körülmények, amelyek utóbb váltak ismertté, nem vetíthetők vissza a döntés időpontjára. A költség megtérítése csak akkor nem követelhető, ha már a kiadás során elvárhatóan felismerhető volt, hogy az alkalmatlan, szükségtelen a kár kiküszöbölésére. Nem értékelhető a kárenyhítési kötelezettség megsértéseként az olyan magatartás, amely a károsult számára az elvárható mértéket meghaladó terhet eredményezne (Kúria Pfv.V.20.099/2020/11.). [34] A jelen ügyben a másodfokú bíróság helyesen mérlegelte az adott helyzetből fakadó körülményeket. A társasház a megrongálódott épület helyreállításának módjáról statikus és tartószerkezeti tervező mérnök véleménye alapján döntött. Nem volt elvárható, hogy a szakemberek által sem javasolt geotechnikai szakvélemény beszerzésének indokoltságát felismerje. Laikusként nem kellett felismernie az alapmegerősítés szükségtelenségét, hiszen azt az alperesi beavatkozó szakembernek számító kárszakértője sem ismerte fel. A rendkívüli, életveszélyesnek látszó helyzetben a lakók érdekét a javítási munkák mielőbbi megkezdése szolgálta. Nem értékelhető ezért a társasház terhére, hogy további idő- és költségigényes szakértői vizsgálat nélkül nekilátott a javításnak. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az ügyben nem kellett a kárenyhítési kötelezettség megszegésére következtetni. [35] Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem sérti a Ptk. 1:4. § (2) bekezdésében, 6:
Az alkalmazott jogszabályok és az alkalmazott joggyakorlat 1952. évi III. törvény 177. § (1) bekezdés, 206. § 2013. évi V. törvény 6:522. § (1) bekezdés c) pont, (3) bekezdés, 6:525. § (1), (3) bekezdés A döntés elvi tartalma A károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségek megítélésével kapcsolatos bírói gyakorlatban alapvetően az észszerűség, a célszerűség, az indokoltság, az arányosság objektív kritériumai érvényesülnek. Az adott helyzetben elvárható magatartás követelményéből azonban az is következik, hogy nem csak az általában elvárhatóságot, hanem az adott helyzetből fakadó körülményeket is értékelni kell. Ebből a szempontból az a döntő, hogy amikor a károsult a kiadásról határozott, a felmerülő költséget a rendelkezésére álló információk alapján, az eset körülményeire is tekintettel indokoltnak, szükségesnek, arányosnak tarthatta-e. Nem értékelhető a károsult kárenyhítési kötelezettségének megsértéseként az olyan magatartás, amely a károsult számára az elvárható mértéket meghaladó terhet eredményezne.
Záró rész [39] A felülvizsgálati kérelem nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján az alperesi beavatkozó köteles megtéríteni a felperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költségét. A Kúria a felperest képviselő ügyvéd munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja, (5) bekezdése szerint állapította meg. [40] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül bírálta el. [41] Az ítélete elleni felülvizsgálatot a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja zárja ki.
Budapest, 2022. június 30.
Dr. Bartal Géza s.k. a tanács elnöke, Dr. Magosi Szilvia s.k. előadó bíró, Dr. Puskás Péter s.k. bíró