2006. évi XLI. törvény a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító Jegyzőkönyvének kihirdetéséről - Hatályos…

2006. évi XLI. törvény a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító Jegyzőkönyvének kihirdetéséről - Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye Ugrás az oldal tartalmához Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye fejléc Új Jogtár bejelentkezés Oldal nyomtatása Hatály: ( 2012.I.1. - ) A jelek a bekezdések múltbeli és jövőbeli változásait jelölik.

Megnyitom a Jogtárban Jelen dokumentum a jogszabály 1. weboldalát tartalmazza. A teljes jogszabály nyomtatásához valássza a fejlécen található nyomtatás ikont!

2006. évi XLI. törvény a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító Jegyzőkönyvének kihirdetéséről *

1. §

Az Országgyűlés a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló, Kiotóban, 1973. május 18-án kelt nemzetközi egyezmény Brüsszelben, 1999. június 26-án létrehozott Módosító Jegyzőkönyvét és függelékeit e törvénnyel kihirdeti. (A Magyar Köztársaság 2004. április hónapban csatlakozott a Módosító Jegyzőkönyvhöz, a csatlakozási okiratot 2004. április 29-én letétbe helyezte, a Módosító Jegyzőkönyv a Magyar Köztársaság vonatkozásában 2006. február 3-án hatályba lépett.)

2. §A Módosító Jegyzőkönyv angol nyelvű szövege és annak hivatalos magyar nyelvű fordítása a következő

„Protocol of Amendment to the International Convention on the simplification and harmonisation of customs procedures (done at Brussels on 26 June 1999) The Contracting Parties to the International Convention on the simplification and harmonisation of customs procedures (done at Kyoto on 18 May 1973 and entered into force on 25 September 1974), hereinafter „the Convention”, established under the auspices of the Customs Cooperation Council, hereinafter „the Council”, considering that to achieve the aims of:

Article 1

The Preamble and the Articles of the Convention are amended as set out in the text contained in Appendix I hereto.

Article 2

The Annexes of the Convention are replaced by the General Annex contained in Appendix II and by the specific annexes contained in Appendix III hereto.

Article 3

Article 4

Any Contracting Party to the Convention may, when it expresses its consent to be bound by this Protocol, accept any of the specific annexes or chapters therein contained in Appendix III hereto and shall notify the Secretary-General of the Council of such acceptance and of the recommended practices in respect of which it enters reservations.

Article 5

After the entry into force of this Protocol, the Secretary-General of the Council shall not accept any instrument of ratification or accession to the Convention.

Article 6

In relations between the Parties hereto, this Protocol with its appendices shall supersede the Convention.

Article 7

The Secretary-General, of the Council shall be the depositary of this Protocol and shall perform the functions as provided for in Article 19 contained in Appendix I to this Protocol.

Article 8

This Protocol shall be open for signature by the Contracting Parties to the Convention at the Headquarters of the Council in Brussels-from 26 June 1999.

Article 9

In accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations, this Protocol and its Appendices shall be registered with the Secretariat of the United Nations at the request of the Secretary-General of the Council.

In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Protocol.

Done at Brussels, this twenty-sixth day of June nineteen hundred and ninety-nine, in the English and French languages, both texts being equally authentic, in a single original which shall be deposited with the Secretary-General of the Council who shall transmit certified copies to all the entities referred to in paragraph 1 of Article 8 contained in Appendix I to this Protocol.

Appendix I.

International Convention on the simplification and harmonisation of customs procedures (as amended) Preamble The Contracting Parties to the present Convention established under the auspices of the customs Cooperation Council, endeavouring to eliminate divergence between the customs procedures and practices of Contracting Parties that can hamper international trade and other international exchanges, desiring to contribute effectively to the development of such trade and exchanges by simplifying and harmonising customs procedures and practices and by fostering international cooperation, noting that the significant benefits of facilitation of international trade may be achieved without compromising appropriate standards of customs control, recognising that such simplification and harmonisation can be accomplished by applying, in particular, the following principles:

Chapter I

Definitions

Article 1For the purposes of this Convention:

(a) „standard” means a provision the implementation of which is recognised as necessary for the achievement of harmonisation and simplification of customs procedures and practices; (b) „transitional standard” means a standard in the General Annex for which a longer period for implementation is permitted; (c) „recommended practice” means a provision in a specific annex which is recognised and practices, the widest possible application of which is considered to be desirable; (d) „national legislation” means laws, regulations and other measures imposed by a competent authority of a Contracting Party and applicable throughout the territory of the Contracting Party concerned, or treaties in force by which that Party is bound; (e) „General Annex” means the set of provisions applicable to all the customs procedures and practices referred to in this Convention; (f) „specific annex” means a set of provisions applicable to one or more customs procedures and practices referred to in this Convention; (g) „Guidelines” means a set of explanations of the provisions of the General Annex, specific annexes and chapters therein which indicate some of the possible courses of action to be followed in applying the standards, transitional standards and recommended practices, and in particular describing best practices and recommending examples of greater facilities; (h) „Permanent Technical Committee” means the Permanent Technical Committee of the Council; (i) „Council” means the organisation set up by the Convention establishing a Customs Cooperation Council, done at Brussels on 15 December 1950; (j) „customs or economic union” means a union constituted by, and composed of States which has competence to adopt its own regulations that are binding on those States in respect of matters governed by this Convention, and has competence to decide, in accordance with its internal procedures, to sign, ratify or accede to this Convention.

Chapter II

SCOPE AND STRUCTURE Scope of the Convention

Article 2

Each Contracting Party undertakes to promote the simplification and harmonisation of customs procedures and, to that end, to conform, in accordance with the provisions of this Convention, to the standards, transitional standards and recommended practices in the annexes to this Convention. However, nothing shall prevent a Contracting Party from granting facilities greater than those provided for therein, and each Contracting Party is recommended to grant such greater facilities as extensively as possible.

Article 3

The provisions of this Convention shall not preclude the application of national legislation with regard to either prohibitions or restrictions on goods which are subject to customs control.

Structure of the Convention

Article 4

Article 5

For the purposes of this Convention, any specific annex(es) or chapter(s) therein to which a Contracting Party is bound shall be construed to be an integral part of the Convention, and in relation to that Contracting Party any reference to the Convention shall be deemed to include a reference to such annex(es) or chapter(s).

Chapter III

MANAGEMENT OF THE CONVENTION Management Committee

Article 6

Article 7

For the purpose of voting in the Management Committee, there shall be separate voting on each specific annex and each chapter of a specific annex. (a) Each Contracting Party shall be entitled to vote on matters relating to the interpretation, application or amendment of the body and General Annex of the Convention. (b) As regards matters concerning a specific annex or chapter of a specific annex that is already in force, only those Contracting Parties that have accepted that specific annex or chapter therein shall have the right to vote. (c) Each Contracting Party shall be entitled to vote on drafts of new specific annexes or new chapters of a specific annex.

Chapter IV

CONTRACTING PARTY Ratification of the Convention

Article 8

Article 9

Application of the Convention

Article 10

Article 11

For the application of this Convention, a customs or economic union that is a Contracting Party shall notify to the Secretary-General of the Council the territories which form the customs or economic union, and these territories are to be taken as a single territory.

Acceptance of the provisionsand reservations

Article 12

Implementation of provisions

Article 13

Settlement of disputes

Article 14

Amendments to the Convention

Article 15

Article 16

Duration of accession

Article 17

Chapter V

FINAL PROVISIONS Entry into force of the Convention

Article 18

Depositary of the Convention

Article 19

Registration and authentic texts

Article 20

In accordance with Article 102 of the Charter of the United Nations, this Convention shall be registered with the Secretariat of the United Nations at the request of the Secretary-General of the Council.

In witness whereof the undersigned, being duly authorised thereto, have signed this Convention.

Done at Kyoto, this eighteenth day of May nineteen hundred and seventy-three in the English and French languages, both texts being equally authentic, in a single original which shall be deposited with the Secretary-General of the Council who shall transmit certified copies to all the entities referred to in paragraph 1 of Article 8 of this Convention.

Appendix II General Annex

Chapter 1:

General principles

Chapter 2:

Definitions

Chapter 3:

Clearance and other customs formalities

Chapter 4:

Duties and taxes A. Assessment, collection and payment of duties and taxes B. Deferred payment of duties and taxes C. Repayment of duties and taxes

Chapter 5:

Security

Chapter 6:

Customs control

Chapter 7:

Application of information technology

Chapter 8:

Relationship between the customs and third parties

Chapter 9:

Information, decisions and rulings supplied by the customs A. Information of general application B. Information of a specific nature C. Decisions and rulings

Chapter 10:

Appeals in customs matters A. Right of appeal B. Form and grounds of appeal C. Consideration of appeal

Chapter 1

GENERAL PRINCIPLES 1.1. Standard The definitions, standards and transitional standards in this Annex shall apply to customs procedures and practices specified in this Annex and, insofar as applicable, to procedures and practices in the specific annexes.

1.2. Standard The conditions to be fulfilled and customs formalities to be accomplished for procedures and practices in this Annex and in the specific annexes shall be specified in national legislation and shall be as simple as possible.

1.3. Standard The customs shall institute and maintain formal consultative relationships with the trade to increase cooperation and facilitate participation in establishing the most effective methods of working commensurate with national provisions and international agreements.

Chapter 2

DEFINITIONS For the purposes of the annexes to this Convention:

E1./F23. „Appeal” means the act by which a person who is directly affected by a decision or omission of the customs and who considers himself to be aggrieved thereby seeks redress before a competent authority;

E2./F19. „Assessment of duties and taxes” means the determination of the amount of duties and taxes payable;

E3./F4. „Audit-based control” means measures by which the customs satisfy themselves as to the accuracy and authenticity of declarations through the examination of the relevant books, records, business systems and commercial data held by persons concerned;

E4./F15. „Checking the goods declaration” means the action taken by the customs to satisfy themselves that the goods declaration is correctly made out and that the supporting documents required fulfil the prescribed conditions;

E5./F9. „Clearance” means the accomplishment of the customs formalities necessary to allow goods to enter home use, to be exported or to be placed under another customs procedure;

E6./F10. „Customs” means the Government Service which is responsible for the administration of customs law and the collection of duties and taxes and which also has the responsibility for the application of other laws and regulations relating to the importation, exportation, movement or storage of goods;

E7./F3. „Customs control” means measures applied by the customs to ensure compliance with customs law;

E8./F11. „Customs duties” means the duties laid down in the customs tariff to which goods are liable on entering or leaving the customs territory;

E9./F16. „Customs formalities” means all the operations which must be carried out by the persons concerned and by the customs in order to comply with the customs law;

E10./F18. „Customs law” means the statutory and regulatory provisions relating to the importation, exportation, movement or storage of goods, the administration and enforcement of which are specifically charged to the customs, and any regulations made by the customs under their statutory powers;

E11./F2. „Customs office” means the customs administrative unit competent for the performance of customs formalities, and the premises or other areas approved for that purpose by the competent authorities;

E12./F25. „Customs territory” means the territory in which the customs law of a Contracting Party applies;

E13./F6. „Decision” means the individual act by which the customs decide upon a matter relating to customs law;

E14./F7. „Declarant” means any person who makes a goods declaration or in whose name such a declaration is made;

E15./F5. „Due date” means the date when payment of duties and taxes is due;

E16./F12. „Duties and taxes” means import duties and taxes and/or export duties and taxes;

E17./F27. „Examination of goods” means the physical inspection of goods by the customs to satisfy themselves that the nature, origin, condition, quantity and value of the goods are in accordance with the particulars furnished in the goods declaration;

E18./F13. „Export duties and taxes” means customs duties and all other duties, taxes or charges which are collected on or in connection with the exportation of goods, but not including any charges which are limited in amount to the approximate cost of services rendered or collected by the customs on behalf of another national authority;

E19./F8. „Goods declaration” means a statement made in the manner prescribed by the customs, by which the persons concerned indicate the customs procedure to be applied to the goods and furnish the particulars which the customs require for its application;

E20./F14. „Import duties and taxes” means customs duties and all other duties, taxes or charges which are collected on or in connection with the importation of goods, but not including any charges which are limited in amount to the approximate cost of services rendered or collected by the customs on behalf of another national authority;

E21./F1. „Mutual administrative assistance” means actions of a customs administration on behalf of or in collaboration with another customs administration for the proper application of customs law and for the prevention, investigation and repression of customs offences;

E22./F21. „Omission” means the failure to act or give a decision required of the customs by customs law within a reasonable time on a matter duly submitted to them;

E23./F22. „Person” means both natural and legal persons, unless the context otherwise requires;

E24./F20. „Release of goods” means the action by the customs to permit goods undergoing clearance to be placed at the disposal of the persons concerned;

E25./F24. „Repayment” means the refund, in whole or in part, of duties and taxes paid on goods and the remission, in whole or in part, of duties and taxes where payment has not been made;

E26./F17. „Security” means that which ensures to the satisfaction of the customs that an obligation to the customs will be fulfilled. Security is described as „general” when it ensures that the obligations arising from several operations will be fulfilled;

E27./F26. „Third party” means any person who deals directly with the customs, for and on behalf of another person, relating to the importation, exportation, movement or storage of goods.

Chapter 3

CLEARANCE AND OTHER CUSTOMS FORMALITIES Competent customs offices 3.1. Standard The customs shall designate the customs offices at which goods may be produced or cleared. In determining the competence and location of these offices and their hours of business, the factors to be taken into account shall include in particular the requirements of the trade.

3.2. Standard At the request of the person concerned and for reasons deemed valid by the customs, the latter shall, subject to the availability of resources, perform the functions laid down for the purposes of a customs procedure and practice outside the designated hours of business or away from customs offices. Any expenses chargeable by the customs shall be limited to the approximate cost of the services rendered.

3.3. Standard Where customs offices are located at a common border crossing, the customs administrations concerned shall correlate the business hours and the competence of those offices.

3.4. Transitional standard At common border crossings, the customs administrations concerned shall, whenever possible, operate joint controls.

3.5. Transitional standard Where the customs intend to establish a new customs office or to convert an existing one at a common border crossing, they shall, wherever possible, cooperate with the neighbouring customs to establish a juxtaposed customs office to facilitate joint controls.

The declarant (a) Persons entitled to act as declarant 3.6. Standard National legislation shall specify the conditions under which a person is entitled to act as declarant.

3.7. Standard Any person having the right to dispose of the goods shall be entitled to act as declarant. (b) Responsibilities of the declarant 3.8. Standard The declarant shall be held responsible to the customs for the accuracy of the particulars given in the goods declaration and the payment of the duties and taxes. (c) Rights of the declarant 3.9. Standard Before lodging the goods declaration the declarant shall be allowed, under such conditions as may be laid down by the customs: (a) to inspect the goods; and (b) to draw samples.

3.10. Standard The customs shall not require a separate goods declaration in respect of samples allowed to be drawn under customs supervision, provided that such samples are included in the goods declaration concerning the relevant consignment.

The goods declaration (a) Goods declaration format and contents 3.11. Standard The contents of the goods declaration shall be prescribed by the customs. The paper format of the goods declaration shall conform to the UN-layout key.

For automated customs clearance processes, the format of the electronically lodged goods declaration shall be based on international standards for electronic information exchange as prescribed in the Customs Cooperation Council Recommendations on information technology.

3.12. Standard The customs shall limit the data required in the goods declaration to only such particulars as are deemed necessary for the assessment and collection of duties and taxes, the compilation of statistics and the application of customs law.

3.13. Standard Where, for reasons deemed valid by the customs, the declarant does not have all the information required to make the goods declaration, a provisional or incomplete goods declaration shall be allowed to be lodged, provided that it contains the particulars deemed necessary by the customs and that the declarant undertakes to complete it within a specified period.

3.14. Standard If the customs register a provisional or incomplete goods declaration, the tariff treatment to be accorded to the goods shall not be different from that which would have been accorded had a complete and correct goods declaration been lodged in the first instance.

The release of the goods shall not be delayed provided that any security required has been furnished to ensure collection of any applicable duties and taxes.

3.15. Standard The customs shall require the lodgment of the original goods declaration and only the minimum number of copies necessary. (b) Documents supporting the goods declaration 3.16. Standard In support of the goods declaration the customs shall require only those documents necessary to permit control of the operation and to ensure that all requirements relating to the application of customs law have been complied with.

3.17. Standard Where certain supporting documents cannot be lodged with the goods declaration for reasons deemed valid by the customs, they shall allow production of those documents within a specified period.

3.18. Transitional standard The customs shall permit the lodgment of supporting documents by electronic means.

3.19. Standard The customs shall not require a translation of the particulars of supporting documents except when necessary to permit processing of the goods declaration.

Lodgment, registration and checking of the goods declaration 3.20. Standard The customs shall permit the lodging of the goods declaration at any designated customs office.

3.21. Transitional standard The customs shall permit the lodging of the goods declaration by electronic means.

3.22. Standard The goods declaration shall be lodged during the hours designated by the customs.

3.23. Standard Where national legislation lays down a time limit for lodging the goods declaration, the time allowed shall be sufficient to enable the declarant to complete the goods declaration and to obtain the supporting documents required.

3.24. Standard At the request of the declarant and for reasons deemed valid by the customs, the latter shall extend the time limit prescribed for lodging the goods declaration.

3.25. Standard National legislation shall make provision for the lodging and registering or checking of the goods declaration and supporting documents prior to the arrival of the goods.

3.26. Standard When the customs cannot register the goods declaration, they shall state the reasons to the declarant.

3.27. Standard The customs shall permit the declarant to amend the goods declaration that has already been lodged, provided that when the request is received they have not begun to check the goods declaration or to examine the goods.

3.28. Transitional standard The customs shall permit the declarant to amend the goods declaration if a request is received after checking of the goods declaration has commenced, if the reasons given by the declarant are deemed valid by the customs.

3.29. Transitional standard The declarant shall be allowed to withdraw the goods declaration and apply for another customs procedure, provided that the request to do so is made to the customs before the goods have been released and that the reasons are deemed valid by the customs.

3.30. Standard Checking the goods declaration shall be effected at the same time or as soon as possible after the goods declaration is registered.

3.31. Standard For the purpose of checking the goods declaration, the customs shall take only such action as they deem essential to ensure compliance with customs law.

Special procedures for authorised persons 3.32. Transitional standard For authorised persons who meet criteria specified by the customs, including having an appropriate record of compliance with customs requirements and a satisfactory system for managing their commercial records, the customs shall provide for:

Examination of the goods (a) Time required for examination of goods 3.33. Standard When the customs decide that goods declared shall be examined, this examination shall take place as soon as possible after the goods declaration has been registered.

3.34. Standard When scheduling examinations, priority shall be given to the examination of live animals and perishable goods and to other goods which the customs accept are urgently required.

3.35. Transitional standard If the goods must be inspected by other competent authorities and the customs also schedules an examination, the customs shall ensure that the inspections are coordinated and, if possible, carried out at the same time. (b) Presence of the declarant at examination of goods 3.36. Standard The customs shall consider requests by the declarant to be present or to be represented at the examination of the goods. Such requests shall be granted unless exceptional circumstances exist.

3.37. Standard If the customs deem it useful, they shall require the declarant to be present or to be represented at the examination of the goods to give them any assistance necessary to facilitate the examination. (c) Sampling by the customs 3.38. Standard Samples shall be taken only where deemed necessary by the customs to establish the tariff description and/or value of goods declared or to ensure the application of other provisions of national legislation. Samples drawn shall be as small as possible.

Errors 3.39. Standard The customs shall not impose substantial penalties for errors where they are satisfied that such errors are inadvertent and that there has been no fraudulent intent or gross negligence. Where they consider it necessary to discourage a repetition of such errors, a penalty may be imposed but shall be no greater than is necessary for this purpose.

Release of goods 3.40. Standard Goods declared shall be released as soon as the customs have examined them or decided not to examine them, provided that:

3.41. Standard If the customs are satisfied that the declarant will subsequently accomplish all the formalities in respect of clearance they shall release the goods, provided that the declarant produces a commercial or official document giving the main particulars of the consignment concerned and acceptable to the customs, and that security, where required, has been furnished to ensure collection of any applicable duties and taxes.

3.42. Standard When the customs decide that they require laboratory analysis of samples, detailed technical documents or expert advice, they shall release the goods before the results of such examination are known, provided that any security required has been furnished and provided they are satisfied that the goods are not subject to prohibitions or restrictions.

3.43. Standard When an offence has been detected, the customs shall not wait for the completion of administrative or legal action before they release the goods, provided that the goods are not liable to confiscation or forfeiture or to be needed as evidence at some later stage and that the declarant pays the duties and taxes and furnishes security to ensure collection of any additional duties and taxes and of any penalties which may be imposed.

Abandonment or destruction of goods 3.44. Standard When goods have not yet been released for home use or when they have been placed under another customs procedure, and provided that no offence has been detected, the person concerned shall not be required to pay the duties and taxes or shall be entitled to repayment thereof:

Any waste or scrap remaining after destruction shall be liable, if taken into home use or exported, to the duties and taxes that would be applicable to such waste or scrap imported or exported in that state.

3.45. Transitional standard When the customs sell goods which have not been declared within the time allowed or could not be released although no offence has been discovered, the proceeds of the sale, after deduction of any duties and taxes and all other charges and expenses incurred, shall be made over to those persons entitled to receive them or, when this is not possible, held at their disposal for a specified period.

Chapter 4

DUTIES AND TAXES A. Assessment, collection and payment of duties and taxes 4.1. Standard National legislation shall define the circumstances when liability to duties and taxes is incurred.

4.2. Standard The time period within which the applicable duties and taxes are assessed shall be stipulated in national legislation. The assessment shall follow as soon as possible after the goods declaration is lodged or the liability is otherwise incurred.

4.3. Standard The factors on which the assessment of duties and taxes is based and the conditions under which they are determined shall be specified in national legislation.

4.4. Standard The rates of duties and taxes shall be set out in official publications.

4.5. Standard National legislation shall specify the point in time to be taken into consideration for the purpose of determining the rates of duties and taxes.

4.6. Standard National legislation shall specify the methods that may be used to pay the duties and taxes.

4.7. Standard National legislation shall specify the person(s) responsible for the payment of duties and taxes.

4.8. Standard National legislation shall determine the due date and the place where payment is to be made.

4.9. Standard When national legislation specifies that the due date may be after the release of the goods, that date shall be at least 10 days after the release. No interest shall be charged for the period between the date of release and the due date.

4.10. Standard National legislation shall specify the period within which the customs may take legal action to collect duties and taxes not paid by the due date.

4.11. Standard National legislation shall determine the rate of interest chargeable on amounts of duties and taxes that have not been paid by the due date and the conditions of application of such interest.

4.12. Standard When the duties and taxes have been paid, a receipt constituting proof of payment shall be issued to the payer, unless there is other evidence constituting proof of payment.

4.13. Transitional standard National legislation shall specify a minimum value and/or a minimum amount of duties and taxes below which no duties and taxes will be collected.

4.14. Standard If the customs find that errors in the goods declaration or in the assessment of the duties and taxes will cause or have caused the collection or recovery of an amount of duties and taxes less than that legally chargeable, they shall correct the errors and collect the amount underpaid. However, if the amount involved is less than the minimum amount specified in national legislation, the customs shall not collect or recover that amount.

B. Deferred payment of duties and taxes 4.15. Standard Where national legislation provides for the deferred payment of duties and taxes, it shall specify the conditions under which such facility is allowed.

4.16. Standard Deferred payment shall be allowed without interest charges to the extent possible.

4.17. Standard The period for deferred payment of duties and taxes shall be at least 14 days.

C. Repayment of duties and taxes 4.18. Standard Repayment shall be granted where it is established that duties and taxes have been overcharged as a result of an error in their assessment.

4.19. Standard Repayment shall be granted in respect of imported or exported goods which are found to have been defective or otherwise not in accordance with the agreed specifications at the time of importation or exportation and are returned either to the supplier or to another person designated by the supplier, subject to the following conditions:

Use of the goods shall, however, not hinder the repayment if such use was indispensable to discover the defects or other circumstances which caused the re-exportation or re-importation of the goods.

As an alternative to re-exportation or re-importation, the goods may be abandoned to the revenue or destroyed or rendered commercially valueless under customs control, as the customs may decide. Such abandonment or destruction shall not entail any cost to the revenue.

4.20. Transitional standard Where permission is given by the customs for goods originally declared for a customs procedure with payment of duties and taxes to be placed under another customs procedure, repayment shall be made of any duties and taxes charged in excess of the amount due under the new procedure.

4.21. Standard Decisions on claims for repayment shall be reached, and notified in writing to the persons concerned, without undue delay, and repayment of amounts overcharged shall be made as soon as possible after the verification of claims.

4.22. Standard Where it is established by the customs that the overcharge is a result of an error on the part of the customs in assessing the duties and taxes, repayment shall be made as a matter of priority.

4.23. Standard Where time limits are fixed beyond which claims for repayment will not be accepted, such limits shall be of sufficient duration to take account of the differing circumstances pertaining to each type of case in which repayment may be granted.

4.24. Standard Repayment shall not be granted if the amount involved is less than the minimum amount specified in national legislation.

Chapter 5

SECURITY 5.1. Standard National legislation shall enumerate the cases in which security is required and shall specify the forms in which security is to be provided.

5.2. Standard The customs shall determine the amount of security.

5.3. Standard Any person required to provide security shall be allowed to choose any form of security provided that it is acceptable to the customs.

5.4. Standard Where national legislation provides, the customs shall not require security when they are satisfied that an obligation to the customs will be fulfilled.

5.5. Standard When security is required to ensure that the obligations arising from a customs procedure will be fulfilled, the customs shall accept a general security, in particular from declarants who regularly declare goods at different offices in the customs territory.

5.6. Standard Where security is required, the amount of security to be provided shall be as low as possible and, in respect of the payment of duties and taxes, shall not exceed the amount potentially chargeable.

5.7. Standard Where security has been furnished, it shall be discharged as soon as possible after the customs are satisfied that the obligations under which the security was required have been duly fulfilled.

Chapter 6

CUSTOMS CONTROL 6.1. Standard All goods, including means of transport, which enter or leave the customs territory, regardless of whether they are liable to duties and taxes, shall be subject to customs control.

6.2. Standard Customs control shall be limited to that necessary to ensure compliance with the customs law.

6.3. Standard In the application of customs control, the customs shall use risk management.

6.4. Standard The customs shall use risk analysis to determine which persons and which goods, including means of transport, should be examined and the extent of the examination.

6.5. Standard The customs shall adopt a compliance measurement strategy to support risk management.

6.6. Standard Customs control systems shall include audit-based controls.

6.7. Standard The customs shall seek to cooperate with other customs administrations and seek to conclude mutual administrative assistance agreements to enhance customs control.

6.8. Standard The customs shall seek to cooperate with the trade and seek to conclude memoranda of understanding to enhance customs control.

6.9. Transitional standard The customs shall use information technology and electronic commerce to the greatest possible extent to enhance customs control.

6.10. Standard The customs shall evaluate traders’ commercial systems where those systems have an impact on customs operations to ensure compliance with customs requirements.

Chapter 7

APPLICATION OF INFORMATION TECHNOLOGY 7.1. Standard The customs shall apply information technology to support customs operations, where it is cost-effective and efficient for the customs and for the trade. The customs shall specify the conditions for its application.

7.2. Standard When introducing computer applications, the customs shall use relevant internationally accepted standards.

7.3. Standard The introduction of information technology shall be carried out in consultation with all relevant parties directly affected, to the greatest extent possible.

7.4. Standard New or revised national legislation shall provide for:

Chapter 8

RELATIONSHIP BETWEEN THE CUSTOMS AND THIRD PARTIES 8.1. Standard Persons concerned shall have the choice of transacting business with the customs either directly or by designating a third party to act on their behalf.

8.2. Standard National legislation shall set out the conditions under which a person may act for and on behalf of another person in dealing with the customs and shall lay down the liability of third parties to the customs for duties and taxes and for any irregularities.

8.3. Standard The customs transactions where the person concerned elects to do business on his own account shall not be treated less favourably or be subject to more stringent requirements than those customs transactions which are handled for the person concerned by a third party.

8.4. Standard A person designated as a third party shall have the same rights as the person who designated him in those matters related to transacting business with the customs.

8.5. Standard The customs shall provide for third parties to participate in their formal consultations with the trade.

8.6. Standard The customs shall specify the circumstances under which they are not prepared to transact business with a third party.

8.7. Standard The customs shall give written notification to the third party of a decision not to transact business.

Chapter 9

INFORMATION, DECISIONS AND RULINGS SUPPLIED BY THE CUSTOMS A. Information of general application 9.1. Standard The customs shall ensure that all relevant information of general application pertaining to customs law is readily available to any interested person.

9.2. Standard When information that has been made available must be amended due to changes in customs law, administrative arrangements or requirements, the customs shall make the revised information readily available sufficiently in advance of the entry into force of the changes to enable interested persons to take account of them, unless advance notice is precluded.

9.3. Transitional standard The customs shall use information technology to enhance the provision of information.

B. Information of a specific nature 9.4. Standard At the request of the interested person, the customs shall provide, as quickly and as accurately as possible, information relating to the specific matters raised by the interested person and pertaining to customs law.

9.5. Standard The customs shall supply not only the information specifically requested but also any other pertinent information which they consider the interested person should be made aware of.

9.6. Standard When the customs supply information, they shall ensure that they do not divulge details of a private or confidential nature affecting the customs or third parties unless such disclosure is required or authorised by national legislation.

9.7. Standard When the customs cannot supply information free of charge, any charge shall be limited to the approximate cost of the services rendered.

C. Decisions and rulings 9.8. Standard At the written request of the person concerned, the customs shall notify their decision in writing within a period specified in national legislation. Where the decision is adverse to the person concerned, the reasons shall be given and the right of appeal advised.

9.9. Standard The customs shall issue binding rulings at the request of the interested person, provided that the customs have all the information they deem necessary.

Chapter 10

APPEALS IN CUSTOMS MATTERS A. Right of appeal 10.1. Standard National legislation shall provide for a right of appeal in customs matters.

10.2. Standard Any person who is directly affected by a decision or omission of the customs shall have a right of appeal.

10.3. Standard The person directly affected by a decision or omission of the customs shall be given, after having made a request to the customs, the reasons for such decision or omission within a period specified in national legislation. This may or may not result in an appeal.

10.4. Standard National legislation shall provide for the right of an initial appeal to the customs.

10.5. Standard Where an appeal to the customs is dismissed, the appellant shall have the right of a further appeal to an authority independent of the customs administration.

10.6. Standard In the final instance, the appellant shall have the right of appeal to a judicial authority.

B. Form and grounds of appeal 10.7. Standard An appeal shall be lodged in writing and shall state the grounds on which it is being made.

10.8. Standard A time limit shall be fixed for the lodgment of an appeal against a decision of the customs and it shall be such as to allow the appellant sufficient time to study the contested decision referred to in Chapter 10.2. and to prepare an appeal.

10.9. Standard Where an appeal is to the customs they shall not, as a matter of course, require that any supporting evidence be lodged together with the appeal but shall, in appropriate circumstances, allow a reasonable time for the lodgment of such evidence.

C. Consideration of appeal 10.10. Standard The customs shall give its ruling upon an appeal and written notice thereof to the appellant as soon as possible.

10.11. Standard Where an appeal to the customs is dismissed, the customs shall set out the reasons therefor in writing and shall advise the appellant of his right to lodge any further appeal with an administrative or independent authority and of any time limit for the lodgement of such appeal.

10.12. Standard Where an appeal is allowed, the customs shall put their decision or the ruling of the independent or judicial authority into effect as soon as possible, except in cases where the customs appeal against the ruling.

Módosító Jegyzőkönyv a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló nemzetközi egyezményhez (Kelt Brüsszelben, 1999. június 26-án) A vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról szóló (Kiotóban, 1973. május 18-án megkötött és 1974. szeptember 25-én hatályba lépett), a Vámegyüttműködési Tanács (a továbbiakban: a Tanács) égisze alatt létrehozott nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: az Egyezmény) Szerződő Felei, figyelembe véve, hogy az alábbi célok elérése érdekében, vagyis:

1. cikk

Az Egyezmény preambuluma és cikkei az e jegyzőkönyv I. függelékében rögzített szövegnek megfelelően módosulnak.

2. cikk

Az Egyezmény mellékleteinek helyébe az e jegyzőkönyv II. függelékében található általános melléklet és a III. függelékében szereplő speciális mellékletek lépnek.

3. cikk

4. cikk

Az Egyezmény bármelyik Szerződő Fele, ha magára nézve e jegyzőkönyvet kötelező érvényűnek elismeri, a III. függelék bármely speciális mellékletét, vagy bármelyik fejezetét is elfogadhatja, és a Tanács főtitkárát értesítenie kell az elfogadásról, a fenntartásairól az egyes eljárások tekintetében.

5. cikk

E jegyzőkönyv hatálybalépését követően a Tanács főtitkára nem fogad el semmilyen megerősítő vagy az Egyezményhez való csatlakozásról kiállított okiratot.

6. cikk

E jegyzőkönyv Szerződő Felei viszonylatában e jegyzőkönyv és függelékei az Egyezmény helyébe lépnek.

7. cikk

E jegyzőkönyv letéteményese a Tanács főtitkára, aki e jegyzőkönyv I. függeléke 19. cikkének megfelelően teljesíti feladatát.

8. cikk

E jegyzőkönyv 1999. június 26. napjától nyitva áll aláírásra az Egyezmény Szerződő Felei előtt a Tanács brüsszeli székhelyén.

9. cikk

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Alapokmánya 102. cikkének megfelelően a Tanács főtitkárának felkérésére e jegyzőkönyvet és függelékeit az Egyesült Nemzetek Titkárságánál nyilvántartásba kell venni.

Fentiek hiteléül az erre kellően feljogosított meghatalmazottak aláírták az Egyezményt.

Kelt Brüsszelben, az 1999. év június havának huszonhatodik napján, francia és angol nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egy eredeti példányban, melyet a Tanács főtitkáránál letétbe helyeznek, aki e jegyzőkönyv I. függeléke 8. cikkének 1. bekezdése szerint valamennyi érintettnek hiteles másolatot küld.

I. Függelék Nemzetközi Egyezmény a vámeljárások egyszerűsítéséről és összehangolásáról (módosított) Preambulum A Vámegyüttműködési Tanács égisze alatt létrehozott ezen Egyezmény Szerződő Felei, törekedve a Szerződő Felek vámeljárásai és gyakorlata között fennálló, a nemzetközi kereskedelmet és egyéb nemzetközi csereforgalmat akadályozó eltérések kiküszöbölésére, attól a szándéktól vezérelve, hogy a vámeljárások és a gyakorlat egyszerűsítésével és összehangolásával, valamint a nemzetközi együttműködés elősegítésével hatékonyan hozzájáruljanak a kereskedelem és a kereskedelmi forgalom fejlődéséhez, megállapítva, hogy a nemzetközi kereskedelem egyszerűsítése révén jelentős előnyök érhetők el a vámellenőrzésre vonatkozó normák veszélyeztetése nélkül, felismerve, hogy ezen egyszerűsítés és összehangolás különösen az alábbi alapelvek alkalmazásával valósítható meg:

I. Fejezet

Meghatározások

1. cikkEzen Egyezmény alkalmazásában:

II. Fejezet

HATÁLY ÉS SZERKEZET Az Egyezmény hatálya

2. cikk

A Szerződő Felek vállalják a vámeljárások egyszerűsítésének és összehangolásának előmozdítását, és ennek érdekében ezen Egyezmény által előírt keretek között igazodnak az Egyezmény mellékleteiben szereplő kötelező rendelkezésekhez, átmeneti kötelező rendelkezésekhez és az ajánlott gyakorlathoz. Mindazonáltal semmi sem gátolja a Szerződő Feleket az Egyezményben előírtnál nagyobb kedvezmény nyújtásában; ajánlatos, hogy mindegyik Szerződő Fél a lehető legnagyobb mértékben nyújtson ilyen kedvezményeket.

3. cikk

Ezen Egyezmény rendelkezései nem zárják ki a nemzeti jogszabályok alkalmazását a vámellenőrzés tárgyát képező árukra vonatkozó tilalmak, korlátozások tekintetében.

Az Egyezmény szerkezete

4. cikk

5. cikk

Ezen Egyezmény alkalmazásában a Szerződő Fél által kötelezően elfogadott speciális mellékletek és azok fejezetei ezen Szerződő Fél tekintetében az Egyezmény szerves részét képezik, és a Szerződő Felet érintő, az Egyezményre történő bármely hivatkozást úgy kell tekinteni, mint egyúttal e mellékletekre és fejezetekre történő hivatkozást.

III. Fejezet

AZ EGYEZMÉNY KEZELÉSE Intézőbizottság

6. cikk

7. cikk

Az intézőbizottságban a szavazás minden egyes speciális mellékletről és a speciális mellékletben szereplő minden egyes fejezetről külön-külön történik.

IV. Fejezet

SZERZŐDŐ FELEK Az Egyezmény megerősítése

8. cikk

9. cikk

Az Egyezmény alkalmazása

10. cikk

11. cikk

Ezen Egyezmény alkalmazásában, a vám- vagy gazdasági unió tájékoztatni köteles a Tanács főtitkárát a vám- vagy gazdasági uniót alkotó területekről, és arról, hogy e területeket egységes területnek kell tekinteni.

A rendelkezések elfogadása és fenntartások

12. cikk

A rendelkezések végrehajtása

13. cikk

Vitás kérdések rendezése

14. cikk

Az Egyezmény módosításai

15. cikk

16. cikk

A csatlakozás időtartama

17. cikk

V. Fejezet

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK Az Egyezmény hatálybalépése

18. cikk

Az Egyezmény letétbe helyezése

19. cikk

Nyilvántartás és hiteles szövegek

20. cikk

Az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének megfelelően a Tanács főtitkárának kérésére ezen Egyezményt az Egyesült Nemzetek Titkárságánál nyilvántartásba veszik.

Ennek hiteléül a kellően meghatalmazott alulírottak aláírták az Egyezményt.

Kelt Kiotóban, az 1973. év május havának tizennyolcadik napján angol és francia nyelven, mindkét szöveg egyaránt hiteles, egy eredeti példányban, mely a Tanács főtitkáránál kerül letétbe helyezésre, aki ezen Egyezmény 8. cikkének (1) bekezdésében említett valamennyi érintett részére hiteles másolatot küld.

II. Függelék Általános melléklet Tartalomjegyzék

1. fejezet

Általános alapelvek

2. fejezet

Fogalommeghatározások

3. fejezet

A vámkezelés és egyéb vámalakiságok

4. fejezet

Vámok és adók A. A vámok és adók kiszabása, beszedése és megfizetése B. vámok és adók halasztott megfizetése C. A vámok és adók visszafizetése

5. fejezet

Biztosíték

6. fejezet

Vámellenőrzés

7. fejezet

Az informatika alkalmazása

8. fejezet

A vámhatóság és harmadik felek kapcsolata

9. fejezet

A vámhatóság által nyújtott információk, valamint az általa hozott határozatok és rendelkezések A. Általános felhasználói információk B. Egyedi információk C. Határozatok és rendelkezések

10. fejezet

Jogorvoslat vámügyekben A. Jogorvoslathoz való jog B. A jogorvoslat formája és indokai C. A jogorvoslat iránti kérelem vizsgálata

1. Fejezet

ÁLTALÁNOS ALAPELVEK 1.1. Kötelező rendelkezés Ezen melléklet meghatározásai, kötelező rendelkezései és átmeneti kötelező rendelkezései a mellékletben meghatározott vámeljárásokra és gyakorlati alkalmazásukra vonatkoznak, továbbá – amennyiben alkalmazhatóak – a speciális mellékletben szereplő eljárásokra és gyakorlati alkalmazásukra is.

1.2. Kötelező rendelkezés E melléklet és a speciális mellékletek eljárásai és gyakorlati alkalmazása tekintetében teljesíteni szükséges feltételeket és vámalakiságokat a nemzeti jogszabályokban kell meghatározni, és ezeknek a lehető legegyszerűbbeknek kell lenniük.

1.3. Kötelező rendelkezés A vámhatóság hivatalos párbeszédes kapcsolatot alakít ki és tart fenn a kereskedelem képviselőivel, az együttműködés megerősítése és a nemzeti rendelkezésekkel és a nemzetközi egyezményekkel összhangban lévő leghatékonyabb munkamódszerek kialakításában való részvétel elősegítése céljából.

2. Fejezet

FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK Ezen Egyezmény mellékleteinek alkalmazásában:

E1./F23 „jogorvoslat”: az a cselekmény, amellyel a közvetlenül érintett személy, aki a vámhatóság döntése vagy mulasztása által sértve érzi magát, annak orvoslása céljából az illetékes hatósághoz fordul;

E2./F19 „vámok és adók kiszabása”: a megfizetendő vámok és adók összegének meghatározását jelenti;

E3./F4 „auditált ellenőrzés”: azon intézkedés, amely alkalmazásával a vámhatóság meggyőződik a nyilatkozatok pontosságáról és hitelességéről az érintett személyek birtokában levő minden vonatkozó üzleti könyv, nyilvántartás, könyvelési rendszer és kereskedelmi adat vizsgálata révén;

E4./F15 „árunyilatkozat ellenőrzése”: a vámhatóság intézkedése annak érdekében, hogy meggyőződjön az árunyilatkozat helyes kiállításáról, és arról, hogy a kívánt bizonylatok az előírt feltételeknek megfelelnek;

E5./F9 „vámkezelés”: az áruk kiviteléhez, belföldi forgalomba bocsátásához vagy más vámeljárás alá vonásához szükséges vámalakiságok teljesítését jelenti;

E6./F10 „vámhatóság”: állami szakszolgálat, amely felelős a vámjog végrehajtásáért, a vámok és adók beszedéséért, valamint az áruk behozatalára, kivitelére, átvitelére vagy raktározására vonatkozó egyéb törvények és rendeletek alkalmazásáért;

E7./F3 „vámellenőrzés”: a vámhatóság azon intézkedései, amelyeket a vámjog betartásának biztosítása érdekében hajt végre;

E8./F11 „vámok”: azok a Vámtarifában meghatározott tételek, amelyeket az áruk után – a vámterületre belépéskor vagy annak elhagyásakor – meg kell fizetni;

E9./F16 „vámalakiságok”: az érintett személy és a vámhatóság részéről elvégezni szükséges műveletek összessége a vámjog betartása érdekében;

E10./F18 „vámjog”: az áruk behozatalára, kivitelére, átvitelére vagy raktározására vonatkozó, törvényben és egyéb jogszabályokban rögzített rendelkezések összessége, amelyek végrehajtása és érvényre juttatása kifejezetten a vámhatóság feladata, továbbá minden olyan előírás, amelyet a vámhatóság törvényi felhatalmazásánál fogva kiad;

E11./F2 „vámhivatal”: vámigazgatási egység, amely illetékes eljárni a vámalakiságok végrehajtásában, továbbá azok a helyiségek vagy területek, amelyeket e célra az arra illetékes hatóság jóváhagyott;

E12./F25 „vámterület”: az a terület, melyen a Szerződő Fél vámjogát alkalmazzák;

E13./F6 „határozat”: a vámhatóság döntése a vámjog alapján egy adott ügyben;

E14./F7 „nyilatkozattevő”: személy, aki árunyilatkozatot tesz, vagy akinek a nevében azt megteszik;

E15./F5 „esedékesség”: időpont, amelytől kezdve a vámok és adók megfizetésére vonatkozó kötelezettség életbe lép;

E16./F12 „vámok és adók”: behozatali vámok és adók és/vagy kiviteli vámok és adók;

E17./F27 „áruvizsgálat”: az áruk fizikai vizsgálata, amellyel a vámhatóság meggyőződik arról, hogy az áruk jellege, származása, állapota, mennyisége és értéke megegyezik az árunyilatkozaton feltüntetett adatokkal;

E18./F13 „kiviteli vámok és adók”: vámok és minden más olyan adók, díjak és egyéb befizetési kötelezettségek, amelyeket az áru kivitelekor vagy azzal kapcsolatban szednek be, kivéve azokat a költségeket, amelyek összege a nyújtott szolgáltatások megközelítő költségére korlátozódik, vagy amelyeket a vámhatóság más nemzeti hatóság megbízásából szed be;

E19./F8 „árunyilatkozat”: a vámhatóság által előírt módon tett nyilatkozat, amelyben az érintett személyek megjelölik az árukra alkalmazni kért vámeljárást, és amelyen megadják azokat az adatokat, amelyeket a vámhatóság ezen eljárás alkalmazásához előír;

E20./F14 „behozatali vámok és adók”: azok a vámok és minden más olyan adók, és egyéb befizetési kötelezettségek, amelyeket a vámáru behozatalakor vagy azzal kapcsolatban szednek be, kivéve azokat a költségeket, amelyek összege a nyújtott szolgáltatások megközelítő költségére korlátozódik, vagy amelyeket a vámhatóság más nemzeti hatóság megbízásából szed be;

E21./F1 „kölcsönös adminisztratív segítségnyújtás”: a vámhatóságnak egy másik vámhatóság részére vagy azzal együttműködésben tett intézkedései a vámjog megfelelő alkalmazása, továbbá a vámjog megsértésének megelőzése, felderítése és visszaszorítása érdekében;

E22./F21 „mulasztás”: a vámhatósághoz megfelelően előterjesztett ügyben az ésszerű időn belüli, a vámjogszabályok által előírt intézkedés vagy határozathozatal elmulasztását jelenti;

E23./F22 „személy”: egyaránt jelent természetes és jogi személyt, hacsak a szövegösszefüggés másként nem kívánja;

E24./F20 „áru kiadása”: az a művelet, amellyel a vámhatóság a vámkezelés tárgyát képező árukat az érintett rendelkezésére bocsátja;

E25./F24 „visszafizetés”: az áru után fizetett vámok és adók részben vagy egészen történő visszatérítése, illetve, ha a fizetés még nem történt meg, a vám és adó részben vagy egészen történő elengedése;

E26./F17 „biztosíték”: biztosítja a vámhatóságot, hogy egy vele szemben fennálló fizetési kötelezettség teljesítve lesz. A biztosíték „általános”, ha számos műveletből eredő kötelezettség teljesítését biztosítja;

E27./F26 „harmadik fél”: valamennyi személy, aki az áruk behozatalára, kivitelére, átvitelére vagy raktározására vonatkozóan egy másik személy érdekében és nevében közvetlenül eljár a vámhatóságnál.

3. Fejezet

A VÁMKEZELÉS ÉS EGYÉB VÁMALAKISÁGOK Illetékes vámhivatalok 3.1. Kötelező rendelkezés A vámhatóság kijelöli azokat a vámhivatalokat, ahol az áruk bemutathatók vagy vámkezelhetők. Meghatározza a vámhivatalok illetékességét és helyét, valamint a hivatalos nyitvatartási időt, a kereskedelem követelményeit figyelembe véve.

3.2. Kötelező rendelkezés Az érintett személy kérelmére, a vámhatóság által elfogadható indokok esetén – amennyiben a szükséges források rendelkezésre állnak –, a vámhatóság a megjelölt hivatalos nyitvatartási időn és a vámhivatali helyiségen kívül is elvégezheti a vámeljáráshoz kapcsolódó és a gyakorlati alkalmazás által megkövetelt feladatokat. A vámhatóság által felszámított minden költségnek a teljesített szolgáltatások megközelítő költségére kell korlátozódnia.

3.3. Kötelező rendelkezés Ha a vámhivatalok közös határátkelőhelyen helyezkednek el, az illetékes vámigazgatások összehangolják a hivatalos nyitvatartási időt, továbbá a hivatalok illetékességét.

3.4. Átmeneti kötelező rendelkezés Közös határátkelőhelyeken az illetékes vámigazgatások, amikor csak lehetséges, közös vámellenőrzést tartanak.

3.5. Átmeneti kötelező rendelkezés Amennyiben a vámhatóság új vámhivatalt szándékozik létesíteni vagy egy már működő vámhivatalt kíván átalakítani közös határátkelőhelyen, együttműködik, amennyire lehetséges, a szomszédos vámhatósággal, a vámhivatalok egymás mellé helyezésében a közös vámvizsgálatok megkönnyítése érdekében.

A nyilatkozattevő

3.7. Kötelező rendelkezés Bármely személy, akinek az áru felett rendelkezési joga van, jogosult nyilatkozattevőként eljárni.

3.10. Kötelező rendelkezés A vámhatóság nem követelhet külön árunyilatkozatot a mintákról a felügyelete mellett történő mintavétel esetén, feltéve, ha ezek a minták a megfelelő szállítmányra vonatkozó árunyilatkozatban benne foglaltatnak.

Az árunyilatkozat

A számítógépesített vámkezelési eljárások esetében az elektronikus úton benyújtott árunyilatkozat formátumának az elektronikus adatszolgáltatásra vonatkozó nemzetközi szabványnak kell megfelelnie, amint azt a Vámegyüttműködési Tanács informatikára vonatkozó ajánlásaiban leírja.

3.12. Kötelező rendelkezés A vámhatóságnak csak a legszükségesebbekre kell korlátoznia az árunyilatkozaton feltüntetni igényelt adatokat a vámok és adók kivetéséhez és beszedéséhez, a statisztikák összeállításához és a vámjog alkalmazásához.

3.13. Kötelező rendelkezés Amennyiben a vámhatóság által elismert okok miatt a nyilatkozattevőnek nem áll rendelkezésére az árunyilatkozat kiállításához megkívánt összes információ, akkor ideiglenes vagy hiányos árunyilatkozat benyújtása megengedhető, feltéve, ha tartalmazza a vámhatóság által szükségesnek ítélt adatokat és a nyilatkozattevő vállalja, hogy meghatározott időn belül kiegészíti azt.

3.14. Kötelező rendelkezés Ha a vámhatóság ideiglenes vagy hiányos árunyilatkozatot vesz nyilvántartásba, az árura megállapított tarifális elbánás nem különbözhet attól, ami a teljes és helyes árunyilatkozat alapján eredetileg került volna megállapításra.

Az áru kiadását nem lehet késleltetni, ha a szükséges biztosítékot az alkalmazandó vámok és adók beszedésének garantálására benyújtották.

3.15. Kötelező rendelkezés A vámhatóság az árunyilatkozat eredeti példányának és csak minimális számban szükséges másolati példányának benyújtását írhatja elő.

3.17. Kötelező rendelkezés Amennyiben bizonyos alátámasztó bizonylatok a vámhatóság által elfogadott okok miatt nem nyújthatók be az árunyilatkozattal együtt, a vámhatóság engedélyezi ezen okmányok meghatározott időn belül történő bemutatását.

3.18. Átmeneti kötelező rendelkezés A vámhatóság engedélyezi a bizonylatok elektronikus úton történő benyújtását.

3.19. Kötelező rendelkezés A vámhatóság nem követelheti meg a bizonylatok adatainak lefordítását, kivéve, ha ezt az árunyilatkozat feldolgozása szükségessé teszi.

Az árunyilatkozat benyújtása, nyilvántartásba vétele és ellenőrzése 3.20. Kötelező rendelkezés A vámhatóság az árunyilatkozat benyújtását valamennyi kijelölt vámhivatalban engedélyezi.

3.21. Átmeneti kötelező rendelkezés A vámhatóság engedélyezi az árunyilatkozat elektronikus úton történő benyújtását.

3.22. Kötelező rendelkezés Az árunyilatkozatot a vámhatóság által meghatározott nyitvatartási időben kell benyújtani.

3.23. Kötelező rendelkezés Amennyiben a nemzeti jogszabályok határidőt állapítanak meg az árunyilatkozat benyújtására, az engedélyezett időnek elegendőnek kell lennie a nyilatkozattevő számára az árunyilatkozat kitöltéséhez és az előírt bizonylatok beszerzéséhez.

3.24. Kötelező rendelkezés A nyilatkozattevő kérelmére a vámhatóság az általa elfogadott okokból meghosszabbíthatja az árunyilatkozat benyújtására előírt határidőt.

3.25. Kötelező rendelkezés A nemzeti jogszabályok állapítják meg az árunyilatkozatnak és bizonylatoknak az áru megérkezése előtti benyújtásának és nyilvántartásba vételének vagy ellenőrzésének feltételeit.

3.26. Kötelező rendelkezés Ha a vámhatóság nem tudja az árunyilatkozatot nyilvántartásba venni, ennek okait a nyilatkozattevő tudomására hozza.

3.27. Kötelező rendelkezés A vámhatóság engedélyezi, hogy a nyilatkozattevő módosíthassa a már benyújtott árunyilatkozatot, feltéve, hogy a kérelem beadásakor a vámhatóság még nem kezdte meg az árunyilatkozat ellenőrzését vagy az áru vizsgálatát.

3.28. Átmeneti kötelező rendelkezés A vámhatóság engedélyezi a nyilatkozattevőnek az árunyilatkozat módosítását, még ha az erre irányuló kérelmet az árunyilatkozat ellenőrzésének megkezdését követően adták is be, amennyiben a nyilatkozattevő indokai a vámhatóság részéről elfogadhatók.

3.29. Átmeneti kötelező rendelkezés A nyilatkozattevő jogosult az árunyilatkozat visszavonására és egy másik vámeljárás alkalmazását indítványozni, feltéve, ha az erre irányuló kérelmet az áru kiadása előtt nyújtja be a vámhatósághoz és annak indokait a vámhatóság elfogadja.

3.30. Kötelező rendelkezés Az árunyilatkozat ellenőrzését a nyilvántartásba vétellel egy időben, vagy azt követően a lehető legrövidebb időn belül kell végrehajtani.

Különleges eljárások meghatalmazott személyek számára 3.32. Átmeneti kötelező rendelkezés Azon meghatalmazott személyeknek, akik/amelyek eleget tesznek a vámhatóság részéről meghatározott feltételeknek, többek között a vámjogi követelményeknek való megfelelés szempontjából megfelelő múlttal rendelkeznek és saját kereskedelmi könyvelésük vezetésére hatékony rendszert alkalmaznak, a vámhatóság biztosítja:

Az áru vizsgálata

3.34. Kötelező rendelkezés Az áruvizsgálatok ütemezése során elsőbbséget kell adni az élő állatok, a romlandó áruk és egyéb olyan áruk ellenőrzésének, melyek sürgős elvégzését a vámhatóság indokoltnak elfogadja.

3.35. Átmeneti kötelező rendelkezés Ha az árut más illetékes hatóságnak is meg kell vizsgálnia és a vámhatóság szintén vizsgálat lefolytatását irányozza elő, a vámhatóság biztosítja, hogy a vizsgálatokat egyeztessék, és ha lehetséges, azonos időben hajtsák végre.

3.37. Kötelező rendelkezés Ha a vámhatóság hasznosnak ítéli, előírja, hogy a nyilatkozattevő jelen legyen, vagy képviseltesse magát az áru vizsgálatánál annak érdekében, hogy a vizsgálat elősegítéséhez minden szükséges segítséget megadjon.

Hibák 3.39. Kötelező rendelkezés A vámhatóság nem szab ki jelentős bírságot a hibákért, ha meggyőződött arról, hogy a hibák figyelmetlenségből adódtak és azokat nem csalás szándékával vagy súlyos gondatlanságból követték el. Amennyiben úgy ítéli meg, hogy az ilyen hibák ismétlődését szükséges megelőzni, bírságot szabhat ki, amely azonban nem lehet nagyobb, mint amekkora a cél érdekében szükséges.

Áru kiadása 3.40. Kötelező rendelkezés A bejelentett árut kiadják, amint a vámhatóság megvizsgálta azt, vagy úgy döntött, hogy nem vizsgálja meg, feltéve, hogy:

3.41. Kötelező rendelkezés Ha a vámhatóság meggyőződött arról, hogy a nyilatkozattevő utólag a vámkezeléssel kapcsolatos minden alakiságnak eleget fog tenni, az árut kiadja, feltéve, ha a nyilatkozattevő bemutat a vámhatóság számára elfogadható, az adott szállítmány lényeges adatait tartalmazó kereskedelmi vagy hivatalos okmányt, és feltéve, hogy – adott esetben – biztosítékot nyújt, bármely alkalmazható vám és adó beszedésének biztosítása érdekében.

3.42. Kötelező rendelkezés Ha a vámhatóság úgy dönt, hogy a minták laboratóriumi elemzését, részletes műszaki dokumentáció benyújtását, vagy szakértői vélemény bekérését írja elő, az árut még a vizsgálat eredményének megérkezése előtt kiadja, feltéve, ha a megkövetelt biztosítékot benyújtották, és feltéve, hogy meggyőződött arról, hogy az árura vonatkozóan nincs korlátozó vagy tiltó rendelkezés.

3.43. Kötelező rendelkezés