19/2019. (VI. 18.) AB határozata a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. II. törv

19/2019. (VI. 18.) AB határozata a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. II. törvény 178/B. §-a alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezések elutasításáról és e rendelkezés alkalmazásával kapcsolatos alkotmányos követelmény megállapításáról. Az Alkotmánybíróság teljes ülése jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában – dr. Pokol Béla alkotmánybíró párhuzamos indokolásával, valamint dr. Czine Ágnes, dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó, dr. Juhász Imre, dr. Schanda Balázs, dr. Stumpf István és dr. Szalay Péter alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő 1. Az Alkotmánybíróság – hivatalból eljárva – megállapítja, hogy a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 178/B. §-ának hajléktalan személyek esetében történő alkalmazása során az  Alaptörvény XXII.  cikk (2) és (3)  bekezdéséből fakadó alkotmányos követelmény, hogy a szabálysértési szankció alkalmazására csak akkor kerüljön sor, ha a hajléktalan személy ellátórendszerben való elhelyezése a cselekmény elkövetésekor igazolhatóan biztosított volt. A szabálysértési szankció alkalmazásának meg kell felelnie az  életvitelszerű közterületen tartózkodás tilalma alkotmányos céljának, az elesett, magukról gondoskodni nem tudó személyek ellátórendszerbe vonásának. 2. Az  Alkotmánybíróság a  szabálysértésekről, a  szabálysértési eljárásról és a  szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 178/B.  §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezéseket elutasítja. Az Alkotmánybíróság elrendeli e határozatának közzétételét a Magyar Közlönyben. I. [1] 1. A  Kaposvári Járásbíróság bírója (a továbbiakban: indítványozó1) az  előtte életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt folyamatban lévő szabálysértési ügyben – az  eljárás egyidejű felfüggesztése mellett, az  Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 25.  § (1) bekezdése alapján – 9.Sze.4348/2018/3. számú végzésével bírói kezdeményezést terjesztett az Alkotmánybíróság elé. Ebben indítványozta a  szabálysértésekről, a  szabálysértési eljárásról és a  szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.) 178/B. § (1) bekezdése, (5) bekezdése, (6) bekezdés a) és b)  pontja, (7)  bekezdése, valamint (13)–(15)  bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá a  támadott jogszabályi rendelkezéseknek a  Kaposvári Járásbíróság előtt a  9.Sze.4348/2018. számon, az  életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt folyamatban lévő szabálysértési ügyben történő alkalmazása tilalmának elrendelését, valamint a  jogerős határozattal befejezett szabálysértési eljárások felülvizsgálatának elrendelését. [2] 2. A  Pesti Központi Kerületi Bíróság bírója (a továbbiakban: indítványozó2) az  előtte életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt folyamatban lévő négy szabálysértési ügyben – az  eljárások egyidejű felfüggesztése mellett, az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdése alapján – 2.Sze.18.467/2018/4. számú végzésével, 2.Sze.21.334/2018/2. számú végzésével, 2.Sze.48/2019/2. számú végzésével és 2.Sze.3715/2019/3. számú végzésével négy bírói kezdeményezést terjesztett az  Alkotmánybíróság elé. Ezekben indítványozta a  Szabs. tv. 178/B. § (1), (4) és (7) bekezdése, illetve a Szabs. tv. teljes 178/B. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. [3] 3. A  Székesfehérvári Járásbíróság bírója (a továbbiakban: indítványozó3) az  előtte életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt folyamatban lévő szabálysértési ügyben – az  eljárás egyidejű felfüggesztése mellett, az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdése alapján – 13.Sze.5810/2018/4. számú végzésével bírói kezdeményezést terjesztett az Alkotmánybíróság elé. Ebben indítványozta a Szabs. tv. 178/B. § (2) bekezdés b) pontja, (7)  bekezdése, illetve a  Szabs. tv. teljes 178/B.  §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá a jogerős határozattal befejezett szabálysértési eljárások felülvizsgálatának elrendelését. [4] 4. A  Pesti Központi Kerületi Bíróság egy másik bírója (a továbbiakban: indítványozó4) az  előtte életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt folyamatban lévő szabálysértési ügyben – az  eljárás egyidejű felfüggesztése mellett, az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdése alapján – 3.Sze.20.621/2018/2. számú végzésével bírói kezdeményezést terjesztett az  Alkotmánybíróság elé. Ebben indítványozta a  Szabs. tv. 178/B. § (1) bekezdése, (4) bekezdése, (7) bekezdése, (13) bekezdése, illetve a Szabs. tv. teljes 178/B. §-a alaptörvényellenességének megállapítását és megsemmisítését. [5] 5. A  Pesti Központi Kerületi Bíróság egy harmadik bírója (a továbbiakban: indítványozó5) az  előtte életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt folyamatban lévő szabálysértési ügyben – az  eljárás egyidejű felfüggesztése mellett, az  Abtv. 25.  § (1)  bekezdése alapján – 12.Sze.6534/2019/3. számú végzésével bírói kezdeményezést terjesztett az  Alkotmánybíróság elé. Ebben indítványozta a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése, (4)  bekezdése, (6)  bekezdése és (7)  bekezdése, illetve a  Szabs. tv. teljes 178/B.  §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, továbbá a támadott jogszabályi rendelkezéseknek a  Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt a  12.Sze.6534/2019. számon, az  életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt folyamatban lévő szabálysértési ügyben történő alkalmazása tilalmának elrendelését. [6] 6. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványok tárgya azonos, ezért azokat az Abtv. 58. § (2) bekezdése és az Ügyrend 34. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. [7] 7. Az  indítványozó1 kezdeményezése alapjául szolgáló ügyben a  Kaposvári Rendőrkapitányság a  bíróság elé állított eljárás alá vont személyt előállította, és feljelentést tett ellene a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése szerinti életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt. A  feljelentés szerint az  eljárás alá vont személy 2018. október 25-én egy áruház lépcsőjén egy kartonpapíron aludt. Ezt megelőzően az  eljárás alá vont személyt három alkalommal helyszíni figyelmeztetésben részesítették. Az  indítványozó1 álláspontja szerint a Szabs. tv.-nek a jelen ügyben alkalmazandó, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosításáról szóló 2018. évi XLIV. törvénnyel (a továbbiakban: Módtv.) módosított szabályai az Alaptörvénybe ütköznek. Az  indítványozó1 ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. [8] 8. Az  indítványozó2 kezdeményezése alapjául szolgáló első ügyben a  Budapesti Rendőr-főkapitányság Szabálysértési Képviseleti Osztálya az  eljárás alá vont személy ellen feljelentést tett a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése szerinti életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt. A  feljelentés szerint 2018. október 19-én egy, a közterületen foganatosított rendőri intézkedés során az eljárás alá vont személy a földön feküdt, mellette egy nagyobb táska, egy pokróc, valamint egy műanyag edényben élelmiszer volt elhelyezve. Az intézkedő rendőröknek elmondta, hogy bejelentett lakcímmel nem rendelkezik, nem tartózkodik hajléktalanszállón, az utcán él hét éve, segélyszervezet segítségét nem kívánja igénybe venni. A bíróság a gyorsított bíróság elé állítás keretében távmeghallgatás útján tartott tárgyalás során megállapította, hogy a bíróság elé állítás törvényi feltételei nem állnak fenn. [9] Az indítványozó2 kezdeményezése alapjául szolgáló második ügyben az eljárás alá vont személy ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányság IX. kerületi Rendőrkapitányság feljelentést tett a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése szerinti életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt. A  feljelentés szerint az  eljárás alá vont személyt 2018. december 11-én egy ecseri úti metrómegálló aluljárójában rendőri intézkedés alá vonták. Az  eljárás alá vont személy rendőri felszólításra nem hagyta el a  helyszínt, a  Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület munkatársainak segítségét nem volt hajlandó elfogadni, és velük sem volt hajlandó elhagyni a helyszínt. A Budapesti Rendőr-főkapitányság elrendelte az eljárás alá vont személy szabálysértési őrizetét gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából. [10] Az indítványozó2 kezdeményezése alapjául szolgáló harmadik ügyben az eljárás alá vont személy ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányság Szabálysértési Képviseleti Osztálya feljelentést tett a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése szerinti életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt. A  feljelentés szerint az  eljárás alá vont személyt 2018. december 29-én egy aluljárójában rendőri intézkedés alá vonták. Az  eljárás alá vont személy rendőri felszólításra nem hagyta el a  helyszínt, és elmondta, hogy segélyszervezet segítségét sem fogadja el. A  Budapesti Rendőr-főkapitányság az  érintett személyt előállította, majd elrendelte az  eljárás alá vont személy szabálysértési őrizetét gyorsított bírósági eljárás lefolytatása céljából. A  bíróság a  gyorsított bíróság elé állítás keretében – távmeghallgatást útján – meghozott végzésében megállapította, hogy a  bíróság elé állítás törvényi feltételei nem állnak fenn, ezért a  gyorsított bíróság elé állítás keretében lefolytatandó eljárást befejezte, és az  eljárást a  Szabs. tv. 120.  §-ában foglalt általános szabályok szerint rendelte folytatni. Az indítványozó5 arra is hivatkozott, hogy a feljelentés szerint életvitelszerűen az utcán tartózkodó eljárás alá vont személy alkoholbetegségéről is beszámolt, és a  szabálysértési hatóság az  előkészítő eljárása során nem vizsgálta a Szabs. tv. 178/B. § (11) bekezdésére figyelemmel a Szabs. tv. 10. §-ában meghatározott kizáró feltételek fennállását. [11] Az indítványozó2 kezdeményezése alapjául szolgáló negyedik ügyben az eljárás alá vont személy ellen a Budapesti Rendőr-főkapitányság XV. kerületi Rendőrkapitányság feljelentést tett a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése szerinti életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt. A feljelentés szerint az eljárás alá vont személyt 2019. február 3-án a  Budapest, XV. kerület, Hősök útja 3. szám alatt rendőri intézkedés alá vonták, mivel az ott található orvosi rendelő bejáratánál a földön, kartonpapírokon, hálózsákban feküdt. Az eljárás alá vont személy a  részére felajánlott segítséget nem volt hajlandó elfogadni, hajléktalanszállóra nem kívánt bemenni. Az  intézkedés során megállapították, hogy az  eljárás alá vont személyt 2018. december 26-án, 2019. január 6-án és 29-én életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt már figyelmeztették. A  fogdaorvosi vizsgálat során megállapítást nyert, hogy az  eljárás alá vont személy mozgáskorlátozott, ezért a fogdán történő elhelyezését orvosi szempontból nem javasolták. Az eljárás alá vont személy őrizetbe vételére nem került sor. Az eljárás alá vont személy rendőrségi meghallgatása során a szabálysértés elkövetését nem ismerte el. Az indítványozó2 álláspontja szerint a fenti eljárások során alkalmazandó Szabs. tv. 178/B. §-a alaptörvény-ellenes. Az indítványozó2 ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. [12] 9. Az indítványozó3 kezdeményezése alapjául szolgáló ügyben a Székesfehérvári Járásbíróságon az érintett eljárás alá vont személlyel szemben a Szabs. tv. 178/B. § (1) bekezdése szerinti életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt indult szabálysértési eljárás. A feljelentés szerint a rendőrök az eljárás alá vont személyt több alkalommal (2018. október 17-én, 18-án, majd 20-án) közterületen igazoltatták, és őt mindhárom alkalommal helyszíni figyelmeztetésben részesítették. Ezt követően a negyedik, 2018. október 24-én történt igazoltatást követően a  Rendőrkapitányság feljelentést tett az  elkövető ellen. A  székesfehérvári Rendőrkapitányság az  eljárás alá vont személyt bíróság elé állította. Az indítványozó3 arra hivatkozott, hogy az ezt követő eljárás során a Szabs. tv. 178/B. §-át kellett volna alkalmaznia. Álláspontja szerint a  hivatkozott szabályozás alaptörvény-ellenes. Az  indítványozó3 ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. [13] 10. Az  indítványozó4 kezdeményezése alapjául szolgáló ügyben a  Budapesti Rendőr-főkapitányság Szabálysértési Képviseleti Osztálya az  eljárás alá vont személy ellen feljelentést tett a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése szerinti életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt. A  feljelentés szerint 2018. november 29-én az  eljárás alá vont személy egy XIV. kerületi gyalogos aluljáróban magát több takaróval betakarva, egy ágymatracon feküdve aludt. Az  iratok tanúsága szerint az  eljárás alá vont személy láthatóan életvitelszerűen tartózkodott a  közterületen, az  intézkedő rendőrök felszólítása ellenére az  elkövetés helyét nem hagyta el, és a  felajánlott segítség ellenére nem működött együtt a  hajléktalan személyek részére fenntartott ellátások igénybevétele érdekében. A bíróság a gyorsított bíróság elé állítás keretében távmeghallgatás útján tartott tárgyalás során megállapította, hogy a  bíróság elé állítás törvényi feltételei nem állnak fenn. Az  indítványozó4 álláspontja szerint a  Szabs. tv. 178/B.  §-a alaptörvény-ellenes, és azt a  bíróságnak a  feljelentés elbírálása során alkalmaznia kell. Az indítványozó4 ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. [14] 11. Az  indítványozó5 kezdeményezése alapjául szolgáló ügyben a  Budapesti Rendőr-főkapitányság I. Kerületi Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya az  eljárás alá vont személy ellen feljelentést tett a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése szerinti életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés miatt. A  feljelentés szerint az  eljárás alá vont személy 2019. március 22-én a  Déli Pályaudvar aluljárórendszerben a  kövezeten aludt, mellette egy hátizsák volt. Az  intézkedés során megállapításra került, hogy az  eljárás alá vont személyt az intézkedő rendőrök több alkalommal figyelmeztették. Az eljárás alá vont személy az intézkedő rendőrök felszólítása ellenére az  elkövetés helyét nem hagyta el, és a  felajánlott segítség ellenére nem működött együtt a hajléktalan személyek részére fenntartott ellátások igénybevétele érdekében. Az előállítását követően az eljárás alá vont személy a  szabálysértési hatóság előtt a  szabálysértés elkövetését nem ismerte el, valamint elmondta, hogy a budai részen minden hajléktalanszálló telítve van, tovább előadta, hogy nincs olyan lakcíme, ahol életvitelszerűen tartózkodhatna. Az indítványozó5 álláspontja szerint a Szabs. tv. 178/B. §-a alaptörvény-ellenes és azt a bíróságnak a feljelentés elbírálása során alkalmaznia kell. Az indítványozó5 ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz. [15] 12. Az indítványozó1 álláspontja szerint a Szabs. tv. 178/B. § (1) bekezdése szabálysértéssé minősíti az életvitelszerű közterületen tartózkodást. A Módtv. indokolása szerint azért szükséges a módosítás, hogy a Szabs. tv. összhangban legyen az  Alaptörvény hetedik módosításával, utalva arra, hogy az  Alaptörvény módosításával egyidejűleg megszűnik az  a  jogi keret, amely korábban lehetővé tette, hogy a  közrend, a  közbiztonság, a  közegészség és a  kulturális értékek védelme érdekében törvény vagy helyi önkormányzati rendelet jogellenessé minősítse ezt a magatartást. [16] Az indítványozó1 érvelése szerint a  hajléktalanság mint – jellemzően – kényszerű, kiszolgáltatott állapot szabálysértéssé minősítése nem egyeztethető össze az  Alaptörvény B)  cikk (1)  bekezdésében foglalt jogállamiság követelményével, az  Alaptörvény I.  cikk (3)  bekezdésének az  alapvető jogok korlátozására vonatkozó rendelkezéseivel, illetve az  alaptörvény Nemzeti hitvallásának az  elesettek és a  szegények megsegítésének kötelezettségét kinyilvánító rendelkezésével. Önmagában az Alaptörvény hetedik módosítása nem teszi indokolttá, vagy szükségessé az  életvitelszerű közterületi tartózkodás kriminalizálását. Egyrészt az  Alaptörvény módosítása csak egy, már alacsonyabb jogforrási szinten kodifikált, részlegesen meglévő tiltást emelt az  Alaptörvénybe általános jelleggel, másrészt a  szabálysértési tényállás megállapításának alkotmányos követelményei nem teljesülnek. Az Alkotmánybíróság több határozatában, köztük a 38/2012. (XI. 14.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) már vizsgálta a  büntető jogalkotás, ideértve a  szabálysértési tényállás megállapítása alkotmányos követelményeit. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában megsemmisítette a Szabs. tv.-nek a jelen ügyben alkalmazandó jogszabállyal tartalmilag megegyező tényállását, áll az  indítványban. A  Módtv.-vel beiktatott rendelkezéseknek az  indítványozó1 álláspontja szerint nincs az  Alaptörvényből levezethető legitim indoka, figyelemmel arra, hogy a  hajléktalanok által esetenként tanúsított társadalomra veszélyes magatartásformákat (pl. koldulás, csendháborítás, köztisztasági szabálysértés) a  Szabs. tv. külön-külön is szankcionálja. Valójában a  módosított rendelkezések a  hajléktalanságot kriminalizálják, a  szabálysértési jogkövetkezmények kilátásba helyezésével, a  jogalkotó a  korántsem teljeskörűen rendelkezésre álló szociális ellátások igénybevételére próbálja szorítani az  érintetteket. Az  indítványozó1 álláspontja szerint a  hajléktalanság szabálysértéssé nyilvánításához továbbra is szükséges az, hogy a  jogalkotó meghatározza azokat az  alkotmányos értékeket, amelyek védelme indokolttá teszi a  jogok védelmének ezen formáját. A  tiltás általános jelleggel kimondása érdemi indoknak nem tekinthető. [17] Az indítványozó1 álláspontja szerint a Szabs. tv. 178/B. § (5) bekezdése, amely értelmezi az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése szabálysértés elkövetési magatartását, nem felel meg az Alaptörvény B) cikk (1)  bekezdésében kinyilvánított jogállami jogbiztonság követelményének. Az  értelmező rendelkezés tautologikus szerkesztési megoldás mellett az  elkövetési magatartást olyan konjunktív feltételekkel határozza meg, amelyek egyrészt az  elkövető szándékara, másrészt a  külső körülmények alapján levonható következtetésekre épülnek. Utóbbi körben a törvény csak annyit követel meg az elkövetési magatartás megállapításához, hogy az ott írt külső körülményekből arra lehessen következtetni, hogy az  elkövető a  jellemzően lakóhelyül szolgáló közterületen végzett tevékenységeket a közterületen rövid időközönként visszatérően és rendszeresen végzi. Ezért ugyanannak a magatartásnak a tanúsítása (pl. tisztálkodás, étkezés) annak függvényében minősülne szabálysértésnek, hogy azt valaki – a látszat szerint – eseti jelleggel, vagy – mint ahogy a hajléktalanok, és szintén a látszat szerint – időnként visszatérően végzi. Ebből az  is következik, hogy akár a  közterület rendeltetésszerű használata esetén is elvonják a hajléktalan elkövető személyes szabadságát a Szabs. tv. alapján, ami diszkriminatív és sérti az emberi méltóságot. [18] A Szabs. tv. 178/B. § (6) bekezdés a) és b) pontjai az általános szabályoktól eltérően nem teszik lehetővé pénzbírság, illetve helyszíni bírság kiszabását, továbbá az  általános szabályoktól eltérően szigorúbban határozzák meg az  ismételt elkövetés jogkövetkezményeit, mivel a  (20)  bekezdés értelmében az  (1)  bekezdésben meghatározott szabálysértés hat hónapon belüli harmadik elkövetése esetén kizárólag elzárás büntetés szabható ki. Tekintettel arra, hogy ennek a  szabálysértésnek az  elkövetői egyértelműen megállapíthatóan a  hajléktalanok, ezért a  hivatkozott rendelkezések az  Alaptörvény XV.  cikk (1) és (2)  bekezdéseibe (törvény előtti egyenlőség és diszkriminációtilalom) ütköznek, áll az indítványban. [19] Az indítványozó1 álláspontja szerint a Szabs. tv. 178/B. § (7) bekezdése értelmében az ott írt kivétellel az eljárás alá vont személyt őrizetbe kell venni. A módosítással bevezetett rendelkezések nem teszik lehetővé azt, hogy a bíróság mérlegelje a szabálysértési őrizet indokoltságát, az őrizet bírói döntés nélkül a Szabs. tv. 178/B. § (13) bekezdésében meghatározott határidőig tart, míg szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény elkövetése esetén az  érintett – főszabályként – szabadlábon védekezhet. Egyebekben a  Szabs. tv. általános 73.  § (5)  bekezdése jogorvoslatot biztosít az őrizet elrendelésével, illetve meghosszabbításával szemben. Az életvitelszerű közterületen tartózkodás szabályainak megsértése esetén az  ex lege őrizetbe vétel, valamint meghosszabbodás okán a  jogorvoslat, ha a  bíróság formálisan utat is biztosít, nem lehet hatékony, hiszen magából a  törvény szövegéből következik, nem pedig az  elrendelő szerv mérlegeléséből. Mivel a  szabálysértési őrizet tartama automatikusan, a  törvény erejénél fogva meghosszabbodik bizonyos esetben, az  ez  elleni fellebbezés eleve kilátástalan. Az  indítványozó1 érvelése szerint ezen rendelkezések a  törvény előtti egyenlőség és a  diszkriminációtilalom [Alaptörvény XV.  cikk (1) és (2)  bekezdés] követelményének megsértésén túl a  tisztességes tárgyalás követelményével és a  jogorvoslathoz való joggal is ellentétesek [Alaptörvény XXVVIII.  cikk (1) és (7)  bekezdés]. Tekintettel arra, hogy a vonatkozó rendelkezések diszkriminatívan határozzák meg a szabálysértési őrizet tartamát a  hajléktalan elkövetői körre nézve, ez  az Alaptörvény IV.  cikk (1)  bekezdésében foglalt szabadsághoz való joggal ellentétes, a jog korlátozása nem felel meg az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeknek. [20] Az indítványozó1 arra is hivatkozott, hogy a Szabs. tv. fenti szabályai az Emberi Jogok és az Alapvető Szabadságok Védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) 5–6.  cikkével, a 13–14. cikkével és a hetedik kiegészítő jegyzőkönyv 2. cikkével is ellentétesek, ennél fogva a nemzetközi jognak és a  magyar jognak az  Alaptörvény Q)  cikk (2)  bekezdése szerinti összhangja nem biztosított. Az  Egyezmény a jogorvoslati jog korlátozását teszi lehetővé kisebb súlyú bűncselekmények, illetve szabálysértések esetén, de nem a hatékony jogorvoslat kizárását. [21] Az indítványozó1 álláspontja szerint függetlenül attól, hogy az  Alkotmánybíróság helyt ad-e a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdésének megsemmisítésére vonatkozó indítványnak, indokolt a  Módtv. további rendelkezéseinek megsemmisítése, mivel önmagában a  diszkriminatív szankciórendszer szabályainak megsemmisítése azt eredményezné, hogy a Szabs. tv.-nek nem lenne olyan időállapota, amely valamilyen jogkövetkezmény alkalmazását lehetővé tenné a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése szerinti szabálysértés esetén, mert az  általános szabályok alkalmazása törvényi rendelkezés hiányában kizárt. Ezért az  életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt indított eljárásokra vonatkozó további speciális rendelkezések feleslegessé válnának, vagyis a jogbiztonság követelménye ezen további rendelkezések megsemmisítését indokolja. [22] 13. Az  indítványozó2 a  Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (a továbbiakban: Egyezségokmány) vonatkozó rendelkezésire (12. cikk 1. és 3. pontja) hivatkozott, melyek szerint a  szabad mozgás és a  tartózkodási hely szabad megválasztásának joga csak törvényben meghatározott olyan korlátozásoknak vethetők alá, amelyek az  állam biztonságának, a  közrendnek, a  közegészségügynek, a  közerkölcsnek, valamint mások jogainak és szabadságának a  védelme érdekében szükségesek, és amelyek összhangban vannak az  Egyezségokmányban elismert egyéb jogokkal. Az  indítványozó2 álláspontja szerint a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése az  Alaptörvény XXVII.  cikk (1)  bekezdése szerinti szabad mozgáshoz és tartózkodási hely szabad megválasztásához való alapjog korlátozását, illetve sérelmét eredményezi. A Szabs. tv. 178/B. § (1) bekezdése másik alapvető jog védelmének biztosítása nélkül korlátozza az  Alaptörvény hivatkozott rendelkezése szerinti alapvető szabadságjogként értelmezhető alapjogot. A  Módtv. miniszteri indokolása az  Alaptörvény XV.  cikk (3)  bekezdése [helyesen XXII.  cikk (3)  bekezdése] alapján tartja szükségesnek a  Szabs. tv. módosítását az  Alaptörvénnyel való koherencia megteremtése érdekében. A  miniszteri indokolás hivatkozik továbbá arra, hogy az  Alaptörvény feltétel nélkül mondja ki az  életvitelszerűen közterületen tartózkodás tilalmát. Az  indítványozó2 érvelése szerint az  életvitelszerűen közterületen tartózkodás tilalma nem alkalmazható feltétel nélkül. Az  indítványozó2 értelmezésében az  emberi szabadságjogok körébe tartozó alapjogok biztosítása (szabad mozgáshoz és tartózkodási hely szabad megválasztásához való alapjog) a  szociális jogok közé sorolható alapvetésekhez képest (Alaptörvény XXII. cikk) mindenkor elsőbbséget élvez. [23] Az indítványozó2 álláspontja szerint a  Szabs. tv. 178/B.  § (1)  bekezdése sérti továbbá az  Alaptörvény I.  cikk (1) és (4)  bekezdéseit, valamint II.  cikkét. Ebben a  körben az  Abh1.-ben foglalt megállapításokra hivatkozott, valamint arra, hogy sem a Szabs. tv. szabályozása, sem annak indokolása alapján nem állapítható meg az az ok, ami indokul szolgált arra, hogy az  Alaptörvény XIX.  cikkében foglalt állami feladatvállalás alapján a  szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényben (a továbbiakban: Sztv.) a  szociális ellátás körébe vont élethelyzetet a törvényhozó társadalomra veszélyes, kriminális magatartássá nyilvánítson. [24] Az indítványozó2 szerint a Szabs. tv. 178/B. § (4) bekezdése az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése szerinti jogállami jogbiztonság (normavilágosság) követelményét sérti, az  alábbiak szerint. A  Szabs. tv. 178/B.  § (4)  bekezdése szerint, akit 90 napon belül 3 alkalommal a  (2)  bekezdés szerint a  szabálysértés elkövetése miatt a  helyszínen figyelmeztettek, azzal szemben az  újabb elkövetéskor a  szabálysértési eljárás megindítása nem mellőzhető. A jogalkotó 90 napon belül három figyelmeztetési lehetőséget ad a rendőrség számára, azonban nem rögzíti, hogy az  egyes figyelmeztetések között milyen időköznek kell eltelnie. Az  életvitelszerű tartózkodás megváltoztatása esetében egy pár órás időtartam nem elegendő ugyanis, a  jogalkotó által előírt tilalomra tekintettel az  új tartózkodási hely kialakítására. [25] Az indítványozó2 továbbá arra is hivatkozott, hogy a  Szabs. tv. 178/B.  § (6)  bekezdése a  támadott szabálysértési tényállást megvalósító személyekkel szemben automatikusan kizárja a Szabs. tv. szerinti legenyhébb büntetés, azaz a pénzbírság alkalmazásának lehetőségét. Ennek okára a miniszteri indokolás nem tér ki, az vélhetően célszerűségi okokkal magyarázható, mivel a támadott tényállást jellemzően nehéz anyagi helyzetben lévő személyek valósítják meg, ugyanakkor a büntetés kiszabása során a célszerűségi szempontok mérlegelése a jogalkalmazó feladatkörébe tartozik. [26] 14. Az  indítványozó3 álláspontja szerint a Szabs. tv. 178/B.  §-a az  Alaptörvény II.  cikkébe (emberi méltósághoz való jog), illetve a  III.  cikkének (1)  bekezdésébe (embertelen és megalázó bánásmód tilalma) ütközik. Az  indítványozó3 az  Abh1.-ben foglalt megállapításokra hivatkozott, továbbá hangsúlyozta, hogy a  Szabs. tv. 1. §-a értelmében az a tevékenység vagy mulasztás értékelhető szabálysértésként, amely veszélyes a társadalomra, azaz a  bűncselekményként történő büntetni rendeléshez szükségesnél kisebb fokban sérti, vagy veszélyezteti az  Alaptörvény szerinti állami, társadalmi, vagy gazdasági rendet, a  természetes és jogi személyek, valamint a  jogi személyiség nélküli szervezetek személyét vagy jogait. Ezzel összefüggésben felhívta a  176/2011. (XII. 29.) AB határozatot, amelyben az  Alkotmánybíróság rámutatott, hogy önmagukban a  közrendre és köznyugalomra vonatkozó elvont alkotmányos értékek nem indokolhatják ilyen preventív jellegű szabálysértési tényállás megállapítását. Maga az  a  körülmény, miszerint egy közterületen életvitelszerűen tartózkodó hajléktalan személy a közterületet használó más személyek számára zavaró hatású, önmagában még nem jelent egyet a társadalomra veszélyességgel. Annak feltételezése, hogy egy ilyen személy másoknál gyakrabban fog bűncselekményt vagy szabálysértést elkövetni, ellentétben áll az emberi méltóság sérthetetlenségével. [27] A Szabs. tv. 178/B.  § (2)  bekezdés b)  pontja a  szabálysértési eljárás megindítása mellőzésének egyik esetét (büntethetőséget kizáró okot) tartalmazza arra az  esetre, ha az  életvitelszerűen közterületen tartózkodó személy a  jelenlévő hatóság, vagy más szerv, vagy szervezet felajánlott segítségét elfogadva, a  hajléktalan személyek részére fenntartott ellátások igénybevétele érdekében együttműködik. Az  indítványozó3 kiemelte, hogy jelen esetben az  eljárás alá vont személy fertőző betegségben szenved, így az  esetleges együttműködés esetén is csak korlátozottan állnak rendelkezésére a  különböző szociális ellátások. Amennyiben a  szabálysértési felelősségre vonást elkerülendő az  eljárás alá vont személy kényszerből, akarata ellenére venné igénybe a  hajléktalanok részére biztosított ellátást, szintén sérülne az  emberi méltóság sérthetetlenségéhez való joga, az  önrendelkezés szabadságához való joga, illetve az általános cselekvési szabadsága. [28] Az indítványozó3 álláspontja szerint a  Szabs. tv. 178/B.  §-ában megfogalmazott tényállás nemcsak a  Szabs. tv. 1.  § (1) és (2)  bekezdései által támasztott követelményekkel nem áll összhangban – mivel az  életvitelszerű közterületen tartózkodás a  fentiek szerint önmagában nem lehet veszélyes a  társadalomra –, de az  Alaptörvény II.  cikkébe is ütközik. Ennek alapulvételével pedig megalázó bánásmódnak tekinthető, így az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésének harmadik fordulatába ütközik a Szabs. tv. 178/B. § (7) bekezdésében rögzített eljárási szabály, miszerint a bíróság elé állítás érdekében az  (1)  bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjét a  rendőrségre elő kell állítani, meg kell hallgatni, és a  Szabs. tv. 10.  §-ában rögzített elzárást kizáró okok kivételével szabálysértési őrizetbe kell venni. A  Szabs. tv. 178/B.  § (7)  bekezdése tehát nem biztosít mérlegelési jogkört a  szabálysértési hatóság részére egy, az  indítványozó3 álláspontja szerint a  társadalomra nem veszélyes cselekmény miatt foganatosítandó őrizetbe vétel – vagyis az Alaptörvény IV. cikkének (1) bekezdésében rögzített szabadsághoz való jog korlátozása – szükségességének szempontjából. [29] 15. Az  indítványozó4 az  indítványozó2 indítványában foglaltakkal azonos indokok és azonos alkotmányos összefüggés alapján tartotta alaptörvény-ellenesnek a  Szabs. tv. támadott rendelkezéseit, továbbá ugyanazon alaptörvényi rendelkezések sérelmét állította, mint az  indítványozó2. Az  indítványozó4 továbbá kiemelte, hogy a  Szabs. tv. 178/B.  § (7) és (13)  bekezdései diszkriminatívan határozzák meg a  szabálysértési őrizet tartamát a  hajléktalan elkövetői körre, lehetővé teszik, hogy bírói döntés és az  őrizet megszüntetésének lehetősége nélkül kerüljön sor a  személyi szabadság korlátozására, amely rendelkezések ellentétesek az  alaptörvény IV.  cikkében írt személyes szabadsághoz való joggal. Az  Alaptörvény IV.  cikk (3)  bekezdése ugyan a  bűncselekménnyel gyanúsított személyként utal a  jog alanyára, azonban az  Alaptörvény R)  cikk (3)  bekezdésében írt értelmezési alapelvből következően ezen alapjogot nem csak a büntetőeljárás, hanem a szabálysértési eljárás során alkalmazott szabadságelvonás esetére is el kell ismerni. [30] 16. Az indítványozó5 lényegében az indítványozó2 és az indítványozó4 indítványában foglaltakkal azonos indokok alapján tartotta alaptörvény-ellenesnek a  Szabs tv. támadott rendelkezéseit, továbbá ugyanazon alaptörvényi rendelkezések sérelmét állította, mint az indítványozó2 és az indítványozó4. [31] 17. Összefoglalóan elmondható, hogy az indítványok szerint: a) Az  életvitelszerű közterületen tartózkodás szabálysértéssé nyilvánításával a  jogalkotó olyan kérdést kíván büntetőjogi eszközökkel kezelni, amelyről az Alkotmánybíróság már leszögezte, hogy alapvetően a szociális biztonsághoz való jog állami intézményvédelmi kötelezettségébe tartozik. Önmagában az  Alaptörvény hetedik módosítása nem teszi indokolttá, vagy szükségessé az  életvitelszerű közterületi tartózkodás kriminalizálását. Egyrészt az Alaptörvény módosítása csak egy, már alacsonyabb jogforrási szinten kodifikált, részlegesen meglévő tiltást emelt az  Alaptörvénybe általános jelleggel, másrészt a  szabálysértési tényállás megállapításának alkotmányos követelményei nem teljesülnek. b) A  Szabs. tv. 178/B.  §-ának több rendelkezése [konkrétan annak (4) és (5)  bekezdése] sérti a  jogállamiság elvét, mivel azok nem felelnek meg a  normavilágosság követelményének, és utat engednek az  önkényes jogalkalmazásnak. Az  alkotmánybírósági gyakorlatban kimunkált alkotmányos büntetőjog követelményrendszerének egyik fontos eleme a normavilágosság és az önkényes jogalkalmazás tilalma. c) A  Szabs. tv. 178/B.  §-ában szabályozott szabálysértési tényállás a  hajléktalan személyeket célozza, ami vagyoni és társadalmi helyzet szerinti tiltott diszkriminációhoz vezet. d) A  Szabs. tv. 178/B.  § (2)  bekezdése gyakorlatilag rákényszeríti az  eljárás alá vont hajléktalan embereket arra, hogy igénybe vegyék a  hajléktalan személyek részére fenntartott ellátásokat, amelyek részben csupán korlátozottan állnak rendelkezésre. Ha nem élnek ezzel a  lehetőséggel, a  helyszíni figyelmeztetés helyett szabálysértési eljárást indítanak ellenük, amely során elzárás szabható ki. Azzal szemben pedig, akit 90 napon belül három alkalommal a helyszínen figyelmeztettek, az újabb elkövetéskor a szabálysértési eljárás megindítása nem mellőzhető. Ennek eredményeképpen a hajléktalan személynek, ha el akarja kerülni, hogy szabálysértési eljárás induljon ellene, nincs más választása, mint igénybe venni a  hajléktalan személyek részére fenntartott ellátásokat. A támadott szabályozás ezért az emberi méltósághoz való jogot sérti. e) A  Szabs. tv. több rendelkezése is kizárja az  eljáró rendőr, valamint a  bíróság mint jogalkalmazó szerv mérlegelését az  eljárás alá vont személy szabadságtól való megfosztása vonatkozásában. Az  intézkedő rendőrnek törvényi kötelezettsége az  eljárás alá vont személyt előállítani és őrizetbe venni. A  bíróságnak nincs joga mérlegelni sem az őrizet elrendelésének, sem pedig annak fenntartásának/meghosszabbításának indokoltságát, végül pedig a  bíróság mérlegelési joga az  általános szabályokhoz képest korlátozottabb a  szankció kiszabásának terén. A  szabálysértési őrizet tartama automatikusan, a  törvény erejénél fogva meghosszabbodik bizonyos esetben, és az  az elleni fellebbezés sikere eleve kilátástalan. A  támadott szabályozás ezért a személyes szabadsághoz való joggal összefüggésben sérti a törvény előtti egyenlőséghez való jogot, az  egyenlő bánásmódhoz való jogot, valamint a  tisztességes bírósági eljáráshoz (azon belül a tisztességes tárgyaláshoz) való jogot és a hatékony jogorvoslathoz való jogot. [32] 18. Eljárása során az  Alkotmánybíróság az  Abtv. 57.  § (1) és (2)  bekezdései alapján beszerezte a  belügyminiszter, az  igazságügyi miniszter és az  emberi erőforrások minisztere véleményét. Az  érintett három miniszter egységes véleményt fogalmazott meg (a továbbiakban: együttes miniszteri vélemény). Továbbá az Abtv. 57. § (2) bekezdése alapján az  Alkotmánybíróság a  Hajléktalanokért Közalapítványt, a  Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesületet és a Menhely Alapítványt is megkereste az indítványokkal kapcsolatos szakmai álláspontja kifejtésére. II. [33] 1. Az Alaptörvénynek az indítványokban hivatkozott rendelkezései: „Nemzeti hitvallás Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelezettségét.” „B) cikk (1) Magyarország független, demokratikus jogállam.” „Q) cikk (2) Magyarország nemzetközi jogi kötelezettségeinek teljesítése érdekében biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját.” „R)  cikk (3) Az  Alaptörvény rendelkezéseit azok céljával, a  benne foglalt Nemzeti hitvallással és történeti alkotmányunk vívmányaival összhangban kell értelmezni.” „I. cikk (1) AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. (2) Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait. (3) Az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható. (4) A törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, valamint őket is terhelik azok a kötelezettségek, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg. III.  cikk (1) Senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, valamint szolgaságban tartani. Tilos az emberkereskedelem.” „IV. cikk (1) Mindenkinek joga van a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz. (2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki. (3) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül szabadon kell bocsátani, vagy bíróság elé kell állítani. A  bíróság köteles az  elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.” „XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes. (2) Magyarország az  alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.” „XIX.  cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult. (2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg. (3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.” „XXII. cikk (1) Az állam jogi védelemben részesíti az otthont. Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. (2) Az  emberhez méltó lakhatás feltételeinek a  megteremtését, továbbá a  közterület közcélú használatának védelmét az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani. (3) Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.” „XXVII. cikk (1) Mindenkinek, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén, joga van a szabad mozgáshoz és tartózkodási helye szabad megválasztásához.” „XXVIII. cikk (1) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” „XXVIII.  cikk (7) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogorvoslattal éljen az  olyan bírósági, hatósági és más közigazgatási döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti.” [34] 2. Az indítványok által támadott Szabs. tv. rendelkezései: „178/B. § (1) Aki életvitelszerűen közterületen tartózkodik, az szabálysértést követ el. (2) Mellőzni kell a szabálysértési eljárás megindítását és helyszíni figyelmeztetést kell alkalmazni, ha a) az elkövető a rendőr felszólítására az elkövetés helyét elhagyja, vagy b) az elkövető a  jelenlévő hatóság vagy más szerv vagy szervezet felajánlott segítségét elfogadva együttműködik a hajléktalan személyek részére fenntartott ellátások igénybevétele érdekében. (3) A  helyszíni figyelmeztetéssel egyidejűleg a  rendőr az  elkövetőt tájékoztatja a  (4)  bekezdésben foglalt jogkövetkezményekről. (4) Akit 90 napon belül 3 alkalommal a  (2)  bekezdés szerint a  szabálysértés elkövetése miatt a  helyszínen figyelmeztettek, azzal szemben az újabb elkövetéskor a szabálysértési eljárás megindítása nem mellőzhető. (5) Az  (1)  bekezdés alkalmazásában életvitelszerű tartózkodásnak tekinthető minden olyan magatartás, amely alapján megállapítható, hogy a  közterületen való életvitelszerű tartózkodás a  lakó- és tartózkodási hely, valamint egyéb szállásra való visszatérés szándéka nélkül, a  közterületen való huzamos tartózkodás érdekében valósul meg, és a  közterületen való tartózkodás körülményeiből, vagy a  magatartásból arra lehet következtetni, hogy a  jellemzően lakóhelyül szolgáló közterületen végzett tevékenységet – így különösen alvás, tisztálkodás, étkezés, öltözködés, állattartás – az elkövető a közterületen rövid időnként visszatérően és rendszeresen végzi. (6) Az (1) bekezdésben meghatározott szabálysértés a) miatt pénzbírság nem szabható ki, b) elkövetésén tetten ért személlyel szemben helyszíni bírság kiszabásának nincs helye. (7) A  bíróság elé állítás érdekében az  (1)  bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetőjét a  rendőrségre elő kell állítani, meg kell hallgatni és – a (11) bekezdésben meghatározott kivétellel – szabálysértési őrizetbe kell venni. (8) A rendőrség a szabálysértési őrizet ideje alatt gondoskodik az elkövető tisztálkodásáról és tiszta ruhával történő ellátásáról. (9) Az  (1) bekezdés szerinti szabálysértés elkövetőjének előállítása során azon ingóságokat, amelyeket az elkövető nem vesz magához, de úgy nyilatkozik, hogy azokra igényt tart, valamint amelyek vonatkozásában a  nyilatkozat a helyszíni intézkedés során nem szerezhető be, a Kormány rendeletében meghatározott szerv ideiglenes tárolásba veszi. (10) A  Kormány rendeletében meghatározott szerv a  (9)  bekezdés szerinti ingóságot 6 hónapig őrzi meg. A  megőrzési idő leteltét követően az  általános szabálysértési hatóság intézkedik az  ingóságok megsemmisítése iránt. Ha az ingóság gyorsan romló, bomló, tárolhatatlan dolog, akkor azt haladéktalanul meg kell semmisíteni. (11) Akivel szemben a 10. §-ban meghatározott elzárást kizáró ok áll fenn, azzal szemben az eljárást az előkészítő eljárást folytató szerv megszünteti. (12) Ha a  meghallgatás során az  elkövető úgy nyilatkozik, hogy a  közérdekű munka végzését vállalja, akkor az  előkészítő eljárást lefolytató szerv a  szabálysértési őrizet ideje alatt intézkedik a  foglalkoztathatósági szakvélemény beszerzése iránt. (13) Az  (1)  bekezdés szerinti szabálysértés elkövetőjével szemben a  szabálysértési őrizet a  bíróság jogerős döntéséig, de legfeljebb a nem jogerősen kiszabott szabálysértési elzárás tartamáig tart. Az elsőfokú bíróság által nem jogerősen kiszabott közérdekű munka büntetés esetén a  szabálysértési őrizet a  14.  § (2a)  bekezdésében meghatározott beszámítás szerinti tartamig tart. Ha az  elsőfokú bíróság figyelmeztetés intézkedést alkalmaz, az elkövetőt haladéktalanul szabadítani kell. (14) A  bíróság az  elsőfokú döntését az  őrizetbe vételtől számított 72 órán belül hozza meg. Az  elsőfokú döntés elleni fellebbezést a végzés kihirdetését követően a tárgyaláson be kell jelenteni, amelyet a bíróságnak írásba kell foglalnia. A bíróság az iratokat haladéktalanul felterjeszti a törvényszékhez. (15) A bíróság a másodfokú döntését az elsőfokú döntést követő 30 napon belül hozza meg. (16) Ha a  technikai feltételek biztosítottak, akkor a  bírósági eljárásban az  elkövető jelenléte telekommunikációs eszköz útján is biztosítható. (17) Az  (1)  bekezdésben meghatározott szabálysértés miatt az  e  törvényben foglalt feltételek fennállása esetén figyelmeztetés intézkedés, közérdekű munka vagy elzárás szabható ki. Ha az  elkövető a  közérdekű munka elvégzését nem vállalja, elzárás szabható ki. (18) Ha a bíróság elzárás büntetést szab ki, ennek azonnali foganatba vételét rendeli el. (19) A (17) bekezdés szerint kiszabott közérdekű munka végrehajtására az elkövetés helye szerinti településen kerül sor. (20) Ha az  eljárás alá vont személyt az  (1)  bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetésének időpontját megelőző hat hónapon belül már két ízben jogerősen felelősségre vonták az  (1)  bekezdésben meghatározott szabálysértés elkövetése miatt, az ismételten elkövetett (1) bekezdés szerinti szabálysértés miatt közérdekű munka büntetés nem szabható ki, valamint figyelmeztetés intézkedés nem alkalmazható. (21) Ha az elkövető a (17) bekezdésben meghatározott közérdekű munka büntetést vállalja, de azt nem teljesíti, és a közérdekű munka büntetés elzárásra történő átváltoztatása érdekében megtartott bírósági eljárásban az elkövető személyes jelenlétének a biztosítása szükséges, akkor ennek céljából az általános szabálysértési hatóság az elkövető körözését rendeli el.” III. [35] A bírói kezdeményezések nem megalapozottak. [36] 1. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény 24.  cikk (2)  bekezdés b)  pontjában foglalt felhatalmazás alapján az Abtv. 25. § (1) bekezdés szerinti bírói kezdeményezésre felülvizsgálja az egyedi ügyben alkalmazandó jogszabály összhangját az  Alaptörvénnyel. Ezért az  Alkotmánybíróság elsőként megvizsgálta, hogy a  bírói kezdeményezések megfelelnek-e az Abtv. 25. §-a szerinti feltételeknek. [37] Az Abtv. 25.  §-a önálló címként – „Bírói kezdeményezés egyedi normakontroll eljárás iránt” – meghatározza az  ügytípusra vonatkozó különös szabályokat, amelyeket az  Abtv. 51–52.  §-ai az  indítványra vonatkozó további formai és tartalmi feltételekkel egészítenek ki. Ezeket az  Alkotmánybíróság korábbi határozataiban már értelmezte {összefoglalóan lásd a  3058/2015. (III. 31.) AB végzésben, Indokolás [8]–[23]}. Az  Alkotmánybíróság több határozatában értelmezte az  indítványok további formai és tartalmi feltételeit. A  kérelem az  Abtv. 52.  § (1)  bekezdésében megkövetelt határozottságnak akkor felel meg, ha az  (1b)  bekezdésben felsorolt feltételeknek eleget tesz, így pontosan és egyértelműen megjelöli az  indítvány indokait, az  indítvány által támadott jogszabályt vagy jogszabályi rendelkezést, az Alaptörvény vagy nemzetközi szerződés megsértett rendelkezését. Az indítványnak indokolnia kell továbbá, hogy a sérelmezett jogszabály vagy jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével vagy a  nemzetközi szerződéssel. A  vizsgált ügyben az  indítványok nem indokolták meg a  Szabs. tv. támadott rendelkezésére vonatkozóan azt, hogy miért sérti az  Egyezmény, illetve az  Egyezségokmány indítványokban hivatkozott rendelkezéseit. A  jelen ügyben az  indítványok az  Alaptörvény Q)  cikkét, IV.  cikk (2)  bekezdését, XXVII.  cikk (1)  bekezdését, valamint XXVIII.  cikk (1)  bekezdését nevesítették ugyan mint megsértett alaptörvényi rendelkezést, de ezt meghaladóan nem terjesztettek elő releváns alkotmányjogi érvelést a tekintetben, hogy a  támadott szabályozás miért ellentétes a  hivatkozott nemzetközi szerződések megjelölt rendelkezéseivel. A  fentiek alapján az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy az  indítványok ezen részükben nem felelnek meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglalt feltételnek. [38] Az Abtv. 52. § (4) bekezdése értelmében az alkotmánybírósági eljárás feltételeinek fennállását az indítványozónak kell igazolnia. Az  Abtv. 52.  § (2)  bekezdése szerint a  vizsgálat kizárólag a  megjelölt alkotmányossági kérelemre korlátozódik. Mivel a  bírói indítványok a  fentiekben kifejtett okokból nem felelnek meg az  Abtv. 52.  § (1b)  bekezdés e)  pontjában foglalt és a  3058/2015. (III. 31.) AB végzésben értelmezett feltételnek, az  Alkotmánybíróság megállapította, hogy e  tartalmi követelmény hiányában az  indítványok ezen részükben érdemben nem bírálhatók el. [39] Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy egyebekben a  bírói kezdeményezések megfelelnek az  Abtv. 52.  § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt és a 3058/2015. (III. 31.) AB végzésben értelmezett feltételnek. [40] 2. Az  Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az  indítványozók által hivatkozott Abh1. változatlan tartalommal irányadó-e jelen ügyben is, vagy annak meghozatala óta olyan mértékben megváltozott a  jogi szabályozási környezet, ami az  Abh1. és az  arra épülő korábbi alkotmánybírósági gyakorlat alkalmazhatóságát a vizsgált ügyben kizárja. Az Alkotmánybíróság erre nézve az alábbi megállapításokat teszi. [41] Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a  korábbi alkotmánybírósági gyakorlat felhasználhatósága kapcsán figyelemmel kell lennie saját, irányadó gyakorlatára. A  13/2013. (VI. 17.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh2.) az  alapvető jogok biztosának indítványára az  Alkotmánybíróság elvi éllel úgy foglalt állást, hogy „a hazai és európai alkotmányjogi fejlődés eddig megtett útja, az  alkotmányjog szabályszerűségei szükségképpeni hatással vannak az  Alaptörvény értelmezésére is. Az  Alkotmánybíróság az  újabb ügyekben vizsgálandó alkotmányjogi kérdések kapcsán felhasználhatja a  korábbi határozataiban kidolgozott érveket, jogelveket és alkotmányossági összefüggéseket, ha az Alaptörvény adott szakaszának az Alkotmánnyal fennálló tartalmi egyezése, az Alaptörvény egészét illető kontextuális egyezősége, az Alaptörvény értelmezési szabályainak figyelembevétele és a konkrét ügy alapján a megállapítások alkalmazhatóságának nincs akadálya, és szükségesnek mutatkozik azoknak a meghozandó döntése indokolásába történő beillesztése” (Indokolás [32]), {6/2018. (VI. 27.) AB határozat, Indokolás [42]}. [42] Fentiekből az  következik, hogy az  Alkotmánybíróság a  korábbi döntéseiben kifejtett érvek felhasználhatóságát mindig esetről esetre vizsgálja, figyelemmel az adott ügy egyedi jellegére. Ezért az Alkotmánybíróság a vizsgálatát jelen ügyben is mindezek szem előtt tartásával végezte el. [43] Az Alkotmánybíróság az  Abh1.-ben már vizsgálta a  szabálysértési tényállás megállapítása alkotmányos követelményeit, és megsemmisítette a  Szabs. tv.-nek a  jelen ügyben alkalmazandó jogszabállyal tartalmilag megegyező tényállását. Az Abh1.-ben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy önmagában az, hogy a közterületnek az életvitelszerű lakhatásra való használata magában hordozza mások jogainak sérelmét, a közrend megsértésének lehetőségét, nem tekinthető a  büntetendővé nyilvánítás legitim indokának. Az  Alkotmánybíróság emlékeztet rá, hogy a  176/2011. (XII. 29.) AB határozatában felhívta a  figyelmet arra, hogy önmagukban a  közrendre és a  köznyugalomra vonatkozó elvont alkotmányos értékek nem indokolhatják ilyen preventív jellegű szabálysértési tényállás megalkotását. [44] Az Alaptörvény negyedik módosítása következtében az  Alaptörvény XXII.  cikke helyébe a  következő rendelkezés lépett: „XXII.  cikk (1) Magyarország törekszik arra, hogy az  emberhez méltó lakhatás feltételeit és a  közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. (2) Az emberhez méltó lakhatás feltételeinek a megteremtését az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani. (3) Törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a  közrend, a  közbiztonság, a  közegészség és a  kulturális értékek védelme érdekében, a közterület meghatározott részére vonatkozóan jogellenessé minősítheti az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodást.” [45] Az Alaptörvény hetedik módosítása az  Alaptörvény XXII.  cikkét az  alábbiak szerint módosította. Az  Alaptörvény XXII. cikk (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lépett: „(1) Az állam jogi védelemben részesíti az otthont. Magyarország törekszik arra, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa.” [46] Az Alaptörvény XXII. cikk (2)–(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések léptek: „(2) Az  emberhez méltó lakhatás feltételeinek a  megteremtését, továbbá a  közterület közcélú használatának védelmét az állam és a helyi önkormányzatok azzal is segítik, hogy törekszenek valamennyi hajlék nélkül élő személy számára szállást biztosítani. (3) Tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás.” [47] Az Alaptörvény 2018. október 15-től hatályos hetedik módosításának indokolása szerint: „[a] módosítás a XXII. cikkben az  otthon fizikai védelmére vonatkozó szabályokat kívánja hangsúlyozni. Továbbra is államcél, hogy az  emberhez méltó lakás feltételeit és a  közszolgáltatáshoz való hozzáférést mindenki számára biztosítsa. Az  életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás sérti a közterületek közcélú használatát, ami ellen indokolt fellépni.” [48] A Szabs. tv. 178/B.  §-át beiktató Módtv. indokolása szerint az  életvitelszerű közterületi tartózkodás tényállásának beiktatását az Alaptörvény XXII. cikk (3) bekezdésének módosított rendelkezésével való koherencia megteremtése teszi szükségessé. [49] Az Alaptörvény hetedik módosításának a  2018. október 15-től hatályba lépett és fent hivatkozott XXII.  cikk (2) és (3) bekezdései tehát új alaptörvényi rendelkezéseket iktattak az Alaptörvénybe, amelyek az Alaptörvény egészéhez képest is tartalmuknál fogva (közterület közcélú használatának alkotmányos védelme, kifejezett alaptörvényi tilalom az  életvitelszerű közterületen tartózkodásra, a  mondott alkotmányos védelem biztosítása érdekében) új alaptörvényi hátteret adnak a  most vizsgált ügynek. Ebből következően már másként, újszerűen merül fel a  jelen ügyben vizsgálandó alkotmányossági kérdés, mint a  korábbi az  Alaptörvény hetedik módosítása előtti alkotmánybírósági határozatok alapjául fekvő ügyekben. [50] Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Abh1. meghozatalát követően, mind az Alaptörvény, mind pedig a Szabs. tv. irányadó, illetve vizsgált rendelkezési módosultak, ezért az Abh1.-ben, továbbá a vonatkozó korábbi alkotmánybírósági gyakorlatában foglalt megállapítások a  jelen indítványok alapján vizsgált szabályozási környezetben már nem irányadók, nem kötik az Alkotmánybíróságot az új szabálysértési tényállás alkotmányossági vizsgálata során. [51] 3. Az  Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az  Alaptörvény XXII.  cikkének módosított tartalma mennyiben köti az alkotmányossági vizsgálat során. [52] Az Alaptörvény hetedik módosítása az  Alaptörvénybe iktatta a  XXII.  cikk (2) és (3)  bekezdéseit, amelynek következtében – az indítványozók által sem vitatottan – az Abh1. meghozatalát követően a vonatkozó alaptörvényi szabályozás alapvetően változott meg. Az  alkotmányozó a  legmagasabb jogforrási szinten, az  Alaptörvényben vezetett be egy általános, mindenkire vonatkozó olyan tiltó rendelkezést, amely tilalmazza az  életvitelszerű közterületen tartózkodást, a  közterület alkotmányos védelme céljából. Az  Alaptörvény Negyedik módosítása által beiktatott korábbi XXII. cikk (3) bekezdés mint kivételt megállapító rendelkezés csupán a közterületen tartózkodás meghatározott területen és okból történő tilalmát írta elő, megteremtve annak a  lehetőségét, hogy a  helyi önkormányzatok meghatározott alkotmányos értékek (közrend, közbiztonság, közegészség) védelme érdekében jelölhessenek ki olyan közterületeket, ahol az életvitelszerű közterületen tartózkodás szabálysértésnek minősül. [53] Az Alaptörvény negyedik módosítása következtében az  Alaptörvény 24.  cikk (5)  bekezdése az  Alkotmánybíróság eljárását az  Alaptörvény és az  Alaptörvény módosítása körében csak a  megalkotásra és a  kihirdetésre vonatkozó, az  Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények vonatkozásában teszi lehetővé. Az  Alkotmánybíróság az  Alaptörvény negyedik módosítását vizsgáló, korábban már hivatkozott Abh2.-ben úgy foglalt állást, hogy nem alkothatja meg és nem is változtathatja meg az  Alaptörvényt, amelyet védeni hivatott, vagyis elhatárolódott az Alaptörvény, illetve annak egyes rendelkezési módosításának tartalmi alkotmányossági vizsgálatától. [54] Az Alkotmánybíróság a  jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy számára az  Alaptörvény az  alkotmányos mérce, az Alaptörvény tételes rendelkezéseit és annak módosítását tartalmi szempontból – az ezt lehetővé tevő hatáskör hiányában – nem ítélheti meg. Ebből következően az  Alaptörvény hetedik módosításával beiktatott XXII.  cikke kötelezően alkalmazandó mérce jelen ügyben is. Az  Alaptörvény XXII.  cikkéhez kapcsolt indokolásban kifejezésre juttatott alkotmányozói szándék, illetve cél sem hagyható figyelmen kívül. Ebben a  körben, a  megváltozott alaptörvényi szabályozási környezetben kiemelt jelentősége van az  Alaptörvény XXII.  cikke alaptörvényi tartalmának. [55] 4. Az  Alkotmánybíróság ezt követően az  Alaptörvény XXII.  cikkének alkotmányos tartalmát vizsgálta, figyelemmel az  ezen alaptörvényi rendelkezéshez kapcsolódó, az  Alaptörvény fent hivatkozott módosításához fűzött alkotmányozói célra is. [56] Az Alaptörvény XXII. cikkének (2) bekezdése az államcél megfogalmazása mellett a közterület közcélú használatát alaptörvényi védelem alá helyezi. Ez  a  védelem szoros összefüggésben áll a  (3)  bekezdésben foglalt alaptörvényi tilalommal. A  (2) bekezdést és a  (3) bekezdést együtt és egymásra tekintettel kell értelmezni: a közterület közcélú használatának a  védelmét biztosítja a  (3)  bekezdésben foglalt alaptörvényi tilalom. Ezt az  értelmezést támogatja az  Alaptörvény indokolása is, amikor kimondja azt, hogy a  közterületen való életvitelszerű tartózkodás sérti az  alkotmányosan védett közcélú közterület használatot. Az  említett (3)  bekezdés tehát egy alaptörvényi szinten megfogalmazott tilalom, ami mindenkire vonatkozik. A közterület közcélú használatának az alaptörvényi védelmét indokolja az, hogy „véges számú” és az  is, hogy a  közcélú használat a  közösség egésze számára (bárki számára) nyitva álló, a  közösség egészének az  érdekében álló használatot jelent. Az  ettől eltérő használat csak kivételes és jogszabályi feltételekhez kötött lehet. A fentiekből az következik, hogy a bárki általi közcélú közterület használatnak is korlátja mások jogainak a tiszteletben tartása. [57] 5. Az  Alkotmánybíróság ezt követően az  egyén alkotmányos jogainak a  közösség tagjaként való gyakorlását, az együttműködési kötelezettség kérdését vizsgálta. [58] Az Alaptörvény SZABADSÁG ÉS FELELŐSSÉG fejezetében határozza meg az  alapvető jogok (szabadságok) katalógusát és az  ezekhez társuló felelősségi elemeket. Az  Alaptörvény I.  cikk (1)  bekezdése szerint „AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben k …