813/B/2009. AB határozat

813/B/2009. AB határozat. A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában – dr. Balogh Elemér, dr. Paczolay Péter és dr. Trócsányi László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő h a t á r o z a t o t: 1. Az Alkotmánybíróság a földgázellátásról szóló 2008. XL. törvény 138/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

I. 1. Az Alkotmánybírósághoz öt indítvány érkezett a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a továbbiakban: Get.) 138/A. §-a, valamint a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény szerinti közüzemi nagykereskedelmi engedélyesnél felmerült bevételi hiány megtérítésének részletes szabályairól szóló 27/2009. (VI. 25.) KHEM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) egésze, de különösen a 4. §

A folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggése miatt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 28. §

E szabály értelmében a közüzemi nagykereskedői engedéllyel rendelkezett engedélyesnek 2009. június 30-ig a földgázár-szabályozásban elismert (az árszabályozásban figyelembevételre kerülő) és a tényleges importköltségeinek negatív különbözetéből adódó bevételi hiányát az alábbi jogalanyok kötelesek a rendszerirányítónak megfizetni: a) a felhasználó részére földgázt értékesítő egyetemes szolgáltató, földgázkereskedő vagy földgáztermelő (akik ezt továbbhárítják a felhasználók felé), illetve b) külföldről földgázt vásárló felhasználó. A rendszerirányító által létrehozott, elkülönített számlán kezelt, kötelező befizetésekből származó pénzeszközök a közüzemi nagykereskedőket illetik meg.

Az Vhr. meghatározza a közüzemi nagykereskedelmi engedélyesnél felmerült bevételi hiány mértékét (66 milliárd Ft.), a fizetési kötelezettség hőmennyiség alapján meghatározott mértékét, a befizetés részletes szabályait, valamint a fizetési kötelezettség alól mentesülő felhasználók körét.

A Vhr.-t az 52/2009. (X. 6.) KHEM rendelet (a továbbiakban: Vhrmód.) 2009. október 7-ei hatállyal módosította.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság felhívta az indítványozókat, hogy nyilatkozzanak, indítványaikat a jogszabályi változások ellenére fenntartják-e. Az indítványozók nézete szerint a Vhr. módosításai ellenére az alkotmányossági probléma továbbra is fennáll, ezért az alkotmányossági vizsgálatot a Vhr. módosított szövege tekintetében kérték elvégezni. Utólagos normakontroll indítványokról lévén szó az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – az alkotmányossági vizsgálatot a Vhr. hatályos szövege tekintetében folytatta le.

A Get. 138/A. § (1) bekezdésének értelmezéséből következik, hogy azok a felhasználók, akik (amelyek) 2005. július 1-jétől bármikor közüzemi szolgáltatás keretében vételeztek földgázt, a hiány megfizetéséből részt kell, hogy vállaljanak. Az indítványozók szerint azonban a Vhr. nem veszi figyelembe, hogy a felhalmozódott hiányt az egyes felhasználók milyen mértékben keletkeztették, valamint azt sem, hogy a felhasználók akár több fogyasztási hellyel is rendelkeznek, melyek közül egyesek a 2005. július 1. utáni időpontban vásároltak földgázt, mások azonban nem. Az indítványozók szerint figyelmen kívül hagyja a szabályozás azt is, hogy azok a feljogosított fogyasztók, amelyek 2008. II. és 2009. I. félévében (amikor a 66 milliárd forintos hiány túlnyomó része keletkezett) nem a közüzemi szolgáltatás keretében vételeztek földgázt, azok az árfolyamváltozás kedvezőtlen hatásait már a földgázkereskedőkkel kötött szerződéseik miatt viselték. Az indítvá- nyozók azt is sérelmesnek tartják, hogy mivel a befizetési kötelezettség jelentős része a nyári időszakra esik, így a jogalkotó a „nagykereskedők kompenzálási terhének meghatározó részét” az ipari fogyasztókra hárítja, ugyanis a lakossági fogyasztók gázfogyasztása ebben az időszakban elhanyagolható. Az indítványozók szerint ezen indokok alapján a szabályozás diszkriminatív [Alkotmány 70/A. §

Kiegészítő indítványaikban – melyek tartalma egymással teljesen megegyezik – az indítványozók előadták, hogy a támadott jogszabályok a visszamenőleges hatályú jogalkotás tilalmát is sértik. Azon törvényi rendelkezés, miszerint azok a felhasználók, akik 2005. július 1-jétől bármikor közüzemi szolgáltatás keretében vételeztek földgázt, a felhalmozódott hiány megfizetéséből részt kell, hogy vállaljanak, az érintettek helyzetét egyértelműen terhesebbé teszik, és átrendezik a törvény hatályba lépése előtti jogviszonyokat, mivel – érvelnek az indítványozók – a szolgáltatók és az igénybe vevők közötti szerződési feltételeket visszamenőlegesen, egyoldalúan módosítják. Utaltak arra, hogy a rendelkezések még a szakemberek számra sem átláthatók és nem egyértelmű indokok alapján hárítják át „két gazdasági társaság (E.ON Földgáz Trade Zrt., TIGÁZ Zrt.) állítólagos veszteségét (…) harmadik felekre”, úgy, hogy „a veszteséget megfizető személyeknek a két gazdasági társaság állítólagos veszteségének keletkezésére gyakorolt esetleges befolyása nem igazolható”. A támadott rendelkezésekkel összefüggésben az indítványozók előadták, hogy azok korlátozzák a gazdasági versenyt, ugyanis két gazdasági társasággal kötött megállapodás alapján harmadik személyeket kötelez az immár liberalizált gázpiacon többletkifizetés teljesítésére, kizárólag e társaságok javára. Emellett az indítványozók utaltak arra is, hogy a módosított Vhr. sem biztosítja a megfelelő arányosítást a kifizetési kötelezettség vonatkozásában azon fogyasztók között, akik csak hatósági árért vásároltak földgázt és amelyek földgáz-szükségletüket részben a szabad piacról elégítették ki. Előadták, hogy a rendelet hátrányosan különbözteti meg a jövőben nagyobb gázfelhasználási igénnyel rendelkező felhasználókat, akik adott esetben a támogatott földgázból kisebb mennyiséget vásároltak, azokkal szemben, akik terméküket a támogatott földgáz felhasználásával (azaz olcsóbban) állították elő. A Vhr. 4. § (3) bekezdésével összefüggésben előadták, hogy az e rendelkezés alapján mentesülő felhasználók és az itt fel nem sorolt, de összehasonlítható helyzetben levő felhasználók homogén csoportba tartoznak, közöttük a súlyos gazdasági következményekkel járó megkülönböztetés nem szükséges és nem is arányos.

9. §(2) bekezdésével és a 70/I. §-ával is ellentétes

Az indítványozó szerint emellett a Vhr. az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.) 7. § (2) bekezdésével is ellentétes, mert nem tartalmazza azt a törvényi követelményt, hogy a hatósági ár az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével került volna megállapításra. Ezen túlmenően az indítványozó úgy vélte, hogy a Vhr. 4. § (5) bekezdése az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvénnyel (a továbbiakban: ÁFAtv.) is ellentétes, mert a Vhr. törvényi felhatalmazás nélkül rendelkezett arról, hogy a rendszerirányító által kiállított számla nem minősül az ÁFAtv. szerinti számlának és adólevonásra sem jogosít.

Ugyanezen indítványozó egy másik indítványában arra hivatkozott, hogy a Vhr. melléklete a Get.-ben kapott felhatalmazás kereteit túllépve „a törvényben megállapított fizetési kötelezettség időbeli terjedelmét a törvényben megállapított határidőn túlra terjeszti ki”, sértve ezzel a jogalkotás alkotmányos rendjét.

Az Alkotmánybíróság beszerezte a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter véleményét.

II. 1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései: „2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.” „9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény 133. §

1. §(1) bekezdés b) pontjában meghatározott feladatkörömben eljárva a következőket rendelem el

1. §A földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény

(a továbbiakban: GET) 138/A. §-a szerinti kötelező befizetésből származó pénzeszközre (a továbbiakban: pénzeszköz) bevételi hiányának mértékéig a földgázellátásról szóló 2003. évi XLII. törvény szerinti közüzemi nagykereskedelmi engedéllyel rendelkezett engedélyes vagy jogutódja (a továbbiakban: nagykereskedő) jogosult.

2. §Az e rendeletben használt fogalmakat a GET, valamint az annak a felhatalmazása alapján kiadott jogszabályok rendelkezései szerint kell értelmezni

3. §(1) A GET 138/A. § (1) bekezdése szerinti bevételi

hiány mértéke összesen 66 Mrd Ft (azaz hatvanhat milliárd forint).

3/A. § (1) A GET 138/A. §-a szerinti pénzeszközt a melléklet szerint differenciáltan köteles megfizetni a felhasználó részére földgázt értékesítő egyetemes szolgáltató, földgázkereskedő, földgáztermelő vagy a külföldről földgázt közvetlenül vásárló felhasználó (a továbbiakban együtt: kötelezett) azon felhasználó után, aki (amely) a

4. §(1) A kötelezett köteles együttműködni a rendszerirányítóval a tárgyhónapra vonatkozó hiteles mennyiségi

adatok előállítása és átadása érdekében.

5. §(1) Az elkülönített számláról kifizetés kizárólag az

elkülönített számlára befolyt pénzösszeg erejéig teljesíthető.

6. §(1) A Magyar Energia Hivatal (a továbbiakban: Hivatal) havonta ellenőrzi a GET 138/A. § (1) bekezdésében

foglaltak szerinti, az elkülönített számlára történt befizetésből származó pénzösszeg mértékének alakulását és a kifizetés teljesítését.

7. §Ez a rendelet 2009. július 1-jén lép hatályba, és

2012. december 31-én hatályát veszti.

Melléklet 27/2009. (VI. 25.) KHEM rendelethez A pénzeszköz hőmennyiség alapján meghatározott mértéke Időszak Érintett Ft/MJ 2009. július 1. és 2009. szeptember 30. között 3/A. § (1) a) és b) 0,515 2009. október 1. és 2009. október 31. között 3/A. § (1) b) 0,092 2009. október 1. és 2011. június 30. között 3/A. § (1) a) 0,092 III. Az indítványok nem megalapozottak.

1.1. Az indítványozók szerint a jogbiztonság követelményét a támadott rendelkezések három okból sértik.

1.1.1. Először is úgy vélték, hogy a rendelkezések még a szakemberek számára sem átlátható és nem egyértelmű indokok alapján hárítják át két gazdasági társaság állítólagos veszteségét harmadik felekre.

A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat megállapította, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.).

A Vhr. 3. § (1) bekezdése megállapítja, hogy a GET 138/A. § (1) bekezdése szerinti bevételi hiány mértéke összesen 66 milliárd forint.

E szabály tényként állapítja meg a közüzemi nagykereskedelmi engedéllyel rendelkezett engedélyesnél felmerült hiány nagyságát. Emellett a Vhr. 5. § (3) bekezdése meghatározza azt is, hogy a hiány kiegyenlítésére befolyt összeg 91%-át az E.ON Földgáz Trade Földgázkereskedő Zártkörűen Működő Részvénytársaság vagy jogutódja, 9%-át a TIGÁZ Zártkörűen Működő Részvénytársaság vagy jogutódja részére kell kifizetni.

Az adott szabályozás egy konkrét, gazdasági válsághelyzetből előálló gazdaságpolitikai problémára adott válasznak, finanszírozási megoldásnak minősül. Egyedi esetről lévén szó, az egész jogrendszerben nem található egyetlen olyan jogi előírás sem, mely erre az esetre alkalmazandó és alkalmazható volna. Nem is volna ésszerűen elvárható, sem pedig életszerű, hogy a jogalkotó egy, a jövőben esetlegesen felmerülő gazdaságpolitikai kérdést előre rendezzen. Emellett az Alkotmánybíróság nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a keletkezett hiány mértékének megállapítása, annak kiszámítása, valamint a befizetett összeg elosztásának módja nem alkotmányossági kérdés.

Ezt az álláspontot támasztja alá a 48/2001. (XI. 22.) AB határozat, mely a költségvetési törvény azon rendelkezéseit vizsgálta, amelyek – a települési önkormányzatokat a központi költségvetésből megillető bevételi források meghatározása során – előírják az önkormányzatok iparűzési adóerő-képességének figyelembevételét. Ebben az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az állami költségvetés megállapítása az Országgyűlés hatásköre. Az Alkotmánybíróság a parlamentnek ezt a költségvetésért való felelősségét nem veheti át. Az Alkotmánybíróságnak nem feladata annak tényszerű vizsgálata, hogy az önkormányzatok számára a törvényhozás által biztosított bevételi források megfelelően biztosítják-e a törvényben előírt kötelező feladatok ellátásának gazdasági feltételeit (ABH 2001, 330, 337.).

Erre tekintettel megállapítható, hogy maga a hiány mértékét megállapító rendelkezés formai szempontból értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordoz, ebből következően a jogbiztonság követelményét nem sérti. Tartalmi szempontból pedig a támadott rendelkezés tekintetében azért nem állapítható meg a jogbiztonság követelményének a sérelme, mert a keletkezett hiány nagyságának megállapítása nem alkotmányossági kérdés. Mindezek miatt az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

1.1.2. Másodsorban az egyik indítványozó arra hivatkozott, hogy az R. a címében (közüzemi nagykereskedelmi engedélyes) az annak kihirdetésekor a már egy éve nem hatályos Get.régi-re hivatkozik, mely a jogbiztonság követelményét sérti.

A közüzemi nagykereskedelem fogalmát a Get.régi 3. § 33. pontja határozta meg: olyan kereskedelem, amelyben a közüzemi nagykereskedő köteles a közüzemi szolgáltatói szerződés szerinti földgázellátásra. A Get.régi 33. § (1) bekezdése értelmében a közüzemi nagykereskedőt kizárólagos jog illeti meg és ellátási kötelezettség terheli a közüzemi szolgáltatóval szemben a közüzemi fogyasztók ellátásához szükséges gázmennyiség és teljesítmény mértékéig, amelyre a feleket szerződéskötési kötelezettség terheli.

A Get. hatályba lépését követően 2009. július 1-jével

Ugyanígy nem használja a Get. a közüzemi szolgáltató fogalmát sem, ezt váltotta fel az egyetemes szolgáltató elnevezés.

A támadott rendelkezés valóban a Get.régi-ben alkalmazott fogalmat használ, azonban ezt kizárólag az egyértelműsítés végett teszi, azaz a korábbi elnevezésre utalás a nagykereskedelmi engedélyes és jogutódja beazonosítására szolgál. Önmagában az, hogy egy jogszabály a korábban hatályban volt törvényben használt terminológiát is alkalmazza, nem sérti a jogbiztonság követelményét, sőt éppen ellenkezőleg: segítséget nyújt a jogalkalmazó szervek és a jogalanyok számára, hogy a korábban alkalmazott megnevezés az újonnan hatályba lépett jogszabályban mely fogalomnak felel meg egészben vagy bizonyos részben. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.

1.1.3. Harmadsorban a jogbiztonság követelményével összefüggésben az egyik indítványozó azt kifogásolta, hogy a jogszabályok kihirdetése és hatályba lépése között mindössze 5 nap felkészülési időt állt rendelkezésre.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védeni rendelt jogállamiság egyik fontos alkotóeleme a jogbiztonság, amely megköveteli, hogy az állampolgárok jogait és kötelességeit a törvényben megszabott módon kihirdetett és bárki számára hozzáférhető jogszabályok rendezzék, továbbá meglegyen a tényleges lehetőség arra, hogy a jogalanyok magatartásukat a jog előírásaihoz tudják igazítani.

A jogalkotónak kellő időt kell tehát biztosítania arra, hogy az érintettek a jogszabály szövegét megismerhessék, és eldöntsék, miként alkalmazkodnak a jogszabály rendelkezéseihez. A jogszabály kihirdetése és hatálybalépése közötti „kellő idő” mértékét a jogszabálytervezet kidolgozójának, illetve a jogalkotónak esetileg kell vizsgálnia, az adott jogszabály jellegét, valamint a jogszabály végrehajtására való felkészülést befolyásoló egyéb tényezőket alapul véve.

Alkotmányossági szempontból az bírálható el, hogy a jogalkotó biztosított-e az érintettek számára legalább minimális felkészülési időt, vagyis lehetőségük volt-e az érintetteknek a jogszabály előzetes megismerésére. Alkotmányellenesség csak a felkészülésre szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő hiánya esetén állapítható meg. [34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170.; 7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45.; 25/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 131.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155.;

41/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 292.;

723/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 795.; 10/2001. (IV. 12.) AB határozat, ABH 2001, 123.; 1022/B/2001.

AB határozat, ABH 2002, 1568.; 1025/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1456.] A 28/1992. (IV. 30.) AB határozat arra is rámutatott, hogy „nem lehet általános érvénnyel meghatározni, hogy mennyi a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez szükséges kellő idő, amit a jogszabály kihirdetése és hatálybaléptetése között feltétlenül biztosítani kell. Ezt minden egyes jogszabály megalkotásánál, a jogszabályba foglalt rendelkezések jellegének, mennyiségének, valamint a jogszabály végrehajtására (vagy az önkéntes jogkövetésre) való felkészülést befolyásoló egyéb tényezők alapulvételével, esetileg kell vizsgálni” (ABH 1992, 155, 156–157.).

Az Alkotmánybíróság jelen ügyben rámutat arra: a jogszabály hatályba lépése és a fizetési kötelezettség keletkezésének időpontja nem esik egybe, a fizetési kötelezettség pedig a hatályba lépést követően elfogyasztott gázmennyiséghez igazodik. A Vhr. 4. § (6) bekezdése értelmében a számlát a rendszerirányító legkésőbb a tárgyhónapot követő második hónap 1. munkanapjáig állítja ki. A (7) bekezdés szerint a számlában foglalt fizetési kötelezettséget

E rendelkezések alapján megállapítható, hogy nem azonnali fizetést rendelt el a jogszabály a kötelezettek részére, hanem a jövőre nézve, folyamatosan írt elő fizetési kötelezettséget oly módon, hogy mindig az aktuális tárgyhónapot követő második hónap utolsó napját határozta meg a teljesítés határidejének. Emellett a jogalkotó bizonyos esetekben a halasztott részletfizetés lehetőségét is megteremtette. Ezzel eleget tett a jogbiztonság fent kifejtett követelményének és kellő időt biztosított a jogalanyok számára a felkészülésre, illetve a fizetési kötelezettség teljesítésére. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

1.2. Az indítványozók szerint a jogalkotó a választott jogtechnikai megoldással a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát sértette meg. Úgy vélik, hogy a jogszabály a szolgáltatók és az igénybe vevők közötti szerződési feltételeket utólag, visszamenőlegesen, egyoldalúan módosította.

Az egyik indítványozó emellett a visszaható hatályú jogalkotás tilalmának sérelmét abban is megvalósulni látta, hogy a jogszabályt a hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell, úgy, hogy az a jogalanyokra nézve hátrányos jogkövetkezményeket állapít meg.

A földgáz hatósági árát a földgáz árszabályozásának kereteiről szóló 105/2005. (XII. 19.) GKM rendelet alapján kellett meghatározni. Az Ártv. 8. § (1) bekezdése ugyanakkor meghatározta, hogy a legmagasabb árat úgy kell megállapítani, hogy az a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is.

Azonban a Vhr. által meghatározott időszakban illetve annak bizonyos részeiben – a gazdasági válság hatására bekövetkezett forint-árfolyam gyengülés miatt – a hatósági árként megállapított ellenérték a közüzemi nagykereskedelmi engedéllyel rendelkezett engedélyes által vásárolt földgáz árát nem fedezte, emiatt a nagykereskedőnek vesztesége keletkezett. Ennek a veszteségnek a kompenzálására írja elő a Vhr. az annak hatályba lépését követően a kötelezetteket terhelő fizetési kötelezettséget, mely a jövőbeli fogyasztásuk mértékéhez igazodik.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a jogbiztonsággal, s annak keretében a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás tilalmával. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 12. §

A vizsgált jogszabályok visszamenőleges hatályba léptetéséről nincsen szó, hiszen mind a Get. 138/A. §-a, mind pedig a Vhr. – az előző pontban kifejtettek szerint – a jövőre nézve állapít meg fizetési kötelezettséget. Emellett a jogszabályt nem a hatályba lépése előtt létrejött jogviszonyokra kell alkalmazni, tudniillik e tekintetben már lezárt jogviszonyokról van szó. A 2005. és 2009. közötti időszakban elfogyasztott gáz hatósági árát a fogyasztók már megfizették, annak „utólagos”, visszamenőleges módosítására nincs lehetőség. A jogalkotó ezért azt a jogtechnikai megoldást választotta, hogy a veszteség keletkezéséhez hozzájáruló fogyasztóknak utólag, a jogszabály hatályba lépését követő időszakban elhasznált gáz után kell magasabb árat fizetniük. Erre tekintettel a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát a vizsgált rendelkezések nem sértették meg, ezért az ennek megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság elutasította.

2.1. A Get. hatályba léptető rendelkezése szerint a jogszabály egyes részei különböző időpontokban léptek, illet- ve lépnek hatályba. Erre a Jat 12. § (1) bekezdése kifejezett lehetőséget biztosít, amikor kimondja: a jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani.

Jelen ügyben a Get. egyes rendelkezései hatályba lépésének időpontja megegyezik a Get.mód. által beiktatott és az indítványozók által támadott szabály hatályba lépésének időpontjával (2009. július 1.). A Get.mód. érintett rendelkezése nem a Get.-nek az ugyanazon a napon hatályba lépő szabályait módosítja, hanem a már meglévő rendelkezéseket egy újjal egészíti ki. Önmagában az a tény, hogy a jogszabály fokozatosan lép hatályba és egyes rendelkezései, valamint a Get.-et kiegészítő Get.mód. támadott szabálya ugyanazon a napon lépnek hatályba, nem sértik a Jat.

12. §át, illetve a jogalkotás rendjét, ezen keresztül az

Alkotmány 7. § (2) bekezdését sem. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

2.2. Annak vizsgálata során, hogy a Vhr. egy nappal azelőtt került kihirdetésre, mint az a jogszabály, amely a Vhr. megalkotására vonatkozó felhatalmazást tartalmazza, az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.

A Jat. 12. § (4) bekezdése szerint a jogszabályt és végrehajtási jogszabályát egy időben kell hatályba léptetni.

A végrehajtási jogszabály megalkotására adott felhatalmazást tehát a végrehajtási jogszabállyal együtt, egyidőben kell közzétenni.

A felhatalmazó rendelkezést a Getmód. 398. § (15) bekezdésének 11. pontja tartalmazza, melynek értelmében felhatalmazást kap a miniszter, hogy rendeletben állapítsa meg a Get. 138/A. § (1) bekezdésében meghatározott bevételi hiány mértékét, a bevételi hiány fedezetét biztosító pénzeszköz mértékét, megfizetésének, kezelésének és felhasználásának részletes szabályait, valamint a kifizetések rendjét. A Getmód. a Magyar Közlöny 2009. évi 88. számában 2009. június 26. napján jelent meg.

Ezzel szemben a Vhr. közzététele a felhatalmazó rendelkezés kihirdetését egy nappal megelőzte, mivel az a Magyar Közlöny 2009. évi 87. számában, 2009. június 25. napján már megjelent.

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja: a Vhr. a kihirdetése napján felhatalmazó rendelkezés hiányában jelent meg, mely a jogalkotás rendjének sérelmét eredményezi. A jogsértés ugyanakkor nem minden esetben jelent alkotmányellenes helyzetet.

Az Alkotmánybíróság a 479/E/1997. AB határozatában megállapította: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése alapján a jogalkotói feladat késedelmes teljesítése, sőt még annak elmulasztása sem tekinthető önmagában alkotmányellenesnek. A mulasztás alkotmányellenességét csak akkor lehet megállapítani, ha az önmagában is alkotmányellenes helyzetet idézett elő (1080/D/1997. AB határozat, ABH 1998, 1043, 1046.). Az Alkotmánybíróság mindezek alapján azt vizsgálta, hogy a felhatalmazó rendelkezés késedelmes megjelenése alkotmányellenes helyzetet eredményezett-e.

A Jat.-ot sértő jogellenes állapot egyrészt a jogszabály hatályba lépést megelőzően állt fenn, másrészt mindössze egyetlen napig tartott, ugyanis 2009. június 26. napján a felhatalmazó rendelkezés is közzétételre került. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a jogalkotó megsértette ugyan a Jat.-nak a felhatalmazó rendelkezésekre vonatkozó 12. §-át, azonban a jogsértés mindössze egyetlen napig állt fenn, mely alapvetően technikai jellegűnek tekinthető, és a jogalkotó a jogsértő állapotot még a rendelkezések hatályba lépése előtt megszüntette, ezért az az alkotmányellenesség szintjét nem érte el, így az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

2.3. Az Alkotmány 7. § (2) bekezdésének az indítványozó által állított sérelme tekintetében az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy a Vhr. melléklete a Get.-ben kapott felhatalmazás kereteit túllépte-e.

A felhatalmazó rendelkezés szerint a miniszter rendeletben határozza meg a hiány megfizetésének részletes szabályait. E felhatalmazó rendelkezés viszonylag tág mozgásteret szab a jogalkotónak a végrehajtási jogszabály megalkotása során. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a részletes szabályok fogalomkörbe beletartoznak, sőt annak szerves részét képezik a Vhr. mellékletében meghatározott, a fizetési kötelezettség mértékét meghatározó elemek is. Ezek hiányában ugyanis a jogszabály lényegi tartalma hiányozna, melynél fogva a jogszabály alkalmazhatatlan volna, vagy a jogalkalmazás kereteit túlzottan szélesen határozná meg, mely egy a jogalanyok számára fizetési kötelezettséget előíró jogszabály esetében – a jogbiztonság elvét szem előtt tartva – nem minősülne alkotmányosnak.

A Vhr. melléklete a pénzeszköz hőmennyiség alapján meghatározott mértékét úgy határozza meg, hogy táblázatba foglalja a fizetésre kötelezettek körét, a fizetés határidejét és annak mértékét.

A „részletes szabály” kifejezés jelen – fizetési kötelezettséget meghatározó – esetben nem pusztán technikai, adminisztratív szabályok összességét jelenti, hanem abba

Az Alkotmánybíróság megállapítja: Mind a Get.

138/A. §-a, mind pedig az annak végrehajtására szolgáló Vhr. átmeneti időre (a jövőre nézve) rendel el fizetési kötelezettséget azon felhasználói körre (ipari felhasználók, lakossági fogyasztók), amely a bevételi hiány felhalmozásában érintett (volt). E szabályozást kellett az Alkotmánybíróságnak megvizsgálnia abból a szempontból, hogy hátrányos megkülönböztetés valósít-e meg.

A 2005. július 1-je és 2009. június 30-a között keletkezett hiányból fakadó fizetési kötelezettséget a jogalkotó azon jogalanyokra telepíti, akik (amelyek) ezen időszak alatt a közüzemi szolgáltatás keretében földgázt vételeztek és így a hiány kialakulásához közvetve hozzájárultak.

Azon fogyasztók, akik 2005. júliusa előtt a közüzemi szolgáltatásból kiléptek (és e rendszerbe nem léptek vissza), valamint akik (amelyek) 2009. július 1-jét követően léptek be az egyetemes szolgáltatás rendszerébe, hiányt nem keletkeztettek, így a hiány megfizetésében sem kell részt vállalniuk.

A Vhr. módosított, hatályos szövege a hiány megfizetésére kötelezett felhasználói csoportok tekintetében számos helyen differenciál. Egyrészt nem minden felhasználó, hanem kizárólag a Vhr. 3/A. §-ában felsorolt felhasználók után kell a pénzeszközt a nagykereskedői engedélyesek részére megfizetni, másrészt a Vhr. 4. § (3) bekezdése meghatározza a pénzeszköz megfizetése alól mentesülők körét is. Emellett harmadrészt a Vhr. melléklete három időszakra, az egyes, a Vhr. 3/A. §-ban meghatározott felhasználói csoportokra, valamint a fizetési kötelezettség mértékére tekintettel is különbséget tesz. Ez alapján megállítható, hogy a fizetésre kötelezettekre nézve a jogszabály részleteiben is differenciált szabályozást alkalmaz.

Az Alkotmánybíróság már több határozatában foglalkozott az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerinti hátrányos megkülönböztetés alkotmányossági kérdéseivel.

A 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában kifejtette, hogy „a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni” (ABH 1990, 46, 48.).

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy „[a] diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. (...) A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya” (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479–480.]. A diszkrimináció vizsgálatánál te hát központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.].

Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás egymástól eltérő jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket, alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak és kötelezettek között vethető fel [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 79.; 881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.; 4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.].

A támadott rendelkezésekkel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapítja: azonos szabályozási kört alkot a Get. szerinti fizetésre kötelezettnek minősülő valamennyi jogalany. Ezek egyfelől a Vhr. 3/A. § (1) bekezdésének a) pontja alá eső kötelezettek, azon felhasználók után, akik (amelyek) 2008. október 1-je és 2009. június 30-a közötti időszakban vételeztek földgázt a közüzemi szolgáltatás keretében. Másfelől azok a kötelezettek [Vhr.

3/A. § (1) bekezdés b) pontja], akiknek olyan felhasználók után keletkezett fizetési kötelezettségük, akik (amelyek) 2005. július 1-je és 2008. szeptember 30-a közötti időszakban a földgáz közüzemi szolgáltatás keretében vételeztek földgázt, és legkésőbb 2008. szeptember 30-án a földgáz közüzemi szolgáltatásból feljogosított fogyasztóként kiléptek, valamint akik 2008. október 1-je és 2009. június 30-a között kizárólag a hatósági árképzés hatálya alá nem tartozó földgáz-kereskedelem keretében vásároltak földgázt. Mivel a hiány nagy része kimutathatóan 2008. II. félévében és 2009. I. félévében keletkezett, ezért az ebbe az idősávba tartozó kötelezettek [Vhr. 3/A. § (1) bekezdés

A Vhr. melléklete alapján a 2009. július 1. és 2009. szeptember 30. közötti időszakra (3 hónap) vonatkozóan a homogén csoport mindkét részének egységesen – 0,515 Ft/MJ szorzóval kell az ezen időszak alatt elfogyasztott gáz árát megszorozni – kell magasabb összeget fizetni. A kisebb hiányt keletkeztető fogyasztóknak ezt követően 2009. október 1. és 2009. október 31. között (1 hónapig), a nagyobb hiányt előállítóknak pedig 2009. október 1. és 2011. június 30. között (21 hónapig) kell az elfogyasztott gázmennyiséget 0,092 FT/MJ-al megszorozva magasabb összeget fizetni a földgázért. A homogén csoport mindkét tagjának a kötelezettsége azonban a 2009. június 30-a után elfogyasztott gázmennyiséghez igazodik.

Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogszabály azonos csoportba tartozók között tesz különbséget azzal, hogy a csoport egyes tagjaira eltérő mértékű fizetési kötelezettséget ír elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az azonos helyzetben lévők között nem alapjogok tekintetében tett megkülönböztetés csak akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha nincs tárgyilagos megítélés szerinti ésszerű indoka, tehát önkényes [16/1991. (V. 20.) AB határozat, ABH 1991, 58, 62.;

61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 280–282.].

Tényként állapítható meg, hogy a jogalanyok közötti megkülönböztetés nem alapjog tekintetében történt.

Ugyancsak tény, hogy a fizetési kötelezettsége a jogszabály szerint csak azoknak a jogalanyoknak keletkezett, akik a földgázfogyasztásukkal a hiány keletkezéséhez hozzájárultak, és jelenleg egyetemes szolgáltatás keretében fogyasztanak földgázt.

A Magyar Energia Hivatal és a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium számításai alapján tény továbbá az is, hogy a 2005. július 1-je és 2009. június 30-a között felhalmozódott hiány nagy része 2008. II. félévében és 2009. I. félévében keletkezett. Ebből következően a jogalkotó ésszerű indokból nagyobb terhet ró azokra, akik ez alatt az egy éves időszak alatt vételeztek földgázt közüzemi szolgáltatás keretében, lényegesen a világpiaci ár alatt, mint azokra, akik az ezt megelőző időszakban jutottak kevéssel a világpiaci ár alatt földgázhoz. A megkülönböztetésnek tehát ésszerű indoka van, ezért nem önkényes.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a részben elutasította.

Az Alkotmánybíróság emellett utal arra, hogy – ahogyan azt az indítványozók állították – a szabályozás technikájából eredően adódhatnak olyan egyedi, speciális esetek, amikor a hiány keletkezésében részt vevők a hiány megfizetésében nem vállalnak szerepet (pl. energiaigényüket időközben más forrásból fedezik). Az ebbe a csoportba tartozó jogalanyok azonban nem képeznek homogén csoportot a hiány megfizetésére kötelezett és jelenleg is földgázt használó fogyasztókkal. Ennek oka, hogy ők jelenleg egyáltalán nem minősülnek földgázfogyasztóknak, köztük és a szolgáltató között egyáltalán nem áll fenn semmilyen szerződéses jogviszony, így fizetésre nem kötelezhetőek. Amennyiben pedig a korábban elfogyasztott gázmennyiség után a jogszabály utólag állapítaná meg a fizetési kötelezettségüket, az a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütközne, így alkotmányellenes volna.

Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése kimondja, hogy a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.

Az Alkotmánybíróság a 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában a gazdasági verseny szabadságának alkotmányi rendelkezését vizsgálva az alábbiakra mutatott rá: „[a] gazdasági verseny szabadsága szintén nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi (...) alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését.

Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny, amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányossági mércéje nincs” (ABH 1994, 117, 120.).

Az Alkotmánybíróság az idézett határozati indokoláshoz kapcsolódva a jelen ügyben is hangsúlyozza – mint ahogyan azt a 360/B/2009. AB határozatban (a távhőszolgáltatás versenyképesebbé tételéről szóló törvény vizsgálata) tette: a gazdasági verseny szabadsága nem alkotmányos alapjog, így kizárólag e rendelkezés sérelmére – figyelemmel arra, hogy annak külön alkotmányos mércéje nincs – az indítványozók által kifogásolt szabályozás alkotmányellenessége az indítványban felhozott érvek alapján nem állapítható meg.

Mivel az indítványozók ezzel szoros összefüggésben más alapjog sérelmére nem hivatkoztak, azért az Alkotmánybíróság az indítványokat ebben a tekintetben is elutasította.

5.1. Az Ártv.-nyel összefüggésben előadta, hogy a Vhr. nem tartalmazza azt, hogy a hatósági ár az államháztartásért felelős miniszter egyetértésével került volna megállapításra [Ártv. 7. § (2) bekezdés]. Álláspontja szerint emiatt a Vhr. az Alkotmány 37. § (3) bekezdésébe ütközik.

A 2006. január 1-je és 2009. december 31-e közötti időszakban a földgáz hatósági árát a földgáz árszabályozásának kereteiről szóló 105/2005. (XII. 19.) GKM rendelet alapján kellett meghatározni. A Vhr. pusztán a közüzemi nagykereskedelmi engedéllyel rendelkezett engedélyesnél, illetve jogutódjánál felmerült bevételi hiány mértékét és megfizetésének módját tartalmazza, melléklete pedig a pénzeszköz hőmennyiség alapján meghatározott mértékét határozza meg.

Az Alkotmánybíróság megállapítja: a közüzemi nagykereskedelmi engedéllyel rendelkezett engedélyesnél előálló bevételi hiány nem azonosítható a földgáz hatósági árával.

Mivel a Vhr. kizárólag a bevételi hiányról szól, és a földgáz hatósági árára vonatkozóan rendelkezést nem tartalmazott, ezért – az Ártv. 7. § (2) bekezdése alapján – a bevételi hiány mértékének megállapításához sem volt szükség az államháztartásért felelős miniszter egyetértésére.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét is elutasította.

5.2. Az indítványozó szerint továbbá a Vhr. az ÁFAtv.- nyel is ellentétes, mert a Vhr. törvényi felhatalmazás nélkül rendelkezett arról, hogy a rendszerirányító által kiállított számla nem minősül az ÁFAtv. szerinti számlának és adólevonásra sem jogosít.

Az indítványozó nem jelölte meg, hogy álláspontja szerint a Vhr. az ÁFAtv. mely rendelkezésével ellentétes.

Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli.

Amennyiben az indítványozó egy jogszabálynak egy magasabb rendű jogszabállyal való ellentétét állítja, de nem jelöli meg, hogy annak mely rendelkezésével ellentétes, az indítvány nem felel meg az Alkotmánybíróság által támasztott követelményeknek, ezért az érdemben nem bírálható el.

Az Alkotmánybíróság jelen eljárásában megállapította, hogy az indítványozó Vhr.-nek az ÁFAtv.-nyel való ellentétét állító indítványa érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

6.1. A joggal való visszaélés tilalmának gyakorlatával összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá:

Az Alkotmánybíróság a 31/1998. (VI. 25.) AB határozatában áttekintette, hogy a joggal való visszaélés milyen esetekben eredményezi a jogbiztonság sérelmét. E határozatában kifejtette, hogy „a demokratikus jogállamokban

2. §ának (1) bekezdéséből vezethető le. (…) Alkotmányellenes az olyan rendelkezés is, amely amiatt ütközik az

említett tilalomba, mert a jogalkotó valamely jogintézményt nem annak jogrendszeren belüli rendeltetése szerinti célra használt fel. (…) Kétségtelen, hogy a törvényhozónak még a jogintézmények céljának meghatározásában is összehasonlíthatatlanul szélesebb körű alkotmányos mozgástere van, mint egy helyi önkormányzatnak.” (ABH 1998, 241, 244–246.) A joggal való visszaélés tilalmának a sérelme az alábbi indokok alapján az indítványozó által hivatkozott okból fel sem merülhet.

A jogalkotó egy, a jogszabállyal érintett korábbi időszakban fennálló közüzemi szerződéses viszony és jelenleg is érvényes egyetemes szolgáltatói szerződéses viszony alapján, az immár a jogszabály hatályba lépését követően elfogyasztott földgáz mennyiségéhez mérten, azzal arányosan ír elő fizetési kötelezettséget azon jogalanyok számára, akik (amelyek) földgázigényüket 2005. és 2009. között részben vagy egészben közüzemi szolgáltatás keretében elégítették ki. Ez a joggal való visszaélés fent kifejtett tartalmával nem hozható összefüggésbe.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.], ezért az indítványt e tekintetben is elutasította.

6.2. Az Alkotmánybíróság ezt követően a szerződési szabadság indítványozó által állított sérelmét vizsgálta meg.

Az Alkotmánybíróság a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában megállapította, hogy „a szerződési szabadság a piacgazdasággal összefüggésben nyert az Alkotmánybíróság határozatában foglaltak szerint alkotmányos értéktartalmat. A szerződési szabadság tehát a piacgazdaság egyik lényeges eleme, amely azonban alkotmányos alapjognak nem tekinthető. Alkotmányos alapjogi státusza a szerződési szabadságnak önálló alkotmányos jogként való felfogásából sem következik. Következésképpen a szerződési szabadságra az alkotmányos alapjogi értékrendszerben helyet foglaló jogosultságokra vonatkozó sérthetetlenségi, érinthetetlenségi alkotmányos tétel sem irányadó. A szerződési szabadság – a fent kifejtettek szerint – alkotmányosan még lényegi tartalmát illetően is korlátozható, amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai” (ABH 1991, 146, 159.).

Ugyanakkor – szól a 327/B/1992. AB határozat – a szerződési szabadságot, mint alkotmányos jogot az Alkotmánybíróság védelemben részesíti, azonban közvetlenül a szerződési szabadságra, mint alkotmányos jogra, az alapvető jogok megsértéséhez hasonló alkotmánysérelem nem alapozható. Az alkotmánysértés megállapításához az kell, hogy a szerződési szabadsággal szoros kapcsolatban álló, a szerződési szabadságot megvalósító, magában foglaló alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelme is megvalósuljon. A szerződési szabadságnak az említettnél enyhébb korlátozása közvetlen alkotmánysértést általában nem alapoz meg (ABH 1995, 604, 607.).

Az Alkotmánybíróság – korábbi gyakorlatára tekintettel – tehát azt tekintette át, hogy az indítványozó hivatkozott-e egyáltalán a szerződési szabadsággal szoros kapcsolatban álló, a szerződési szabadságot megvalósító alapvető jog sérelmére. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy az indítványozó pusztán arra alapította az indítványát, hogy az állam befizetési kötelezettséget a megváltozott gazdasági-társadalmi körülményekkel kívánja igazolni.

Az indítványozó e körben nem utalt sem alapjog, sem alkotmányos intézmény sérelemére, a szerződési szabadság megsértésére önállóan hivatkozott.

Az Alkotmánybíróság a fent idézett határozatának tartalmára tekintettel – más alapjog-sérelem hiányában – a szerződési szabadság esetleges sérelmét nem is vizsgálhatta, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 2010. május 3. Dr. Paczolay Péter s. k., az Alkotmánybíróság elnöke