2015. XCI. törvény a Magyarország és a Luxemburgi Nagyhercegség között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az a

2015. XCI. törvény a Magyarország és a Luxemburgi Nagyhercegség között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény kihirdetéséről. 1. § Az Országgyűlés e  törvénnyel felhatalmazást ad a  Magyarország és a  Luxemburgi Nagyhercegség között a  jövedelem- és a  vagyonadók területén a  kettős adóztatás elkerüléséről és az  adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény (a továbbiakban: Egyezmény) kötelező hatályának elismerésére. 2. § Az Országgyűlés az Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. 3. § Az Egyezmény hiteles magyar és angol nyelvű szövege a következő: „EGYEZMÉNY MAGYARORSZÁG ÉS A LUXEMBURGI NAGYHERCEGSÉG KÖZÖTT A KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL ÉS AZ ADÓZTATÁS KIJÁTSZÁSÁNAK MEGAKADÁLYOZÁSÁRÓL A JÖVEDELEM- ÉS A VAGYONADÓK TERÜLETÉN Magyarország és a  Luxemburgi Nagyhercegség, attól az  óhajtól vezérelve, hogy Egyezményt kössenek a  kettős adóztatás elkerüléséről és az adóztatás kijátszásának megakadályozásáról a jövedelem- és vagyonadók területén, és hogy kapcsolatukat továbbfejlesszék és előmozdítsák, az alábbiak szerint állapodtak meg: 1. Cikk Személyi hatály Ez az  Egyezmény azokra a  személyekre terjed ki, akik az  egyik vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek. 2. Cikk Az egyezmény hatálya alá tartozó adók 1. Ez  az  Egyezmény azokra a  jövedelem- és vagyonadókra terjed ki, amelyeket az  egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatóságai vetnek ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül. 2. Jövedelem- és vagyonadóknak tekintendők mindazok az  adók, amelyeket a  teljes jövedelem vagy teljes vagyon, illetve a  jövedelem vagy vagyon részei után vetnek ki, beleértve az  ingó vagy ingatlan vagyon elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a vállalkozások által fizetett bérek és fizetések teljes összege utáni adókat, valamint a tőke értéknövekedésének adóját. 3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény különösen kiterjed: (a) Magyarország esetében: (i) a személyi jövedelemadó; (ii) a társasági adó; (iii) a telekadó; és (iv) az építményadó; (a továbbiakban: „magyar adó”); (b) Luxemburg esetében: (i) a magánszemélyek jövedelemadója; (ii) a társasági adó; (iii) a vagyonadó; és (iv) a kommunális kereskedelmi adó; (a továbbiakban: „luxemburgi adó”). A törvényt az Országgyűlés a 2015. június 23-i ülésnapján fogadta el. 4. Az  Egyezmény kiterjed minden olyan azonos vagy lényegét tekintve hasonló adóra is, amelyet az  Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesíteni fogják egymást az adójogszabályaikban végrehajtott bármely lényeges változásról. 3. Cikk Általános meghatározások 1. Az Egyezmény alkalmazásában, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván: (a) a „Magyarország” kifejezés a nemzetközi joggal összhangban lévő magyar jogszabályok által meghatározott földrajzi területet jelenti; (b) a „Luxemburg” kifejezés a  Luxemburgi Nagyhercegséget, és földrajzi értelemben használva a  Luxemburgi Nagyhercegség területét jelenti; (c) az „egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés Magyarországot vagy Luxemburgot jelenti a szövegösszefüggésnek megfelelően; (d) a  „személy” kifejezés magában foglalja a  természetes személyt, a  társaságot és bármely más személyi egyesülést; (e) a  „társaság” kifejezés bármely jogi személyt vagy egyéb olyan jogalanyt jelent, amely az  adóztatás szempontjából a jogi személyekkel azonos módon kezelendő; (f ) a „vállalkozás” kifejezés bármely üzleti tevékenység végzésére vonatkozik; (g) az „egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezések az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, illetve a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy által folytatott vállalkozást jelentik; (h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés az  egyik Szerződő Államban tényleges üzletvezetési hellyel rendelkező vállalkozás által üzemeltetett hajó, légi vagy közúti jármű igénybevételével végzett bármilyen szállítást jelent, kivéve, ha a hajót, légi vagy közúti járművet kizárólag a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik; (i) az „illetékes hatóság” kifejezés a következőt jelenti: (i) Magyarország esetében az adópolitikáért felelős minisztert vagy meghatalmazott képviselőjét; (ii) Luxemburg esetében a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét; (j) az „állampolgár” kifejezés, egy Szerződő Állam vonatkozásában, a következőt jelenti: (i) bármely természetes személyt, aki annak a Szerződő Államnak az állampolgárságával rendelkezik; és (ii) bármely jogi személyt, személyegyesítő társaságot, egyesülést vagy egyéb olyan jogalanyt, amely ezt a jogállását abban a Szerződő Államban hatályos jogszabályokból nyeri; (k) az „üzleti tevékenység” kifejezés magában foglalja a szabad foglalkozás vagy más önálló jellegű tevékenység végzését; (l) a  „tényleges üzletvezetés helye” az  a  hely, ahol a  jogalany üzletvezetéséhez szükséges kulcsfontosságú vezetési és kereskedelmi döntéseket lényegében meghozzák. A  tényleges üzletvezetés helye rendszerint az  a  hely lesz, ahol a  legmagasabb rangú személy vagy személyek csoportja döntéseit meghozza, és a  mindennapi vezetési tevékenységet végzik, a  hely, ahol a  jogalany egésze által végrehajtandó intézkedéseket meghatározzák. 2. Az  Egyezménynek az  egyik Szerződő Állam által bármely időpontban történő alkalmazásánál az  Egyezményben meghatározás nélkül szereplő kifejezéseknek – ha a  szövegösszefüggés mást nem kíván – olyan jelentésük van, mint amit ennek az  államnak a  jogszabályaiban abban az  időpontban jelentenek azokra az  adókra vonatkozóan, amelyekre az  Egyezmény alkalmazást nyer; ennek az  államnak az  adójogszabályaiban foglalt meghatározások az irányadók ennek az államnak az egyéb jogszabályaiban foglalt meghatározásokkal szemben. 4. Cikk Belföldi illetőségű személy 1. Az  Egyezmény alkalmazásában az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek a  Szerződő Államnak a  jogszabályai szerint lakóhelye, székhelye, üzletvezetési helye, bejegyzési helye vagy bármely más hasonló ismérv alapján adóköteles, beleértve az államot és annak bármely helyi hatóságát, valamint az  abban az  Államban létrehozott kollektív befektetési eszközt. Ez  a  kifejezés azonban nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az államban kizárólag az ebben az államban lévő forrásokból származó jövedelem vagy az ott lévő vagyon alapján adókötelesek. 2. Amennyiben egy természetes személy az  1. bekezdés rendelkezései értelmében mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni: (a) csak abban az  államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; amennyiben mindkét államban rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amellyel személyi és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (a létérdekek központja); (b) amennyiben nem határozható meg, hogy melyik államban van létérdekeinek a  központja, vagy ha egyik államban sem rendelkezik állandó lakóhellyel, csak abban az  államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben szokásos tartózkodási helye van; (c) amennyiben mindkét államban van szokásos tartózkodási helye, vagy egyikben sincs, csak abban az államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára; (d) amennyiben mindkét Szerződő Állam állampolgára, vagy egyiké sem, a Szerződő Államok illetékes hatóságai kölcsönös egyetértéssel rendezik a kérdést. 3. Amennyiben az  1. bekezdés rendelkezései értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, csak abban az  államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben a  tényleges üzletvezetésének helye található. 5. Cikk Telephely 1. Az  Egyezmény alkalmazásában a  „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti helyet jelent, amelyen keresztül a vállalkozás üzleti tevékenységét egészben vagy részben kifejti. 2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen: (a) az üzletvezetés helyét; (b) a fióktelepet; (c) az irodát; (d) a gyártelepet; (e) a műhelyt; és (f ) a  bányát, az  olaj- és a  földgázkutat, a  kőfejtőt és a  természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet. 3. Az építési terület, az építkezési, szerelési, beszerelési vagy kotrási munkálatok telephelyet keletkeztetnek, de csak ha 12 hónapnál tovább tartanak. 4. E cikk előző rendelkezéseire tekintet nélkül nem minősül „telephelynek”: (a) létesítmények használata kizárólag a  vállalkozás javainak vagy áruinak raktározása, kiállítása vagy kiszolgáltatása céljára; (b) készletek tartása a vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljára; (c) készletek tartása a  vállalkozás javaiból vagy áruiból kizárólag abból a  célból, hogy azokat egy másik vállalkozás feldolgozza; (d) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a  célra, hogy a  vállalkozás részére javakat vagy árukat vásároljanak vagy információkat szerezzenek; (e) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a célra, hogy a vállalkozás részére bármilyen más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak; (f ) állandó üzleti hely fenntartása kizárólag arra a  célra, hogy az  a)–e)  pontokban említett tevékenységek bármely kombinációját végezze, feltéve, hogy az  állandó üzleti helynek az  ilyen kombinációból származó teljes tevékenysége előkészítő vagy kisegítő jellegű. 5. Tekintet nélkül az  1. és 2. bekezdések rendelkezéseire, ha egy személy – kivéve a  független képviselőt, akire a 6. bekezdés rendelkezése alkalmazandó – egy vállalkozás számára tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a  vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez  a  vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az  államban minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére kifejt, kivéve, ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említett tevékenységekre korlátozódik, amelyek, ha azokat egy állandó üzleti helyen keresztül fejtenék ki, az  említett bekezdés rendelkezései értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti helyet telephellyé. 6. Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak az egyik Szerződő Államban telephelye lenne csupán azért, mert tevékenységét ebben az államban alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el. 7. Az  a  tény, hogy az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság olyan társaságot ellenőriz, vagy olyan társaság ellenőrzése alatt áll, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy üzleti tevékenységet fejt ki ebben a másik államban (akár telephely útján, akár más módon), önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé. 6. Cikk Ingatlan vagyonból származó jövedelem 1. Az  a  jövedelem, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a  másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból szerez (beleértve a  mezőgazdaságból és az  erdőgazdálkodásból származó jövedelmet), megadóztatható ebben a másik államban. 2. Az „ingatlan vagyon” kifejezésnek olyan jelentése van, amit annak a Szerződő Államnak jogszabályai szerint jelent, amelyikben a  szóban forgó vagyon fekszik. Ez  a  kifejezés minden esetben magában foglalja az  ingatlan vagyon tartozékának minősülő vagyont, az  állatállományt és a  mezőgazdaságban és az  erdőgazdálkodásban használatos berendezéseket, azokat a  jogokat, amelyekre a  földtulajdonra vonatkozó magánjogi rendelkezések nyernek alkalmazást, az  ingatlan vagyon haszonélvezeti jogát, valamint az  ásványlelőhelyek, források és más természeti erőforrások kitermelésének vagy kitermelési jogának ellenértékeként járó változó vagy állandó kifizetésekhez való jogot; hajók, belvízi hajók és légi járművek nem tekintendők ingatlan vagyonnak. 3. Az  1. bekezdés rendelkezései ingatlan vagyon közvetlen használatából, bérbeadásából, vagy hasznosításának bármely más formájából származó jövedelemre is alkalmazandók. 4. Az 1. és 3. bekezdés rendelkezései a vállalkozás ingatlan vagyonából származó jövedelemre is alkalmazandók. 7. Cikk Vállalkozási nyereség 1. Az  egyik Szerződő Állam vállalkozásának nyeresége csak ebben az  államban adóztatható, kivéve, ha a  vállalkozás a másik Szerződő Államban egy ott lévő telephelyen keresztül fejt ki üzleti tevékenységet. Amennyiben a vállalkozás ily módon fejt ki üzleti tevékenységet, a  telephelynek a  2. bekezdés rendelkezéseinek megfelelően betudható nyereség megadóztatható ebben a másik államban. 2. Az  e  cikk és a  23.  cikk alkalmazásában, az  egyik Szerződő Államban lévő, 1. bekezdésben meghatározott telephelynek betudható nyereségnek azt a  nyereséget kell tekinteni, amelyet akkor érhetne el, különösen a  vállalkozás más részeivel folytatott ügyleteiben, ha önálló és elkülönült vállalkozásként azonos vagy hasonló tevékenységet végezne azonos vagy hasonló feltételek mellett, figyelembe véve a  vállalkozás által a  telephelyen vagy a vállalkozás más részein keresztül elvégzett feladatokat, felhasznált eszközöket és vállalt kockázatokat. 3. Amennyiben az  egyik Szerződő Állam a  2. bekezdéssel összhangban megállapítja az  egyik Szerződő Állam vállalkozása telephelyének betudható nyereséget, és ennek megfelelően megadóztatja a  vállalkozás olyan nyereségét, amely a  másik államban adókötelezettség alá esett, a  másik állam, az  e  nyereséget terhelő kettős adóztatás elkerülése érdekében a szükséges mértékben megfelelő kiigazítást tesz az erre a nyereségre számított adó összegére vonatkozóan. Ennek a  kiigazításnak a  megállapításánál a  Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén konzultálnak egymással. 4. Amennyiben a  nyereség olyan jövedelemtételeket tartalmaz, amelyekkel a  jelen Egyezmény más cikkei külön foglalkoznak, úgy azoknak a cikkeknek a rendelkezéseit e cikk rendelkezései nem érintik. 8. Cikk Hajózás, belvízi szállítás és légi szállítás 1. A  nyereség, amely a  vízi vagy légi járművek nemzetközi forgalomban történő üzemeltetéséből származik csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található. 2. A  nyereség, amely a  belvízi szállítást végző hajók üzemeltetéséből származik csak abban a  Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található. 3. Ha egy hajózási vállalkozás vagy egy belvízi szállítást végző vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye egy vízi jármű vagy hajó fedélzetén van, akkor azt abban a Szerződő Államban találhatónak kell tekinteni, ahol a vízi jármű vagy hajó lajstromozási kikötője található, vagy ha nincs ilyen kikötő, akkor abban a Szerződő Államban, ahol a vízi jármű vagy hajó üzemeltetője belföldi illetőségű. 4. Az  1. bekezdés rendelkezései alkalmazandók azokra a  nyereségekre is, amelyek valamely poolban, közös üzemeltetésben vagy nemzetközi üzemeltetésű szervezetben való részvételből származnak. 9. Cikk Kapcsolt vállalkozások 1. Amennyiben (a) az  egyik Szerződő Állam vállalkozása közvetlenül vagy közvetve a  másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesedik, vagy (b) ugyanazok a  személyek közvetlenül vagy közvetve az  egyik Szerződő Állam vállalkozásának és a  másik Szerződő Állam vállalkozásának vezetésében, ellenőrzésében vagy tőkéjében részesednek, és bármelyik esetben a  két vállalkozás egymás közötti kereskedelmi vagy pénzügyi kapcsolataiban olyan feltételekben állapodik meg vagy olyan feltételeket szab, amelyek eltérnek azoktól, amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy az  a  nyereség, amelyet a  vállalkozások egyike e  feltételek nélkül elért volna, de e  feltételek miatt nem ért el, beszámítható ennek a  vállalkozásnak a  nyereségébe, és megfelelően megadóztatható. 2. Ha az egyik Szerződő Állam ezen állam valamely vállalkozásának a nyereségéhez olyan nyereséget számít hozzá – és adóztat meg ennek megfelelően –, amelyet a másik Szerződő Állam vállalkozásánál megadóztattak ebben a másik államban, és az  így hozzászámított nyereség olyan nyereség, amelyet az  elsőként említett állam vállalkozása ért volna el, ha a  két vállalkozás olyan feltételekben állapodott volna meg, mint amelyekben független vállalkozások egymással megállapodnának, úgy ez  a  másik állam megfelelően kiigazítja az  ilyen nyereségre ott kivetett adó összegét. Az ilyen kiigazítás megállapításánál kellően figyelembe kell venni jelen Egyezmény egyéb rendelkezéseit, és a Szerződő Államok illetékes hatóságai szükség esetén egyeztetnek egymással. 10. Cikk Osztalék 1. Az  osztalék, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizet, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Mindazonáltal ez az osztalék abban a Szerződő Államban is megadóztatható, és annak az államnak a  jogszabályai szerint, amelyben az  osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, ha azonban az  osztalék haszonhúzója a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, az így megállapított adó nem haladhatja meg: (a) az  osztalék bruttó összegének 0 százalékát, ha a  haszonhúzó egy olyan társaság (a nem adóköteles személyegyesítő társaság kivételével), amely az osztalékot fizető társaság tőkéjében legalább 10 százalékos közvetlen részesedéssel bír; (b) az osztalék bruttó összegének 10 százalékát minden más esetben. E bekezdés rendelkezései nem érintik a társaság adóztatását azon nyereség után, amelyből az osztalékot fizetik. 3. E  cikk alkalmazásában az  „osztalék” kifejezés részvényekből, élvezeti jegyekből vagy élvezeti jogokból, bányarészjegyekből, alapítói részvényekből vagy más nyereségből való részesedést biztosító jogokból – kivéve a  hitelköveteléseket – származó jövedelmet, valamint olyan más társasági jogokból származó jövedelmet jelent, amelyet annak az  Államnak az  adózási jogszabályai, amelyben a  nyereséget felosztó társaság belföldi illetőségű, a részvényekből származó jövedelemmel azonos adóztatási elbánás alá vetnek. 4. Az  1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha az  osztaléknak egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a  másik Szerződő Államban, amelyben az  osztalékot fizető társaság belföldi illetőségű, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és az érdekeltség, amelyre tekintettel az osztalékot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. 5. Ha az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság nyereséget vagy jövedelmet élvez a  másik Szerződő Államból, úgy ez a másik állam nem adóztathatja meg a társaság által kifizetett osztalékot, kivéve, ha az osztalékot ebben a  másik államban belföldi illetőségű személynek fizetik, vagy ha az  érdekeltség, amelyre tekintettel az  osztalékot fizetik, ténylegesen a  másik államban lévő telephelyhez kapcsolódik, sem pedig a  társaság fel nem osztott nyereségét nem terhelheti a  társaság fel nem osztott nyeresége után kivetett adóval, még akkor sem, ha a  kifizetett osztalék vagy a  fel nem osztott nyereség egészben vagy részben ebben a  másik államban keletkező nyereségből vagy jövedelemből áll. 11. Cikk Kamat 1. A  kamat, amely az  egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható. 2. E cikk alkalmazásában a „kamat” kifejezés mindenfajta követelésből származó jövedelmet jelent, akár van jelzáloggal biztosítva, akár nem, és akár ad jogot az  adós nyereségéből való részesedésre, akár nem, és magában foglalja különösen az  állami értékpapírokból származó jövedelmet, a  kötvényekből és az  adósságlevelekből származó jövedelmet, beleértve az  ilyen értékpapírokhoz, kötvényekhez vagy adósságlevelekhez kapcsolódó prémiumokat és díjakat, de nem fogalja magában a 10. cikkben említett jövedelmet. E cikk alkalmazásában a késedelmes fizetés utáni büntető terhek nem tekintendők kamatnak. 3. Az  1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a  kamat egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a  másik Szerződő Államban, amelyben a  kamat keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a követelés, amely után a kamatot fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. 4. Ha a  kamatot fizető személy és a  haszonhúzó közötti, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a kamat összege ahhoz a követeléshez viszonyítva, amely után fizetik, meghaladja azt az összeget, amelyben a  kamatot fizető személy és a  haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodtak volna, úgy e  cikk rendelkezéseit csak az  utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az  esetben a  kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével. 12. Cikk Jogdíj 1. A  jogdíj, amely az  egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelynek haszonhúzója a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy, csak ebben a másik államban adóztatható. 2. E cikk alkalmazásában a „jogdíj” kifejezés bármely olyan jellegű kifizetést jelent, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos művek (ideértve a filmalkotást) szerzői jogának, bármilyen szabadalomnak, védjegynek, formatervezési vagy más mintának, tervnek, titkos formulának vagy eljárásnak a hasznosításáért vagy hasznosítási jogáért, valamint ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért ellenértékként kapnak. 3. Az  1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók, ha a  jogdíj egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű haszonhúzója a  másik Szerződő Államban, amelyben a  jogdíj keletkezik, egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet folytat, és a jog vagy vagyoni érték, amely után a jogdíjat fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. 4. Ha a jogdíjat fizető személy és a haszonhúzó, vagy kettejük és egy harmadik személy közötti különleges kapcsolat miatt a  jogdíj összege azon hasznosításhoz, joghoz vagy információhoz mérten, amiért fizetik, meghaladja azt az  összeget, amelyben a  jogdíjat fizető személy és a  haszonhúzó ilyen kapcsolat hiányában megállapodott volna, úgy e  cikk rendelkezéseit csak az  utóbb említett összegre kell alkalmazni. Ebben az  esetben a  kifizetett többletösszeg mindkét Szerződő Állam jogszabályai szerint megadóztatható marad, az  Egyezmény egyéb rendelkezéseinek kellő figyelembevételével. 13. Cikk Elidegenítésből származó nyereség 1. Az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek a  6.  cikkben meghatározott és a  másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyona elidegenítéséből származó nyeresége megadóztatható ebben a másik államban. 2. Az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek olyan részvények vagy hasonló érdekeltségek elidegenítéséből származó nyeresége, amelyek értékének több mint 50 százaléka közvetlenül vagy közvetve a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból származik, megadóztatható ebben a másik államban. 3. Az  e  cikk 2. bekezdésében nem említett egyéb nyereség, amely olyan ingó vagyon elidegenítéséből származik, amely az  egyik Szerződő Állam vállalkozása másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyonának része, beleértve az  ilyen telephelynek (önmagában vagy az  egész vállalkozással együtt történő) elidegenítéséből elért nyereséget, megadóztatható ebben a másik államban. 4. A  nemzetközi forgalomban üzemeltetett vízi vagy légi járművek, illetve belvízi szállítást végző hajók elidegenítéséből, vagy az  ilyen vízi járművek, légi járművek vagy hajók üzemeltetését szolgáló ingó vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a  Szerződő Államban adóztatható, ahol a  vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található. 5. Az  1., 2., 3. és 4. bekezdésekben nem említett bármely vagyon elidegenítéséből származó nyereség csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben az elidegenítő belföldi illetőségű. 14. Cikk Munkaviszonyból származó jövedelem 1. A  15., 17., 18. és 20.  cikkek rendelkezéseinek fenntartásával a  fizetés, a  bér és más hasonló díjazás, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy munkaviszonyra tekintettel kap, csak ebben az  államban adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott díjazás megadóztatható ebben a másik államban. 2. Tekintet nélkül az 1. bekezdés rendelkezéseire, az a díjazás, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a  másik Szerződő Államban végzett munkára tekintettel kap, csak az  elsőként említett államban adóztatható, ha: (a) a  kedvezményezett a  másik államban nem tartózkodik egyfolytában vagy megszakításokkal összesen 183 napnál hosszabb időszakot az  adott naptári évben kezdődő vagy végződő bármely tizenkét hónapos időtartamon belül, és (b) a  díjazást olyan munkaadó fizeti, vagy azt olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem belföldi illetőségű a másik államban, és (c) a díjazást nem a munkaadónak a másik államban lévő telephelye viseli. 3. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire, a nemzetközi forgalomban üzemeltetett vízi, légi vagy közúti járművön vagy belvízi szállítást végző hajó fedélzetén végzett munkáért kapott díjazás megadóztatható abban a  Szerződő Államban, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található. 15. Cikk Igazgatók tiszteletdíja Az igazgatói tiszteletdíj és más hasonló kifizetés, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság igazgatótanácsának vagy felügyelőbizottságának tagjaként kap, megadóztatható ebben a másik államban. 16. Cikk Művészek és sportolók 1. Tekintet nélkül a  7. és a  14.  cikkek rendelkezéseire, az  a  jövedelem, amelyet az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy előadóművészként, mint színpadi, film-, rádió- vagy televíziós művész vagy zeneművész, vagy sportolóként élvez a  másik Szerződő Államban ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Amennyiben egy előadóművész vagy egy sportoló által ilyen minőségében kifejtett személyes tevékenységéből származó jövedelem nem az előadóművésznél vagy sportolónál magánál, hanem egy másik személynél jelentkezik, úgy ez  a  jövedelem, tekintet nélkül a  7. és a  14.  cikkek rendelkezéseire, megadóztatható abban a  Szerződő Államban, amelyben az előadóművész vagy a sportoló a tevékenységét kifejti. 3. Az  1. és 2. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a  művészek és sportolók egyik Szerződő Államban kifejtett tevékenységéből származó jövedelmére, ha az  abba az  Államba tett látogatást az  egyik vagy mindkét Szerződő Állam vagy helyi hatóságaik teljes egészében vagy nagyrészben közalapjaiból támogatják. Ilyen esetben a jövedelem csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a művész vagy sportoló belföldi illetőségű. 17. Cikk Nyugdíjak A nyugdíj és más hasonló térítés, amely az  egyik Szerződő Államban keletkezik, és amelyet a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetnek, csak az elsőként említett államban adóztatható. 18. Cikk Közszolgálat 1. (a) A fizetések, bérek és más hasonló díjazások, amelyeket az egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága fizet természetes személynek az  ezen államnak vagy hatóságnak teljesített szolgálatért, csak ebben az államban adóztathatók. (b) Ezen fizetések, bérek és más hasonló díjazások azonban csak a  másik Szerződő Államban adóztathatók, ha a  szolgálatot ebben a  másik államban teljesítették, és a  természetes személy ebben az  államban olyan belföldi illetőségű személy, aki: (i) ennek az államnak az állampolgára; vagy (ii) nem kizárólag a szolgálat teljesítése céljából vált ebben az államban belföldi illetőségű személlyé. 2. Az  egyik Szerződő Állam vagy annak helyi hatósága által folytatott üzleti tevékenységgel kapcsolatosan teljesített szolgálatért fizetett fizetésekre, bérekre és más hasonló díjazásokra a 14., 15. és 16. cikkek rendelkezései alkalmazandók. 19. Cikk Tanulók Azok a kifizetések, amelyeket olyan tanuló, ipari és kereskedelmi tanuló vagy gyakornok kap ellátására, tanulmányi vagy képzési célokra, aki közvetlenül az  egyik Szerződő Államba való utazás előtt a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, és aki az elsőként említett államban kizárólag tanulmányi vagy képzési célból tartózkodik, nem adóztatható meg ebben az  államban, amennyiben az  ilyen kifizetések ezen az  államon kívüli forrásból származnak. 20. Cikk Oktatók, tanárok és kutatók 1. Egy természetes személy, aki az egyik Szerződő Államot az abban az Államban lévő egyetemen, főiskolán, iskolában vagy más elismert oktatási intézetben való tanítás vagy kutatás folytatása céljából látogatja meg, és aki közvetlenül ezen látogatás előtt a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű volt, vagy jelenleg is az, az  elsőként említett Szerződő Államban mentes az adó alól az  ilyen tanításért vagy kutatásért kapott díjazás után az e célból tett első látogatásának időpontjától számított két évet meg nem haladó időtartamra. 2. Ezen cikk 1. bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók a kutatásból származó díjazásra, ha az ilyen kutatást nem a  köz érdekében, hanem elsősorban egy meghatározott személy vagy személyek egyéni haszna érdekében végzik. 21. Cikk Egyéb jövedelem 1. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy jövedelmének az Egyezmény előző cikkeiben nem tárgyalt részei, bárhol is keletkeznek, csak ebben az államban adóztathatók. 2. Az  1. bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a  6.  cikk 2. bekezdésében meghatározott ingatlan vagyonból származó jövedelmen kívüli jövedelemre, ha az ilyen jövedelemnek az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű kedvezményezettje a  másik Szerződő Államban egy ott lévő telephely útján üzleti tevékenységet fejt ki, és a  jog vagy vagyoni érték, amelyre tekintettel a jövedelmet fizetik, ténylegesen ehhez a telephelyhez kapcsolódik. Ebben az esetben a 7. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni. 22. Cikk Vagyon 1. A  6.  cikkben említett olyan ingatlan vagyon, amely az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy tulajdonát képezi és a másik Szerződő Államban fekszik, megadóztatható ebben a másik államban. 2. Az  ingó vagyon, amely az egyik Szerződő Állam vállalkozásának a másik Szerződő Államban lévő telephelye üzleti vagyonának részét képezi, megadóztatható ebben a másik államban. 3. A nemzetközi forgalomban üzemeltetett vízi és légi járművekből és a belvízi szállítást végző hajókból álló vagyon, és az ilyen vízi járművek, légi járművek és hajók üzemeltetésére szolgáló ingó vagyon csak abban a Szerződő Államban adóztatható, amelyben a vállalkozás tényleges üzletvezetésének helye található. 4. Az  egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy minden más vagyonrésze csak ebben az  államban adóztatható. 23. Cikk A kettős adóztatás elkerülése 1. Magyarországon a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni: (a) Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható Luxemburgban, Magyarország a (b) és (c) albekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az adó alól. (b) Amennyiben egy Magyarországon belföldi illetőségű személy olyan jövedelemtételeket élvez, amelyek a  10.  cikk és a  13.  cikk 2. bekezdésének rendelkezései szerint megadóztathatók Luxemburgban, Magyarország megengedi az  ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a  Luxemburgban megfizetett adóval. Az  így levont összeg azonban nem haladhatja meg a  levonás előtt számított adónak azt a  részét, amely a  Luxemburgból származó ilyen jövedelemtételekre esik. (c) Amennyiben ezen Egyezmény bármely rendelkezése szerint valamely, Magyarországon belföldi illetőségű személy által élvezett jövedelem, vagy a  tulajdonát képező vagyon mentesül az  adó alól Magyarországon, Magyarország mindazonáltal ennek a belföldi illetőségű személynek a többi jövedelme vagy vagyona utáni adó kiszámításánál figyelembe veheti a mentesített jövedelmet vagy vagyont. (d) Az  (a) albekezdés rendelkezései nem alkalmazandók egy Magyarországon belföldi illetőségű személy jövedelmére vagy vagyonára, ha Luxemburg ezen Egyezmény rendelkezéseit alkalmazva mentesíti az  ilyen jövedelmet vagy vagyont az  adó alól, vagy az  ilyen jövedelemre a  10.  cikk 2. bekezdése rendelkezéseit alkalmazza. 2. A  kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó luxemburgi jog rendelkezéseinek fenntartásával, amelyek nem érintik a bemutatott általános alapelvet, a kettős adóztatást a következő módon kell elkerülni: (a) Amennyiben egy Luxemburgban belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, vagy olyan vagyona van, amely ezen Egyezmény rendelkezései szerint megadóztatható Magyarországon, Luxemburg a (b) és (c) albekezdésben foglalt rendelkezések fenntartásával mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az adó alól, mindazonáltal a  belföldi illetőségű személynek a  többi jövedelme vagy vagyona utáni adó kiszámításánál ugyanazokat az adókulcsokat alkalmazhatja, mintha a jövedelem vagy vagyon nem lett volna mentesítve. (b) Amennyiben egy Luxemburgban belföldi illetőségű személy olyan jövedelmet élvez, amely a  10.  cikk, a 13. cikk 2. bekezdésének és a 16. cikk rendelkezései szerint megadóztatható Magyarországon, Luxemburg megengedi az ilyen belföldi illetőségű személy jövedelmét terhelő személyi jövedelemadóból vagy társasági adóból azon összeg levonását, amely megegyezik a  Magyarországon megfizetett adóval. Az  így levont összeg azonban nem haladhatja meg a levonás előtt számított adónak azt a részét, amely a Magyarországról származó ilyen jövedelemtételekre esik. (c) Az  (a) albekezdés rendelkezései nem alkalmazandók egy Luxemburgban belföldi illetőségű személy jövedelmére vagy vagyonára, ha Magyarország ezen Egyezmény rendelkezéseit alkalmazva mentesíti az ilyen jövedelmet vagy vagyont az  adó alól, vagy az  ilyen jövedelemre a  10.  cikk 2. bekezdése rendelkezéseit alkalmazza. 24. Cikk Egyenlő elbánás 1. Az  egyik Szerződő Állam állampolgárai nem vethetők a  másik Szerződő Államban olyan adóztatás, vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek e másik állam állampolgárai azonos körülmények között – különös tekintettel a belföldi illetőségre – alá vannak vagy alá lehetnek vetve. Ez a rendelkezés, tekintet nélkül az 1. cikk rendelkezéseire, azokra a személyekre is alkalmazandó, akik nem belföldi illetőségűek az egyik vagy mindkét Szerződő Államban. 2. Az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű hontalan személyek egyik Szerződő Államban sem vethetők olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az  az adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az adott állam állampolgárai azonos körülmények között – különös tekintettel a belföldi illetőségre – alá vannak vagy alá lehetnek vetve. 3. Az  egyik Szerződő Állam vállalkozásának a  másik Szerződő Államban lévő telephelyét ebben a  másik államban nem lehet kedvezőtlenebb adóztatás alá vetni, mint ennek a  másik államnak azonos tevékenységet folytató vállalkozásait. Ez a rendelkezés nem értelmezendő akként, mintha az egyik Szerződő Államot arra kötelezné, hogy a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személyeknek a polgári jogállás vagy családi kötelezettségek alapján adózási célból olyan személyi kedvezményeket, mentességeket és levonásokat nyújtson, amelyeket a saját belföldi illetőségű személyeinek nyújt. 4. Az egyik Szerződő Állam vállalkozása által a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személynek fizetett kamat, jogdíj és más kifizetések az  ilyen vállalkozás adóköteles nyereségének megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azokat az elsőként említett államban belföldi illetőségű személy részére fizették volna, kivéve, ha a  9.  cikk 1. bekezdésének, a  11.  cikk 4. bekezdésének vagy a  12.  cikk 4. bekezdésének rendelkezései alkalmazandók. Hasonlóképpen az  egyik Szerződő Állam vállalkozásának a  másik Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben fennálló tartozásai az  ilyen vállalkozás adóköteles vagyonának megállapításánál ugyanolyan feltételek mellett vonhatók le, mintha azok az elsőként említett Szerződő Államban belföldi illetőségű személlyel szemben álltak volna fenn. 5. Az egyik Szerződő Állam olyan vállalkozásai, amelyeknek tőkéje teljesen vagy részben, közvetlenül vagy közvetve, a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű egy vagy több személy tulajdonában vagy ellenőrzése alatt van, nem vethetők az  elsőként említett Szerződő Államban olyan adóztatás vagy azzal összefüggő kötelezettség alá, amely más vagy terhesebb, mint az az adóztatás és azzal összefüggő kötelezettség, amelynek az elsőként említett állam más hasonló vállalkozásai alá vannak vagy alá lehetnek vetve. 6. E  cikk rendelkezései, tekintet nélkül a  2.  cikk rendelkezéseire, bármilyen fajtájú és megnevezésű adóra alkalmazandók. 25. Cikk Kölcsönös egyeztető eljárás 1. Ha egy személy véleménye szerint az egyik vagy mindkét Szerződő Állam intézkedései rá nézve olyan adóztatáshoz vezetnek vagy fognak vezetni, amely nem felel meg ezen Egyezmény rendelkezéseinek, úgy ezeknek az államoknak a  belső jogszabályai által biztosított jogorvoslati lehetőségektől függetlenül, ügyét előterjesztheti annak a Szerződő Államnak az  illetékes hatóságához, amelyben belföldi illetőségű, vagy ha ügye a 24. cikk 1. bekezdése alá tartozik, annak a Szerződő Államnak az illetékes hatóságához, amelynek állampolgára. Az ügyet az Egyezmény rendelkezéseinek meg nem felelő adóztatáshoz vezető intézkedésre vonatkozó első értesítést követő három éven belül kell előterjeszteni. 2. Az  illetékes hatóság, amennyiben a  kifogást megalapozottnak találja, és önmaga nem képes kielégítő megoldást találni, törekedni fog arra, hogy az  ügyet a  másik Szerződő Állam illetékes hatóságával együtt kölcsönös egyetértéssel rendezze azzal a  céllal, hogy elkerüljék az  olyan adóztatást, amely nem áll összhangban az  Egyezménnyel. Az  így létrejött megállapodást a  Szerződő Államok belső jogszabályaiban előírt határidőktől függetlenül végre kell hajtani. 3. A  Szerződő Államok illetékes hatóságai törekedni fognak arra, hogy az  Egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos nehézségeket vagy kétségeket kölcsönös egyetértéssel oldják fel. Közös tanácskozásokat tarthatnak annak érdekében, hogy olyan esetekben is elkerüljék a  kettős adóztatást, amelyekről az Egyezmény nem rendelkezik. 4. A Szerződő Államok illetékes hatóságai közvetlenül érintkezhetnek egymással, beleértve egy saját magukból vagy képviselőikből álló közös bizottságot, abból a célból, hogy az előző bekezdések értelmében egyetértésre jussanak. 26. Cikk Információcsere 1. A  Szerződő Államok illetékes hatóságai tájékoztatni fogják egymást a  jelen Egyezmény rendelkezéseinek végrehajtásához, vagy a  Szerződő Államok vagy azok helyi hatóságai által kivetett, bármilyen fajtájú vagy megnevezésű adóra vonatkozó belső jogszabályi rendelkezések végrehajtásához és érvényesítéséhez előreláthatóan fontos információról, amennyiben az ezek alapján való adóztatás nem ellentétes az Egyezménnyel. Az információcserét az 1. és a 2. cikk nem korlátozza. 2. A  Szerződő Államnak az  1. bekezdés alapján kapott bármely információt ugyanúgy titokként kell kezelnie, mint az  ennek az  államnak a  saját belső jogszabályai alapján megszerzett információkat és csak olyan személyek vagy hatóságok (beleértve a  bíróságokat és a  közigazgatási szerveket) részére szabad felfednie, amelyek az  1. bekezdésben említett adók megállapításával vagy beszedésével, ezek érvényesítésével és a  vonatkozó peres eljárással, vagy az  ezekkel az  adókkal kapcsolatos jogorvoslat elbírálásával vagy a  fentiek felügyeletével foglalkoznak. Ezek a  személyek vagy hatóságok az  információt csak ilyen célokra használhatják fel. Nyilvános bírósági tárgyalásokon vagy bírósági határozatokban az információt nyilvánosságra hozhatják. 3. Az 1. és 2. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, mintha valamelyik Szerződő Államot arra köteleznék, hogy: (a) az  egyik vagy a  másik Szerződő Állam jogszabályaitól vagy államigazgatási gyakorlatától eltérő államigazgatási intézkedést hozzon; (b) olyan információt nyújtson, amely az  egyik vagy másik Szerződő Állam jogszabályai szerint, vagy az államigazgatás szokásos rendjében nem szerezhető be; (c) olyan információt nyújtson, amely bármely szakmai, üzleti, ipari, kereskedelmi vagy foglalkozási titkot vagy szakmai eljárást fedne fel, vagy amelynek felfedése sértené a közrendet. 4. Ha az  egyik Szerződő Állam a  jelen cikknek megfelelően információt kér, a  másik Szerződő Állam saját információszerzési intézkedéseit alkalmazza a  kért információ megszerzése érdekében, még akkor is, ha a  másik Államnak az  információra saját adóügyi céljaira nincs szüksége. A  megelőző mondatban foglalt kötelezettségre a  3. bekezdés korlátozásai vonatkoznak, de ezek a  korlátozások semmilyen esetben sem értelmezhetők úgy, hogy a  Szerződő Állam számára megengedik az  információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az információhoz nem kapcsolódik hazai érdeke. 5. A  3. bekezdés rendelkezései semmilyen esetben nem értelmezhetők úgy, hogy a  Szerződő Állam számára megengedik az  információszolgáltatás megtagadását kizárólag azért, mert az  információ banknak, más pénzintézetnek, kijelölt személynek vagy képviselői vagy bizalmi minőségben eljáró személynek áll rendelkezésére, vagy mert az egy személyben lévő tulajdonosi érdekeltségre vonatkozik. 27. Cikk Diplomáciai és konzuli képviseletek tagjai Az Egyezmény semmilyen módon nem érinti a  diplomáciai vagy konzuli képviseletek tagjait a  nemzetközi jog általános szabályai szerint vagy külön egyezmények rendelkezései alapján megillető adózási kiváltságokat. 28. Cikk Hatálybalépés 1. Az  egyes Szerződő Államok írásban, diplomáciai úton értesítik egymást arról, hogy az  ezen Egyezmény hatálybalépéséhez szükséges belső követelményeknek eleget tettek. 2. Az Egyezmény az 1. bekezdésben említett értesítések közül a későbbi kézhezvételének időpontját követő 30. napon lép hatályba, és rendelkezései mindkét Szerződő Államban alkalmazandók: (a) a  forrásnál levont adók tekintetében az  Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre; (b) az egyéb jövedelemadók és a vagyonadók tekintetében az Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra. 3. Ezen Egyezmény hatálybalépésekor a Magyar Köztársaság és a Luxemburgi Nagyhercegség között a kettős adózás elkerüléséről a  jövedelem- és vagyonadók tekintetében, Budapesten, 1990. január hó 15. napján aláírt Egyezmény és Jegyzőkönyv hatályát veszíti és nem kell alkalmazni: (a) a forrásnál levont adók tekintetében ezen Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre; (b) az egyéb jövedelem- és a  vagyonadók tekintetében ezen Egyezmény hatálybalépésének évét követő első naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra. 29. Cikk Felmondás 1. Ez az Egyezmény mindaddig hatályban marad, ameddig az egyik Szerződő Állam fel nem mondja. Az Egyezményt annak hatályba lépésétől számított öt éves időszak lejártától kezdődően bármelyik Szerződő Állam felmondhatja úgy, hogy legalább hat hónappal bármely naptári év vége előtt a felmondásról diplomáciai úton értesítést küld. 2. Ebben az esetben ez az Egyezmény mindkét Szerződő Államban hatályát veszti: (a) a forrásnál levont adók tekintetében az értesítés átadásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azt követően keletkezett jövedelmekre; (b) az egyéb jövedelem- és a  vagyonadók tekintetében az  értesítés átadásának évét követő első naptári év január 1-jén vagy azután kezdődő bármely adóévre kivethető adókra. ENNEK HITELÉÜL az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt az Egyezményt aláírták. Készült két példányban Brüsszelben, 2015. március 10. napján magyar, francia és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó. Magyarország nevében a Luxemburgi Nagyhercegség nevében (aláírások) Jegyzőkönyv A Magyarország és a Luxemburgi Nagyhercegség között a jövedelem- és a vagyonadók területén a kettős adóztatás elkerüléséről és az  adóztatás kijátszásának megakadályozásáról szóló Egyezmény aláírásának pillanatában a  felek a következő rendelkezésekben állapodtak meg, amelyek az Egyezmény szerves részét alkotják: I. A 4. cikk 1. bekezdésének tekintetében: Megállapításra került, hogy a „kollektív befektetési eszköz” kifejezés a következőt jelenti: (a) Magyarország esetében bármely befektetési alapot, amit a kollektív befektetési formákról és kezelőikről szóló törvény alapján hoztak létre; (b) Luxemburg esetében, (i) egy nyíltvégi befektetési társaságot; (ii) egy zártvégű befektetési társaságot; (iii) egy kockázati tőke befektetési társaságot; (iv) egy kollektív befektetési alapot, valamint bármely olyan valamelyik Szerződő Államban létrehozott kollektív befektetési eszközt, amit a  Szerződő Államok illetékes hatóságai megegyezésük alapján ezen bekezdés céljából kollektív befektetési eszköznek tekintenek. E bekezdés nem értelmezendő úgy, hogy az  bármely formában korlátozná egy Szerződő Állam jogát arra, hogy az abban az államban belföldi illetőséggel bírókat adóztassa. II. A 8. cikk 1. és 4. bekezdéseinek, a 13. cikk 4. bekezdésének és a 22. cikk 3. bekezdésének tekintetében: A Szerződő Államok megállapodtak, hogy a  „nemzetközi forgalom” kifejezés nem terjed ki a  nemzetközi forgalomban szereplő közúti járművekre. III. A 26. cikk tekintetében: A megkereső Állam illetékes hatóságának biztosítania kell a következő információkat a megkeresett Állam illetékes hatóságának, amikor az Egyezmény alapján információt kér annak érdekében, hogy alátámassza, hogy a kéréshez az információ előreláthatólag releváns: (a) annak a személynek az azonosító adatait, akivel szemben a vizsgálatot vagy a nyomozást folytatják; (b) egy nyilatkozatot a kért információ természetére és formájára vonatkozóan, amelyben a megkereső Állam azt meg kívánja kapni a megkeresett Államtól; (c) azt az adózási célt, amelyre az információt keresik; (d) azt az időszakot, amelyre vonatkozóan az információt kérik; (e) az indokokat, amelyek alapján feltételezhető, hogy a  kért információ a  megkeresett Államnál van, vagy a megkeresett Állam joghatósága alatt levő személy birtokában vagy ellenőrzése alatt; (f ) az ismert mértékig bármely személy nevét és címét, akiről úgy hiszik, hogy a kért információ birtokában van; (g) nyilatkozatot arról, hogy a megkereső Állam minden elérhető eszközt foganatosított a saját hatáskörén belül az információ megszerzésére, kivéve, ahol ez aránytalan nehézségeket okozna. IV. Az Európai Unió jogi aktusai: Megállapításra került, hogy az  Egyezmény nem befolyásolja az  Európai Unió jogi aktusait és a  Szerződő Államok ezekhez kapcsolódó rendelkezéseit. ENNEK HITELÉÜL az arra kellő meghatalmazással rendelkező alulírottak ezt a Jegyzőkönyvet aláírták. Készült két példányban Brüsszelben, 2015. március 10. napján magyar, francia és angol nyelven, mindegyik szöveg egyaránt hiteles. Eltérő értelmezés esetén az angol nyelvű szöveg irányadó. (i) the personal income tax (személyi jövedelemadó); (ii) the corporate tax (társasági adó); (iii) the land parcel tax (telekadó); and (iv) the building tax (építményadó); (signatures)” 4. § (1) Ez a törvény – a (2) és a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – a kihirdetését követő napon lép hatályba. (2) A 2. § és 3. §, valamint az 5. § az Egyezmény 28. Cikk (2) bekezdésében meghatározott időpontban lép hatályba. (3) Az Egyezmény, a  2.  § és 3.  §, valamint az  5.  § hatálybalépésének naptári napját a  külpolitikáért felelős miniszter – annak ismertté válását követően – a Magyar Közlönyben haladéktalanul közzétett közleményével állapítja meg. (4) E törvény végrehajtásához szükséges intézkedésekről az adópolitikáért felelős miniszter gondoskodik. 5. § Hatályát veszti a  Magyar Köztársaság és a  Luxemburgi Nagyhercegség között a  kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és vagyonadók területén Budapesten, 1990. évi január hó 15. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről szóló 1990. évi XCV. törvény. Áder János s. k., Kövér László s. k., köztársasági elnök az Országgyűlés elnöke