7/2013. (III. 1.) AB határozata alkotmányjogi panasz elutasításáról.

Alkotmánybíróság teljes ülése bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz alapján meghozta a következő h a t á r o z a t o t: 1.

Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 6.K.26.852/2011/10. számú ítélete alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság a Budapest Környéki Törvényszék 6.K.26.852/2011/10. számú ítélete alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt

Alaptörvény R) cikk

Alaptörvény T) cikk

Alaptörvény I. cikk

Alaptörvény XV. cikk

Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. I. [1]

indítványozó alkotmányjogi panaszt terjesztett elő

Alkotmánybíróságnál. [2] 1.

indítványozóval szemben

állami adóhatóság

adózás rendjéről szóló

1. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
2. §

indítványozó jövedelme nem állt arányban a vizsgált időszakban felmerült kiadásokkal, ezért

adó alapját becslési módszer alkalmazásával valószínűsítette. Ennek eredményeként a másodfokú adóhatóság a 9184610377. számú határozatában

indítványozó terhére 11 345 447 Ft adókülönbözetet tárt fel, valamint ehhez igazodó adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot állapított meg. [3]

indítványozó

ügyben eljáró adóhatóság eljárásának törvényességét támadva kezdeményezte a másodfokú adóhatóság határozatának bírói felülvizsgálatát. Keresetlevelében

indítványozó többek között

t kifogásolta, hogy

állami adóhatóság nem bizonyította a becslés törvényben előírt feltételeinek fennállását.

indítványozó keresetében

t is sérelmezte, hogy

adóhatóság olyan becslési módszert választott, amely nem alkalmas a valós adó alapjának valószínűsítésére, és ezért nem felel meg

Art. 108. §

indítványozó keresetlevelében ennek okaként

t fejtette ki, hogy

Art. 109. §

esetben lehet alkalmazni, ha

adóhatóság bizonyítja, hogy

adózó vagyongyarapodásával, vagy életvitelre fordított kiadásaival nincsen arányban

összesített jövedelme.

indítványozó álláspontja szerint e szabályt

adótörvények egyéb szabályaival együtt szükséges olvasni, és így a szóban forgó adóigazgatási szabály jövedelem és kiadás fogalmának csak a pénzforgalmi szemléletű vagyonmérleg felelhet meg.

adóhatóság

onban készpénzforgalmi szemléletű vagyonmérleget alkalmazott, amely sem a becslés feltételei fennállásának bizonyítására, sem a becslési módszerre vonatkozó törvényi előírásnak nem felel meg.

indítványozó keresetét a Budapest Környéki Törvényszék 6.K.26.852/2011/10. számú jogerős ítéletében valamennyi kereseti kérelem tekintetében elutasította. [4]

indítványozó

Alkotmánybíróságról szóló

1. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.)
2. §-a alapján a Budapest Környéki Törvényszék 6.K.26.852/2011/
3. számú döntésével szemben nyújtott be alkotmányjogi panaszt.

indítványozó alkotmányjogi panaszában a tisztességes eljárás követelményének sérelmére hivatkozással elsődlegesen

t adta elő, hogy a törvényszék a kereseti kérelmének egyes részeit érdemben nem bírálta el, vagyis a kereseti kérelmének elutasítását megalapozó indokok bírói előadása a törvényszék határozatának indokolásából elmaradtak.

indítványozó álláspontja szerint a kereseti kérelem kifejezett kételyeket fogalmazott meg

eljárásban alkalmazott vagyonmérleg törvényességével összefüggésben,

onban a kifogásolt bírósági ítélet mégis külön indokolás nélkül elfogadta

alkalmazott vagyonmérleg típusát, és a vagyonmérleg törvényességéről nem adott számot.

alkotmányjogi panasz ezzel összefüggésben részletes indokolást tartalmaz arról, hogy

adóhatóság által

adott ügyben alkalmazott készpénzforgalmi szemléletű vagyonmérleg miért nem felel meg

Art. 108. §

Art. 109. §

onban nem vizsgálta meg

adóhatóság által alkalmazott vagyonmérleg törvényességét.

indítványozó ezzel összefüggésben előadta, hogy a törvényszék indokolásának hiánya

Alaptörvény 28. cikkében előírtakkal

ért ellentétes, mert a törvényszék nem

Alaptörvényben megfogalmazott követelményeknek megfelelően vizsgálta meg a kereseti kérelmet. [5]

indítványozó ezen kívül hivatkozott

Alaptörvény R) cikk

Alaptörvény T) cikk

Alaptörvény I. cikk

alkotmányjogi panasz ezen alaptörvénybeli szabályok sérelmének okait

onban nem tartalmazza.

indítványozó

alkotmányjogi panaszában megjelölte

Alaptörvény XV. cikk

onban

Alaptörvényben biztosított e jog sérelmével összefüggő érdemi indokolást nem adott elő. [6]

indítványozó elsődlegesen a kereseti kérelem elbírálásának hiánya miatt kezdeményezte

alkotmányjogi panaszban kifogásolt törvényszéki döntés megsemmisítését. II. [7]

alkotmányjogi panasz elbírálása során irányadó jogszabályi rendelkezések [8] 1.

Alaptörvénynek

indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései: „R) cikk

Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek.” „T) cikk

Alaptörvényben megjelölt, jogalkotó hatáskörrel rendelkező szerv által megalkotott, a hivatalos lapban kihirdetett jogszabály állapíthat meg. Sarkalatos törvény eltérően is megállapíthatja

önkormányzati rendelet és a különleges jogrendben alkotott jogszabályok kihirdetésének szabályait.” „I. cikk

EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük

állam elsőrendű kötelezettsége. [...]

alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg. Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben,

elérni kívánt céllal arányosan,

alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható." „XV. cikk

ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” „28. cikk A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban

ok céljával és

Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.

Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor

t kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” [9] 2.

Art. vonatkozó szabályai: „108. §

adóhatóság bizonyítja, hogy a becslés alkalmazásának a feltételei fennállnak, továbbá

t, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek

adó alapját valószínűsítik.” „109. §

adóhatóság megállapítása szerint

adózó vagyongyarapodásával vagy

életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben – figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is –

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége.” III. [10]

Alkotmánybíróság

Abtv. 56. §

alkotmányjogi panasz megfelel-e

Abtv.-ben foglalt,

alkotmányjogi panaszok befogadhatóságára vonatkozó követelményrendszernek. [11] 1. A panasz befogadhatóságának formai feltételeit vizsgálva

Alkotmánybíróság

alábbi következtetésekre jutott: [12] 1.1.

Abtv. 30. §

Abtv. 27. § b) pontjában előírtak szerint

alkotmányjogi panaszt a kifogásolt bírói döntés kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

indítványozó a törvényszék döntését

1. március
2. napján vette kézhez, míg

alkotmányjogi panaszt a törvényben előírt határidőt megtartva,

1. április
2. napján nyújtotta be a törvényszékhez. [13] 1.2.

indítványozó teljesítette

Abtv. 51. §

alkotmányjogi panaszt, és

indítványozó csatolta a szabályos ügyvédi meghatalmazást. [14] 1.3.

alkotmányjogi panasz megfelel

Abtv. 52. §

indítványozó

Alaptörvény 24. cikk

Abtv. 27. §-a alapján a törvényszéki döntés alaptörvény-ellenességének megállapítása miatt kezdeményezte

Alkotmánybíróság eljárását.

indítványozó megnevezi, hogy a kifogásolt bírói döntés mely Alaptörvényben biztosított jogait sérti, illetőleg részletesen indokolja a kifogásolt bírói döntés alaptörvény-ellenességének okait.

alkotmányjogi panasz kifejezetten megjelöli

indítványozó tisztességes eljáráshoz fűződő alkotmányos jogának sérelmét. [15]

Abtv. 52. §

alkotmányjogi panasz ezen kívül határozott kérelmet tartalmaz a törvényszéki döntés megsemmisítésére is. [16] 2.

alkotmányjogi panasz befogadhatóságának további, tartalmi természetű feltételeit

Abtv. 56. §

Alkotmánybíróság befogadhatóságról dönteni jogosult tanácsa mérlegelési jogkörében vizsgálja

alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt feltételeit, így különösen

Abtv. 26–27. §§ szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint

Abtv. 29–31. §§-ban foglalt feltételeket.

Abtv. 27. §-a alapján alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben

egyedi ügyben érintett személy vagy szervezet alkotmányjogi panasszal fordulhat

Alkotmánybírósághoz, ha

ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés a)

indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és b)

indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincsen számára biztosítva. [17] 2.1.

alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltétele

érintettség, nevezetesen

, hogy a panaszos által alaptörvény-ellenesnek vélt bírói döntés a panaszos személyét, jogi helyzetét közvetlenül, ténylegesen és aktuálisan érintő rendelkezést állapítson meg, és ennek következtében a panaszos alapjogai sérüljenek.

indítványozó

alkotmányjogi panaszban támadott bírói döntés alapjául szolgáló eljárást felperesként előterjesztett kereseti kérelmével indította meg, és a törvényszéki határozat indokolásának elmaradását véli alaptörvény-ellenesnek, így

Alkotmánybíróság

indítványozót

egyedi ügyben érintettnek tekintette. [18] 2.2.

indítványozó a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket kimerítette. A panaszos a Budapest Környéki Törvényszék jogerős ítéletével szemben nyújtotta be alkotmányjogi panaszát. A törvényszéki ítélettel szemben további fellebbezésnek nincs helye, így

alkotmányjogi panasz megfelel

Abtv. 27. § b) pontjában foglalt jogorvoslat kimerítésére vonatkozó követelménynek. [19] 2.3.

Abtv. 29. §-a alapján

Alkotmánybíróság

alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

Alkotmánybíróság megítélése szerint

alkotmányjogi panasz a következők szerint megfelel

Abtv. 29. §-ában foglalt mindkét, vagylagos természetű feltételnek. [20]

indítványozó elsődlegesen a tisztességes eljárás alaptörvénybeli követelményének sérelmére hivatkozik

zal összefüggésben, hogy

adóhatósági határozat felülvizsgálatát kezdeményező keresetlevélben előadott kérelmet a bíróság nem vizsgálta meg.

indítványozó a keresetlevelében többek között annak felülvizsgálatát kérte, hogy

adóhatóság által a vagyongyarapodási eljárás feltételeinek bizonyítása érdekében alkalmazott vagyonmérleg megfelel-e

Art. 108. §

Art. 109. §

onban

adóhatósági határozatot felülvizsgáló törvényszék nem adott számot a kereseti kérelem ezen részéről.

Alkotmánybíróság megítélése szerint a kereseti kérelemben előadottak vizsgálatának hiánya a kifogásolt bírói döntést érdemben befolyásolhatta, ami felveti a bírói döntés alaptörvény-ellenességének kételyét. [21] Emellett

alkotmányjogi probléma

egyedi ügyön túlmutató jelentőségű, ugyanis

Alkotmánybíróság

egyedi bírósági döntések indokolási kötelezettségének minimális,

eljárás tisztességéhez tartozó követelményeit eddig nem vizsgálta. Így

Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben hozott érdemi határozata meghatározza

okat a tisztességes eljárás alaptörvényi szabályának védelmi körébe tartozó minimális követelményeket, amelyeket a bíróságoknak

ügy elbírálása során feltétlenül szükséges érvényesíteniük.

Alkotmánybíróság alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként értékelte a bírói döntések indokolásának alkotmányossági mércéjeként szolgáló, a tisztességes eljárásban rejlő, minimális követelményrendszer kidolgozását. [22] Mindezek alapján

Alkotmánybíróság

1. számú tanácsa a
2. október 15-i tanácsülésén

alkotmányjogi panasz befogadásáról döntött és elrendelte

alkotmányjogi panasz érdemi vizsgálatát. IV. [23] 1.

indítványozó a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panaszában elsősorban

t sérelmezte, hogy a bíróság a kereseti kérelem lényeges részeit nem bírálta el, vagyis a bíróság

ítéletének indokolásában nem adott számot

adóigazgatási eljárást lényegesen befolyásoló felperesi kifogásokról.

indítványozói érvelés szerint a bíróság vizsgálatának és indokolásának ilyen hiányossága

eljárás tisztességének alkotmányos követelményét sérti.

indítványozó

alkotmányjogi panaszban

Alaptörvény XXIV. cikk

Alaptörvény XXVIII. cikk

onban arra, hogy

alkotmányjogi panasz egyértelműen

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság a kifogásolt bírói ítélet alaptörvény-ellenességét

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság mindezek alapján elsőként a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszere körében kialakított korábbi alkotmánybírósági gyakorlatot tekintette át, majd ezt követően megvizsgálta, hogy a kialakított alkotmányos mérce alkalmazható-e

egyedi ügyben hozott bírói döntésekkel szemben.

Alkotmánybíróság ezek után

t vizsgálta meg, hogy a konkrét bírói döntések elbírálása során a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) milyen értelmet ad a tárgyalások tisztességéből fakadó indokolt bírói döntéshez való jognak.

Alkotmánybíróság végül

alkotmányjogi panaszban kifogásolt konkrét bírósági ítéletet vonta vizsgálat alá. [24] 1.1.

eljárás tisztességének alkotmányos követelményrendszerét a

1. december 31-éig hatályban volt Alkotmány
2. §

ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.” A tisztességes eljárás alkotmányos előírásának lényeges tartalmát tekintve 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvény XXVIII. cikk

onosan rendelkezik, amikor kimondja, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy

ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el.” A 22/2012. (V. 11.) AB határozat úgy fogalmaz, hogy

„Alkotmánybíróság

újabb ügyekben felhasználhatja

okat

érveket, amelyeket

Alaptörvény hatályba lépése előtt hozott korábbi határozata

akkor elbírált alkotmányjogi kérdéssel összefüggésben tartalmazott, feltéve, hogy

Alaptörvény konkrét –

előző Alkotmányban foglaltakkal

onos vagy hasonló tartalmú – rendelkezései és értelmezési szabályai alapján ez lehetséges. [...]

egyes intézményekről, alapelvekről és rendelkezésekről kialakított értelmezése a határozataiban található meg.

Alkotmánybíróságnak

okra

alapértékekre, emberi jogokra és szabadságokra, továbbá alkotmányos intézményekre vonatkozó megállapításai, amelyek

Alaptörvényben nem változtak meg alapvetően, érvényesek maradnak.” (Indokolás [40]–[41])

Alkotmánybíróság mindezek alapján

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság a tisztességes eljáráshoz való jog lényegéről kialakított álláspontját elvi jelentőséggel a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) foglalta össze.

Abh.-ban megfogalmazott megállapításokat

Alkotmánybíróság utóbb több döntésében [5/

1. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 75.; 14/
2. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.; 15/
3. (III. 29.) AB határozat, ABH 2002, 116, 118–120.; 35/
4. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 211.] is megerősítette és gyakorlattá formálta.

Abh.-ban kimunkált alkotmányos mérce értelmében a tisztességes eljárás (fair trial) követelménye

eljárásjogi garanciák érvényesülését is felöleli, és egy olyan minőséget jelent, amelyet

eljárás egészének és körülményeinek figyelembe vételével lehet csupán megítélni. Ebből következően egyes részletszabályok hiánya miatt éppúgy, mint valamennyi részletszabály megalkotásának dacára lehet egy eljárás méltánytalan, igazságtalan vagy nem tisztességes.

Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a tisztességes eljáráshoz való jog magában foglalja

alkotmányszövegben kifejezetten nem nevesített bírósághoz való jog valamennyi feltételét is. (ABH 1998, 91, 98–99.)

Alkotmánybíróság értelmezésében tehát a tisztességes eljáráshoz fűződő jog körébe tartozik a hatékony bírói jogvédelem követelménye, amely szerint a jogi szabályozással szemben alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben dönthessen. Önmagában a bírói út igénybevételének formális biztosítása ugyanis nem elegendő

eljárási garanciák teljesedéséhez, hiszen

alkotmányos szabályban előírt garanciák éppen

t a célt szolgálják, hogy

ok megtartásával a bíróság a véglegesség igényével hozhasson érdemi döntést. A tisztességes eljárás követelménye tehát magában foglalja a hatékony bírói jogvédelem igényét is. A tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerét kielégítő hatékony bírói jogvédelem pedig attól függ, hogy

eljárási szabályok értelmében a bíróság mit vizsgálhat felül. [legutóbb megerősítve: 8/2011. (II. 18.) AB határozat, ABH 2011, 49, 80–81.]

Alkotmánybírság ezt a követelményt első ízben a 39/1997. (VII. 1.) AB határozatában, a közigazgatási határozatok törvényességének ellenőrzésével összefüggésben úgy fogalmazta meg, hogy „[a] közigazgatási határozatok törvényessége bírósági ellenőrzésének szabályozásánál alkotmányos követelmény, hogy a bíróság a perbe vitt jogokat és kötelezettségeket

Alkotmány 57. §

Alkotmánybíróság e határozatának indokolásában kifejtette, hogy a közigazgatási határozatok bírói ellenőrzésének alkotmányos szabályát csak a tisztességes eljáráshoz fűződő jogra tekintettel lehet értelmezni.

Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben úgy fogalmazott, hogy „

összes,

Alkotmányban részletezett követelmény – a bíróság törvény által felállított volta, függetlensége és pártatlansága,

, hogy a tárgyalás igazságosan (a nemzetközi egyezmények szóhasználatával: fair, équitablement, in billiger Weise) és nyilvánosan folyjék – ezt a célt szolgálja, csak e követelmények teljesítésével lehet alkotmányosan véglegesnek számító, érdemi, a jogot megállapító döntést hozni. A közigazgatási határozatok törvényességének bírói ellenőrzése tehát alkotmányosan nem korlátozódhat a formális jogszerűség vizsgálatára. A közigazgatási perben a bíróság nincs a közigazgatási határozatban megállapított tényálláshoz kötve, és a jogszerűség szempontjából felülbírálhatja a közigazgatási szerv mérlegelését is.

így felfogott érdemi elbírálással nem áll ellentétben, hogy a bíróság a határozatot hozó hatóságot új eljárásra utasítja.

ok a jogszabályok, amelyek kizárják vagy korlátozzák

t, hogy a bíróság a közigazgatási határozatot felülvizsgálva a fentiek szerint érdemben elbírálja a jogvitát, ellentétesek

Alkotmány 57. §

okból nem csupán

a jogszabály lehet alkotmányellenes, amely kifejezetten kizárja a jogkérdésen túlmenő bírói felülvizsgálatot, vagy annak a közigazgatási mérlegeléssel szemben olyan kevés teret hagy, hogy

ügy megfelelő alkotmányos garanciák közötti érdemi „elbírálásáról” nem beszélhetünk, hanem

olyan jogszabály is, amely

igazgatásnak korlátlan mérlegelési jogot adván semmilyen jogszerűségi mércét nem tartalmaz a bírói döntés számára sem.” (ABH 1997, 263, 272.) [25] 1.2.

Alkotmánybíróság hatásköre a korábban hatályban volt Alkotmány szerint elsősorban a szabályozási környezet alkotmányosságának vizsgálatára terjedt ki.

Alkotmánybíróságnak éppen ezért

ilyen típusú alkotmánybírósági eljárással összefüggésben hozott határozatai tartalmazzák

emberi jogokra és szabadságokra, valamint

alkotmányos intézményekre vonatkozó alapvető alkotmányos értékeket. Ennek megfelelően a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerével összefüggésben kimunkált gyakorlat elsődlegesen

eljárásjogi jellegű szabályozási környezettel szemben szolgál alkotmányos mérceként. [26] A 2012. január elsején hatályba lépett Alaptörvény

Alkotmánybíróság új, alaptörvényi szintű feladataként határozta meg a bírói döntések Alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatát.

Alaptörvény 24. cikk

Abtv. 27. §-ából fakadóan a bíróságok döntései és

Alaptörvény rendelkezései közötti összhang biztosítása végső soron

Alkotmánybíróság kötelessége.

Alkotmánybíróság a bírói döntések alaptörvény-ellenességének elbírálása során is

Alaptörvényben biztosított jog sérelmének orvoslása, így

Alaptörvény védelme érdekében lép fel. Ebből következően

Alkotmánybíróság a bírói döntések alaptörvény-ellenességének vizsgálatakor a korábban hatályban volt Alkotmányban megfogalmazott

onos vagy lényegi tartalmát tekintve hasonló alaptörvénybeli szabályokkal összefüggésben a korábban kimunkált alapvető alkotmányos értékek közül elsődlegesen

okat használja fel, amelyek természetüknél fogva alkalmasak arra, hogy a bírói döntések alaptörvény-ellenességének megítéléséhez mérceként szolgáljanak.

Alaptörvényben megfogalmazott tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerének elemei ennek megfelelően a magyar jogrendben immáron egy olyan alkotmányos mércét jelentenek, amely a jogszabályi környezeten túl,

egyedi ügyben hozott bírói döntések megítéléséhez is alapul szolgálnak. [27]

Alkotmánybíróság mindezekből arra következtetésre jutott, hogy annak alkotmányos igénye, hogy a közigazgatási határozatok bírói ellenőrzése során a perbe vitt jogok és kötelezettségek érdemi elbírálást nyerjenek nemcsak a szabályozási környezettel, hanem

egyedi bírói döntésekkel szemben is érvényesíthető. [28] 2.

Alkotmánybíróság ezt követően

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság

Abh.-ban a tisztességes eljárás alkotmányos követelményrendszerének értelmezéséhez

emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezményt (a továbbiakban: Egyezmény) is felhívta, amikor megállapította, hogy

Egyezmény „eljárási garanciákat tartalmazó cikkei általában elfogadott értelmezése szerint a fair trial olyan minőség, amelyet

eljárás egészének és körülményeinek figyelembevételével lehet csupán megítélni. Ezért egyes részletek hiánya ellenére éppúgy, mint

összes részletszabály betartása dacára lehet

eljárás »méltánytalan« vagy »igazságtalan«, avagy »nem tisztességes«. Természetesen különbözik egy eljárás fair voltának megítélése

abban

ügyben döntő nemzetközi bizottságok vagy bíróság eljárásában a magyar Alkotmánybíróság lehetőségeitől, amely elvont normakontrollt végez. Ez utóbbiban csupán a tisztességes eljárás megkövetelte általános ismérvek megállapítására van lehetőség.” (ABH 1998, 91, 95.)

Alaptörvény hatálybalépésével immáron

Alkotmánybíróság feladatai közé tartozik a bírói döntések alaptörvény-ellenességének vizsgálata is, amellyel egyidejűleg jelentkezik a tisztességes eljárás megkövetelte gyakorlati szempontok, így

indokolási kötelezettség meghatározásának igénye is. A Bíróság gyakorlatában

indokolt bírósági döntéshez való jog

Egyezmény 6. Cikkében biztosított tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben, annak egyik,

Egyezmény szövegében kifejezetten nem nevesített elemeként jelenik meg. [30]

Alkotmánybíróság a 61/2011. (VII. 13.) AB határozatában elvi jelentőséggel erősítette meg, hogy „[e]gyes alapjogok esetében

Alkotmány ugyanúgy fogalmazza meg

alapjog lényegi tartalmát, mint valamely nemzetközi szerződés (például a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya és

Emberi Jogok Európai Egyezménye). Ezekben

esetekben

Alkotmánybíróság által nyújtott alapjogvédelem szintje semmiképpen sem lehet alacsonyabb, mint a nemzetközi (jellemzően a strasbourgi Emberi Jogok Bírósága által kibontott) jogvédelem szintje.” [ABH 2011, 291, 321.; legutóbb megerősítve: 32/2012. (VII. 4.) AB határozat; ABK 2012, 228, 233.]

Alkotmánybíróság ilyen megfontolásból kiindulva áttekintette a Bíróságnak

indokolt bírósági döntéshez fűződő jog tekintetében kialakított gyakorlatát, amelyet

Alaptörvény XXVIII. cikk

Egyezmény 6. Cikk

ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. A Bíróság

indokolt bírói döntéshez való jogot

Egyezmény 6. Cikkében foglalt tisztességes tárgyaláshoz való jog részének tekinti. E jog pontos tartalma a Bíróság elmúlt évtizedek során számos döntésében kimunkált, széleskörű gyakorlatából olvasható ki. E körben a Bíróság kiindulópontja

, hogy a bírói döntésekkel szemben valamennyi demokratikus jogállamban elvárható

objektivitás és

átláthatóság, ami egyfelől elejét veszi

önkényes hatósági és bírósági döntéshozatalnak, másrészről erősíti a bírósági döntéshozatalba vetett közbizalmat, és a bírói döntések tekintélyét. (Taxquet kontra Belgium, 926/05.;

1. november 16.; § 90.; legutóbb megerősítve: Shala kontra Norvégia, 15620/09.;
2. július 10.; § 29.) A Bíróság következetes gyakorlata szerint a tisztességes eljárás és a jogállamiság elvéhez tartozik

a követelmény, hogy a bíróságok a döntéseik alapjául szolgáló indokokat kellő részletességgel mutassák be. (Suominen kontra Finnország, 37801/97.;

1. július 1.; § 34.; legutóbb megerősítve: Vojt�chová kontra Szlovákia, 59102/08.;
2. szeptember 25.; § 35.) A Bíróság olvasatában

adott bírói döntés természete, és

alapul fekvő egyedi ügy körülményei határozzák meg, hogy milyen terjedelmű és mélységű indokolás elégíti ki

indokolási kötelezettség egyezménybeli követelményét. Ebből következően

indokolt bírói döntéshez fűződő jog megsértését kizárólag

alapul fekvő egyedi ügy összes körülményeinek vizsgálatát követően lehet megítélni. (Tatishvili kontra Oroszország, 1509/02.;

1. február 22.; § 58.; Gr�dinar kontra Moldova, 7170/02.;
2. április 8.; § 107.; legutóbb megerősítve: Sholokhov kontra Örményország és Moldova, 40358/05.;
3. július 31.; § 67.) Éppen ezért elképzelhető, hogy valamely részletkérdésre vonatkozó indokolás teljes elmaradása nem, míg egy lényegesebb kérdésre vonatkozó hiányos indokolás viszont

Egyezmény 6. Cikkében biztosított jog megsértését idézi elő. A Bíróság

indokolások fogyatékosságának foka tekintetében kijelölte

t a határvonalat, amely elválasztja

Egyezménynek megfelelően indokolt határozatokat

Egyezményt sértő hiányos vagy fogyatékos indokolást tartalmazó határozatoktól. Ennek során a Bíróság elvi éllel szögezte le, hogy

indokolt hatósági döntéshez való jog semmiképpen sem jelentheti

t, hogy

ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné. (Hiro Balani kontra Spanyolország, 18064/91.;

1. december 9.; § 27.; Ruiz Torija kontra Spanyolország, 18390/91.;
2. december 9.; § 29.; García Ruiz kontra Spanyolország, 30544/96.;
3. január 21.; § 26.; Hirvisaari kontra Finnország, 49684/99.;
4. december 25.; § 30.; legutóbb megerősítve: Sholokhov kontra Örményország és Moldova, 40358/05.;
5. július 31.; § 67.) A Bíróság ugyanakkor

t is elvi éllel mondta ki, hogy a döntéssel szemben feltétlen elvárás, hogy a bíróság

ügy lényegi részeit a szükséges alapossággal vizsgálja meg, és erről a vizsgálatáról a határozatának indokolásában is adjon számot. A Bíróság álláspontja szerint nem felel meg

Egyezmény 6. Cikkében foglalt elvárásnak, ha a felülbírálati bírói fórum

alsóbb fokú bíróságnak

ügy lényegi kérdései tekintetében kifejtett érveit további vizsgálat és a vizsgálat indokainak előadása nélkül hagyja helyben. (Helle v. Finnország, 20772/92.;

1. december 19.; § 60.; Karakasis v. Görögország, 38194/97.;
2. október 17.; § 27.; Boldea v. Románia, 19997/02.;
3. február 15.; § 30.; Tacquet v. Belgium, 926/05.;
4. november 16.; § 91.; legutóbb megerősítve: Vojt�chová v. Szlovákia, 59102/08.;
5. szeptember 25., § 35.) A Bíróság

indokolási kötelezettség teljesítésének vizsgálatakor figyelemmel van arra is, hogy

indokolás hiánya vagy fogyatékossága valamely fél írásban megfogalmazott, világosan és pontosan körülírt kérdését érinti-e. (Hiro Balani kontra Spanyolország, 18064/91.;

1. december 9.; § 28.; Ruiz Torija kontra Spanyolország, 18390/91.;
2. december 9.; § 30., legutóbb megerősítve: Ilyadi kontra Oroszország, 6642/05.;
3. május 5.; § 44.) [32]

Egyezmény jogvédelmi rendszerében a bírói döntéseknek a tisztességes eljárás által megkövetelt indokolása iránti igény egyfelől szoros összefüggésben áll a jogorvoslathoz fűződő joggal, ugyanis e jog hatékony gyakorlására kizárólag a bíróság döntését alátámasztó indokok ismeretében nyílik valódi lehetőség. (Erről lásd: Baucher kontra Franciaország, 53640/00.; 2007. július 24., §§ 47–51.) Másfelől szoros összefüggés mutatkozik

indokolási kötelezettség teljesítése, és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogból fakadó

on alkotmányos igény között, hogy

eljárásban szereplő fél meghallgatást nyerhessen,

az kérelmét a bíróság megvizsgálja. (Erről lásd: Shala v. Norvégia, 15620/09.; 2012. július 10., § 29.) Ennek oka

, hogy kizárólag a kellő alapossággal indokolt bírói határozatból tűnhet ki, hogy

ügyet eldöntő bíróság ténylegesen figyelembe vette-e a felek által előterjesztett bizonyítékokat és érveket. [33] 3.

indokolt bírói döntéshez fűződő jog ebből következően

Alaptörvény XXVIII. cikk

alkotmányos előírás ugyanakkor kizárólag

eljárási törvényekben foglaltak szerint kötelezheti a bíróságot a döntésének alapjául szolgáló indokok bemutatására. Ebből következik, hogy

Alkotmánybíróság

Alaptörvény e szabályát mindig együtt olvassa a jogvita jellege, és

adott ügy típusa által kijelölt konkrét eljárásjogi szabályokkal.

Alaptörvény 28. cikk első mondata úgy rendelkezik, hogy „[a] bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban

ok céljával és

Alaptörvénnyel összhangban értelmezik.”

Alaptörvény 28. cikke tehát a bíróságokkal szemben

t a követelményt fogalmazza meg, hogy ítélkezésük során a jogszabályokat

Alaptörvénnyel összhangban értelmezzék és alkalmazzák. Figyelemmel

Alaptörvény 28. cikkében előírt jogszabály értelmezési kötelezettségre is,

Alkotmánybíróság

t vizsgálja, hogy

indokolási kötelezettséget előíró eljárási jogszabályokat a bíróság

Alaptörvény XXVIII. cikk

Alkotmánybíróság tehát a rendes bíróságoktól eltérően nem a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését, és tartózkodik attól, hogy jogági dogmatikához tartozó kérdések helytállóságáról, illetve törvényességéről, avagy kizárólag törvényértelmezési problémáról állást foglaljon. [IV/3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, ABK 2012, 131.; Indokolás

Alkotmánybíróság nem vizsgálja

t sem, hogy

indokolásban megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, mint ahogy

t sem vizsgálja, hogy a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e

eljárásban beszerzett bizonyítékokat és előadott érveket, vagy a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás megalapozott-e. A tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, és mérlegelése ugyanis

eljárási jogi szabályokban a jogalkalmazó számára fenntartott feladat. [3237/

1. (IX. 28.) AB végzés, ABK 2012, 504–505.; 3309/
2. (XI. 12.) AB végzés, ABK 2012, 622-624; Indokolás

Alkotmánybíróság által vizsgált,

Alaptörvény XXVIII. cikk

t, hogy döntésének indokairól

eljárási törvényeknek megfelelően szükséges számot adnia.

indokolási kötelezettség alkotmányjogi értelemben vett sérelme

eljárási szabály alaptörvény-ellenes alkalmazását jelenti. A tisztességes eljárásból fakadó elvárás tehát

eljárási szabályok Alaptörvénynek megfelelő alkalmazása, ami a jogállami keretek között működő bíróságok feladata.

eljárási törvény rendelkezéseire is figyelemmel, a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben

t a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság

eljárásban szereplő feleknek

ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek megítéléséhez

Alkotmánybíróság vizsgálja a jogvita természetét,

alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által

adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint

ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket. V. [35]

Alkotmánybíróság ezt követően

alkotmányjogi panaszban kifogásolt konkrét bírói döntést vizsgálta meg. [36] 1. A panaszos

eljárás során

t sérelmezte, hogy

adóigazgatási eljárásban alkalmazott készpénzforgalmi szemléletű vagyonmérleg nem felel meg

adóigazgatási eljárás törvényi feltételeinek. Ezzel összefüggésben a panaszos

t adta elő, hogy a bevételnek, valamint kiadásnak

adótörvényekben meghatározott fogalmai nem készpénz-, hanem pénzforgalmi szemléletűek. Ilyen okok alapján a készpénz-forgalmi szemléletű vagyonmérleg alkalmazása nincs összhangban sem

Art. 109. §

Art. 108. §

indítványozó keresetlevelében előadott és a törvényszék ítéleti indokolásban ismertetett érvelése szerint „[a]z adóhatóság továbbra is csak állította, hogy módszere alkalmas módszer

adó alapjának megállapítására, de semmivel sem bizonyította, hogy a becslés módszere valóban valószínűsíti a törvényeknek megfelelő adóalapot. Ezzel szemben

idősoros pénzforgalmi mérleg másik formája (pénztárkönyv modell) törvényi rendelkezésen alapuló, a hatályos törvényi rendelkezéseknek megfelelő módszer. Valamennyi adótörvényünk pénzforgalmi szemléletű, a készpénzforgalmi szemlélet egy adóhatósági kitaláció.

adóhatóság által kidolgozott módszer ellentétes

Szja. törvény 4. §

adóhatóság nem a törvényi keretek között gyakorolta a mérlegelési lehetőségét.

adóhatóság módszere

Art. 109. §

eljárási törvény szabályai értelmében törvényességi szempontokra korlátozódik. Ennek nyilvánvaló feltétele

onban, hogy a közigazgatási hatóságok felülvizsgálható döntést hozzanak, mert a jogállamiság elengedhetetlen követelménye, hogy a tényállás kielégítő feltárásán nyugodjanak a joghoz kötött közigazgatási döntések. A döntés tehát akkor felülvizsgálható, ha abból megismerhető a hatóság jogértelmezése és a döntés ténybeli alapjai kielégítően világosak. A Budapest Környéki Törvényszéknek tehát többek között

t a kérdést kellett eldöntenie, hogy

adóigazgatási eljárás során a becslés feltételeinek bizonyítása érdekében alkalmazott készpénzforgalmi szemléletű vagyonmérleg megfelel-e

Art. 108. §

Art. 109. §

Alaptörvény 24. cikk

Alaptörvény összhangját biztosítja, így a bírói döntés alaptörvény-ellenességének vizsgálata során tartózkodik attól, hogy a bíróságok felülbírálati jogköréhez tartozó, szakjogi kérdésben állást foglaljon. Ennek megfelelően

Alkotmánybíróság jelen ügyben nem

t vizsgálta, hogy

eljárásban alkalmazott vagyonmérleg megfelel-e a törvényi követelményeknek.

alkotmánybírósági vizsgálat

Alaptörvény 28. cikkében foglaltakra is figyelemmel kizárólagosan arra korlátozódott, hogy a törvényszék

Alaptörvény XXVIII. cikk

ügy lényeges körülményeit érintő észrevételeiről.

Alkotmánybíróság értelmezése szerint

Alaptörvény XXVIII. cikk

t a minimális tartalmi követelményt állítja

adóigazgatási eljárásban hozott határozatot felülvizsgáló bírói döntés indokolásával szemben, hogy

eljárási törvény rendelkezéseinek megfelelően

határozat törvényességét érintő lényeges kérdéseit kellő mélységben vizsgálja meg, és ennek indokait döntésében részletesen mutassa be. Ennek megfelelően a Pp. 221. § és a Pp. 339/A. és 339/B. §§ bírói alkalmazása akkor van összhangban

Alaptörvény XXVIII. cikk

ítélet indokaiból e minimális tartalmi követelmények kitűnnek. Ez

értelmezés áll összhangban

zal a korábban megfogalmazott alkotmányos igénnyel, hogy a közigazgatási határozat ellenőrzése során a perbe vitt jogok és kötelezettségek érdemi elbírálást nyerjenek. [39/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997, 263, 272.] [39] 3.

alkotmányjogi panaszban előadott kifogás szerint a törvényszék nem vizsgálta meg, hogy becslési eljárás során alkalmazott vagyonmérleg törvényes volt-e.

Art. 108. §

Art. 108. §

adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek

adó alapját valószínűsítik.

Art. 109. §

adózó vagyongyarapodásával vagy

életvitelére fordított kiadásaival nincs arányban

adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege,

adóhatóság

adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ez esetben – figyelemmel

ismert és adóztatott jövedelmekre is –

adóhatóságnak

t kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és

életvitel fedezetéül a magánszemélynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége. Ennek megfelelően a kiválasztott becslési módszer, annak törvényessége döntően befolyásolja mind a becslés feltételeinek fennállása megállapíthatóságát, mind a vagyongyarapodási eljárás eredményeként valószínűsített adó alapját. [40]

Alkotmánybíróság a törvényszéki ítélet indokolását értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a törvényszék a felülvizsgálata során nem hagyta figyelmen kívül

indítványozó kereseti kérelmében előadott lényeges kérdések vizsgálatát. A törvényszék ítéletének indokolásában számot adott arról, hogy miért tartja

adóhatóság által a becslési eljárás során alkalmazott vagyonmérleget

Art. 109. §

adóalap valószínűsítésére alkalmas módszernek. A törvényszéki ítélet indokolást tartalmaz

Art. 109

. § alkalmazásáról is, amely szerint „[...]

adóhatóság helytállóan alkalmazta

Art. 108. §, továbbá a 109.

§ rendelkezéseit figyelemmel arra, hogy

Art. 109. §

adóhatóság eleget tett a bizonyítási kötelezettségének.” (Erről lásd: Budapest Környéki Törvényszék 6.K.26.852/2011/

1. számú ítéletének
2. oldalát). A törvényszéki ítélet a kereseti kérelemhez csatolt adószakértői véleményt is értékelte, és erről

ítéleti indokolásában számot adott, amely szerint „[a]z adóhatóság becslése nyilvánvalóan készpénzes forgalomra vonatkozik, hiszen ha egy kiadás megállapításra kerül és egyéb adat nincs e vonatkozásban, akkor

nyilván készpénzes kifizetést jelent. A módszer arra irányul, hogy a készpénzkészlet elegendő volt-e

ilyen módon felmerült kiadások finanszírozására. Ha egy kiadásnak nincs fedezete akkor egyértelmű, hogy készpénzes kiadásról volt szó és készpénzes kifizetés történt. Ami a bankszámlán rendelkezésre áll, pénzeszköz nem lehet ilyen kiadásnak a fedezete, további pénzeszköznek kell léteznie.” (Erről lásd: Budapest Környéki Törvényszék 6.K.26.852/2011/10. számú ítéletének 15. oldalát) Mindezek alapján

Alkotmánybíróság

érdemi vizsgálatot követően arra

álláspontra jutott, hogy a törvényszék

Alaptörvény XXVIII. cikk

ügy lényeges körülményeit érintő kérdéseket megvizsgálta, és vizsgálatának eredményéről számot adott. [41]

Alkotmánybíróság a fentiekben kifejtettekre tekintettel

alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította. VI. [42]

indítványozó

alkotmányjogi panaszban hivatkozott

Alaptörvény R) cikk

Alaptörvény T) cikk

Alaptörvény I. cikk

indítványozó ezen alaptörvényi szabályok sérelmének okait

alkotmányjogi panaszában nem adta elő.

Abtv. 27. § a) pontja úgy rendelkezik, hogy alkotmányjogi panasz kezdeményezésére olyan bírói döntéssel szemben van lehetőség, amely Alaptörvényben biztosított jogot sért.

Abtv. 52. §

indítvány határozottságának követelményét. Ugyanezen bekezdés b) pontja értelmében

indítvány többek között akkor határozott, ha tartalmazza, hogy a bírói döntés a panaszosnak mely Alaptörvényben biztosított jogát sérti.

alkotmányjogi panaszban megjelölt Alaptörvény R) cikk

t rögzíti, hogy

Alaptörvény és a jogszabályok mindenkire kötelezőek, míg

Alaptörvény T) cikk

Alaptörvény I. cikk

alapjog-korlátozás szabályait tartalmazzák.

Alaptörvény e rendelkezései

onban nem tekinthetők Alaptörvényben biztosított jognak, így konkrét alapjogsérelmet sem alapozhatnak meg. [Erről lásd: 3231/2012. (IX. 28.) AB végzés ABK 2012, 497, 498.]

indítványi kérelem határozottsága tekintetében

Abtv. 52. §

alkotmányjogi panasznak szükséges indokolást tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes

Alaptörvény megjelölt rendelkezésével.

alkotmányjogi panasz ebben a részében tehát nem felel meg sem

Abtv. 52. §

Abtv. 52. §

indítványozó

alkotmányjogi panaszban felhívta

Alaptörvény XV. cikk

alkotmányjogi panasz

onban e körben érdemi indokolást nem tartalmaz.

Abtv. 52. §

indítvány indokolását arra vonatkozóan, hogy a kifogásolt bírói döntés miért sérti

Alaptörvény megjelölt rendelkezését.

alkotmányjogi panasz ebben a részében tehát nem felel meg a törvényi kívánalomnak. [44] Mindezen indokok miatt

Alkotmánybíróság

alkotmányjogi panaszt ebben a részében

Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. [45]

Alkotmánybíróság e határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét

Abtv. 44. §

ügy elvi jelentőségére tekintettel rendelte el. Budapest,

1. február
2. Dr. Paczolay Péter s. k.,

Alkotmánybíróság elnöke